Esztergom és Vidéke, 1893
1893-10-18 / 86.szám
'mnüükfiJEí j VÁBOSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. , ; 1 | Megjelenik hetenként háromszor: I Hirdetések: | | sxerdán, pénteken és Vasárnap, f Szerkesztőség és kiadóhivatal, í Hivatalos hirdetés 1 szótól 100 szóig 75 kr., 100-tól > - | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos f 20 °ig 1 * 50 kr " 20 °tó1 800-HS 2 frt 25 kr ' | Előfizetési ar: | és ma gánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és | Bélyegdij 30 kr. J | Egész évre 8 frt — kr. \ reklamálások küldendők: \ .,.. ,, . \ í Fél évre . 4 — I . ' í Magánhirdetések megállapodás szerint. | I Negyed évre 2 " — " | Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). I ~~ | | Egyes szám ára — w 8 „ g * Nyilttér sora 20 kr. ^ L^MMMÍMMMMMHM^^ 00? 32. telefonszám. "VB Tisztelettel kérjük azon vidéki olvasóinkat, akik lapunknak eddig küldött példányait megtartották, de az eló'fizetési pénzeket még be nem küldöttek, hogy eziránt minél előbb intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fenakadást szenvedjen. Az „Esztergom és Vidéke" eló'fizetési ára: Egész évre ... 8 frt. Fél évre .... 4 „ Negyed évre . 2 „ mely összegek a kiadóhivatalba : Esztergom, Duna-u. 52. sz. küldendők. A kiadóhivatal. A közvetlen vasút. (F.) Az Esztergom és Budapest közötti uj vasút létesítéséről szóló törvényjavaslat be van immár terjesztve a képviselőház elé. Sorsa biztos, a felől nincs mit aggódni; ha vasutat akarnak építeni, az országgyűlésnek bizonyára semmi kifogása sincs ellene. Csupán az a kérdése van már most a közönség javarészének: mi haszon foqf ebből kiháramlani városunkra és megyénkre ? A vállalkozók nagyon jól szoktak számítani befektetett pénzökkel; azért kezdenek vállalatba, mert szapora jövedelem kecsegteti őket. Az Esztergom és Vidéke tárczája. Levél a fővárosból. Budapest, 1893. október 14. Tisztelt szerkesztő úr ! Midőn a múltkor felszólított ön, hogy a játékkurzusról írjak valamit az ön bicses lapjába, kimondhatatlan bánat fogott el és fájdalmasan kellett éreznem ismét, hogy nö vagyok. Ha tudta volna szer kesztö úr, hogy ezt a tanfolyamot kiznrólag férfiak, még pedig tornatanárok számára rendezte be a miniszter : bizonyára nem tett volna ön olyasmit, a mi bennem csak a fájdalom képzetét idézheti elő. Mégis legalább látni volt alkalmam a játszadozó tanár urakat. Kint a városligetben részesültem ebben az örvendetes látványban. Ott, a hol mi télen halifaxxal felfegyverzett lábbal rójuk a sikos jeget, nyáron eleven gyermek-csapat szokott összeverődni, hogy a labdajáték élvezetének hódoljon. Ezen a szép réten gyülekeztek ma együvé a tudós tanár urak; nem tanácskozni, nem tudományos eszméket vitatni, hanem — óh minő uj csoda Magyarországon 1 — játszani. Bizony, csak játszani. Es a mi még nagyobb csoda : nem neveti ki őket senki. Dehogy nevetik! sőt egész publikum állotta sorba a rét peremét s figyelemmel leste a nagyDe számtalan nyereség éri a vállalatból a mi megyénk egész lakosságát s kizárólag ez az, a mi bennünket, mint Esztergom-megye érdekének szellemi képviselőit érdekel. A mi megyénknek gyönyörű vidékei vannak, s méhében dúsgazdag szén- és márvány-telepek hevernek. S a népjólét, a vagyonosodás mind eme dúsgazdag forrásai eddigelé meglehetősen parlagon hevertek. Vasúttal mindeddig csak kerülő uton lehetett ide jönni; a hajóközlekedés pedig sok helyről — igy kivált a fővárostól — lassúsága miatt még távolabbi volt, úgy, hogy az okos vállalatok sok olyanért, a mit tőlünk olcsóbban szerezhetnének be, inkább távolabb eső vidékekhez fordultak, mert a szállítás kevesebbe kerül. Igy a főváros fűteni való szénért Salgótarjánhoz fordul, a gázgyártáshoz való szenet pedig Morvaországból, Ostrauból hozatja. Biz ezért nagy kár ; nem szabadna a drága pénzt más ország lakosságának könnyelműen odavetni, mikor egész Budapestet mi is a legbővebben elláthatnók fűtőanyaggal. Márványunkra pedig okvetetlenül szüksége van a fővárosnak ; íme, az Andrássy-ut fényes palotáihoz jórészt mi adtuk a terméskövet, holott a rengeteg házsor oly időben épült, horderejű, komoly mulatságot. Én ugy éreztem magamat, mintha kurtaszoknyás korom visszaköltözött volna belém ; kicsi hija, hogy tollas kalapot, bársony mantille-t földre hányva oda nem ugrottam közibök, — óh, hisz oly kellemes játszani 1 Higyje meg, tisztelt szerkesztő úr, hogy az illem alig birt visszatartani. Eszembe jutottak a gyermekeim : hogy ezek oly rettentő komolykásak 1 Édes Istenem, hisz ezt a szörnyű, veszedelmes komolyságot nem én neveltem beléjök, amúgy akaratlanul az iskolában ragadt az rajok. Rezső, a jogász fiam, a legjobb diákok egyike Budapesten; a vitatkozó estéken éles elméje mindig feltűnik, vizsgáit jó sikerrel teszi le, de azért a vívásban is ügyes, kitartóan bicziklizik és mindig pompás jó étvágya van. A Sándor fiam, a hatodik gimnazista, nagyon eltérő bátyjától. Zseniális esze van, kitűnően tanul, de nincs az a lóverseny a fővárosban, a mely ö nélküle múlnék el; bizony szomorú nekem, hogy ily sivár sportot űz 16 éves ifju létire, — vigyázok rá eléggé, mégis mindig talál rá valami módot, hogy a versenytérre szökhessen; de van is am olyan gyomorkatarrusa, hogy az Isten legyen tőle a megszabadítója. Bezzeg ha nem volna tunya , tornázni, úszni, játszani, jobb dolga, volna. Ön mindig jó barátsággal volt irántam, tisztelt Szerkesztő ur ; remélem tehát, nem ró meg az imént mutatott őszintemikor bányáink csak hosszadalmas kerülő uton, tehát költségesen voltak hozzáférhetők. Mennyivel inkább fogják tehát igénybe venni bányáink termését akkor, ha közvetlen, egyenes uton, tehát kevesebb költséggel vihetik a fogyasztás színhelyére, nem is említve, hogy az eshetőleges alacsony árutarifa még szaporábbá fogja tenni a fogyasztók idetódulását. Oly biztos remény ez, hogy szinte kézzelfogható haszonnak nevezhetnők. Kecsegtet azonban bennünket egyéb fényes kilátás is. A gazdag főváros nyaraló-telepei mind környékünkön, de kívülünk vannak, holott a pompás levegő, a gyönyörű kilátás, az olcsóság, a fürdő-források szerencsés forgalmi viszonyok közt okvetetlenül ide is elvonzanák a nyaralók egyrészét, kik itt hagynák mind azt a tekintélyes összeget, a mit most máshová visznek elkölteni. Annál is biztosabban várhatjuk ennek bekövetkezését, mivel Budapest környéke immár férhetetlensürün meg van rakva nyaraló helyekkel s igy a legtermészetesebb dolog s a természet maga utal rá, hogy a nyaraló-telepeket már a nyugotra eső két vármegyébe kell odább folytatni. Ha szándékosan idejön, vagy véletlenül idevetődik az idegen, csakhaségemért. Hisz nincs okom szégyelleni a a dolgot. Én nem tehetek arról, j ha a gyermek nem játszik. Idehaza nem lehet ily rengeteg nagy város szorosságában, az iskolában pedig nem tanították játszani a fiamat, sőt — bár