Esztergom és Vidéke, 1893

1893-11-12 / 97.szám

gyözedelmeskedésüket. Én meg rohantam haza, s megírtam lapomnak e-ritka eseményt, alkalmas formában. Megjelent az „apróság" s meg ís érkezett Fiúméba. Elolvasta néhány benszülött (a néhányból, kik magyarul ís tudnak), fel is háborodott, mikor ott tartott, hogy „Fiúméban olyan ritka a lopás, mint a fehér holló, és ha már történt, akkor is csak az eklézsiát károsítja meg." Uj ember lévén még Fiúméban, barátaimtól kértem tanácsot. Kaptam is. Három álló hétig a hivatalban étkeztem és laktam, mely idö alatt ők elhitették a vérengző patriótákkal, hogy én magyarul alig nyögő „echt" német vagyok. — Eloszlott minden gyanú, nem is kaptam ki. De nem is mondom többé senkinek, hogy újságíró vagyok I Kemény Ödön. HÍREK. Esztergom, nov. 11, — Személyi hírek. Vaszary Kolos biboros herczegprimás torokbaja javulóban van, de a főpap most senkit nem fogadhat, mert az orvos teljes nyugalmat javasolt. A budai primási palotában most Vaszary herczegprimáson kivül csak Lóskay Jeromos jószágkormányzó és Széchenyi gróf jáki apát, primási titkár van. Kohl Medárd dr. a napokban jön haza Pannonhalmáról. — Megengedte a király hogy a kötelező polgári házasságról és az evvel összefüggő dolgokról szóló törvényjavaslatokat tárgyalhassa,a képviselőház. Ez volt a mult napok legnevezetesebb eseménye. Vagy mint Wekerle miniszterelnök bejelentette a honatyáknak : „A házassági jogról a kormány által készített törvényjavaslatnak alkotmányos tárgyalás végett az országyülés elé terjesztésére ö Felsége a felhatalmazást megadta." Lőn erre nagy öröm a liberális táborban, a kik akarják a polgári házasságot, és nagy bú és szomorúság azoknál, kik tűzzel-vassal ellenzik. Bizonyos, hogy a képviselőházban óriási többség van biztosítva mindegyik pártból az egyházpolitikai reformok számára. De hogy a főrendiházban mi lesz a javaslat sorsa, ennek titkát még a jövő méhe rejti. Mindenesetre nem megy majd nagy zaj, főpapi tiltakozás, nagyszabású szónoklatok, heves viták nélkül. — Városi közgyűlés. November hó „Megfojtom a gyermekünket! . . . Kálmán, én veled megyek ! . . . Eresszetek 1 . . ." A kapu becsapódik, a hintó ^elrobog, az utcza elcsöndesül. Néhány kíváncsi, megértvén, hogy itt most elfogatás történt, összedugta a fejét, tanakodik; aztán friss szivarra gyújtva rá, az éjjeli csoport ismét elszéled. S én ott állok ablakomban, remegve a hidegtől s a rémülettől. Egek ura! Mi történt? Szememre nem jő álom. Alig várom, hogy megvirradjon. Tán ha valami ürügy alatt beléphetnék oda? A kapukat nyitogatják. Magamra kapom a nagy kendőt és futok le a lépcsőn. A kihordó asszony épp szembe jön, s örülve, hogy nem kell az én magas lakásomig felmásznia, kezembe nyomja nedves példányát annak a lapnak, amelyet járatok. „Ma nagyon érdekes!" monda, „Éppen a szemközt lévő házban fogták el az éjjel Ladányi Kálmán banktisztviselőt sikkasztás miatt. Csak tessen elolvasni Nagyon interesszant 1 Kézit csókolom" S eltűnt az oszlopok mögött. Mohón fordítottam rá a lépcsőházi lámpás gyér világánál az „érdekes napi hirre" A lap kiesett kezemből. Tehát igaz. * * * Benyitottam az idegen házba. A férj