Esztergom és Vidéke, 1893

1893-09-10 / 73.szám

szagában nyugvó régieket. SzánizuM»kon és tengereken, a föld felett és vi/ alatt, , szóval a természet terjedelmit birodalmának minden zugában az emberi ész e rom üt étéivel, esodamüveivei találkozunk; és azért nem ritka, sot nagyon is mindennapi eset a modern társadalomban, bogy — az egyik szélsőségtől a másikba átesve — a testi épség és érő rovására is űzik az észfejlesztést, az elme müveiésót. Mig annak előtte csak a kiváltságon ak osztályának és az alantosabbak osztályából való javakkal megáldott családok gyermekei képezték főkontingensót a közép- és főiskolába járó fiatalságnak : addig uapjaiukban az Ínséges plebejus magzatja is az iskolák révén akarja elérni a társadalmi tekintély és fényes egszisztencia kecsegtető kikötőjót. Ur legyen a gyermekéből, ur ós nem munkás, az bő vágya napjainkban csaknem mindeu állású és hivatásu családapának és családanyának. És ha minden erőmegfeszités mellett nem viheti fel a gyermeket arra a magas polcra, melyet számára kiszemelt ; ha orvost vagy jogtudort, mérnököt, bírót, tanárt, papot vagy más e rangfokozatba sorolható társadalmi notabililást nem tud képeztetni a fiából még nagy áldozatok árán sem, hát kénytelen-kelletlen vasutasnak, posta- vagy adótisztnek, könyvvezetőnek, a legrosszabb esetben kereskedőnek nevelteti. A magukra hagyott szegényebbek közül sokan a néptanítói meg Írnoki pálya fényes nyomorúságát ís nagyobbra beesülik, mint a nem tudományos, de háládatosabb és a testnek még léleknek előnyösebb munkát, Szóval : A tudomány mezején akar napjainkban mindenki szántóvető meg arató lenni ; és ha annyira fel nem viheti, hát megelégszjk a marokszedő meg napszámban kapáló harmadrendű munkás dicsőségével ; de .... . a tudomány mezejón, mert olyan a divat, a . . . korszellem. A mesterségre ritkán kerül olyan gyermek, a ki nem anyagi meg értelmi vagyontalanság miatt van rá utalva. A műhely csak azoknak az azilum», kik számára az iskolában hely nincsen, kik abban boldogulni sehogy sem tudtak vagy kenyér hiánya miatt búcsút kellett, hogy vegyenek tőle. Es ha a minden téren uralkodó nagy haladás mellett nem uralkodnék az a töttek Eliz nagyon sokat unatkozott, Bifcfc sej naphosszat udvarolt a feleségének, igen előzékeny férjnek mutatkozott, gondosan vigyázott a fiatal asszony pelerinjére és ha hűvös kezdett lenni este felé, mindig sietett ráadni. A kényelméről kifogástalanul gondoskodott, — de Elizzel szemben nem lépte át a tisztesség határait. Az első hét végén Eliz levelet irt barát nőjének a kis Zilzer Ellának. A levél igy szólt: Kedves Ellácska! Ha visszagondolok azokra az órákra, amiket együtt töltöttünk, ugy szeretnék Bírni, ugy szeretnék veled sírni . . . . Jítnnyivel jobb volt az élet akkor ! Mert ne hidd édes, hogy mindaz igaz, amit a Baede ker ir . . . Kedves fészek ugyan, de nem nyújt, nem osztogat boldogságot minden fiatal asszonynak .... Bittsey igen elő zékeny, udvarias is szegény ember, d semmi több. Unatkozom és szeretnék sirni. Ezerszer ölel, csókol szerető Eliz-ed. A fiatal asszony séták után George Sand regényeit olvasta, azután vacsorázni mentek ; és amikor két pohár Madeirát megittak volna, mindketten sóhajtottak egyet. Eliz leánykorára gondolt, ami hasonlithatlanul rózsaszínűbb volt . . . Bittsey meg arra, hogy az önbizalom néha forditott arányban áll a tehetséggel. HORVÁTH ADORJÁN. nagy panperismns ebben a felvilágo^olott korunkban : hát most már ágy U'o kellene sorozni az emberek fiai az iparűzésre, mint például a hadkö teleseket a hadseregbe. Önként essen alán elvétve jelentkeznék egy-eg\ iparosjelőlt bizonyos kivételes jogok igénybe vétele mellett. Hát száz szónak is csak egy a vége. Az iparos tanocok a legiskolázatlanabb szegény gyermekek. Ök műveltség tekintetében mintegy eüen'é ét képezik a más pályákra készülőnknek és azért egészen más mértékkel kell nekik kimérnünk a kulturtörekvés adományait, mint az övéknél kedvezőbb viszonyokban növekedő fiatalságnak. Holott ugyanis sok, nem arra valő fiút vissza kellene tartanunk, sőt szorítanunk a tudományos 'pályára való pályázástól ; holott védenünk kellene a magasabb iskolákat a hozzájuk nem méltó ostromlókkal szemben