szándéktalanul — még a hajlamát is elölték benne mindenféle észterhelő, felesleges dolgok satnyitó bemagoltatásával. Nagy baj ez, uram, nekem I De mit irok önnek reminiscentiákat a paedagogiából .... ön azt jól tudja mind. Kérem, bárcsak irna ön a lapjában ilyes dolgokról olvasóinak, hogy^ legyen nekik némi helyes irányadójuk. Oh, a nevelésről szóló tárczaczikkek nagyon elkelnek ám mindenfelé, s — a mint veszem észre — manapság nagyon olvasottak még a magyar nők közt is, kik pedig híresek ugyan a jó főzésükről, de nem híresek arról, hogy értenek az olvasás mesterségéhez. Most pedig, mielőtt levelemet befejezem, bocsánatot kérek szerkesztő úrtól a levelem komolysága miatt. Megvolt bennem a jóakarat, hogy vidám legyek, de a dolog komolysága mélyről irtam, mintegy rákényszeritette magát a stílusomra. Nagyon meglehet, hogy helyesen cselekedtem ; mit gondol szerkesztő úr ? Őszinte tisztelettel üdvözli Riza. Egyesitett tanítóképző. Esztergom, okt. 17. Nemcsak nemzetiségi, nemcsak kull turális és paedagógiai tekintetek igazolmar azt a meggyőződést nyeri, hogy mind Esztergom és vidéke, mind a benne felhalmozott műkincsek megérdemlik a benne való tartósabb időzést, mert egészsége és okulása itt jól meggyarapszik, bár aránylag kevés pénze bánja. A specziális viszonyainkból fakadó eme nagy előnyökhöz járul az a fő körülmény, hogy általában a kereskedelem felvirágzásához az építendő vonal okvetetlenül szükséges. A közvetlen vasúti Összeköttetést úgy üdvözöljük, mint egy kincses bányát, mely pangásban élő népünket megérdemlett jobb jövendővel biztatja. Házkutatás szerkesztőségünkben. Esztergom, okt. 17. Alig csillapult le a méltán fölháborodott közvélemény, mit egyik fővárosi lapnál történt fiókmotozás országszerte okozott, már ismét durva kezekkel tépte meg a reakczió a sajtószabadság amúgyis foszladozó fátyolát. A legújabb fölháboritó eset nem a fővárosban, hanem a provinczián történt: Esztergomban, lapunk szerkesztőségében. Ma délután pontban négy órakor két városi pandúr állított be szerják a három tanítóképzőnek egyesítését, hanem azon fő momentum, hogy az egyesitett intézet a modern izlés követelményei szerint leszen berendezve, és ez által, meg a tanerők okszerű megválasztása által oly jelentőségre emelkedhetik, mint a minővel az állami hasonfaju intézetek birnak. A mint a sötétkapu felé vezető országúton haladunk, a jobbra eső sétány van az újonnan építendő képezde helyéül kiszemelve. A primási főmérnök a tervet már el is készítette, s mondhatjuk, hogy az épületek elrendezése, beosztása a méretek nagysága semmi kívánni valót nem hagy hátra. A tervezet szerint a főhomlokzat az országútra néz. Hogy a növendékek az intézetből való kilépéskor ne mindjárt az országúton legyenek, az épület és országút között rácsozott kerítéssel biró térség leszen. Az épület hátterében levezető utat továbbra is meghagyják, habár nem volna reá nagy szükség, mert a közönség igen ritkán vette igénybe eddig. Helyesen tennék, ha ezt a közt vagy beépítenék, vagy pedig kerti helyiségül használnák fel. A mostani Csolics-féle telep nem fog a képezdéhez csatoltatni, •— a mi kár, mert a képezdének gazdasági és kertészeti gyakorlatok végzésére teleppel kell birnia, —• ami ez uton könnyen és közelben feltalálható volna. A tervezet szerint parallel osztályoknak fölállítására és számoltak, azért 4 évi tanfolyamnak 8 osztályterem fog rendelkezésre állani,