elfogatásával a házbeliek húzódoztak a szerencsétlen asszonytól. A kis pesztra bután himbálta a siró gyermeket. Az édes anya ott feküdt a vetetlen ágy párnái között. Szeme tűzben, arcza lángban .... martaléka a fogyasztó láznak. Zavaros beszédjén nem tudtam eligazodni. Itt gyorsan kellett intézkedni. A kis 13-án, vagyis hétfőn délelőtt 9 órakor városi közgyűlés lesz a városháza nagytermében. A közgyűlés, melynek tárgyául a jövő évi költségvetés van kitűzve, valószi • nüleg az egész napot igénybe fogja venni. — A kaszinó pénteken választmányi ülést tartott. Több kisebb jelentőségű házi ügyet intéztek el, azonkívül tudomásul vették 3 tag kilépését, kik helyébe ugyancsak 3 uj tag vétetett fel. — A városok Jókainak. Mint Nagyváradról írják, a városi tanács elhatározta, hogy a jubileumon küldöttségileg képviselteti a várost és feliratban üdvözli Jókait. A nagy iró munkáinak nemzeti diszkiadásból pedig két példányt rendel, egyet a főgimnázium, egyet a polgári iskola számára. — A magyaróvári Széchenyi Kör pedig egyhangúlag elhatározta, hogy Jókai összes müveinek jubiláris kiadására kétszáz forinttal előfizet. — Tudomásunk van róla, hogy szóba jött az esztergomi kaszinó válsztmányi ülésén is, nem jó volna«e az egyesület részére Jókai nemzeti diszkiadását megvásárolni. Jól tudjuk, hogy a kaszinó saját budgetjéból 200 frtot nem áldozhat e czélra. Bocsásson ki t hát aláírási iveket, amelyet — hisszük — gyorsan aláírna kétszáz kaszinó tag egy-egy frtos adománynyal. Ez a hozzájárulási összeg csekély, és evvel minden némileg irodalom-pártoló egyesület tartozik az első magyar irónak. A kaszinó aztán egy teljes, egyöntetű Jókai-kiadás birtokában rnár meglévő Jókai-köteteit árverés utján, vagy antiquariusi uton eladhatná, mely összeg a 200 frthoz esetleg hiányzó összeg pótlására is szolgálhatna. — Főgymnasium Érsekújváron. Az érsekújvári kis gymnasiumnak fögymnasíummá emelése tárgyában erélyes mozgalom indult meg s a mozgalom vezetői már küldöttségileg megjelentek a kultuszminiszternél, ki igen szívesen fogadta a küldöttséget s örömét jelentette ki a város kulturális törekvései felett. Az érsekujváriak szándéka az, hogy az V. osztályt a jövő tanévben megnyitják. — Az esztergomi vasút. Az országgyűlési képviselőház nov^ 10-én tartott ülésében Bánffy báró elnök az ülés elején több kérvényt mutatott be, majd utána N e m é n y i Ambrus előadó terjesztette be a pénzügyi és közlekedésügyi bizottságok jelentését a budapest-esztergomi vasút engedélyezéséről. Evvel is előre ment egy lépéssel a sokáig vajúdó esztergomi vasút ügye. — Eljegyzés. Fuchs István budapesti aljárásbiró holnap, vasárnap tartja eljegyzését Szecskay Vilma kisasszonnyal, Szecskay Kornél esztergomiügyvéd leányával. — Komárommegye közgyűlése legutóbb visszautasította azon vádakat, melyeket ellene a „Magyar Újság" emelt. A tiltacselédet elszalajtottam orvosért, egy hordárt a Klárikáért — ez az én egykori leány-pajtásom, egy öreg tanácsosnak vezeti a háztartását — a többihez meg magam fogtam hozzá szerényen, mig a goromba munkát a szolgálómra biztam. Aztán odarohantam a bölcsőhöz, felkaptam a siró babát, aki rögtön elcsitult, s