Esztergom és Vidéke, 1893

1893-01-22 / 7.szám

minőség tekintetében megvizsgálni. — Tartozni fognak a végzett ellenőrzésről a napi munka helyének és terjedelmének pontos megjelölésével naplót vezetni, azt naponkint aláírni s a bizottsághoz minden hét végén hot erjeszteni, a tapasztalt és rögtön j-óvá nem teli hibákat pedig a bizottság elnökének azonnal bejelenteni, aki köteles leend a bizottságot ily esetben késedelem nélkül, egyébként pedig hetenkint legalább egyszer egybeliivni s a jelentéseket és panaszokat azonnal elintézni, inul asz tás vagy hiba esetén pedig a kiküldőn ellenőrök vagy az építési vállalkozó és felügyelő felelősségének mérvét azonnal megállapítani s az esetenkiut egybehívandó rendkívüli közgjülésnek bejelenteni. 4. Állapítsa meg a kiküldött ellenőrök napidíjait és a mulasztások esetén kirovandó rendbirságokat. Ezek ellenében nem mondhatja helyesen senki azt, hogy ezen szigorú ellenőrzési rendszabályok szükségtelenek, mert az általam fenébb idézett példa elegendőkép indokolja azoknak mellőzhetlen szükségességét. Elég voli egy káros hibát egyszer elkövetni, másodszor már okulni kell rajta. E helyett nem nyújt elegendő biztosítékot a katonai mérnök esetleges felügyelete, sem a befejezett épületnek hivatalos szakértői koUaudálása, mert a katonai érdekeket képviseli s hivatalból nem törődhetik a város kárával, — a kollaudálás pedig, miként neve is mutatja, a kicicomázott épületnek földicsérósóből és lelkesült banketiből áll. Ez a főgymuásiumuál sem óvta a várost a rengeteg károsodástól. Akad néha olyan hajó is, melyet saját horgonya is elsülyeszt. Az isteni gondviselés Őrködjék szegény szülővárosom fölött, hogy legdrágább és egyszersmind legsúlyosabb remény horgonya, a katonai laki anya, melyben lakosai megélhetésének legbővebb tápláló forrását látja, az anyagi tönkrejutás feneketlen örvényéba ne süly lyesze. De erről magunk is előrelátólag gondoskodjunk. A phylloxera elleni harc közős! Annyival nagyobb örömünkre szolgál koiistanlálhalnunk, hogy a magánérdekek harca hazánk szőlőszelónek rekonstruálása terén megszűnt. Mindnyájan ösmerjük a York Maderia kiiünő tulajdonságait, tudjuk hogy a Rí}várta fajok jó alanyt szolgái latnak; tisztázva vau a Jacquez ériéke; nincs többé harc a zöldoltás ellen ; a fás oltás fontosságát mindenki beesüli ; kizárólagos oltási mód nem létezik. De jól ösmerjük az angol nyelves oldást, a/ékelési, a párosítást stb. is. Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy az oltott tőkék mily szép termést adnak, valamint annak tudatai ól át vagyunk hatva, hogy sző I őm ü v e I és nélkül Ma gy a rorszá gu n k nem létezhetik s hogy hazánk szőlőszelót nemcsak azelőtti fontosságára, de sokkal magasabb fokra emelni édes mindnyájunk hazafiúi kötelessége. Mindnyájan tudjuk, hogy mily nehézségggel jár az oliványok előállítása, különösen ha azoknak ezrek és százezrekre menő szükségét látjuk. Azért nem mulaszthatjuk el egyetlen egy körülményt is említés nélkül hagyni, mely állal azon helyzetbe ju. hatunk, .hogy rövid idő alatt minél több oltványt bírjunk előállítani. Jelenleg is ennek egy ujabb módját akarjuk bemutalui I. olvasóinknak s ez a zöldoltás alkalmazása az iskolában. Eddig csak az anyatőkók zölden való oltását esmértük. Hol venyigét termesztünk és azokat szó i vágj u k, ozztá Iyozzu k, isko I ázi alj u k s olíjuk : jól tudjuk, hogy ott hulladók venyigék is vannak nagy