Esztergom és Vidéke, 1893

1893-07-02 / 53.szám

áz önképzőkör praktikus szellemijén lialad és nem zsenge szerelmi vertseket gyárt, hanem célirányos iro4«rlmi 'kérdéseket fejteget és haszues kivotia1 okfit készít. Rendkívüli tárgyak közt szerepeltek az ének, a francianyolv, a gyorsírás « a rajzolás. Volt még egyesen szervezett dalogyesület 1% mely] nem egy ízben bizonyította be életrevalóságát. A virágzó intézet gondosan Összeállított 'értesítőjét Récsoi Viktor tanár alapos szakértekezése vezeti be «Pannónia állapotáról a rómaiak alatt,» Szerényebb mértékben, de hivatásra nézve igen fontos eredményekkel dolgozott a városi reáliskola a múltévben. 142 tanulója közül Esztergom városi volt 69, Esztergom vármegyei 45, más megyebeli 28 ; az iparos és kereskedelmi osztály 86 tanulót küldött az intézetbe, ami egymaga is jellemzi a reáliskola, hivatását. A milyen örvendetesen gyarapodnak az intézet gyűjteményei, oly örömmel üdvözöljük a segitő-egyesület megalakulását, -melynek tagjai összes száma 91. A takarékpénztár ismét 100 frttal gyarapította a reáliskolai alapot, a város 30 tanuló tan diját engedte el s az iparbank 20 frttal segítette a tanulókat. Dicséretreméltó^ hogy tizenhat jószívű családnál több tanuló elUUásban részesült. Az értesítőt Csomóssy Sándor tanár «A reáliskola segélyző egyesületének megalakulást* czimü cikkel vezeti be. A bujdosó nyugták. Nógrádi Jtuő ur az «Eszt. és Vid.»iiez intézett levelében a következő sorok közzétételére kért fel berniünket: «Tisztelt szerkesztő ur ! Az «Esztorgom és Vidéke* f. évi ápr. 2?-i szántában Senky Pál aláírással «A Magyar Hírláp viselt dolgaiból* czimmel <gy cikk jelent meg, mely uem épen liizelgő na ódén irt ezen lap szerkesztőségi titkairól és többi közt azzal vádolta a II. .Hírlapot, hogy a nevellára kürt 100 arany, és táreára kitűzött 40 arany pályadijat a nyerteseknek nem fizette ki. Nemsokára rá nyilatkozott a JVL Hírlap és az egész vádat rágalomnak minősítve, nagy grandezzával kijelenté, hogy a felhányt pályadíjakról szóló nyugtákat, melyok (főkönyvei ennyedik és ennyodik lapján vannak elkönyvelve «kiadóliivafalunk bárkinek megmutatja. » Azonkívül kiJátásta beijedte, bogy Senky Pált saj* 4t CSA!RNO!K. %% mégis § Tölt. Kitűnően ebédeltem, még most ajkamon ize annak az ételnek, melyet kedves kis feleségem készített számomra. Aladárnak határozott hivatása vau ezen a :u:gv hiányon segitei*. Honda Dezső: Ágnes. Regény. A Kos mos nyomtatójából kikerült uj regény a S i n g e r és W o 1 f n erék értékpapi rjai közé került. Az uj regény problémája egy kissé bizarr. Van benne egy szörnyeteg szerelmes, egy alávaló uzsorás, a ki beleszeret egy lányba, gyilkosságot követ el érte, elbukik s a leány azé lesz, a ki méltó hozzá: az áldozat fiáé. Az uzsorás jelleme érdekes, a regény -egész elbeszélése vonzó. De a szenzáció '.színei mindig kirínak az intelligensebb felifogás mérsékeltebb szinei közül. Gonda Dezső regényének legtöbbet ártottak eddig az irodalmi pajtások. És ezek közül különösen az, a ki rengeteg bombasztokkal megirfc, úgynevezett irodalmi levelét, majd minden vidéki lapnak megjküldötte kefenyomatban. A szerencsétlen kritikus ugy nyilatkozik a szerény Ágii esről, mintha Bán k-b á n r ó 1, vagy az Ember Tragédiájáról volna szó. A .szertelen dicséret kétessé tette az egész kritika komolyságát s a csupa jóakaratú cimbora