Esztergom és Vidéke, 1893

1893-11-10 / 96.szám

kész mutatkozott be az egyletnek, a kit a gyűlés megéljenez. Következett a jegyzőkönyvnek fel­olvasása, mely helybenhagyatván, a pénztári előterjesztésre került a sor. A számvizsgálat 667 frt 64 kr. egyleti va­gyont tüntet fel s egyúttal K 1 i n d a Rezső pénztárosnak felmentvény megszavazását ajánlja. Utána Kecskés Ilona kir. városi tanitónÖ értekezése olvastatott fel a kö­vetkező czimmel: „A nö vallásos neve­lése." A szépen átgondolt s magvas tar­talmú felolvasást tetszéssel fogadták. Öt percznyi szünet után Faschkó János leányvári tanitó értekezését hal­lottuk, mely a magyarnyelvi oktatás sike­ressé tételéről szólt a nem magyarajku népiskolában. Értekező ügyesen össze­állított dolgozatát szívesen vette a köz­gyűlés, főleg azon kijelentését, hogy heti szünidejét, a csütörtököt, felnőttek magyar­nyelvi oktatására szenteli. A tárgyi sorrend Juhász Béla köhidgyarmati tanitó indítványainak elő­adására nyújt módof, ki is az „Es z­tergom és Vidék é"-nek 1893. évi 60. számában megjelent s a tanítókra nézve sérelmes tartalmú czikk megtorlása tárgyában nem a czikkiró, hanem a fele­lős szerkesztő ellen emel panaszt s mivel Nógrádi Jenő, az E. és V. szerkesztője által egy későbbi vezérczikkben nyújtott elégtétellel be nem éri, kéri a közgyűlés rosszalásának kifejezését. A közgyűlés méltányolja ugyan Ju­hász fellépésének jogosultságát s a sé­relmes czikk fölött teljes indignácziójá­nak és határozott tiltakozásának ad ki­fejezést, de a szerkesztő ellen tervbe vett visszatorláshoz nem járul, mert egy részt egy Petricsek tokodi tanítóhoz in­tézett levélben a szerkesztő nem azono­sítja magát a czikkel, másrészt a későbbi vezérczikkben a tanitók iránti pietását szembeszökővé teszi; de meg azért sem járult a közgyűlés hozzá, mivel fölösle­gesnek tartja, hogy ez üggyel behatóan foglalkozzék. Dr. Fehér Gyula a tanítói nyug­díjigény megállapítása tárgyában szembe állítja a törvényt a legujabbi miniszteri intézkedéssel s az ellentétek kimutatása mellett utal a gyógyulásra váró sebhelyre. Ugyanis a törvény a tanítói járandóságba beletudja a kántori jövedelmet, a minisz­teri intézkedés pedig a nyugdíjigény szedte magát, most már irmához fordult és mintegy röstelve előbbi akadozását, csak azért is bátrabban folytatta: — Nem akarván nagy feneket kerí­teni a dolognak, csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy én imádom önt, egyet­len Irmuskám és esdekelve kérem, le­gyen az én drága nőm I — A mi jó őr­angyalunk, Janka kisasszony ís bizonyára kedvét lelendi bennünk, ha követeljük a természet utasításait, megvalósítván egy­szersmind az ö szorgalmazott gondo­latát. S pirulva, még mindig egy kis két­kedéssel fogta meg a leányka kezét. És a kis Irma, aki Janka kisasszonytól foly­ton dicsérni hallotta Karnai urat, aki előtt Karnai úr már nem is pusztán egy ember volt, hanem egy fogalom, egy ha­talmas jelképe a férfiivilágnak, a meg­lepetéstől elkábulva, de eltitkolhatlan édes érzéssel szorította meg a nyújtott kezet. Janka kisasszony halványan, mint egy kisértö lélek, állt fel. Ugy tetszett neki, mintha valami undorító komédia játszódnék előtte. Azután támolyogva ment be a másik szobába, hogy ne lássa ezt a vigyorgó emberállatot, ezt a dia­dalmaskadó álnok leányt és leborulva a kerevetre, sirt, sirt és gyönyörben úszott volna, ha minden könnyével egy egy em­emberéletet olthatott volna ki. S emésztő dühébe egy bánatos s^haj vegyült: Oh, dehogy gazdag, dehogy kedves, de­hogy bölcs a világ I Nyomorultabb, jel­lemtelenebb, butább, mint volt valaha 1 Havas László. megállapításánál szétválasztja