mintha én volnék az édes anyja, hozzám simult. O édes boldogság! Ismét kezemben tartok egy kis gyermeket, szintén egy félig árvát, mint volt az én kis Annuskám. És rám hajlik, és kövérke ujjaival az orromat gyúrogatja és fogatlan szájával beleharap az én hegyes államba s rátapasztja apróka tenyerét az én siró szemeimre, A sajnálat, az öröm és bánat könyei voltak azok, melyek arczomon lefutottak. * * # Rózsika anyja tiz nap multán meghalt. Apja vizsgálati fogságban, honnét az ut csak a börtönbe visz. Sem közel sem távol rokon vagy jó barát. Ha van is, de ilyenkor nincsen. Ami régi házi fiskus bácsink hamarosan kicsinálta, hogy a gyermeket „egyelőre" magamhoz vehessem. Egyelőre. Mert hiszen nem az enyém. De azt az egyet mégis megszereztem magamnak, hogy Annuskának szólítom. S már ért is róla. Oda ültetem a kis tulipános ládámra és oktatom, hogy ha majdan kikerül az apja arról a sötét helyről, nevelje jóra. O az apja, igen, igen. Az elpusztult tűzhely ablakaiból odavillan Rózsika-Annuskára a visszaverődött fény. A kis lány hozzám kéredzkedik. Kölcsönvett napsugár. kozást pedig a komáromi lapok a fölháborodás hangján közlik. Azt állította ugyanis a M. U., hogy Komárommegye magyartalanságára nézve S t e í g e r Gyula megyei birtokos a D. K. egyesület ülésén szomorú adatokat sorolt elő: hogy a megyében t ó t óvodák állíttatnak fel, s a kir. tanfelügyelőt a fél vármegye nem ismeri. Állítja továbbá a M. U. czíkkirója, hogy 21 Komárommegyei község még mindig tót. Ezekben az adatokban van némi igazság, mert maga az indignálódásnak leginkább helyet adó „Komárommegyei Közlöny" elismeri, hogy a megye lakossága közt 9791 tót van. De azért a magyarság ügye nincs annyira veszélyeztetve, mint ezt a M. U. irja. R u d n a y Béla, az új főispán, lelkesedéssel indította meg a moz galmat a közmivelödésügyi egyesület megalakítása érdekében, s az ő erélyes kezeiben biztosítva lehet látni a magyarosodás ügyét. Annyi ezenkívül kétségtelen, hogy a M. U. adataihoz máskülönben is szó fér. — Istentiszteletek a honvédségnél. A tábori püspöknek a honvédelmi miniszterhez intézett kérésére a honvéd legénység ezentúl minden héten külön e czélra tartandó istentiszteleten fog részt venni. A vallás- és közoktatásügyi miniszter fölkérte az egyházi hatóságokat, hogy az istentiszteletek megtartása iránt az egyházmegyéjük területén elhelyezett honvédcsapatok parancsnokságaival lépjenek érintkezésbe. Az istentiszteleteket még ez év folyamán megkezdik. — A jótékony nőegylet. A Szent Erzsébet védelme alatti jótékony nőegylet rendes évi közgyűlését — elnökének, Majer István püspöknek súlyos és hosszadalmas betegsége miatt — el kellett halasztani, s minthogy nem lehet tudni, mikor épül fel a beteg elnök, azért az is bizonytalan, hogy a közgyűlés mikor lesz megtartható. Mindamellett az istentisztelet a várbeli bazilikában Szent Erzsébet, mint a jótékony nőegylet védnöke napján reggel 9 órakor meglesz. — Halálozás. Özv. Szilágyi Adolfné elhunytáról a következő gyászjelentést kaptuk: Alulírottak szomorú szívvel jelentik, a felejthetetlen anya és sógorné özv. Szilágyi Adolfné szül. Holdampf Rozinának folyó hó 8-án n