és visszatartanunk a hivatás nélküli ostromlókat a hiábavaló kirohanásoktól ; addig az iparostanoncokat, — ha kell, karhatalommal is, kellene a korkövetelte oktatásban, nevelésben részesítenünk. »Hiszen abban nincs hiány ; törvényparancsolta aktus az iparos tanoncok oktatása«, azzal a helyreigazítással huzakodnak talán elő a figyelmes olvasók és érdekelt felek. Tudjuk, hogy úgy van, — azaz, bogy úgy kellene lennie; de tudjuk azi is, hogy a tények nem mindig és mindenben felelnek meg a törvény szabványainak, ós hogy ebben a felvilágosodott világban sok embernek van esze és gondja a törvény kijátszására. Tanonctartó iparosmestereinkre nézve pedig előnyösebb levén, ha a tanoncok ott vannak rendelkezésükre a műhelyben és a ház körül, mint ha az iskolában értelmesebb és tisztességesebb emberekké idomitgalják azok a mesterember munkájához nem értő iskolamesterek: hát bizony keresnek és találnak — az igazságnak meg nem felelő — iskolamulasztási okokat, illetve ürügyet. Sokszor csak úgy tátonganak a tantermek az ürességtől, mikor tanórájuk van a tanoncoknak. Es ha igazolni kell a mulasztást, a miatt még nem jött zavarba egy mesterember sem, hogy mit írjon vagy írasson a kézbesített blaukettára a mulasztás oka gyanánt. Hogy ezzel messzekiható rossz szolgálatot tesznek iparosaink nem csupán az iskolalátogatásban megakadályozott tauoncoknak, hanem a társadalomnak is, azzal ugyan nem törődnek'; mert nem azért tartanak »masi«, hogy »úri módon éljen és foglalkozzék stúdiummal, hanem azért, hogy hasznát vegyék.* Ez az argumentum fnyomósabb minden törvénynél ós kormányrendeletnél, nyomósabb a társadalom mindeu érdekénél. Vannak mesterségek, melyeknek tanoncai csakugyan nem látogathatják rendesen az iskolát, mivel hogy nem műhelyben vannak elfoglalva, hanem mindig változó helyeken. Ilyenek például a kőműves- és ácsmesterség. Ezekkel szemben méltányos az elnézés, mert a szükség még törvényt is bont. De a legtöbb mesterembernél több a törvénybontás, mint a szükség. Ezt nem volna szabad, nem kelleni tűrni, megengedni. Szoktatni kellene a tanoncokat rendes iskolalátogatásra egyfelől és a tauonetartó mestereket tanoncaik rendes iskoláztatására másfelől. Csak igy teremthetünk egy életrevaló, haladóképes iparososztályt a civilizál) utókornak. Az értelmesebb, jobban nevelt iparososztály pedig teremthet majd áldásthozó ipart a hazának, a mire nagy szüksége van. Ez megfigyelésre méltó egy monentum közoktatásunk ügykörében. Ajánlom figyelmébe uz intéző köröknek i tanév elején. HAVAS KÁROLY. A kereskedő. Hol volt, hol nem volt .... Te tudod Jóska, hogy szegény, koldusgyerek voltam. Anyám korán meghalt, apára elitta azt, amit nevelésemre kellett volna fordítania. Magamtól nőttem, mint a gaz, nem forditott reám senki gondot és bizony még most is gyakran kell hallanom, hogy kirí belőlem a paraszt. Azt is tudod, hogy tanuló társad lettem és hogy szüleid pénzén tanultam ki az iskolákat. Együtt raktuk le az érettségit, azután széjjelmeuiünk. Egyikünk erre, másikunk arra. En pap lettem. Igen ám ! de nem sokáig maradhattam a reverendában ! Hijába! Kiütött a paraszt természetem. Nem tudtam beletörődni abba a kinos életbe, mert körülbelül azt akarták, hogy szentnek képezzem ki magamat. Már pedig az én természetem ezt nem vette be. Gondolkodni kezdtem, hogyan lehetne ezt a nyomorult tengődóst édessé tenni. Erre nézve még két hasonló gondolkozású társamtól is tanácsot kértem. Hát bizony mi kisütöttük, hogy legokosabb lesz éjjelenkint az ablakon kimászni és végigjárni a korcsmákat. Tervünkbe a kapust is beavattuk, aki maga több bort megivott, mint mi hárman együttvéve. Azonban két társam közül egyik tót volt. A tótokat pedig ösmered, ugy-e ? s igy nem fogsz csodálkozni, ha azt mondom, hogy a tót elárult minket. Nagyon természetesen kettőnket a kapussal egyetemben továbbítottak ; az a tót pedig beurekedt és valahol már hirdeü az Isten igéit, meg a magyar nyelv ellen bujtogat. Kicsapott társammal Pestre kerültünk, hol közös erővel kenyér után néztünk. Csakhogy hm ! Nagyon meg kell ám szolgálni, mig az ember egy darab kenyérhez jut. Hej de sokszor is éheztem ; hej de sokszor is koplaltam ; ós hej de sok megaláztatást kellett elviselnem! Havat lapátoltam, voltam iroda szolga, majd Írnokká lettem, végre nagy nehezen egy gazdag zsidó családhoz kerültem nevelőnek. Örök életemben utáltam a zsidókat, de az embert a nyomorúság megváltoztatja. Annak a zsidónak bolond leánya szerelmes lett belém, pedig azt hiszem soha sem nyertem volna szépség dijat ragyás arcommal. Az igaz, hogy Szerafin sem tartozott a gyönyörűségek közé, de azért volt ám udvarlója annyi, mint levél a fán*, mert pénze elfödte púpját, meg kancsalságát. És minden udvariója dacára belém lett szerelmes. Én először csak vállamat vonogattam vallomásaira, de egyszer azzal állt elő, hogy megmérgezi magát, ha nem viszonzom szerelmét. Hm ! gondoltam : Ha ez megmérgezi magát, akkor meghal ; ha meghal, akkor apja meg anyja kétségbeesnek. Aztán végtére is kitudódik, hogy miattam ölte meg magát s ha ennek nem is az lesz következménye, hogy főbe lőnek, de az bizonyos, hogy állás nélkül maradok. Már pedig ehhez semmi kedvem sem volt, mert már említettem, hogy sokat, nagyon sokat koplaltam. Hát én azt mondtam a kis zsidó lánynak, hogy : — Hm! Jól van no! Szeressen. ! Éu is szeretem, csak az öregek meg ne tudják. De bizony az öregek megtudták, csakhogy már későn. Ami erre következett, azt képzelheted. Engem el akartak bocsátani, de Szerafin akkor a Dunába ugrott volna. Végre is belátták az öregek, hogy legjobb lesz házassággal elütni a dolgot. Borsózott is a há'ara, mikor Khou Izidor ur egy irást tett elém, melyben kötelesem magamat, hogy Khon Szerafin kisasszonyt három hó leforgása alatt nőül veszem s ezért kapok fél millió forintot készpénzben. Ami Szerafint illeti, szívesen elengedtem volna, de a fél millió csábított. Valami különösen boldogító érzés töltött el arra a gondolatra, hogy Bátor Lajos, a koldus-fiu valaha milliomos lesz. Szerafin feleségem lett; már van négy gyermekünk. De megkaptam a félmilliót is és ráadásra egy nagykereskedést, mely szintén jövedelmez egy negyed milliót, És nem régen megvettem Szerafin nak nyári lakhelyül Hortoványi volt osztálytársunk birtokát, amely szintén fog valamelyest jövedelmezni. Nagy ur vagyok. A legutolsó divat szerint öltözködöm ; van sok alárendeltem, kik fölött uri megvetéssel rendelkezem. Csak Szerafint utálom s ilynemű érzelmeimet nem ritkán szavakkal adom tudtam drága feleségemnek, amire ő csípősen ezt szokta megjegyezni, hogy : — A paraszt mindig kirí belőled* —a.— — Vaszary Kolos hercegprimás már Pestre utazott, ahol egészen viszszavonulva él. Egészsége már helyre állott s orvosa, Dr. Moreili csak némi nyugalmat ajánlott a főpapnak. — Az Esztergom városi önálló választó kerület központi választmánya a beérkezett felszólalásokat f. h. 7-én tartott ülésében tárgyalás 'alá vette, mely alkalommal Ékessy Adolfot, Dr. Prokopp Gyulát, Kerschenbeumayer Károlyt a kir. városi és Oltossy Lajost a szent györgymezei választók sorába felvette. — Csütörtökön tartott közgyük lés alkalmával Esztergom város képviselő testülete Kruplauicz Kálmán alispán elnöklete alatt töltötte be a megürült mérnöki, állatorvosi és hegymesteri állásokat. A mérnöki állásra hat pályázó közül egyhangúlag megválasztották Ledényi Ferencet, az állatorvosi állásra négy pályázó közül Siuger Henriket tizenhat szavazat többséggel ós a hegymesteri állásra hét pályázó közül egy szavazat többséggel szálkai Tóth Ferencet. —- Torna egyesületünk, mint már emiitettük szigeti kerthelyiségében meguyitotta a lawn tennis pályát és most értesülünk, hogy e kellemes szórakozást az egyesületi tagok egész szenvedólylyel gyakorolják s a hölgyek között már is sok jeles tennis játszó van. A teke pálya nem kevésbbó szórakoztatja a látogatókat úgy, hogy a kerthelyisóg a szép öszi napokban rendes találkozó helye Esztergom 'intelligens fiatalságának ós egyik főfactora a társas élet felpezsdülésónek. — Pénteken este a katolikus körben egy kiváló, impozáns termetű büvésznő mulattatta ügyes mutatványaival a nem nagy számú, de válogatott közönséget. Egy pár mutatványának titkát el is árulta, de a mit legtöbben szerettek volna tudni, azt csak az állami pénzverő intézetnek súgta meg, t. i. hogyan lehet egy forintból vagy harminc másikat előmorzsolni. KülöHÍREK.