Esztergom és Vidéke, 1893

1893-06-18 / 49.szám

fegyvere legyen kéznél és a készítés lehetősége kezeügyébe es9ék. Emlékszünk még rá, mennyire elszörnyedt az egész ország, mikor az első, Budapesten létesített fegyvergyár felmondta a szolgálatot. Az életben minden eshetőségre kell gondolni. Mi lenne, ha egy háborúban Ausztria már megszállva lenne az ellenség által, vagy elvágatnék Magyarországtól is mint Mária Terézia idejében atlól függne a szabadulás, hogy a földből teremtsünk elő nj hadseregeket és a hires «moriamur pro rege nostro»-t a csatatéren érvényesítsük, ámde hiányzik a fegyver és a lehetőség, azt gyorsan és jól készíteni. A magyar ipar- ós kereskedelmi bank részvénytársaság valóban nehéz hazafias gondtól szabadította meg Magyarországot, midőn erős és szerencsés kezébe vette a fegyvergyár újrafelállítását és alapítását uj, szilárd alapon és ezzel nemcsak ipari, hanem politikai tekintetben is becses szolgálatot tett szent István birodalmának. Csak élénk megelégedéssel üdvözölhetjük, ha a hazafias intézet alkotása virágzik, szolid és ügyes vezetés által egy szép jövő elé vezetettik. És határozottan igy van : bizonyítja ezt a fegyver- és gépgyár részvénytársaság 1892. évi mórlege. Iparvállalat, mely fennállásának második esztendejében 2.400,000 frt részvénytőkével közel 680,000 frt nyereséget ér el, határozottan nemesak kitűnően, hanem szerencsésen is van vezetve. És tudjuk, hogy a gyár készítményei fényesen kiállták a szigorú próbákat, amelyek alá vonattak a legilletékesebb részről. Honvédőinknek kitűnő fegyvereik j lesznek és a hazának megvan az aj megnyugtató tudata, hogy veszély idején rendelkezik oly intézmény fölött, amely által minden ellenséggel bátran, mert kitűnően felfegyverkezve, szembe állhat. Szőlészeti és borászati szakosztály. Az országos magyar gazdasági egyesület az 1892/93-ik évről imént bocsájtotta ki terjedelmes évkönyvét, melyben számos hasznos tudnivalón kívül felette érdekes a szakosztályok működéséről szóló rósz, a melyből miut bennünket legközelebbről érintet a szőlészeti ós borászati szakosztály működését a következőkben egész terjedelmében közöljük. «A szőlészeti és borászati szakosztály az elmúlt év folyamán szerény működést fejtett ki, a mennyiben összesen csak két ülést tartott. — Hogy az országos magyar gazdasági egyesület eddig egyik legtevékenyebb szakosztályának működése ily kicsivé zsugorodott össze, oka egyrészt az, hogy az egyesület működését fontos közgazdasági kérdések megvitatása foglalta el, de másrészt meg az a körülmény, hogy épen ezen szakosztálynak az előző években folytatott messze kiható működése oly kormányintézkedéseket vont maga után, melyektől mig egyrészt az elismerést megtagadni nem lehet, másrészt épen azon inteuczióknak felelnek meg, a melyeket az egyesület e szakosztálya annak idején magáévá tett. E szakosztály volt az, a mely a felsőbb szőlészeti szakoktatást először sürgette, a mely a bortörvény behozatalát sürgősen követelte, a mely végül a filloxera elleni védekezés reorganizácziójának első tervét elkészítette ; és most azt látjuk, hogy ez irányokban a szükséges lépések és intézkedések megtörténnek. — A szakosztály első ülését 1893. február hó 17-én, sok fontos dolog teszi nevezetessé. Ez ülés foglalkozott a növénytermelési és műszaki szakosztálylyal