1

/

a órakor életének 57. évében a halottas szentségek ájtatos felvétele után, végelgyengülés következtében történt gyászos kimultát. A boldogultnak hűlt teteme folyó hó 10-én d. u. 3 órakor fog a kir, városi családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szt. miseáldozat pedig folyó hó 11-én reggeli 9 órakor fog a szt, ferenczrendiek templomában a Mindenhatónak bemutattatni. Esztergom, 1893. nov, 9-én Szilágyi Rezső mint fia. Szilágyi Jenő mint sógora. — Újságírók mozgalma. A vidéki hírlapírók, mint értesülünk, erős akczióba szándékoznak lépni. Részletes vita és eszmecsere tárgyává tették s teszik a vidéki hírlapíróknak testületi szervezését, a külföldi sajtószindikátusok mintájára. Egy olyan szervezet lehetőleg gyors megteremtéséről van szó, melynek erkölcsi köteléke erős legyen s az újságírók teljes szolidaritásának megteremtésére szolgáljon mindazon esetekben, a hol bármely külső befolyás ellene támad a hírlapírói állás létérdekének; oly szervezetről, mely szilárd erkölcsi kapcsot képezzen a vidéki hirlapirás minden munkatársa közt s imponáljon a nagy közönségnek ép ugy, mint a testület tagjainak. Ezen szervezet ügykörében ápolást nyer minden olyan hírlapi érdek, mely ma a vidéki sajtó hátrányára el van hanyagolva s melynek erélyes megvédése hatalmasan befolyásolhatja a testület poziczíóját. — A kanyaró Szenttamáson. Örvendetes apadás észlelhető a Szenttamáson pusztító kanyaró áldozatainak számában, mint a dr. Berényi járásorvos által összeállított s az esztergom-járási főszolgabírói hivatalhoz mai napon beérkezett kimutatásból kitűnik. Körülbelől hat héttel ezelőtt, mikor a járvány fellépett s javában döntötte ágyba a 4—10 éves gyermekeket, 176 volt azon gyermekek száma, a kik kanyaróban szenvedtek. Ezen aránylag nagy szám most már nagyon megapadt, a mennyiben mindössze 43 szenttamási gyermeket tart a veszedelmes baj ágyhoz kötve. — Egy gyermek szerencsétlensége. Szerdai számunkban hirt adtunk egy süttói nyolczhónapos gyermek szerencsétlen haláláról, a ki egy dézsa vizbe belefúlt. A gyermek keresztneve János, édesanyját Fuchs Hedvignek hívják. A megejtett hivatalos vizsgálatból kitűnik, hogy az anya a szerencsétlenségnek nem oka, abban teljesen hibátlan, mert ő a gyermeket leültette a szoba közepére s mig anyja a konyhában volt elfoglalva, odacsuszott a félig vízzel töltött dézsához, felkapaszkodott s fejjel beleesvén, odafúlt. Az orvosi vizsgálat azt állapította meg, hogy a kis halotton semminemű erőszak nyoma nem látszik. Különben Fuchsnénak van az eset legnagyobb fájdalmára, mert gyermekét nagyon szerette, maga aránylag jó módban, gond néliail élhetett, férje sem bánt rosszul vele, tehát semmi oka sem volt arra, hogy a kis Jánost eleméssze. — Szakácsné és haupttreffer. Egy esztergomi idősecske úrról és annak fiatal unokaöccséről beszélik ezt a mulatságos históriát: A nem igen fiatal úrnak volt egy még kevésbé fiatal és szerfölött csúnya szakácsnéja. Ebben még semmi nevezetesség nem volna, hanem az már feltűnőbb, hogy Mári szakácsné boldog tulajdonosa vala egy sorsjegynek, amin mindenáron százezer forintot akart nyerni. Mivel azonban Mári nem