végtelen sokat ártott Gonda uj regénye hitelének ás komolyságának. A tanulság mindenesetre érdekes. Túlzott reklámmal agyonüthetjük a legrokonszenvesebb ügyet is, , Tartozunk vele Gonda Dezső uj regényének, hogy rehabilitáljuk az ügyetlen magasztalásokkal szemben, mert azok már az élclapok szerkesztőinek veszedelmes figyelmét sem kerülték el. A Gonda Dezső Ágnesének szép szemébe dobált virágok azonban nem egészen érdemetlenek. Csak oda nem valók, a hová estek. A regény élvezetes olvasmány. Intelligens iró műve.. Nem valami korszakot alkotó remek, de uem is az utolsó a mai magyar regények között. Ha Gonda a jövőben megakarja menteni regényeinek nemcsak erkölcsi, de anyagi sikerét is, óvakodjék az irodalmi pajtásoktól. Mert van annyi ereje, hogy nem szorul az ő veszedelmes léghajóikon való fölemelkedéshez. Föl fog ö emelkedni a maga emberségéből. Benedek János: „Tábortüzek." Versek. A »Tábortüzekhez gyűjtött rőzsét ugy látszik Debreczenben gyújtották meg. Innen világított be a szokatlan fény azon redakcziók ablakain is, a honnan kilátnak az országba. A kissé vidékies kiállítású verskötet D o b r o w s z k y és Franké köiyvkereskedésében jelent meg. Benedek János politikai költeményeit gyűjtötte össze. A java jónevü fővárosi lapokban látott először napvilágot. A selejtje vidéki lapokat töltött meg először. A Tábortüzek lángjáért azonban szívesen elengedtük volna a sok füstöt is, a mit a selejt okozott. De ha már nem is válogatta meg Benedek János szigorúbb kritikával a saját alkotásait, néhány sikerült verséért mégis szívesen foglalkozunk vele. A Tábortüzek legérdekesebb költeményei azok, melyek a Kossuthkultuszszal foglalkoznak. A k i le n c z v enedik születésnapra, a száműzetésre, Lajos napjára irt, alkalmi költeméuyek nem közönséges alkalmiságok. Van bennök hangulat, hév, szárnyalás. Szintoly figyelemreméltó a Csokonai s i r j á n cz. költemény nemcsak hazafiságával, de melegségével is. Benedek János politikai költészete nemcsak a legaktuálisabb politikai hangulatokat énekli meg, hanem főkép azokat, melyek valóságos versenythémák Bartók, I n c z é d i, Ábrányi, Kozma és más nevesebb politikai költőnknél. Épen azért az összehasonlítás nem mindig üt ki B en e d e k javára. Benedek Jánosnak első sorban is irodalmi ízlést kell tökéletesíteni, hogy elsőrangú politikai költőinkkel kiálhassa a versenyt. Mert a sok közhely, a «megfeszitett Messiások*, a «bőszült hóhérok* a «gaz árulók* s egyéb szitkozódások például az «Egy magyar bárónak* czimü versben valóságos káromkodássá fajulnak. Épen nem változatos technikáját még ilyen kifejezések is sújtják: «t i 11 ó 1 a g kiált*, vagy «magyar-e még kebled magyar ifjúság ?» Szeret impressziókat kölcsönözni nemcsak a modernebb költőktől, de Arany Jánostól is s ilyen hangulatú verse ez: «Ferencz József király levelét megírta.* Ha sok is a gáncsolni való Benedek János költeményeiben, valamit még is minden gáncs nélkül kötelességünk megdicsérni. És ez Benedek János ideális •hazaszeretete, nemes lelkesedése, politikai eszményeiért. Van az ő debreceni izü poéziséban valami, a mi a kuruc-költészetre emlékeztet. Már csak azért is érdemes a kötetet megszererezni. — Leli eteti en, liogy vele tálaik óztál,, hisz ágyban fekvő beteg. — Te engem belondá tész ; hm nevedről említettelek neki, kérdeztem kis fiad hogyléte!, s ő a leginegnyugtatóbbau