a kettőt s csak a tanítói járandóság után szabja meg a nyugdíjjogosultság mértékét. In­dítványa oda terjed, hogy az egyház­megyei fötanfelügyelöség lépjen sorom­póba s a tanitók java megóvása szem­pontjából járjon közbe minél előbb a közoktatási kormánynál. Mórász esperes az alapfelszámitásnál roszalja a katasz­teri becslést, neki az egyházi elöljáró­ság által kiállítandó becslevél imponál. Bartal Rezső kir. tanfelügyelő a helyzetnek jelen abnormis körülményeit a tanitók tájékozatlan eljárásában keresi, a kik akkor, midőn a nyugdíj igény megállapítása legelőször szőnyegre ke­rült, indokolatlan félelmükben, nehogy magasabb nyugdij-j árulék befizetésével legyenek terhelve, a lehető legkisebb százalékban vallották be jövedelmeiket s mikor % aztán a nyugdij-jogosultság számtételei eléjökbe lesznek terjesztve, történt az igazi feljajdulás és háborgás a nyugdijösszeg csekély volta miatt. Fehér Gyula indítványa emelkedett határozottá. M ó r á s z kéméndi esperes abban, hogy a kántori jövedelmek a tanítóitól szétvá­lasztattak, égy titkos, még be nem val­lott tendencziát lát, azt, hogy a kormány ennek révén készíti magának előre a talajt a tanitók államosításához. Mert szerinte tarthatatlan állapot az, hogy azon kántortanító, aki pl. mint kántor közel 600 frt jövedelemmel birt s mint tanitó csak íoo—200 frttal s midőn öreg napjai elkövetkeznek s a tisztessé­ges állásbeli férfiú nyugalomba vonulni kénytelen, csak nyomorogjon azon cse­kély nyugdíjon, melyet a törvény kinek-ki­nek megenged. Igy tehát minden tanitó azon van, hogy Öreg napjaira minél ma­gasabb nyugdíjra tarthasson igényt, melyet csak úgy érhet el, ha mint func­tionarius tanitó legalább is az állam ál­tal nyújtott fizetésben részesül. Cser­noch elnök a járási egyletek feloszla­tása mellett érvel s az egyesülés mivol­tát hangsúlyozva, a megalakulás kimon­dását indítványozza. Major János alelnök bár szives készséggel támogatja az egyesülés esz­méjét, mert Örül, ha több ember tar­tozik egy testülethez, — de mert az alapszabályok, melyek az uj egyesületnek alapul szolgálnak, nincsenek ismertetve, korainak találja a megalakulás kimon­dását, s inkább egy előkészítő bizott­ság kiküldését kérné, melynek munká­lata végeztével egy ujolag egybehívandó gyűlésen történnének meg a mai napon végbe menni kívánt dolgok. Dr. Komióssy Ferencz egyház­megyei fötanfelügyelö semmi nehézséget és akadályt nem lát a megalakulás ki­mondásában és a tisztikar megválasztá­sában, ő már hat ilyen megalakulásnak részese volt, de ellenmondásra sehol sem talált, s miután a mai megalakulás ö eminencziája a herczegprimás. akaratából kívántatik, sót a járási egyletek ugy vagyo­nílag, mint berendezésileg a maguk épségé­ben háborítatlanul továbbra is meghagyat­nak, — azért kéri a megalakulás végrehajtá­sát. A közgyűlés hallgatólag belemegy az indítványba s a tisztikart a következő tagokból megalakítja : Csernoch János elnök, Major János ig. tanitó, alelnök, S t a m p a i Ferencz köbölkuti tanitó I. jegyző, Neumayer Károly esztergomi tanitó II. jegyző, K 1 i n d a Rezső pénztáros, H r o ma d a János könyvtáros. A járási körök a maguk tiszti karát saját kebelükben vá­lasztják. Major János melegen üdvözli Kom­lóssyt azon kitüntelö előléptetés alkal­mából, mely öt az esztergomi kanonoki stallumba emelte. Komióssy megköszöni az ovácziót, egyúttal hangoztatja, hogy ó örökre hálás marad a tanitók iránt már csak azért is, mivel számbavehetö emelkedése a tanügypártolás és a tan­férfiak iránti törhetlen ragaszkodásának mintegy egyenes származékát képezi. Ez után tudtára adják a közgyűlés­nek, hogy Vaszary herczeg-primás 15 db. aranyat tűzött ki jutalmul. És pedig 2 tanitó számára 5—5 db. aranyat, a ki az esperesek egybehangzó véleménye alap­ján legtöbb ügybuzgalmat tanusit. To­vábbá 5 db. aranyat egy páíyanyertes munka díjazására, melynek czime a kö­vetkező : „Hogyan kelljen a magyar nyel­vet sikeresen tanítani a vegyesajku nép­iskolában ?" A munka benyújtásának ha­tárideje : 1894. év május í-je. A közgyűlés, mielőtt szétoszolnék, ö eminentiáját táviratilag üdvözli s a te­remátadónak dr. H e 1 c z Antal polgármes­ter urnák pedig hálás köszönetet szavaz. Hozzá tehetjük még, hogy a tanitók egy része: a párkány-járási tanitók, a gyűlés után barátságos összejövetelt tar­tottak a „Három szerecsen" vendéglőben, hol Mórász Antal plébános és kerületi es­peres fogadta őket szives házigazda gya­nánt. Toasztban természetesen nem volt hiány. Gyarmathy, igazg. tanitó. HÍREK. Esztergom, nov. 9. — Egyházi kinevezések. A hiva­talos lap szerdai száma szerint az esztergomi főszékesegyházi káptalan­ban üresedésben levő utolsó mes­terkanonokságot Komióssy Fe­rencz muzslai plébánosnak és eszter­gomi főegyházmegyei főtanfelügyelő­nek adományozta a király. Az új kanonoki kinevezést Esztergomban nagy rokonszenvvel fogadták. Az esztergomi papság tegnap délelőtt üdvözölte Komlóssyt a primási pa­lotában, mit ő köszönettel viszonzott — A most legújabban kinevezett kanonokok (köztük Komióssy és Pór Antal) intsallácziója P a­1 á s t h y Pál püspök által f. hó 14-én (kedden) fog megtartatni. Schmidt Ferencz fővárosi hitoktató Budapest­erzsébetvárosi segédlelkésszé (Dr. Kovács Kálmán, az újonnan kineve­zett esztergomi tanitó-képezdei igaz­gató helyébe) neveztetett ki. V i d a János drégelypalánki segédlelkész fő­városi hitoktatóvá, Tiszuczky Jenő vágszerdahelyi segédlelkész pe­dig ugyancsak fővárosi hitoktatóvá neveztetett ki. — A herczegprimást szerdán dél­előttre várták a primási r'ezidencziá­ban, de úgy látszik a kedvezőtlen idő­járás miatt mai napig még nem ér­kezett meg. Most, hogy a királyi udvar már Budapestről Bécsbe uta­zott, a herczegprimás is — valószí­nűleg jövő héten — hosszabb tar­tózkodásra esztergomi székhelyére fog érkezni. — Kohl Medárd pri­mási titkár néhány napi szabadságra Pannonhalmára ment. A titkárt teen­dőiben ezalatt Lóskay Jeromos fő­kormányzó helyettesíti. — Betegeink. Majer István püspök és So ó ky Gábor aligazgató állapotában néhány nap óta örvendetes javulás ész­lelhető. — Eljegyzések. W a 11 e n f e 1 d Mi­hály, bogdáni kóbányatulajdonos, vasár­nap tartotta eljegyzését gróf Stomm Irén kisasszonnyal Esztergomban. — — A város pénzügyi bizottsága tegnap­előtt egész napon tartott ülésében tár­gyalás alá vette Esztergom sz. kir. város 1894. évi költség-előirányzatát s azt be­ható eszmecsere után csekély változtatás­sal helybenhagyta. — A kanyaró az Esztergom-városi leányiskolában is nagyban pusztít, úgy hogy nemsokára az iskola bezárása is várható. — Polgármesterünk kis leánykája, Gi­zike, kit aggódó szülei egy rettentő be­tegséggel: difteritisszel a budapesti Er­zsébet-gyermekkórházba vittek, hála az orvosok ápolásának, már túl van a ve­szélyen. — Ledényi József, városunk ujonan megválasztott mérnöke, megérkezett Esz­tergomba s vasárnap letette a polgár­mester kezébe a hivatalos esküt. — Esküvő. Hauslohner István Giráltról (Sárosmegye) az esztergomi plé­bánia templomban vasárnap tartotta es­küvőjét Kelemen Jolán kisasszonnyal, Kelemen esztergomi pénzügyőri biztos leányával. Násznagyok voltak Dr. Burián János ügyvéd és Kaán Károly. — Az esztergomi „Tarkaság" egyesület több más hazafias és jótékony cseleke­detei mellett, ez