mennyiségben. Hulladók venyigének nevezzük azon rövidebb venyigéket, melyek a rendes hosszúság méretét már meg nem ütik ; tehát 50 cmtnól rövidebbek. Ezen venyigék legalkalmasabbak az iskolában való zöld oltásra. Sajátságos, hogy ezen rövid, eddig már csak hulladék számba ment venyigék, ha iskoláztatjuk s kissé gondozzuk, kiiünő oltási alanyanyagot szolgáltatnak ; sőt ha iskolánkat ekként akarjuk berendezni, de hulladék venyigéink nincsenek, ez esetben a rendes venyigéket kétfelé 25- 30 cm. hosszúságra szótvágjuk s ugy rakjuk el. Hogy ily rövid venyigék kis gondozás mellett oly feltűnő szépen diszlen»k, annak magyarázatát abban találjuk, hogy gyökereik, miután a venyigék rövidek, a talaj fölsőbb tápdus rétegében képződnek és tenyésznek és itt elegendő táplélókot találva, erős növekedésnek indulnak. Igen természetes, a gondozás első főkelléke abból áll, hogy állandóan száraz időjáráskor megöntözzük ültetésünket s kapálás által a talajt folyton nyitva s gyommentesen tartjuk. Hogy az eredmény minél tökéletesebb legyen, az iskolának szánt helyei, olyképen választjuk meg, hogy közel legyen valamely vizhoz', valamint jól müveit trágyázó t töld legyen. Az iskoláztatásnál elegendő, ha a venyige 2 3 rügyes; ha a rügyek sűrűen volnának, 4 rügyes is lehet. Az : iskolában, mint rendesen 60 -70 cm. távolra csináljuk egymástól a sorokat Is 8—10 cinre teszünk be egy-egy vej nyigét. A venyige alsó részéhez a földet ül i« tő fával kissé odaszorítjuk. A venyige felső rügye a földdel szüleijén, avagy 1—2 emrel feljebb is lej bet és homokkal a kiszáradás ellen megóvandó, bei akarjuk. Az első évben más dolgunk nincs, mint szükség szerint a földet a gyomlói üszián tartani, ha nagy volna a \ szárazság, jól megöntözni, ősszel a földet .kissé felhúzni vagyis betakarni, fedői. A második év tavaszán az iskolát felnyitjuk s venyigéket egy szemre megiuelszük. Ha már hajlanak, letiszti jiik ós csak egy hajtás', a Iegerősehjbet hagyjuk meg. Midőn már annyira I megnőnek, hogy 25 -35 cm magas'ságbau beolihatok, sorban mindegyiket zölden beoltjuk, majd két-három hét múlva, ha a nemes szem már zsendül, az alanyon az eddig kifejlődött hónaljhaj tásokat kitörjük. Az oltást már májusban kezdjük s júniusban is folytatjuk, mely időben az oltásnál meg nem eredt alanyra újra, az erőteljesen fejlődő oldalhajtásba másodszor oltunk. Júniusban ez ol ás még elég jókor van, hogy őszig be is érjen. | Ha a Ripáriák hajtásai vékonyak volnának, talán 2—3 milliméter vastagok, — akkor azok beo'lásához az európai tőkék honaljhaj ásai is alkálin ássak. Ily vékony vesszők legjobb oltásmódja a párosítás. Hogy megfogant zöldoltványaink minél tökéletesebben fejlődjenek, nem szabad elmulasztanunk azok felkötését. E célra legcélszerűbb a sorok hosszában 20 —25 cm. magasságban sodronyt vagy vék«»ny rudakat, léc kei, húzni. A megfogant oliváoyoknil az a'aJnyon fejlődő honaljhajtásokat ismételve le ördeljük a hányszor csak ujak fejlődnek. Késő ősszel, ugy novemberben az iskolát kiszedjük, az oltváunyokat a v.