válaszolt s e percben váltam el tőle. — Barátosi, ebéd etán vagyunk s ugy hiszem, bocsáss meg ha ezt kijelenteni, inikép talán le melyebben tekintettél a pohár fene kőre miut kel lelt volna, mert ism étiem, nőm nem lehetett az kivel párbeszédet folytattál, mert 6 valóban súlyos beteg s a tévédének vig játéka lehet az egész, esemény, mely* veled törtónt. Kezet fogtam barátommal s magam is megvoltam győződve, hogy a nagy havanna illata kábított ol engem, vagy annak a pár deci bornak a mámora szállott meg, mit kis feleségem töltött poharamba, kivel nemrég keltem Össze. Igy vannak az uj házasok, kik nem e földön .élnek, hanem levegőbe építik felleg váraikat és képzeletük népesiti be az életet, mely különben, komoly esemény.i és mindennapi csalódásaival mindazokat, kik józanul látnak ós hallanak, ébren tartják. Tul tettem magam ezeken is, elbúcsúztam gyermekkori barátomtól, de egy tanulságot vontam le magamnak a történetkóből, hogy sohasem felejtem el a pesti müveit társalkodó azon pa* * ragrafusát, mely előírja, hogy mielőtt valakivel szóba ereszkednél, kölcsönös bemutatásnak van helye. Töprenkedve a történtek fölött ki* akartam nyitni irodám ajtaját, de e szándékomban egy lefátyolozott hölgy akadályozott meg, ki összetett kézzel könyörgött előttem, hogy segítsem őt és reménytelen ügyét, juttassam oda,, hogy megvalósuljon á'ma, mely előtte gyermekének jövendő boldogságát kiszinezó s ennek alapján mintegy biztosnak hiszi, iniszeriut lehetettéi), hogy a törvény, moly a kiskorúak ügyé* oltalmába veszi gyermekének jövőjén no segítene. Áh, gondoltam egy üldözött anya s á egy elhagyott gyermek ; én az árvaszék* egyik tisztviselője, miért ne segíteuék e nyomorultakon.midőn, magam is ép most léptem át a családi élet, küszöbét s talán az éh nőm és gyermekemet is. ily sors érheti. Feltártam az ajtót, belépéssel kínáltam látogatómat s midőn beértünk kis dolgozó szobámba, leültem. — Asszonyom, mondja el baját s ha segíthetek egé.sz lélekkel rajta le-szok, mikép Ön s gyermeke a ki vaut célhoz juthassanak. — Uram, engem férjem elhagyóit, gyermekünk neveléséről nem gondos^ kodik, a gyámhatóság van tehát hivatva, mikép rajtam s a kiskorún segítsen. A nő fátyola még mindig le volt eresztve, kellemes hangja, melyből a meghatottság miut a sziv húrjainak rezgése szólalt meg, oly megnyerő volt, hogy bár mit követel tőlem ós véghez * vitele módomban áll, készséggel teljesítettem volna. Elővettem egy iv papírt, hogy jegyzőkönyvet vegyek fel vele és sérelmeit a legszivrehatóbban tolmácsoljam. Mikor készen voltam s felolvastam, ő szelíden s fájdalmasan tekintett fel fátyla alól s jóváhagyni látszott mit* papírra vetettem. Alig végeztem be a felolvasást, az ajtón halk kopogtatás hallatszott s utána nyomban ki is nyílt. A küszöbön pedig S. J. gyermekkori barátom alakja lünt fel előttem. — Barátom, szólt ő. sietve jöttem hozzád, mert ismerem a vonzalmat, mit irántam zsenge korunk óta táplálsz s épp az elébb omlitéd előttem, hogy a véletlen a lóvouatúu nőmmel hozott tóbirőság elé fogja állítani. A sajtőpör bizonyos Fenyő Sándor nevében csakugyan megindult, s midőn én, mint ! az «Eszt. és Vid.» akkori felelős szer• kesztője felszólítást kaptam., hogy nevezzem meg a kérdéses cikk szerzőjét: kijelentettem, hogy «A Magyar Hirlap j viselt 'dolgaiból» cimü cikket én ma: gam ittam és az abban foglaltak va; lódisagáétt a felelősséget törvény előtt elvállalom, — A dolgok ilyetén állapota mellett természetesen aziránt érdeklődtem legelébb, hogy ama bizonyos nyugták esakugyan el vaunak-o köny' vélve a M. H. kiadóhivatali főkönyvei* . nek eunyedik ós ennyedik lapján. Elmentem tehát a M. H.. kiadóhivalali . főnökéhez, ki azon ürügy alatt, hogy a nyugtákat tartalmazó könyveket most bajos volna előkeresni, azok bemutatását máskorra igérto. Felkértem léhát dr. Szilárd Ferenc ügyemben megbízott ügyvédemet, hogy próbálja meg, hátha sikerül a M. H,lól a nyugtákat, kiköii^örögni. Dr. Szilárd vagy hatszor-hétszer eljárt•-megbízásomban, de sikertelenül. íme itt adom f. év jun. 28-árói kelt levelének idevonatkozó pontját: «A M. Hirlap nem tagadta ugyan meg a nyugták felmutatását, (a kis óvatos!) hanem többszöri Ígéret daczára egyszerűen ii e ra. tudta azokat - fel m ul a-t ni. A kiadóhivatali főnök szerint Fenyő Sándornál, Fenyő Sándor szerint Füredi Móric ügyvédnél vaunak, de Füredi is kijelentette, hogy nála nincsenek.* Tehát a nyiigták bujdosnak és sehogy sem tudnak előkerülni. Hogy mindezeket a közönség előtt mondom el, annak ez a magyarázata : Ezennel pályázatot hirdetek a Magyar Hirlap kérdéses nyugtáinak előkerilésére. A szerencsés megtalálónak ki fogom fizetni azon összeg kétszeresét, a mit, a Magyar Hirlap adoU,. pá Iyad

ijnyerl.es Íróinak. Fegaája t. szerkesztő ur kiváló tiszteletem nyilvánítását. > NÓGRÁDI JENŐ. Mikor kineverlem az ebéd faradat miit, havanna szivarra gyújtva igyo' keztem, hogy a legelső levonatára fel ülve hivatalos helyiségembe juthassak. Alig léptem fel s helyezkedtem el, midőn egy ismerős nő alak iparkodott feljutni a vonalra. Egy percre gondolkoztam ki lehet ez? De azonnal felismertem term 'te s area vonásairól, hegy ^egy kedves barát ont neje. — Nagysád is a város központja felé igyekszik ? — Igen. — Jfuiő hogy érzi magát? • — Köszönöm kérdését jól/ • — Oly rég nem láttam őt, hogy szintén jól esik ha valamely hozzá tartozójával talál közöm. Női o már kis fiuk ? Egészsége s-e ? Hasonlit-e édes atyjára, ki nekem oly kedves gyermekkori barátom,? — Igen csupa atyja. — Es Ida. Nagysád emlékezik-e még reám? nekem oly kedves emlékembe vaunak a napok, melyeket t. körükben töltöttem. — Oh, én is SZÍ vesén emlékszem o napokra, bárcsak mielőbb visszatérnének azok. A lóvonatu haladt előre ós én teljes meggyőződésben éltem a felől, mikép egy régi ismerősömmel hozott össze a sors s e feletti jó kedvemben uj szivarra gyújtottam s a legközelebbi jmegállónál a hoc irói leszállva búcsút vettem kedves ismerősömtől, ki a legszivólyesebbou Víilt el tőlem anélkül, hogy kiiélem iránt tudakozódott volna, í Alig haladtam azon pár száz lépést, hogy hivatalos helyiségembe jutva az Íratok egész halmazába temetkezzem, midőn S. J. barátommal találkozom. —• Ah te is itt vagy, kiáltók, eléje kezet nyújtva. Egy százada mióta nem találkoztunk. -— Látom jó szinben vagy, de kedves nőd is hála az égnek, mint épen tapasztalam a legjobb egészségnek örvend. — Te valószínűleg tréfálkozol; hisz nőm súlyos beteg és épen az ő ügyében vettem nyakamba a várost, hogy rendes házior vosu n kat fe I tal ál hassam. —• Mit beszólsz, hiszen épen e pillanatban találkoztam veles mondhatom, hogy oly jó színben van, mikép sohse kívánom, hogy hozzám tartozóim nagyobb egészségnek örvendjenek.