Esztergom és Vidéke, 1893

1893-08-10 / 64.szám

IJjfalnssy derék társulataikkal a gyár kiráíybati» szoroskodtak. Igen kérem ! ez az ötvenes és hatvanas években volt ! Azóta nagyot fordult a világ és most a kilencvenes években élünk. Ezt ne méltóztassék elfeledni! Azóta Hágjon sokat változtak a viszonyok s » viszonyokkal együt a társulatok és a színházak is. Hogy a közönség nem pártolja lelkesedéssel a színészetet, azt mi is aláírjuk, de megbocsásson a t. cikkíró, ha volna Esztergomban olyan szinház, melyben nemcsak nyáron lehet játszani, akkor talán a közönség is jobban lelkesednék. Mert hiszen mindenki a tikkasztó forróságtól fél és azért nem mer elmenni. Igaz ugyan, hogy a távolmaradásnak van valami egyéb oka is, amit a t. cikkíróval együtt mi is közönynek nevezünk. De ezt a közönyös közszellemet a t. cikkiró nem fogja kiirtani, ha az ötvenes és hatvanas éveket emlegeti, mikor még nem volt állandó szinház, de volt nagyobb müpártolás; hanem igenis; hazafiasabb és nemzetiesebb irányba kell terelni és oda kell hatni, •hogy' a «Seríések nyári betegségei*, az «Állategészségügy*, «Gabonaüzlef» es «Solyemtenyésztés» ne töltseIc meg a lap hasábjait, mivel a hasábok üresen nem maradhatnak, hanem oda kell hatni, hogy hazafiasabb ós nemzetiesebb, közérdekű cikkek is legyenek a hasábokon, amiket elolvasnak, és csak azután tessék minkét leckéztetni, de még azután is csak akkor, ha okot szolgáltattunk rá. Megvagyunk győződve arról, hogy a bazilikának 25 év óta tervbe vett nagy harangja egy cseppet sem szükségesebb, mint az állandó szinház. És mi ezért nem fogunk neki rontani az «E. K.»-nek ; még akkor sem, ba azt kívánja, hogy a király Bécsből legye át székhelyét Esztergomba a felelős minisztériummal egyetemben. De ha az «E. K.» áskálódásaival nem hagy fel, ám legyen ! Mi felveszszük a kezlyüt és helyt, fogunk állani mindenkor és minden körümónyek között. zepette hatalmasan arcon terem lik ? Ugy-e nem ? Ez a sajátságos esemény velem máimegtörtén t. Gseszneki magányomban, hova a világ zaja elől vonultam, éppen a térdig érő fűben hevertem, csibukkal a számban és élveztem a, semmittevés (nem a semmit evés) édes gyönyöreit. Annyira örültem, hogy senki, még te sem tudod tartózkodási helyemet, hogy iszonyú nevetésben törtem volna ki, ha nem lettem volna olyan nagyon lusta. Ekkor történt ez a kellemes incidens. Hasaltam, tehát nem láttam senkit, midőn egy kedves hang, a feleségemé ezt rebegte «Mucuskám» s gyöngéden megérintett. «Mi az* szólék. «Egy levél* felelt. «01vasd fel mondtam, ón lusta vagyok a kezembe venni*. Ö engedelmeskedett s föltörve a borítékot elkezdte fönn hangon szavalni. «Tisztelt alárendeltem ! Ha mához egy hétre nem szolgálsz a lapomnak valami érdekes kalanddal, tekintsd magad lapomtól menesztettnek.* A te principálisod. Ez a rövid, de velős levél volt az a bizonyos pofon. Kétségbeesetten fölugrék és rohantam kaland után, azon elmélkedve, honnan tudhattad meg, te vén kozák, a címemet. Szomorúan tapasztaltain, hogy Czeszneken bizony sohasem fogok kalandot érni, már pedig az elbocsátás rémes árnya feketén intett felém. Ekkor egy jó eszmém támadt : Utazni fogok. De hova ? Ez itt a bökkenő ! "Végre kisütöttem. Elővettem egy helység névtárt, mely az összes európai, ázsiai stb. városokat magában foglalta, megforgattam jobbra, balra és egy hatalmas tűt keresve blindre beleszúrtam a könyvbe azon szilárd el határozással, hogy a hol megáll, oda fogok utazni. A tü Korfu-nál állott meg. Tehát föl Korfuba ! Hogy Korfu létezik azt tudtam, de hogy merre és hol ? erről fogalmam se volt. Fölkaptam tehát magam és rohanlam Pestre a Coock és fiai céghoz jegyért. A jegy nettó 100 frt. (A számlát majd megküldi neked a Coock és fiai cég ne búsulj.) Pakolni kezdtem, a mennyiben Osesznekről hoztam magammal, tavaszi, őszi, nyári ós téli ruhát nem tudván, merre van Korfu. Ekkor menynyei világosság derengett agyamban. Hisz Korfu Görögországban van ! Arra pedig nagy melegek járnak, tokát csak könnyű ruhát viszek magammal. Éljen, kiáltom, holnap reggel jndulok. Az unalmas, szárazföldi és tengeri ut leírását mellőzöm és egyenesen rátérek korfui kalandomra. Igaz is, A « Tritoné* gőzhajón utaztomban a következő dolog történt meg velem. Találkoztam egy magyarral ! Be niu'átkozzunk egymásnak és illően megkérdezzük, miben utazunk? Ö azt mondja: Tájképekben, én meg azt : Kalandban. Kölcsönös bámulás, mig végre kisütöttük, hogy ő festő én meg újságíró vagyok. Ekkor, Korfuban történt a kalandom. Elmondanám, de csak ugy, ha t. Princtm küldesz pénzt. Ha küldsz, lesz kaland, ha nem küldsz, nem lesz kaland. Tiszteletfel Császár Elemér. Szinház. P r o b a h á z a s s á. g. Ez is bevágott, mint a «-Szultán* Mind a két előadáson tele volt a ház. Nem a darab vonzotta a közönséget, mert ilyan rosszat régen irtak ; nincs benne semmi, amit meg lehetne dicsérni, komikuma olyan alszerü, mint a Kotzebiiü-féle müveké ; kidolgozása is gyenge a könnyelműségig. Ily darabot csak a színészek játéka és a Kossut h-nóta menthet meg. Az előadás ugy szombaton, mint vasárnap este kifogástalan volt. Kanóc Biri szerepót Szigethy L. adta kedvesen. Kacér N. finom játékával, Kovács K. közvetlenségével, csinos modorával, C só káné egyszerű keresetlen ségé vei tűntek ki. Dobó nagyon szépen játszott; a férfi szereplők közül övé az elsőség, föltétlenül legjobb tagja társulatának. A közönség egészen ugy szereli, mint Szigethyt és a Kossuth-kuplé eléneklése nélkül is számíthatott volna a legrokonszenvesebb elismerésre. G-alló szintén kitűnő volt, valamint Németh is ; csak ne hadart volna olyan nagyon. Boron kai jobbat nyújtott, mint bármely szerepében; Lomuicy olyan hűen játszott, hogy öröm volt nézni. Hidassy szombaton a «zubringer»-t adta elég jól, vasárnap ugyanezt a szerepet Sághy allakitotta olyan sikerrel, hogy méltó párja volt Dobónak. * * * F a 1 u r o s s z a. Vasárnap délután adták. Elég helytelenül. Ezt a müvet, mely dráma irodalmunk egyik kimagasló alkotása, nem vasárnapi közönség előtt kellett volna szilire hozni, moly nem értette meg. Igy történt aztán, hogy ez a szép darab nevetség tárgya lett. Különben az előadás is nagyon munka-szünetes hangulata volt, aminek disonantiáját előresegitették a karzaton visító szopós gyerekek és a csizmák zuhogásai. Kár volt csúffá tenni ezt a darabot! * K a p i v á r . Teleky díjjal jutalmazott vígjáték. Vígjátéknak ugyan csak annyiban víg, amennyiben nem halnak meg hősei ; több benne a tragikus elem. Merev akadémikus hidegség lengi át. Az akadémia a tiszta vígjátékok közé sorozta ; igaz, hogy nagyobb komolysággal, nagyobb ambilióval van megírva, mint a inai vígjátékok ; kidolgozásán is meglátszik a választékosság; ámbár az a «deus ex machina»-féle oklevél, nyelvének éppen nem drámai dagálya, és a hosszú beszédek nagyon is eltakarják a darab jeles tulajdonságait, Csókáné Kapi Györgyné szerepében ma sem tagadta meg magát. Nagy hü.séggel ábrázolta a büszke, irigy és nagyravágyó nőt, ki fejedéi emué szeretne lenni. Mimikája, mozdulata, taglejtése egyaránt megragadó volt ; öltözetét is igen jól választotta meg; egyébiránt minden szereplőnek öltözete meglepte a nézőközönséget. •L'>mnicyról ismét szépet mondhatunk. Bal lássa Imre is azon szerepei kftzé tartozik, melyeket szabadon, egyénileg, minden sablontól menten alakit. Különösen a 2-dik felvonásban játszott dicséretesen. Néha azonban megfeledkezett magáról ; mikor a viharos jeleneteknél ujjaival egészen nyugodtan játszogatott köntöse végével. Ilyen csekélységekre is jó lesz vigyázni! Némethről akár minden szerepében uj bírálatot írhatnánk. Láttuk már szertelennek, bohócosnak, hidegnek, néha hangos, néha hadar, máskor hangját természetellenes rikácsolással használta. Most azonban Kapi GyöEgyöt kifogástalanul játszotta. Ugy látszik, hogy a bonyolodottab szerepekre tobb gondot fordít s komolyabban veszi, mint például a «Szultáu»-bau Alit. * G e r o 1 s t e i n i nagyhercegnő. Az első jutalomjáték nem sült el, mert a ház üres volt. Nyiregyházy neve nem vonzolt; hiszen alig ismertük eddig. Hangja elég kellemes, de gyenge ós terjedelme csekély. Szigethy folytonosan főlékerokedótt s Nyiregyházil alig vettük észre. A darab nem tartozik a romekek közé, az előadás sem volt az előbbiekhez hasoulitható. A szárnysegéd (Nagy) ízetlen öltözetét és viselkedését elengedtük