értett az olvasás nehéz tudományához, a fiatal unokaöcs ígérkezett, hogy figyelemmel lesz a reményteljes sorsjegyre, s ha kijön, majd figyelmezteti Mári asszonyt. Egy esős délután az unokaöcs majd hanyattesik meglepetésében, mikor látja, hogy a szakácsné sorsjegyével csakugyan százezer forintot nyert. Ez már igazán sok egy szakácsnőtől! Irigykedett a fiatal ur nagyon Mári asszony szerencséjén. Egy óra hosszáig fel és alá-járt a szobában. Egy óra múlva a homlokára ütött, és egy hét múlva elvette a Mári szakácsnét feleségül. Tizennégy napot éltek együtt nem igen zavartalan boldogságban, mikor a fiatal férj igy szól idősecske feleségéhez: — Ugyan, asszony, hol is van az a sorsjegy, amin százezer forintot akartál nyerni ? —- Micsoda sorsjegy ? Ja, igen ! Oh én azt már régen eladtam egy öreg zsidónak, úgyse nyertem volna rajta semmit ! Ugy halljuk, a fiatal öcs már megindította Mári asszony ellen a válópört. — Vasúti baleset. Tegnap reggel nyolcz és kilenczedfél óra között a z ebegényi állomásról Budapest felé indított 273. számú tehervonat nyílt pályán kisiklott. A kisiklást a vonathoz csatolt utolsó vaggon keréktörése okozta. Ezt a megrongált kocsit a fővárosi gépműhelybe akarták szállítani. A kisiklásnál két teherkocsi erősen megsérült, a forgalom pedig néhány óráig egészen szünetelt. Még a délutáni 106. számú gyorsvonat is két órai késéssel érkezett az esztergom-nánai állomásra. Az esztergomi postát hozó gyorsvonat is késedelemmel érkezett, s azért csak délután jutottunk a pesti lapokhoz. — Világitásunk rehabilitálása. Szegény sokat tűrt és szenvedett világítási vállalatunk, ben sokat bánt téged ez a hálátlan esztergomi közönség! Rád fogják a rossz emberek, hogy nem világitasz éjjel a halandóknak, ha néha napján kedved szottyanik. Pedig te nem érdemled ezt a vádat. Lám, nehogy rosszat mondjanak rólad, világitasz még nappal is. Igen, még nappal is. Lám, az Eggenhoffer-saroknál, a plébánia-utcza és a Duna-utcza találkozásánál, ma reggel fél kilencz órakor még javában világított bele a fényes nappalba az utczai lámpa, nehogy eltévedjen valaki az utczán fényes nappal. Égett, égett a láng jó délutánig. És téged, szegény jó világítási vállalat, még is bosszantanak, holott te dicséretet érdemelnél a buzgóságodért. Beh rosszak ám azok a rágalmazó emberek. — Dijnokot keres a párkányi járási főszolgabíró 3 hónapra, és a muzslai kir. járásbíróság állandó alkalmazásra. Mindkét hivatalfönök csakis szép- és gyorsirású egyéneket alkalmazhat, kik, ha szolgálati bizonyítványaik kifogástalanok, bármikor hivatalba léphetnek. Muzslán, 1893, évi november Szabó Mihály főszolgabíró. — Vásáraink a jövő évben. A rendőrkapitányság közölte velünk a jövő évi esztergomi országos vásárok sorrendjét, mely a következő: 1. Gergelyi vásár: baromvásár márczius 12-én hétfőn, általános vásár márczius 13-án kedden; 2. Orbáni vásár: baromvásár május 21-én hétfőn, általános vásár május 22-éo kedden; 3. Lőrínczi vásár: baromvásár augusztus 6-án hétfőn, általános vásár augusztus 7-én kedden; 4. S im o n-J udai vásár: baromvásár október 29-én hétfőn, általános vásár október 30-án kedden. Ezenkívül minden szerdán