Esztergom és Vidéke, 1893

1893-07-30 / 61.szám

Csaiatkozás. DMIIÓ Jonő illatos cigarett füstjébe temetkezve kéjes boldogsággal ringatódzik hintaszékén. Karcsii, csókolni való kis felesége csak nézi, nézi és sehogy sem tudja elgondolni, hogy mi okozhatja az o Jenőjének izgatottságát és örömét. Azonban férjének ez okadolatlan vigsága logkevésbbé sem teszi gondolkodóvá az aranyos menyecskét, oh nem, sőt inkább nagyon is bele illik ez az ő tervébe, mely nem áll egyébből, minthogy Jenőt az általa oly régen tervezett fürdői nyaralásra rávegye. Jenő vidám ós jó kedvében van, tehát a nyaralásra^ való kilátások rendkívül kedvezőek. És Ella ugy örül e nem várt fordulatnak, hogy férjéhez simulva annak boldogságtól sugárzó arcát kis kacsóival végigsimogatja. Pedig ha tudná, mi van készülőben!.. . Ha beláthatna férjének lelkébe és látná azt a pokoli tervet, mely ott megfogamzott, tudom, nem simogatásra használná kacsóit! Dánó Jenő boldogságát és pajzán, titoktelj es mosolygásait ugyanis az okozta, hogy a mikor a hivatalból tegnap este hazament a főút egy háza előtt a virágokkal ékes ablak alatti fűben egy levelet talált. Kezdetben semmi fontosságot sem tulajdonított e leletnek, de az a körülmény, hogy a boritéknélküli levél épen az előtt a ház előtt feküdt, a melyen belül a kacér kis Berta lakott özvegy édes anyjával egyetemben ós a levélből kiáradó erős parfume-illat mégis csak döntőleg hatott és a levelet nemcsak felvette, hanem zsebre is dugta. Az első gondolat, a mi eszébe ötlött az volt, hogy a szóban forgó levélke senkinek másnak nem szólhat, csak Takács Bertának, annak a kívánatos, gyönyörű "szép feslő bimbónak, a ki körülbelül két hónapja, a mióta t. i. ismeri Bertát, ingerli őt folytouos kacérságával. Dánó Jenőt lelkiismerete csöppet sem furdalta, mikor az a vágy fogamzott meg ravasz, Don Jouan lelkében, hogy a szőke Bertával a beszélgetésen és szerelmes pillantások váltásán kivül másra is vigye és épen nem gondolt arra, hogy feleségének mily nagy bánatot okozhat. Elvégre is nem akarja ő Elláját elhanyagolni, csak a hivatalától és nejétől szakított órákat akarja megédesíteni. De nem is olyan könnyű dolog azt a szilajon pezsgő vért lehűteni, azt a szivet megzabolázni, mely fiatal ember korában lepke módjára szállt virágról-virágra. Megkezdette tehát az ostromot a szőke Berta szive ellen azt hívén, hogy neki, az elegáns és igazán szép férfinak nem lesz nehéz az ostromolt szivet mindjárt az első rohammal bevennie. De mennyire csalódott! A szép Takács Berta ugyan nagyon kacéron, sőt néha mintegy biztafólag bánt vele, do annyi finomsággal, csípős gunynyal tudta a felhevült Dánót rendreutasítani és oly ügyesen tudott ennek kérő pillantásai elől kitérni, hogy Dánó, a ki ehhez szokva nem volt, egyik bámulatból a másikba esett, sőt kezdett lemondani az ostrom sikeréről. A tel jes lemondásig azonban még nem jutott; volt annak a csintalan leánynak viselkedésében, vele való bánásmódjában valami, a mi esüggedő szivébe uj bátorságot öntött. Két hónap múlva arra a gondolatra jutott, hogy Bertának okvetlenül valami titkos imádója van, a kit ő ugyan nem ismer, de a kit meg kell ismernie, hogy kiüthesse a nyeregből. Tehát szimatolt és kutatott a nélkül azonban, hogy a fönnemlitett estig csak a legkisebb nyomára is jött volna Berta titkos imádójának. De most megvan. Kezében az illatos levélke, mely — semmi kétség! — a titkos imádótól ered és Bertának szól. Ruganyos léptekkel, a biztos diadal előérzetével siet haza, hogy a levelet elolvashassa. Kibontja, nézi, . . . ós furcsa látvány tárul szemei elé. A levél gyorsirási jegyekkel volt irva ! Jó kedve, öröme az első pillanatban kissé megcsappant, mert hiszen ő most már annak a levélnek ugy sem veheti hasznát, nem lévén ismerős a gyorsírással. De azután csak megint kiderült a homloka. Sebaj ! ha ő nem tudja elolvasni, majd talál valakit a ki a furcsa szarkaiábakou eligazodik. És nem tudott visszatartani egy hangos kacajt, ha arra gondolt, hogy mint fogja ő e levélke erejénél fogva az eddig hozzáférhetetlen Bertát sarokba szorítani és hatalmába keríteni. Átkozott szerencse! moly ilyen nem várt utou és módon juttatja kezébe a menyország kulcsát! Hahaha ! Másnap Dánó Jenőnek első dolga volt ogy Írástudó kis gymnazisfcát magához hívni, a hol is felkérte ezt, hogy szíveskedjék neki elolvasni az eléje tett «ügyiratot*, minthogy ő nem tudja a gyorsírást olvasni. A mitsem sejtő gyerek aztán a következőket olvasta fel Dánó Jenőnek: «Imádott Ellám! Még sem tudtad ostoba férjedet rávenni arra, hogy fürdőzni küldjön ? Epedve várlak. Csókol szerető Sanyi d.» Hahaha ! Hahaha! — er—ld.— Színház. Lemondás. Karczag drámáját bemutatta Dobó is. A pesti lapok annak idején elmondták kritikájukat a darab fölött, mely abban kulminált, hogy magasan kiemelkedik a rosszak közül. A közönség többé kevésbbé ismeri a kritikát. Azonban nagy hibát követett el, mindaz, aki elmadadt a darab előadásáról. Igaz ugyan, hogy nem egethasogató eszmék tárháza a „Lemondás", nincsenek benne valami különösön kidomborodó jellemek ; igaz, hogy az ember nem tud eligazodni azon, hogy ki is a darab főhőse, hogy ki körül csoportosul a cselekvóny, és ha ki is igazodik, nem tudja elhinni, hogy a drámai hősök „lemondanak", megalkusznak ; mégis nagyon kellemes, nagyon tanulságos estét tölthetett el a néző. Sok csiuos jelenet van a darabban, melyek rezgésbe hozzák nemesebb indulataink húrjait s itt ott megcsillan a guny is. Külöuösen Boldizsár báró szerepében, ki a mandátumért fennen hirdeti demokratikus elveit, mig lelkében a legmerevebb arisztokrata. Boldizsár bárót Galló alakította választékosan, nagy ügyességei. Mellette Csókánó Júlia és Kovács Kornélia já téka említendő különös dicsérettel. Csókánó előadása kifogástalan volt, tiszta, nemes, minden hatás vadászattól ment. Kovács Kornélia kedves színpadi jelenség, csak arra figyelmeztetjük, hogy óvakodjak a szertelenségektől, mert azok a keltett jó hatás rovására esnek. Hátravan még megemlékeznünk két főszereplőről : Pártos Ételről, ki Koroláu grófné — és Német Jánosról, ki Korolán gróf szerepót adta. Pártos GAMMA. Ur. (A födélzetén sétál s