volna. Szigethy. Dobó ós Lomnicy mindent megtettek, hogy a publikum jól érezze magát, de nem sikerült. Annál több dicséretet érdemel a zenekar. Már sokszor ki akartuk emelni, de mulasztásunkat helyre pótoljuk most, mikor azt mondjuk, hogy Eszlergom régen hallott ilyen remekül összeválogatott zenekart; csak a karmester ur ne igyekezzék a közfigyelmet magábau összpontosítani. HIIIEK. — Frigyes főherceg Esztergom ban. Frigyes főherceg kedden városunkba érkezett, hogy szemlét tartson az itteni helyőrség felett. A főherceg a gyakorlótéren reggelizett, aztán végig nézte a gyakorlatokat. Örömmraei látta, hogy a legénység kitűnő színben van és jó képzettsége mi kívánni valót sem hagy hátra. Rendkívül meg volt elégedve a legénység gyakorlataival s ennek több izben kifejezést adott ugy a tisztek, mint a legénység előtt. Délben nagy ebéd volt, amelyen a katonai főtisztek vettek részt. Ebéd után a főherceg a gyorsvonattal visszautazott Pozsonyba. — A hercegprímás. A B. H. irja, hogy igen jól érzi magát BalatonFüreden. Nagyon jót tesz neki az ottani nyugalmas, csendes élet. Délelőtlönkint néhány óráig az Esztergomból érkezett ügyek elintézésén dolgozik titkárával, Kohl Medárddal, ki már teljesen felépült sebeiből. Aztán megfüidik a Balatonban ós sétál egyet, ll-én vagy 12-ón érkezik a hercegprímás Budapestre, 15-én jelen lesz a Mátyás-templom oltárának felszentelésén, 18-án a király születése napján Tedenmot tart Mátyás templomban, Szent István napján maga vezeti a körmenetet. Néhány nappal később Pozsonyba megy, hol fölszenteli a restaurált székesegyházat ós Rimély Károly besztercebányai püspököt. Esztergom ismét kimaradt a programúiból ! — Az uj dunai hid. Az Esztergom és Párkány közt létesítendő állandó hid építésének foganatba vétele előtt megtartandó közigazgatási bejárást Lukács kereskedelmi miniszter elrendlete. Tisztelt Princim! Tudod-e, milyen érzet az, mikor az embert a legteljesebb boldogság kömeljegyzéseire és fehér volt, mint egy márványszobor. Mikor reggeltájt hazamentek nem tett szemrehányást az urának. Pedig már a bálban is pletykáztak az ahboz értő nyelvek. Egészen elhanyagolta a feleségét. A hivatalával nem törődött, a pénzt szórta marokkal. A vagyonka, a mit az öreg pap összekuporgatott a leányának, jórészt elúszott. Csak bolondult a Kovács Dénes felesége után, aztán muzsikáltatta magát a cigánnyal és törte az üvegeket. Egész botrányt csinált. Kovács Dénes nem mert fellépni, mert bolondja, majma volt a feleségének, meg aztán félt is a szolgabirótól, a kiről azt beszélték, hogy már sok párbaja volt. Csáthy Bertalan költekezéseire, meg a kártyára sok pénz kellett és neki már nem volt. Mint a mende-monda beszéli váltót hamisított Kovács Dénes nevére — és megszöktette Kovács Dénesnét. Egy hét múlva a vidék arról a rettenetes, megrázó szerelmi drámáról beszélt, hogy egy fürdőben együtt végezték ki magukat. Óriási részvét környezte a szenvedő Esztert és Kovács Dénest. Egy sírba temették a két halottat a tüskevári temetőbe és a szép fehér Eszter felöltötte a fekete özvegyi fátyolt. Olyan jól illett szenvedő, bánatos arcához. VII. Egy októberi ködös napon Eszter koszorút vitt az ura sírjára, szép ő'szi rózsákból és immortelekből fonott koszorút. Akkor találkozott a temetőben Kovács Dénessel, a ki a felesége sírját koszorúzta meg. Mindkettőnek kedves volt a halottja. Eszter a sírban is szerette az ő szerelmes, hites urát, a-ki annyira meg tudta csalni, aztán Kovács Dénes is szerelmes volt a feleségébe, a ki szép volt, hódított és megtörte házasságát. Gyalázatos nedves volt az idő, egészen méltó az ilyen borongós hangulathoz. A megcsalt asszony, megszorította a megcsalt férj kezét, aztán némán elváltak. Es mind a ketten sírtak .... HORVÁTH ADORJÁN. A N OK R O L. Ahol az asszony tiszteletben áll, ott mindenütt elégedettek az istenségek ; de ha nem tisztelik, híában való minden ájtatos cselekedet. * Elzárva férfiak őrizete alatt, az asszony nincs biztonságban; csak azok vannak igazán biztosságban, kiket a saját akaratuk őriz. Ne üsd meg a nőt még virággal sem. # Az apa tiszteletreméltóbb mint száz tanító *, az anya tiszteletreméltóbb, mint ezer apa. V. VI.