Esztergom és Vidéke, 1893

1893-11-08 / 95.szám

nincs mellette olyan alacsony épület, mely azt a színt adná neki, mintha közülök erőszakkal kiemelkedni, mint­egy stréberkedni akarna. A térre ugy is tervbe van véve egy uj, a mostaninál nagyobb arányú és ma­gasabb Szentháromság-szobor felállí­tása, melyre a város erkölcsileg már ugy is kötelezve van, már igéretét, melyet közönsége kifejezett, többé vissza nem vonhatja s nem vonhatná akkor sem, ha arra oka is volna. De ez ugy sem forog fenn, tehát a felállításnak meg kell történnie. Mily szépen venné ki magát a magas szo­bor hátteréül a téren egy kétemele­tes palota, melynek jelenlegi építési stylját is fenn lehetne tartani, nem kellene a történeti műemléket alak­jából kiforgatni. A közgyűlési teremhez egy szo­bát hozzákapcsolni csak egy fal ki­törésébe kerülne s szépen fel lehetne építeni a második emelet padozatáig, a második emelet alsó padozatának nívóján karzatot készítve a hallgatóság számára. A kik látták már a város tanácstermét, el tudják képzelni, hogy mit nyerne ez által a tanácsterem külseje. De legkevesebb költségébe is kerülne ez a terv megvalósítása a vá­rosnak, mert a használt épületré­szeket ismét fel lehetne használni a ráépítésnél s ez által jelentékeny költ­séget lehetne megkímélni, s a város székháza melletti iskolaépületekre is egyben lehetne egy emeletet ráépíteni. Hogy ezt miért tartanánk helyesnek, arról majd más alkalommal. Hanem egyet már most szükségesnek látunk felemlíteni: jó volna az építkezések­nél — különösen a tanácsterem épí­tésénél — olyan baczillusirtó vakola­tot találni, mely kiölné a nálunk meg­pendített eszmék legnagyobb el­lenségét : a közönyt. —ky. Siebensburger Otthmár gabnakereskedö nőül vette. Oh mikor ezt a hirt hallotta, úgy szeretett volna egy golyót röpíteni égő agyába, de valami ösztökélte, hogy még egyszer látnia kell azt a hűtlent. Meg­mutatja neki, hogy ez a nagy csapás nem vitte a sirba. Nem, még vig arczot fog mutatni. Hiszen tudja, hogy úgy sem lesz 5 ebben a házasságban boldog. Este volt, mikor megérkezett. S mintha csak várta volna, ott könyökölt virágos ablakában. El akart menni, de a fájdalom s a fájó viszontlátás öröme leszögezve tartá. Némán tekintenek egy­másra, csak a szemek beszéltek s azok­nak szemrehányása égetőbb minden földi szózatnál. Nem is tudott Gizella szólni, csak a szemeiből kicsorduló könnyek, azok esdtek bocsánatért, S kéz a kézben, egybeolvadt bánatuk. „Feledjen el engemet. Menjen el in­nét, hiszen ön még fiatal, kap szebbet s jobbat nálamnál. Vessen meg engemet, csak ne átkozzon. Oh miért is tudtam ezt tenni I De hát 25 éves voltam, s jött ez a jó partié, szüleim nógattak, húgom szemrehányó tekintetét nem bírtam el, vagyonunk kevés, s ön nem volt itt, mit tehettem? Küzdöttem sokat és sokáig, végre erre határoztam magamat. S mind­nyájan dicsértek, csak mosolygó és hála­telt arczokat láttam, pedig a lelkem sö­tét volt és kínjában vonaglott. Hugóm átölelt s fülembe súgta: „te már révben vagy. S most már van férjem." Mint kigyó csípésre, úgy rándult össze s erősen megszoritá a fiatal asszony csuklóját, úgy hogy az fájdalmában föl­szisszent. De jólesett neki ez a fájdalom, mert a szeretettől jött. Azután leszakitá azt a violát, me­Az egységes ipartestület meg­alakítása utáni teendők. 11. Igaz ugyan, hogy az ipartörvény 175. §-a értelmében megalakított ipar­tanács feladata véleményt adni mind­azon iparügyi kérdésekben, melyekre nézve a másodfokú iparhatóság hoz­zájuk fordul, mégis abban a meggyő­ződésben élünk, hogy néha-néha egyes iparügyi kérdésekben a kezdeménye­zést is megragadhatná. Ilyen volna különösen a kisipa­rosokat kizsákmányoló apróbb köz­ségek országos vásárainak megszün­tetése iránti javaslat. Kisiparosaink egyrészt kénysze­rülve vannak arra, hogy iparkészit­ményeiket vásárról-vásárra vigyék, mert helyben annyi vevőre nem ta­lálnak, miszerint azt teljesen elárusít­hatnák, még pedig azért nem talál­nak annyi vevőre, mert a közsé­gekben letelepedett kontárkodók ma már majdnem teljesen képesek rossz iparkészitménnyel kielégíteni azon vevőket, kik eddigelé az esz­tergomi hetivásáron keresték meg és találták fel szükségleteiket. A vásározás azonban nagyon sok iparosnál mulatság számba megy, mert habár jól tudja, hogy ezen vagy a másik községi országos vásáron annyit sem árul, a mennyi a kocsi­bérre elégséges, mégis elmegy, csak azért, hogy egypár liter bor mellett egymás fejét beverhessék, vagy az uton magát családjával együtt feldön­tethesse. Olyan vármegyében, a hol a leg­szélsőbb pont a vármegye székházá­tól alig négy mértföld, a hol a köz­utak elég jó karban vannak s igy a közlekedés könnyű, ott még közgaz­dasági érdekből sincs értelme annak, hogy egyes községeknek vásártartási jogot engedélyezzenek. És mégis vár­megyénk területén vannak községek, a melyeknek több vásárja van, mint magának Esztergom városának. Ilyen községek: Bátorkesz, Párkány és Szölgyén. Ezeknek évenként öt or­szágos vásáruk van. Baj na, Süttő, Iyen a reá hullott könyek mint a har­mat gyémántcseppjei csillogtak; megcsó­kolta hoszasan s oda nyujtá az ifjúnak. „Tartsa meg tőlem emlékbe, s legyen boldog." Marczi szava térité magához meren­géséből: „Itt vagyunk nagyságos uram." Megáll keblére font karokkal s lel­kével behatol kedvesének szivéhez. És a zene megszólal a csendes éjjben, szív­hez szólón zokogva egy összezúzott ke­bel iszonyú fájdalmát: «Egy csillag sem ragyog fenn az égen. Ha nem szeretsz, miért nem mondtad régen ? Nem borulna most felettem Ez a világ gyászba, Olyan nagyon, olyan mélyen A szivem sem fáj na.» Nagy csörömpöléssel fölnyílik az ablak és egy boszús férfihang kikiált: „Micsoda részeg kompánia zavarja itt a tisztességes polgárok éjjeli nyugodalmát? Hordják el magukat, mert legényeimmel botoztatom el 1 Aha, maga az jó madár ? Jobb lenne, ha a könyveket forgatná, mint a más feleségének éjjeli zenét ád 1" Evvel dühösen becsapta az ablakot, A forró agyra attól a gyűlölt férfiú­tól, eme vérig sértő szavak mint vil­lanyütés hatottak. Egy pillanatra megbé­nitá akaraterejét, hogy annál nagyobb féktelenséggel törjön ki. A higgadtságot és megfontolást elölte a szenvedély vad tüze s mint neki bőszült fergeteg kapta föl a nagybőgőt s vad erővel vágta a becsukódó ablakhoz, úgy, hogy az fzzé­porrá törve hullott szét. S az üvegek csörrenése, a fa recsegése közé mint tá­vol ágyú dörej hallatszott a hurok sza­kadása. S mire az üvegcserepek lehullot­tak a földre, az utcza megtisztult s csak Nyerges-újfalu községek Esztergom­mal vannak párhuzamba téve; ezeknek évenként négy országos vásáruk van. Olyan mint Nagy- és Kisbény község, vásártartási jogáról lemondott. Már most, mi értelme van, hogy Muzslá­nak, mely 11 kim., Köbölkutnak, mely 18 kim., és Kéméndnek, mely 15 kim. távolságra van Esztergomtól, éven­ként 2—2 országos vásárja van, azt