kapcsolatban rendezendő permetező géppróbával is, mely a m»i napon tartatik meg. Ugyanez ülés határozatából kifolyólag az egyesület felterjesztést intézett a földmivelésügyi minisztériumhoz, melyben a szőlőoltványok árának leszállitását kérelmezi, majd egy más .feliratban üdvözli a földmivelésügyi minisztert, hogy a mesterséges borok gyártása és forgalomba hozásának eltiltásáról szóló törvényjavaslatot a képviselőház elé terjesztette, a mi miként tudjuk, már törvényerőre emelkedett. Egyik legérdekesebb határozata a szakosztálynak az, melyet a szőlőórtókesitósi szövetkezetek érdekében hozott. E határozat állást, foglal a mellett, hogy kóressék fel a földmivelési minisztérium egy részletes tervezet kidolgozására, a melynek alapján termelő és értékesítő szövetkezetek volnának léte sithetők. Kifejti a szakosztály nézeteit az iránt is, hogy ezen szövetkezetek miként volnának az állam állal segélyezendők, valamint azon óhaját is, hogy amenynyiben a minisztérium a szakosztály közreműködését a kérdés tanulmányozása ós részletes javaslatok elkészítésére igénybe venni óhajtja, erre bármikor hajlandónak Ígérkezik. A szakosztály második ülését, melyet tulajdonképen ülésnek uem is nevezhetünk, csak inkább szőlészeti kirándulásnak, május hó 23-án tartolta meg Budapest fő- és szók város homoki miniaszőlőtelepén, az elnök gr. Zse liuszky Róbert vezetése alatt. B. L. Az esztergomi szent Lörincztemplom maradványai. Felkutatta és a Magyarországi Műemlékek Bizottságának tett jelentése alapján leírta Rócsei Viktor, sz. B. r. főgymn. oki. r. tanár, római orcas és az Orsz. Régészeti s Embertani Társulat igazg. tanácsosa. — Esztergom, 1893. Buzárovits Gusztávnál, n. 8-r. 54 lap, három egykorú metszet, két alaprajz, két helyszíni felvétel és 18 részletrajz autotyp'iai és czinkographiai ábráival.*) Esztergám**) a váron kivül, melyen a hatalmas bazilika emeli a felhőkbe fényes keresztjét, ma négy összeépített községből áll ; a királyi városból, Szent-Tamásból, az érseki Vízivárosból ós Szent-György ^ mezővárosából. Azonban az Árpádok korában, nevezetesen a XII. században ez utóbb nevezett három városnak nem igen van nyoma. Esztergatnot akkor még csak a vár, melyben a székesegyház, a királyi palota, az érseki monostor, később egyes káptalani házak állottak, továbbá a káptalan birtokához tartozó telkek, — gondolom azon a vidéken a hol a mai szent-tamási káptalan ház áll — és a *) A „Századok" júniusi számából.} **j Régi jobb íróink, köztük Pázmány Péter eszfcergami bíboros érsek, e város nevét, rnely — ugy látszik — Literből és Granumból alakult, soh'se irták Esztergomnak, hanem mindig Esztergámnak, valaminttiogy a Granum folyót a magyar nép Garam- vagy Garannak nevezi mind e napig. — Tudjuk, hogy a középkorban a mély a betűt, mely hangzására nézve közel esik a nyílt o-hoz, sokszor ívták o-val (Oiod=Arad, Omode=Amadé stb.)-, azonban már a XVI. században „ezthregamy" érseket és „Istergam