idén ismét 12 szegény sorsú iskolás fiút téli ruhával fog meg­ajándékozni. A téli ruhákat a városrészek elemi tanodái között a következőleg osztja szét: Felruház a szab. kir. városból 6, Szenttamás 3, Szent-györgymező 1, Vízi­város 1 és az izraelita iskolából 1 gyer­meket. Az erre érdemes fiúkat a neve­zett tanodák igazgatóságai jelölik ki. Az ünnepélyes ruhakiosztás, mely alkalom­mal a gyermekek meg is vendégeltetnek, folyó évi deczember hó 17-én (vasárnap) esti 6 órakor az egyleti helyiségben tör­ténik. Ugy a tagok, valamint a meghí­vandó vendégek részére külön meghívók fognak kibocsátatni. — Waldkirch Frigyes nyugalmazott ez­redes, kiről a múltkor azt irtuk volt, hogy veszélyesen beteg, mint legújabban értesülünk, a szombatról vasárnapra vir­radó éjszakán több heti kinos szenvedés után Pozsonyban elhalálozott. Wald­kirch Frigyes hadnagy, háziezredünk tisztikarának egyik előnyösen ismert tagja, édes atyját veszté el benne. Béke lebeg­jen az elhunyt katona hamvai fölött I — A komáromi államépitészeti hivatal­tól egy küldöttség időzik városunkban avégett, hogy az árviz elleni intézkedé­sek czéljából felvételeket eszközöljön. — Halálozás. Városunk egyik rokon­szenves lakosa, Szilágyi Adolfné, kereskedő özvegye, ki mióta férje meg­halt — magánzó életet élt, — a mult éjjel budautczai házában levő lakásán elhunyt. — Esztergomi Maecenás. A Jókai-jubi­leum alkalmával tudvalevőleg a Jókai­bizottság ki fogja adni a koszorús iró összes müveit egy nemzeti diszkiadásban. E válalat jövedelméből Jókainak 100,000 frtos ajándékot nyújt át a magyar nem­zet. A bizottság Magyarországnak csak legvagyonosabb elemeire számit, mivel egy-egy példány előfizetési ára 200 frt. Hogy a vidéki városok polgársága sem marad el az előfizetők sorából, bizonyítja az az egyszerű név is, mi a jubileum­bizottság kimutatásában szerényen húzó­dik meg a főpapok, mágnások közt. Ez az egyszerű név tulajdonosa Kollár Mihály Esztergomból. Azt szokták mon­dani, a nemes tett önmagát dicséri, — hozzátesszük még, hogy talán volnának Esztergomban mások is, akik ezt az igazán nem eléggé dicsérhető hazafias példát követhetnék. —Szerencsétlenül járt fuvaros. Egy süttői fuvaros tragikus sorsáról értesít bennünket ottani levelezőnk (anélkül, hogy nevét kö­zölné velünk) a következő sorokkal: Egy süttői ember fuvarra tett szert: Budapestre kellett szállítania néhány darab épület­követ. Megrakodván, már kora pénteken elindult azzal a szándékkal, hogy vasár­nap reggelre Pesten legyen, de útközben Vörösvár közelében elérte végzete: ko­csija az út szélén haladva vizenyős helyre jutott, hol a kerék mélyen bele­vágódott a süppedékbe. Karjainak izmait túlbecsülve, emelni kezdte a követ, hogy a lovak munkáját megkönnyebbítse, mi­közben lovait nógatta előre, de azok a szolgálatot megtagadták. Egyszer csak a megemelt kő a lejtő felé csúszni kezdett, a fuvaros ezt karjaival akarta feltartóz­tatni. A súlyos követ azonban nem sike­rült a csúszástól visszatartani, s minthogy ő maga a kö elől menekülni már nem tudott, a több mint 20—25 métermázsa­nyi súlyú kö teljes nehézséggel reá zu­hant. A fuvaros nyomban meghalt. Tete­mét Vörösváron takarították el, hol fele­sége s gyermekei szomorodott szívvel, sirva kisérték el az utolsó útra. — Feloszlatott közgyűlés. Esztergom hires arról, hogy itt van főtanyája a kontra-egyesületeknek, melyek egy födél alatt jobban megférhetnének. A mint szokás volt a múltban-a létező egyesü­letek mellé parallel egyesületeket alakí­tani, — ugy szokássá vált immár az, hogy az egy czéi szolgálatában álló egye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom