Esztergom és Vidéke, 1893

1893-10-25 / 89.szám

Magyarországnak Horvát-Szlavonországgal összes erdősége 15.957, 587 kat. holdat, tehát csaknem ió millió holdat tesz ki. Ebből a papi birtok 922,675 kat. hold, az alapítványi erdőségek 143,393 hold, a kisbirtokosoké 512,285 hold. Magyarországon általában, de különösen nagyvárosokban és az alföldön, sokkal cjrágább a tűzifa, mint a milyennek kellene lennie óriási nagy erdőségünkhöz képest. Budapesten czirka 19 állami hivatalba szállítják a fát, az alsóbb hivatalnokok nagy száma didereg, a szegény néposztály fázik. A város elöljáróságának jobban kellene felügyelni, hogy valódi méretekkel szolgálják ki a fakereskedők a közönséget, mert ez a sokszoros megrövidítése a fogyasztóknak még tetemesen megdrágítja a tűzifának névleges árát. A magyar államkincstárnak épen ugy, mint az alapítványi uradalmaknak, faraktárokat kellene tartani és ez által a visszaélések már magukban is kevesbednének. Az állami hivatalokat magának az államnak kellene tűzifával ellátni. A tűzifa könnyebb szállítására zóna tarifát kellene behozni. Magyarország összes vasutainál az árfolyam veszteségek, alapítási költségek 80 milliónál többre rúgtak. A kamatbiztositást élvező vasutak évi pótlékai, volt idő, mikor a 13 milliót egy évben meghaladták. E vasutak államosítása alkalmával igen sok anyagi áldozatot kellett hozni. Ezek mind adókból és adóíillérekből kerültek össze és részben későbben ezek terhei a közjövedelmek terheiből lesznek fedezendők. Ily körülmények között, semmi sem lenne igazságosabb, mint ha az erdészet érdekében, de a nagyközönség érdekében is, a zónatarifa tetemes díjmérsékléssel mentül elébb életbe léptettetnék. És ha a tűzifának szállítási költségei kevesbittetnének, a fa-szenet, hogy az ipar lendületet nyerhessen, az önköltségen valamivel feiül kellene szállítani. Egész határozottsággal állithatjuk, hogy ezelőtt tiz vagy több évvel, egy nagy vasmüipartársulat keletkezett és annak a külföldi koxra igen nagy díjkedvezmény nyújtatott. És hogy ezen díjkedvezményben más társulatok ne részesülhessenek, szállítási szerződés alakjában adták meg a refakcziát. Ez merénylet volt a többi ipartársulat ellen, sértette érdekeit különösen az erdőbirtokosoknak, mert az ugy szállított kokszszal a faszén nem konkurrálhatott és a külföldi kokszra adott ily kedvezmény államgazdaságilag is hibás politika volt. Hiba az is, hogy a külföldi szénnek behozatalára Magyarországon annyi kedvezményt nyújtottak, hiba az is, hogy a magyar államvasutak, némely kőszénbányák termékeit oly áron fizetik, hogy azok közül egyik másik részvénytőkéjének egy részét már viszafizethette, és a mellett uzsorás dividendákat oszt. Én ugyan mindent elkövetnék a hazai szénbányák fentartására, a külföldi szén kiszorítására, de a mellett oly vasúti politikát követnék, hogy ezek a fogyasztó nagy közönséget ki ne zsákmányolják. Mondják, hogy ha egy pár hétig nagy havazások történnek, egykét bécsi szénkereskedő mindjárt alkalmat vesz magának a nagy közönséget a szén árának felemelése által megadóztatni. S mig ezek sokszoros milliomosokká lettek, addig a kárpátok számtalan völgyében ott rothad a fa és az erdőségek most is potom áron kelnek el. Semmi kétség aziránt, hogy az erdőtörvénynek már eddig is hasznos következései vannak ; de nem elég a pusztítást meggátolni, hanem az erdők terményeinek eladhatását is meg kell könnyíteni. Magyarország legelrejtettebb zugában is a mezőgazdasági birtokok értéke legalább megkétszereződött, de általában az ország legnagyobb részében a mezőgazdasági birtokok jövedelme is 4—5-ször annyi, mint ezelőtt 25 évvel volt. És ezt a helyes nemzetgazdászati politikának lehet leginkább tulajdonítani. Az erdőségek értéke is itt-ott tetemesen emelkedett, de a mezőgazdasági földbirtokok értéknövekedésétől messze hátra maradt. Most tehát elérkezett már az idő, hogy az állam Szent-István birodalmának erdőségeiről és azok termékeinek eladhatásáról is mentül előbb gondoskodjék. Ki ne ismerné azokat a szép és hasznos intézkedéseket, melyeket a magyar állami erdőségekben létesítettek. Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról az 1885-iki XI. tcz. rendelkezik. Az erdőtisztek, altisztek és szolgák felől is nemesen gondoskodott az állam. De mind nagyobb ezeknél az, hogy ha az erdőmunkások 8 éven át szolgálnak, 13 frttól 212 frtig, özvegyeik 9 frttól 83 frtig nyugdíjban részesülhetnek. — Árváik, ha anyjuk megél, 2 frttól 6 frtig, ha nem él, 5-től 22 frtig terjedő nevelési pótlékot kapnak. Az erdészeti és bányászati társas ládák, a 2.000,000 frtot tetemesen meghaladják. (Lásd Bedő nagy munkáját.) Mért ne lehetne községi, közbirtokossági és konzorcziális erdőségeknél hasonló intézkedéseket tenni és bizonyosan tennének is, ha az erdők termékei jobban eladhatók és pénzzé tehetők lennének. Szent-István birodalmának véleményem szerint ily óriási erdőterületre nincs szüksége, «őt maga az állami erdészet is igen nagy komplexust képez és mig ezt egyfelől nevelni és ápolni kell, ott a hol az erdő talaját mezőgazdaságra használni lehet, irtani kell. Tudom, hogy már ez is meg van, részben már effektuáltatik, de ez csak tisztán mezőgazdasági terményekre alkalmazható földbirtoknál és illetve erdőknél czéloztatik. Ez nem elég. Ott a hol a kincstárnak a községek tövében erdői vannak, azokat le kell taroltatni, a községeknek a legelőt hosszabb időre bérbe adni, ez által a kincstár tetemesen több jövedelmet fog kapni és a község is mezőgazdaságilag gyarapodni fog. Nem sok volt annál hasznosabb intézkedés, midőn az erdő alaprészére, az erdők vásárlása megengedtetett, mert az állami erdészet, ha erdőségeinek tőszomszédságában egy elpusztult erdőt vesz kezelés alá, és ha azt a meglévő erdőséggel kapcsolatosan a létező turnusokhoz beosztja, egyszerre jövedelmezővé teheti, mig egyeseknek 60—80,—100 évig is kellene várni, ezen elpusztított erdőségek tökéletes befásitására és jövedelmezővé tételére. A baj csak az, hogy aránylag csekély a tőke, a mit az állam erre fordíthat. Elmondtam már én azt, hogy én a hitbizományoknak ellensége vagyok, mert a kisebb birtokos osztályt leginkább ezek vetkőztetik ki tulajdonaikból s ez veszedelmesebb módon korlátolja a földbirtok szabadságát, mint az hajdan az úrbér korlátolta. De azt erdők ápolása, jövedelmezővététele s ez által a szegény nép keresetének növelhetése tekintetéből az erdőbirtokra nézve hitbizományok alakithatását törvényhozásilag is megengedném. A szén-kérdés. (M. U.) Mig a külföldön a bányatulajdonos és munkás között elkeseredett küzdelem folyik a fekete gyémántokért, mig vasutak és iparvállalatok Angliában redukálják, beszüntetik üzemüket a kőszén hiányában, melytől az óriási sztrájk megfosztotta őket, nálunk is harcz fejlődött ki a szénért, az összes iparágaknak ezért az éltető nedvéért A nagy küzdelemben, a mely minálunk a szénért, vagy inkább annak áráért folyt, döntő momentumot képez a kereskedelmi minisztérium tarifa-bizottságában tartott beszéde a kereskedelmi miniszternek, a melyben ismertette azon intézkedéseket, melyeket az ország ipara érdekében a köszénkérdésben tenni szándékozik. A kőszénkérdés helyes megoldása iparunk, kereskedelmünk, egész közgazdaságunknak fejlődésére kardinális fontossággal bir. Mig 1888-ban köszénbehozatalunk a külföldről csak 3 millió métermázsára rúgott, addig a behozatal a mult évben 13 milló métermázsára emelkedett. Az első jelentős szempont tehát az, hogy látjuk, miszerint a hazai termelés, annak maiméreteivel,aziparszükségleteknek nem képes eleget tenni, a miből következik, hogy hazai köszéntermelésünk intenzivebbé alakítandó. Ennek a czélnak elérésére kijelentette Lukács kereskedelmi mininiszter, hogy tárgyalások folynak egy bányatörvény létesítése iránt, másrészt ezen czéi elérésére szolgál az e s ztergomi vasút kiépítése, a mely a dorogi-telepek kihasználását fogja lehetővé tenni. A hazai termelés kiterjesztésével azonban a kőszén kérdése még koránt sincs kimerítve. Mindenek előtt a dorogi bányák csak 4—5 év múlva lesznek olyan helyzetben, hogy az ipar részére nagyobb mennyiségű szenet szolgáltathassanak. Másrészt számos iparág termelésénél technikai okokból kénytelen külföldi kőszenet használni, minthogy pedig a külföldi szén behozatala a magas különbözeti vámok által meg van drágítva, ezen iparvállalatok a külföldi, olcsó szénnel dolgozó vállalatokkal a versenyt nem képesek kiállani. Ezen különbözeti vámok eltörlése, leszállítása: ez a koszé n-k érdes ugró pontja. Baross minisztersége idejében, hogy a kőszén árát mérsékelve, a hazai ipart támogassa, a kormány az államvasutak vonalain a kőszén szállítási dijait jelentékenyen mérsékelte. A köszénbányák azonban ezt az előnyt felhasználták a saját czéljaikra és a kőszén árát semmivel sem szállították le, csak az addiginál nagyobb nyereséget szereztek. De sőt ezen tarifa mérséklések daczára a bányák — monopóliumukat teljesen kihasználva — 30 százalékkal emelték az addigi árakat olyan időben, a mikor a külföldi szén ára 30 százalékkal alászállt, szóval az ipar érdekeit teljesen szem elől tévesztve, csakis saját, minél nagyobb hasznuk politikáját követték. Ez ellen az irányzat ellen erélyes intézkedéseket jelentett be a kereskedelmi miniszter a magyar ipar fejlesztése érdekében. Az ország azon vidékeire, a melyek a magas szénárak súlya alatt eddig a legtöbbet szenvedtek, viteldijmérsékléseket fog eszközölni, a melyek azonban nemcsak a hazai, hanem a sziléziai szénre isvonatkozn a k, hogy ezen tarifális intézkedéseknek a fogyasztás javára való érvényesülése a verseny által biztosittassék. Nem lehet eléggé kiemelnünk ezen intézkedés fontosságát. Nagyvárad, Arad, Temesvár, Szabadka, Kikinda, Csaba, Kis-Kőrös, Baja, Kalocsa stb. súlyosan érezték eddig a köszénmonopolium nehéz kezét, az iparvállalatokat elsenyvesztették az exorbitáns szénárak, a mig a köszénvállalatok egyike részvénytökéjét is visszafizethette, a mig a részvényesek az ipar keserves munkájából mesés osztalékokat tettek zsebre. És annál nagyobb érdeméül kell betudnunk a kereskedelmi miniszternek erélyes eljárását, mert a szénárak leszállítására irányzott mozgalom ellen a bányavállalatok erélyes ellenmozgalmat indítottak, az álokok és hamis érvelések egész sorával támogatván önző árpolitikájukat. Fenyegettek a hazai bányavállalatok romlásával, panaszkodtak, hogy a külföldi szén beözönlése tönkre fogja tenni a kőszénbányászatot — és elfeledték, hogy sem Franczia-, sem Németországban, sem Angliában nem protegálják a hazai szénbányászatot, sem differencziális számokkal, sem más mesterséges eszközökkel, de elfeledvén különösen azt, hogy még a különbözeti vámok eltörlése után is a külföldi szén behozatalát a jelentékeny szállítási költség igen meg fogja nehezíteni. A kormánynak nem lehet czélja, de nem is állhat jogában a kőszénre szoruló iparvállalatokat mesterséges eszközökkel istápolni a bányatulajdonosok költségére, de épp oly kevéssé volt szabad a mai különbözeti számok változatlan fentartása által lehetetlenné tenni a szabad versenyt, szén-monopoliumot teremteni, illetve azt fennállani hagyni ide benn, a mely az iparvállalatokat elsorvasztotta; mig a kószénbányavállalatok nyereségét, vagyonát óriási mértékben gyarapította. A házi bányászat kiművelése, kifejlesztése egyrészt, másrészről az iparvállalatok megóvása a szénbányák által való kizsákmányolásuk ellen: ezek fóvonásai azon politikának, a melyet kereskedelmi kormányunk a kőszénkérdés terén követni szándékozik és a melyet az ország gazdasági érdekeivel való teljes összeegyezéseért melegen üdvözlünk. CSARNOK. Párkányi vásár. — Vásár I a századok tizenkilenczedikében, annak is a derekán I még pedig nagy vásár 1 Ritka dolog ám az ebben a mai kiállitásos világban. Ezt meg kell néznem okvetlenül. Igy szóltam magamban, mikor megtudtam a párkányi Simon-judaí vásár idejét. Föltettem, hogy el nem szalasztóm az alkalmat a jó mulatásra. Mert múlatás ám az a szegény újságírónak, ha szerkesztősége négy fala, a roppant ujsághalmaz és mindenféle irószerszám közül néha-napján kimenekülhet a sza-? badba, nézni az emberi sokadalmat, belevegyülni, egy-kettőt koczczintani velők, hallgatni ott a jókedv zajcsapását, elfelejteni saját magasztos felfogásainak exa clusiv öntudatát. Feltettem magamban ezt a szándékot s az első alkalommal odaállottam a hídfőhöz a nagy embertömeg szorosságába. Igazán, érdekes egy illúzió: egy teljes félórán keresztül nagy városban érzem magamat; körülfog az emberek sokadalma, egészen közel érzek lenni min^