-idvosszőktől elkülönítve csomóba kötjük s megfagyás s kiszáradás elleni megóvás szempontjából pincében vagy melegágyban el vermeljük. Az eredmény az lehet, hogy az 1893* év tavaszán iskoláztatott rövid Ripária dugványokból már 1894. évi őszszel kiültetésie alkalmas oltványokat nyerhet unk. Hinni merjük, hogy ezen mód hazánkban rövid idŐ alatt általánosságban el fog terjedni s főkép a kereskedelmi telepeken nagy mennyiségű zöldoliványok előál lilására nagybau fog alkalmaztatni, MAURER JÁNOS. IIIHKK. — Vaszary Kolos bibonoksága. Vaszary Kolos bibornok hercegprímáshoz de la Porta római gróf, a pápa küldő te, nem Esztergomba, hanem Budapestre érkezik e napokban Bécsből s itt adja át a bíbornoki kinevezési okmányt s bíbor kapuciumot. A bíbor föveget (bire'um) tudvalevőleg a kirá'y adja át ünnepélyes szertartások között. A kardinális-kalapért a jövő hóban utazik a hercegprímás Rómába. — Vaszary Kolos kardinális, Vaszary Kolos herc«gprimáshoz csüiőrlőkön érkezett meg de la Porta pápai küldött, a nemes őrség tagja. A római grófot a vasntnál Kohl Medárd dr. fogadta s a primás fogatán vitte fel a budai palotába. A hercegprímás de la Portát még az este rövid kihallgatáson fogadta, pénteken délbe pedig a római küldött bemutatta legitimál is levelét. A bíbor zuccheitot a küldött vasárnap délelőtt 11 órakor adja át a hercegprímásnak ünnepséggel, beszéd kíséretében. Az ünnep után lakoma lesz a hercegprímásnál. A biretum átadása február 1-én lesz a bécsi udvari kápolnában s ugyanekkorveszi átGralimberti pápai nuncius is a király kezéből a bíbor birétumot. — Egyházi körökben nagy feliünést kelt az a magyar egyháztörténetemben páratlan eset, hogy valamely primás szekfoglalásának má

r Zöld oltványok előállítása a szülő iskolában. Nagy megnyugvásunkra regislrálhatjuk azon tényt, hogy szőlőtermelőinknél az amerikai fajok iránti bizalom állandó gyökeret vert. Az asszonyság pirulva megfordul és azt susogja, hogy : — Inkább fájjon a lábam. Es a hallgatók nagy hahotájától kisérve, elhagyja a termet. Lassan, lassan oszlanak a hallgatók, végre feláll a tanár ur is, az assistensek magukhoz veszik a tálcákra rakott eszközöket s bekísérik a tanai urat szohajába, aki néhány perc múlva kocsijába ül és farkas étvággyal ebédelni készül. HÉLI. - • -XJgol— i. LORD. Lordnak csúfoltuk, pedig volt becsületes neve is. Az apja silentiárius ügyvéd volt, augirászatból élt. Sokat járt vadászni az öreg Makláry Zsigmond. A fia, Makláry Zsiga, mindig apjának vadászUlandjaról mesélt, meg az 5 kitűnő vizslájukról. Ezt Lordnak hívták. Az ifjú Makláry t mi elkereszteli ük Lordnak, akkor azt hittük, hogy Lord nem jelent mást, csak kutyanevet. Xord minden osztályban megbukott. Minden év végén pótvizsgát tett. Tizenöt éves korában apja elvitte vadászni és ezentúl együtt kerülték a batárt. Mikor az ötödik osztályban háromszor bukott meg a görögből, nem leheteti többé ismételnie. Apja kifogta az iskolából es egyelőre magához befogta másolni. Lord tehal másolt és vadászott és kitűnően érezte magát helyzetélen. Az idősb Makláry ugyan egy kicsit tüszszögott, hogy micsoda alávalóság eiiy Makláryt, de eadem, elbuktatni. Az Ö idejében ez egyenlő értékű volt a hazaárulással. De sebaj, mondogatta, a makiári Makláryak megélnek a jég hátán is. Husz éves korában az ifjú Makláry túltett az apján is. A legjobb lövő volt az egész vármegyében. A vadászlarsak haragudtak rá, hogy az egész határban kilövöldözi a vadat. Lord nagyon büszke volt erre. Lord sohasem járt társaságba, csak a pincékbe inni és a halárba puskázni. A szőlő tulajdonosok pedig nem szerették vendégül látni a Lordot, mert nagyon sokat szokott inni és ha sokat ivott, garázda lett. Pedig férfi társaságban megállta volna helyét. Kiiünő tenor hangja volt és nem fogyott ki a vadászkiilandokból. Legjobban szeretett Lord beférkőzni a gentry közé ; ha befogadták, nagyon otthoniasan érezte magát. Nagyen ismerte a lovakat, kutyákat s igy minden kérdéshez alaposan hozza tudott szólni, de ha ivott, akkor nem engedett a maga igazából és mindig ő vitte a szót. Izgágáskodott és j hamar beleveszett akárki baba is. Ezért nem szerette a gentry társaság Lordot,! P'dig hát oda szép kvalihkációja volt. Lord most negyvenöt éves; az orra fel j tűnőén cinóberszinü, a hangja is kissé fátjolozott. Bálokba, családokhoz, nőtársa-, ságba nem jár. Neki vaskosabb élvezet kell. i De eljár vadaszni es kitűnően kezeli a puskát.. A vadasztár*ai nagyon haraguszmrfc reá, j mivelhogy kipusztít minden vadat; a pince Í lu ajilonosok sem kedvelik, no-rl me^iss/a a borukat; a gentry sem áll vele igen szóba, mert mindegyikükbe bele köt. De ő boldog és megelégedett, mert kitűnően lő, ért a lovakhoz, ismeri a kutyákat II. DIÁKÉLET. De visszasírtam már diákéveimet, de hányszor! Hiszen milyen boldogok voltunk, gondunk nem volt semmi, az «öreg» (banális egy szó) küdte a havi zsebpénzt, fizette a tartásdíjat. Nekünk csak tanulnunk kellett (volna). Az a csendes függés a ta-• nároktól nagvou hasznunkra volt, hiszen ha teljesen független lenne egy -gyuina-j zista, valószínű, hogy a matúráig tízszer is kicsapnák. Tanárainkat nagyon respektáltuk, nem! volt az felelem, olyan diszkrétebb tisztelet lehetett. Mi előttünk a tanár oly fogalmat i jelentett, amely nem lehet más, mint a tudás plénuma, tekintély. Egy tanár mellett valami főispán vagy képviselő, sőt a: miniszter is eltörpült. Tanárunk állításaiért,] elveiért, (ha mindjárt zöldek voltak is)-] tűzbe mentünk volna. Heted-nyolcad osztályú tanulók voltunk. Egélytant magoltunk és Cicerót fordítottuk. Virgiliust kiváló irónak tartottuk. A cosinusok és tangensek gyönyörködtettek niathematíkai óraink alatt, a hol titokban i «Hozza» verseket irtunk (Isten bűnül nej vette legyen !) Majdnem mindegyikünk fülig szerelmes, voifc. A varos s/,epei a zárda teuiniOtnaDa jártak létauiára. Mi is. Mikor ezt a tanárok megtudtak, jött a cirkuláre, hogy a zárda templom létaniáit látogatni szigorúan tilos. Még nekünk állt feljebb, hogy minkét a tanári kar meggátol vallásos pietásuuk gyakorlásában. Szörnyűséges zsarnokság. Persze mi tudtuk legjobban, hogy miért tiltották be a te tan iák látogatását (mert a hölgyek pietismusát zavartuk.) Szombaton délután szünetünk volt, ekkor a mi társaságunk egy jó kollegánknak a vendége volt. Kollegánk papája szép szőllŐvel rendelkezett, a hol tágas szép villa is volt. Itt felejtettük el az iskolát és leráztuk a heti port magunkról. Szivaroztunk, uzsonnáztunk és boroztunk. Mikor a jókedv általános lön, rágyújtottunk egy-egy nótára és öreg este lett, mire énekszó mellett haza vonultunk a városba. Hárman szerettünk egy csinos kis leányt. Gyermekszerelem volt az, szeszélyes, muló, mint a tavaszi eső. Hárman vetélkedtünk a szép leány egy-egy szép szaváért. Es nagyon irigykedtünk arra, aki egy kézszorítással többet kapott, megvetettük, üldöztük és aztán egy mip múlva elfeledtünk mindent, jók lettünk, megbékéltünk. Egyik kollegánk, olyan apro-csepro jellemtelenséget követett el, valami pletykát koholt mi reánk. Mi ketten az osztály plénuma elé vettük az ügyet, a hol is kinyilatkoztattuk, hogy azon gentlemant nagyon fogyatékos jellemű, inpertinens fráternak tartjuk. Erre az azt mondta, hogy jól van.