u-ot találunk irva. — Csak a török foglalás után, mikor Esztergám rósz szerint váez, német ós tót települőkkel népesedett, kezdették sűrűbben Esztergomnak irni, jóllehet mindig voltak, kik öntudatosan és helyesen Esztergamot használtak. — Addig is, mig a magyar történeti nyelvtudomány dönt ez ügyben, azt véli e sorok írója, ki büszkén nevezi magát e város szülöttének, jól tennők, ha Pázmány Péter praxisára mennénk vissza. királyi udvarnokok telkei, végre az olasz város (vicus latinorum) tették ki. Ez utóbbi város, a tulajdonképeni régi Esztergám a héviz tótól, mely fölé a fokáptalan a hévvizi fürdőt és vendéglőt szemünk láttára építtette, mintegy az Ároksorig terjedt, de aligha oly szélességben mint amanapi «nagyváros», mert a Hosszusor, vagyis amint most híják : a Simor János-utcza túlsó oldala, ugy vélem nem esett a város falai körébe. 1202-ben megajándékozta Imre kiráy az esztergami káptalant udvarnokainak azon telkeivel, melyen a szent Lőriucz templomon innen és tul terültek el. Történeti irott emlékeinkben ekkor esik említése a szent Lórincz templomának. Utoljára pedig 1528-ban emiitik, mikoron volt lelkészét intik, hogy a főesperesnek tartozó kötelezettségéről meg ne feledkezzék. Nem a véletlenség indította tehát a szerzői, ezen Rómer redivivusi* ki már Sopronban jelesen működött a-régészet terén, hanem komoly kutatások, midőn a Széchenyi-tér (előbb Xagypiacz) szabályozása alkalmából a szent Lörincz-teinplom alapjait felfödözte; valamint csakugyan megvagyunk győződve, hogy a Három Szerecsen hez czimzett vendéglő helyén egy kerek templom a városháza körül a szent Miklós templom, a szent királyi földeken az ispitályosok szent Istvánról nevezett egyháza, melyről a nép ajkán oly szép legenda él, a Nagypiacz dunai oldalán a Zeuia-palota nyomait fel talál andja. Esztergám hazánk régibb történtében elsőrendű szerepet játszott ; sokat rejt még Esztergám földje, amiről történeti irott kútfőinkben hiába keresnének: valóban nem múlná idejét, ha tudós és hazafias férfiak, akikben Esztergám hiányt soh'se szenvedett, összeálluának ós szakszerűen fölkutatnák Magyarország hajdani szók városa történetét. Beláthatatlan eredmény koszorúzná fáradságukat .... Gyermekkoromban még sokat láttam az esztergami érdekes romokból, faragott kőmaradványokból, melyek mindinkább eltünedeztek ; nem egyszer andalogtam a főegyház sirkamráiban, a régiségiárban, melynek becses tárgyait a véletlen a fölsziure hozta, s a fokáptalan kegyelettel összegyűjtetett ós a székesegyház egyik helyiségében őriztetett. Ezen pikáns hír bejárta a várost, De tudja az egész világ is már most. A főnöknő is meghallotta már, Felsóhajtott szivéből: — „Jaj, be kár! — Istenfélő volt, de eltántorult. — Nem mennybe, hanem a poklokra jut; — Azt mondom nektek, kedves sororok, — Szegény bűnösért imádkozzatok !" ígyen beszélt a tisztes, agg matróna, (Az arcza ránozokkal volt tele róva), Aki, — ha van a földről égbe ut, — Minden bizonynyal a mennyországba jut. * Ilonka meg, feledve zárdát, templomot, Volt jegyesét, (kit faképnél hagyott), Azt mondja: most vagyok a mennyben ! S boldog, igen boldog a szerelemben. ALAPI GYULA. §3HILÁ(BB®I& . . . «Ekkor megnyíltak az égnek csatornái és negyven nap s negyven éjjel szűri «t nélkül szakadt az eső, ugy hogy a viz a legmagasabb hegyeket is tizenöt könyökDyivel fölülhaladta* . . . Ez a bibliai frázis szomorít már hetek óta. Elég csak kitekintenem reggelenkint a latyakos világba, hogy a legelkeseredetteb pesszimista váljék belőlem. Scboppennek : Először felnézek az égre s látom, hogy azok az unalmas szürke fellegek még mindig ott gomolyognak a nap előtt. Erre kezdek lemondani a reménységről, ezt nagyon jól teszem, mert ha letekintek, ott meg csupa merő pocsék minden. Kétségbeejtő állapot. Nincs kedvem semmihez. Szeretném átaludni ezt a nedvességes időjárást, mint a medve a telet. Hanem hát ez többféle okokból nem lehetséges ; nem, már csak azért sem, mert az álomtól is megundorodtam már, s az unalom kiver még a latyakba is. Künn az égi nedvesség csak hull, egyre hull jobb ügyhöz érdemes kitartással. Jupiter Pluvius csak annyiban igyekszik némi változatosságot hozni az örökös esőbe, a mennyiben némelykor szemeregteti, máskor meg zuditja. Különösen ezt az utóbbi módot használja gyakorta. Tegnap meg éppen olyan pazarul ömlesztette, s akkorákat dörgött hozzá, hogy bizonyosan még a nagy Olymposz is megrázkódott beléje. Szeretném meginterpellální a jó urat, mire jó ez a rettentő' sok áldás, vagy mi? Félek azonban, hogy magamra haragítanám indiscréciómmal. Azonfelül manapság nem lehessen tudni, nem Medáid-e a ludas a dologltan ? Szóval nagyou nehéz itten politizálni. Legyünk azonban igazságosak! Valami jó mégis csak van a sok esőben. Kitűnően lehet most kneipelni; még a czipőt sem '-"i

1 Wetni* már t. i. annak, a kinek van, a kinek pedig nincs, köszönje meg, antul jobb. Soha életemben sem láttam annyi kneipelot, (vagy hogy ezelőtt nem vetettem rájuk ügyet), mint most a városligetben. És csodálatos dolog, ezek az emberek sosem hallottak a wörishófeni apostolról. A magukjózan eszéből merítették az okos kúrát. De már látom, egészséges nemzet lesz belőlünk nemsokára, ha náthát nem kapnnk. Eh nem csúszik ma az irás ! • Tejüveges lámpám félhomályos fényében vetem papírra e kusza sorokat. Émelyítő unalommal környékez minden, még az órám is olyan kiállhatatlauul ketyeg ma. Tulajdonképpen nem tudnám megmondani, mi bajom van ; csak végtelenül bágyadtak a tagjaim, nincsen kedvem semmihez. Hajlandó volnék magamra absurdumokat disputálni; például, hogy én ma nem létezem, hogy sok hiányzik belőlem, hogy minden, de eszembe jut Cartesius mondása : Cogitó, ergo sum. Gyanítom én is hogy gondolkozom ; azt meg világosan tudom, hogy boszankodom, tehát nekem is léteznem kell. Ha másért nem, hát azért, hogy boszankodjam. Ajánlani nem merem senkinek ezt a foglalkozást. Miután tehát mégis létezem, önként felmerül a kérdés, mi hiányzik hát belőlem ? Mert, hogy a disszonancia valaminek a hiányából ered, az kétségtelen. De hiába meditálok, hiába konziderálok ÓB hiába morfondérozok addig, még ki nem nyitom az ablakot. Rossz föledt itt benn a levegő . . . Ah, mi csodálatos változása a természetnek ! Künn csillagragyogós az éjszaka. Millió fényes pontocska pislog le az ázott földre. Üditő, balzsamos az éjszaka lehellete. És az első emeleten megszólalnak az <Abencerrage» lágy, dallamos akkordjai. A dallam melodikusán rezeg a megujhodt levegőben, s én már tudom, rai hiányzik belőlem. A lelkem. Igen, a lelkem. Az messze szárnyalt oda, tihozzátok, s most is ott bolyong a vadvirágos hegy oldalban. Pedig ki tudja, hátha hiábabolyong ottan? . .. (Sz~ó.) — Kétforintos emlékérmek beváltasa. 0 felsége a király 25 éves házassági jubileuma alkalmával 1878. évben vert díszes ezüst emlékérmek, melyeknek értéke 2 ezüst forintnak felel meg, az állami pénztárak és hivatalok által csak f. évi július 31-ig fogadtatuak el fizetés gyanánt, ezen időn tul pedig uem váltják be. * •