egy ott ülő hölgyet kihívóan nézeget) Gyönyörű teremtés 1 Oh a szemei! Csupa tüz! Ohhh! gyönyörű . . . Hölgy (magában). Csinos fiatal ember, csak egy kicsit szemtelen. TJr. Bemutatom magamat . . . ; de hátha majd tiltakozik . . . £h, unatkozik ; látom. Hölgy. (Az égre bámul és a mutató ujjait forgatja, miközben leejti keztyüjét,) Ur. (Felveszi és odanyújtja a hölgynek.) Bátorkodom bemutatni magamat : Kacagh Ernő vagyok . . . Hölgy. (Meghajtja fejét.) Ur. Nagyon szép az idő. Hölgy. Nagyon. Ur. Nagyon meleg van. Hölgy. Nagyon. Ur. Talán menjünk árnyékba. Hölgy. Nekem jót tesz a nap. Ur. Nekem is. Hölgy. Nos ? Akkor miért menjünk ár nyékba ? Ur. Azt gondoltam, hogy árt nagysádnak. Hölgy. Ugyan miről ? Ur. Nagyon szomorúan nézett nagysád ! Hölgy. Hja! a szivem fáj. Ur. Mivel lehetne megvigasztalni ? Oh !!! Hölgy. Furcsa . . . . ! (elméláz.) Ur (összeteszi kezeit). Nagysád! szemének bűvös sugara, piciny ajka, szép szava, gyönyörű lelke . . . Hölgy. De uram ! Ur (folytatólag). . . . meghatott; szerelmes vagyok. Hölgy, De uram! Ur. Kívánjon bármit, kívánjon áldozatot, kívánja életemet. Itt a Duna; kívánja és beleugrom. Hölgy. De uram! Legalább lassabban beszéljen kérem ! Ur. Hát remélhetek ? Ohhh szólj angyal! Hölgy. Hova utazik ? Ur. Ahova akarja. Megyek a pokolig is. Hölgy. Meddig érvényes kártyája. Ur. A végtelenségig. (A hajó fütyül és kiáll E-nál.) Hölgy. Én itt kiszállok. Ur. Ha megengedi én is. Hölgy. Csak tessék ! Fogja felöltőmet, azonnal bemutatom férjemnek, a ki itt várakozik rám .... (A függöny legördül.) Etel nagyon tudna hatni, csak egy kicsit melegebb volna. Néha ugy tűnik fel, mintha nem érezné át, amit velünk éreztetni akar; bizonyos merevség korlátozza fellépésének első pillanataiban. Éppen ugy Német Jánost is, de ő csak az első felvonásban volt hideg, aztán jobban és jobban neki melegedett, úgyannyira, hogy a hallgatóságot egészen magával ragadta. Komoly színész Német, aki nemcsak érezni, hanem érteni is iparkodik szerepét, csak a tagozott szavalásra is fektessen egy kis súlyt. * * A czigánybáró. Majdnem üres ház előtt került színre. Pedig nem érdemli meg a társaság ezt a tüntető közönyt. Hol vannak Esztergom intelligens kereskedői, iparosai, akik már nem egyszer mutatták meg áldozatkészségüket ? Hol vannak ? Nem. akarunk következtetéseket vonni ebből az elmaradásból, csak azt ismételjük, hogy a társulat nem érdemli meg ezt a tüntető közönyt ós ismételve kérjük Esztergom közönségét, ne nézze tétlenül színészeink törekvését, hiszeu ők megtesznek mindent, ami erejükből kitelik. A czigánybáró előadása is bárkit meggyőzhetett volna, hogy a társulat rászolgál a pártolásra. Nem „komédiásokkal", vau dolgunk, hanem ambicziozus színészekkel- Itt vau például Szigethy Lujza, aki Saffi czigányleány szerepében nemcsak kifogástalan, ha* nem meglepő is volt. Iskolázott, szép hangja s előkelő megjelenése kitűnt hatást keltett. Itt van Dobó, ki a nézőközönséget magával ragadta, a könynyezésig megkacagtatta. A taps bőven kijutott mindkettejüknek. Csókáné Juli* kis szerepébon ma is derekasan megállta helyét. Némi ellenvetésünk volna azonbau Nyiregyházy hideg játéka ellen és bizony Gábor diák (Boronkay) sem volt „csókolnivaló", mint a kis Nina (Kovács K.) mondta. Jó lesz, ha hangját bizonyos helyeken fékezi és egy kissé ügyesebben mozog. —b.— A tűz. Tegnap egymásután kétszer zavarta fel városunkat a tüzilárma. Egyik elég szerencsésen végződött, de a másik annál nagyobb kárt okozott. Az els5tüzilárma 7 ós fél órakor keletkezett,, mikor a kis-piaci Schalkház-fóle mészáros boltban a petroleum-lámpás lebukott s az ott levő zsírt és szalonnát a kiömlő petróleum tüstént meggyújtotta. Ezt a tüzet azonban nagy hamar lokalizálták. Az ijedtségen kívül jelentéktelen káit okozott. A másik tüz 9 és egy negyed órakor ütött ki, mikor a közönség legnagyobb része a végig-vonuló katonazenekar játékában gyönyörködött. Egyszer csak hirtelen megvilágosodott a bazilika délre szolgáló oldala, majd minden magasabb épületeu visszaverődött a gyanús világosság; az emberek szájából kitört a rémes kiáltás,, elhallgatott a katonazenekar s helyette megkondultak a harangok; majd elsült a tarack lövés és az emberek őrült sietséggel rohantak a vész színhelyére. Patkó János, jőmodu földműves háza gyuladt ki először. A tüz oka ismeretlen, de Patkó János szerint nem lehetetlen a roszakaratú gyújtogatás. A tűzoltóság hamar kivonult, de megkesét. Azt jól tudod, hogy Sándor a német nyelvből mindig megbukott; az érettségin is -csak ugy jutott keresztül (velem együtt) hogy Glück Jakab, a ki most már gazdag bankár, kegyes volt hozzánk csempészni a a-kész dolgozatot. Az ollózással tehát sem Sándor, sem a szerkesztő nem boldogult. Helyette megbízták a mezőgazdasági rovat vezetésével, ami szintén nem termékenyíti a költői képzeletet. Ekkor aztán előállott az ideális költő, ideális Írásával, a mikre a szerkesztő körülbelül azt jegyezte meg-.; — Barátom! ön bolond ! Sándort ez határtalanul elkeserítette s amit ezután hallott, az már megzavarta lelke egyensúlyát. Azt hallotta ugyanis, hogy Hortoványi rútul megcsalta Veisz Saroltát s mást vett nőül, Sarolta pedig tudja Isten, hogyan, miért ? megszökött egy csiuos hadnagygyal. Mondom, ez egészen elkeserítette őt. Kerülte az embereket, szemei beestek, fénytelenekké váltak s arca a lelki gyötrelmektől egészen el volt csigázva. Mikor én talál hoztam vele, akkor már olyan volt, mint a váz ; szinte zörögtek csontjai s mikor azt kérdeztem tőle, mi a baja ? kicsordultak könnyei ós paraszkodott fájón, keservesen. — Meglátod, mondta nekem, az én szivem meghasad, lelkem darabokra rongyolódik. Vigasztalni akartam, de híjába. Kitört szenvedélye. Megszidott, megátkozott és elrohant azzal a kijelentéssel: — «Látom, hogy te is ellenségem vagy.» Többször nem láttam élve. Csak azt tuúom, hogy megőrült és nemsokára belebalt. Lángh Sándor most a kerepesi-uti temetőben nyugszik. Sirja elé nem régen 3gy emléket állíttattam, melyre ez van vésve : «Itt nyugszik egy idealista.» Eddig a történet kedves Barátom ! felellek többi kérdésedre is, elégedjél meg ezsel. ölel barátod. Budapesten, 1893. július.