magunknak megmagyarázni nem tudjuk. Ilyen vásárokat az általános köz­érdek, de meg különösen a vásározó iparosok érdekében meg kell szün­tetni. Eminens érdeke nemcsak Esz­tergomnak, de meg a vármegye kö­zönségének is, hogy erős, életképes központot teremtsen. Az egységes ipartestület meg­alakítása következtében kell, hogy mind a négy város iparosai egy ipar­hatóság alá tartozzanak. Erre nézve csak egy esetet ho­zunk fel, mely mindenkit meggyőzhet arról, hogy a mai állapot fen nem tart­ható. Az egységes ipartestület folyó évi május hó 14-én alakult meg vég­leg s ha jól tudjuk, még nem volt rá eset, hogy ezen időtől az ipartorvány 177. §-a azon intézkedésének, mely­szerint az igazolványok kiadásáról, az ipartestület értesítendő, — elég tétetett volna, pedig el nem hihető, hogy a fentebb jelzett időtől kezdve a szol­gabiróság részéről a három város területén valamely képesítéshez kö­tött iparág gyakorlására szol­gáló iparhatósági engedély ki nem adatott. Az ily eljárással az ipartes­tület érzékenyen megkárosittatik, a mennyiben minden egyesnél elveszti a 10 frt 50 kr. belépési dijat, azon felül e tagsági dij sem szedhető. Már pedig az ipartestületek is csak ugy prosperálhatnak, ha a szük­séges kiadásokra szolgáló alap meg­van. ÁU ez különösen a belépési di­jaknál, a melyek arra szolgálnak, hogy idővel annak kamataiból az elaggott és munkaképtelenné vált iparosok segélyeztessenek. (Folyt, köv.) a távolból lehetett hallani a rémülten futó czigányok lábdobaját. S midőn ott látta magát elhagyatva mindenkitől, vad tette egész undokságá­ban állott előtte. Egyszerre kijózanodott. Gyors léptekkel tartott haza. . Körültekínt szobájában/Minden tárgy minden jel, mind-mind csak őt juttatja eszébe. Lelkét elönti a fájdalmas vissza­emlékezés bánatos tengere. Agyán mint óriási szikla fekszik elkövetett ocsmány tetteinek tudata. Látja maga előtt a gú­nyosan vigyorgó arczokat. Kétségbeeset­ten rogy le az íróasztala előtti székbe, s kezeibe rejti arczát. Sokáig ül igy, lelkében a kétségbeesés iszonyú vihara dúl, sehol egy mentő gondolat. Keble zihál az óriási fájdalom alatt. Keze lecsú­szik izzó halántékáról. S mint vipera csípésére, rándul össze, érintve az aszta­lon heverő revolver agyát. Az őrület féktelen tüze kap bele vadul hömpölygő véribe, s mint tüzes láva undok árja önti el agyát. Nem lát, nem hall semmi egyebet, csak az izzó folyamot, melynek túlsó partján elvesztett menyországának szomorú hölgyalakját látja. Felejt apát, anyát, testvéreket, feledi a hitet, a be­csületet, feled mindent mi szent s ne­mes, s csak veszteségét látja. A meg­bomlott agy ördögi kaczajával kapja fel a fegyvert. Olyan jól esik az a hideg karika ott az izzó agyon. Égy durranás, kevés füst. Még egyet dobban az a bolondos sziv, azután nem érez több fájdalmat. A felkelő nap aranyos sugara beku­kucskál az ablakon s megcsillan a magas homlokból kiszivárgott aludt véren. Varga Géza György. HÍREK. Felkérjük azon olvasóinkat, akik előfizetéseikkel még hátra­lékban vannak, továbbá azokat is, kiknek előfizetésük október hó végével lejár, hogy az előfizetési pénzek beküldése iránt minél előbb intézkedni szíveskedjenek nehogy a lap pontos expediálása halasztást szenvedjen. Esztergom, nov. 7. — Bibornokok a királynő előtt. Ő Fel­sége a királyné vasárnap délelőtt 11 óra­kor Vaszary Kolos herczegprímást és S c h 1 a u c h bibornokot hosszabb kihall­gatáson fogadta. — Dr. Walter Gyula primási titkár tiszteletére az öt ért kitüntetés folytán barátai f. hó 6-án esti 8 órakor a „Ma­gyar Király" vendéglőben társas vacso­rát rendeztek, melyen az ünnepelt férfi barátai és közéletünk előkelőségei közül mintegy százan vettek részt. Ott láttuk Krupianicz Kálmán kir. tan. alispánt, Andrássy János megyei főjegyzőt, a megyei és városi tisztikar nagyrészét, Villányi Szaniszló benczésrendi tanárt és igazgatót számos tanártársával. Képvi­selve volt az estélyen vallási és politikai külömbség nélkül a társadalom minden osztálya. Feltűnő volt, hogy a világi papság teljesen távol tartotta magát kivéve Schreibert, ki az ünnepeltnek, mint volt képezdei igazgatónak tanár­társa volt. Néhány percczel 8 óra előtt ment a Niedermann Pál kir. tan. és Me­széna Ferencz nyugalmazott megyei tiszti ügyészből álló két tagu küldöttség az ünnepelt férfiúért, ki is nevezettek tár­saságában lépett a jelenlévők szűnni nem akaró éljenei kíséretében a terembe. Az estély egyik fő jellemvonása a fesz­telen jókedv volt, s a jelenlévők ar­czárói a kitüntetés feletti igaz öröm ér­zete sugárzott le. Az első pohárköszön­töt Krupianicz kir. tan. alispán mon­dotta, mire az ünnepelt valóban pár­ját ritkító szép és választékos gaz­dag szavakkal köszönte meg bará­tai megtisztelő bizalmát. Dr. Föld­váry István városi főügyész az ünnepelt­nek, mint fennkölt szellemű egyházfér­finak, fáradhatlan és mély tudományú paedagogusnak, stb. érdemeit méltatta. Általános derültséget keltett Szilágyi Ferencz fővárosi mérnöknek humoros toastja, ki ugyancsak az ünnepelt érdemeit és egyéniségét méltatta. Milánovics An­tal állami állatorvos tartalmilag sikerült dikczióját zajos éljenzés követte. Allego­rikus beszédében az ünnepelt férfiúnak mint egy menyasszonynak, azt kívánta, hogy minél hamarabb oly főkötő alá jusson, melyről két aranyos czafrang csüng alá, vagyis a püspöki süveg alá. Schreiber, az ünnepeltnek tanártársa, egy fényesen tündöklő csillagot lát az ünnepeltben, kinek tündöklése, fénye messze elhat. Beszéltek még Niedermann József főka­pitány, Kaán János, majd Kollár Ká­roly is. A kedélyes vacsorának a késő éjjeli órák vetettek véget. — Léva város küldöttsége a herczeg­prtmásnál. Léva város küldöttsége V.a­s z a r y Kolos herczegprimásnál tisztele­tét tette, a ki a legnagyobb szivélyességgel fogadta a küldöttséget. — A város kö­zönsége nevében M á r i á s s y István, polgármester mondott forró köszönetet a Léván létesített polgári leányiskola ke­gyes támogatásáért. A herczegprimás a polgármester szavaira kijelentette, hogy Léva város közönsége „a szivébe van zárva" s a jövőben is örömmel fogja támogatni a minden jó- és nemesért küzdő lakosság törekvését. — Miniszteri helybenhagyás. A várme­gye 1894. évi költségvetése, melyet Véghelyi Ödön főszámvevő állított össze, megérkezett a belügyminisztertől, még pedig mind szövegében, mind szám­tételeiben helybenhagyva. — Közgyűlés. A Szent Ignáczról ne­vezett esztergomi temetkezési egyesület mult vasárnap rendkívüli közgyűlést tar­tott a Fürdő-szálló nagytermében. — Dr. Walter Gyula édesanyja több nap óta betegen fekszik. Midőn hirét vette, hogy fia primási titkárrá nevez­tetett ki, fel akart menni hozzá a főegy­házmegyei könyvtár emeletén levő laká­sára látogatóba. A márványlépcsőn megcsúszott s egy egész lépcsőszakaszon aláesett, miközben arcza fájdalmas ütő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom