Esztergom és Vidéke, 1893

1893-06-01 / 44.szám

lottak, a viz ezekben oly forró, hogy az emberi test alig állhatja ki. A tö­rökök a fürdők gyógy hatását, igen nagyra beesülik, miért is azoknak tisz­tán tartására nagy gondot fordítanak. A fürdő vendégek a kiszolgálásáért és kényelemért bizonyos összeget fizetnek ; a fürdőszobák előtt nagy tornácok van­nak, hol padok állnak, a fürdővendé gek ruháit itt őrzik. A tornác közepén szóles márványmedence láihaió, itt keli lemenni az alsó fürdőszobába, melynek belseje kerek kápolnához hasonlít és tarka márványnyal van kirakva. A fürdőmedence kerülete 43 lépés, mély­sége pedig csak akkora, hogy a közép­termetű embernek nyakáig ér a viz. Ha azonban valaki nem akar oly mély­ben vízben lenni, az az itt létező már­ványpadokra, vagyis lépcsőkre állhat. Ilyen lépcsősor három van, az elsőn a viz mellig, a másodikon a test közepéig, a harmadikon pedig térdig ér. Aki azonban úszni akarna itt, azt is meg­teheti. Ugyancsak itt kilenc kerek kamra létezik, melyek mindegyikében két sárgarézcsap vau a falban akal mázva, ezen csapokon felváltva meleg és hideg tiz bocsáttatik be, ugyan ily módon eszközlik a viz lefolyatását is.» Érdekes a török vendégfogadó (ka­ravánszeraj) és kórház leírása, amint ezt utazónk pl. Palánkán látta. «A velünk egy helyiségben levő emberek és állatok tömege, — irja egyebek közt — az iszonyú bűz és a folytonos zaj, olyanokra nézie, kik ezt még meg nem szokták, annyira elviselhetetlen, hogy a császári országokban a legnyo­morultabb szalmaviskó is valóságos pa­radicsom és tündérország a vendégfo­gadóhoz képest. Nom maradt egyéb hátra, mint csak arról gondoskodni, hogy a követ ur lehetőleg kényelmes helyet kapjon, mi azonban többnyire a karaván-szerájokou kivül, a kocsikon töltötttik az éjszakát, néha a jól épí­tett és bádoggal fedett kórházakba tér­tünk be; az utasok itt elég kényelmet találnak, mivel számos elkülönített kamrácska vau bennük. A kórházak mindenki előtt nyitva vannak, legyen az keresztény vagy zsidó, gazdag vagy szegény ; a pasák, szandzsákok és egyéb előkelő törökök utazásuk alatt több nyire a kórházakat használják éjjeli szállásul, mivel ezek mégis csak meg­lehetős kényelmesek. Az emiitett kórházakban a követ­kező szokás uralkodik: minden jöve­ha reá gondolok. Jó fiu volt, jó pajtás, kissé talán,. . hogy is mondjam . . . mér­sékelt tehetségű, de kifogástalan modorú és kedves megjelenésű. Jó részt szerették, kedvelték, a kikkel érintkezett. Emlékszem, de sok szép szem akadt meg fess mon­durján, ha ugy néha napján végig sétált kedvelt utcáin. És a szép szemek meg­csillannak még talán ezután ie emlékére, de sajna, reá többé nem akadnak. Nem volt eddig soha semmivel sem va­lami baja, hacsak nem a könyveivel, de azokkal is férfiasan megbirkózott. Csak a halállal nem bírt. Én nem tudom, mi van velünk, hogy igy pusztulunk. Négy éve sincs még, hogy szétszóródtunk 3 már az Ő neve mellé is ©da kellett tennem a szomorú jelt. Tajjon hányan jelenhetünk meg a ki­tűzött találkozón, ba ez igy tart? Hat év van még addig, s hat év sok virágot el­fonnyaszt, sok életet elhervaszt. De bízzunk a legjobban. Virágnyilasra következik a her­vadás, hosszú, munkás férfikorra a halál. Ez a természet tőrvénye. Mért számitanók magunkat a kivételek közé ? Ji pedig, szegény ifjú barátok, kiket él­tetek tavaszán ért a végzet csapása, nyu­godjatok békével földi sírotokban, hiszen mindnyájunknak a sorsa egy: virág fakad porló csontjaitokból és a mienkéből is majd talán valamivel később, (Sz—ó.) vény ingjén élelmezésben részesül, mi­dőn ugyanis a vacsora ideje elérkezik, a török kórházszolga széles kerek tá­nyért hord körül, a két ujjnyi magas karimával ellátott tányérokon, svámos apró csészén húsból ós derczéből ké^ szült ételt kínálnak. Az utasok a ki­jelölt helyen körbe ülnek és megvacso­rálnak, előbb azonban kenyeret ós vi­zet kapnak. A kórház szolgáknak néhány aspert adtunk a kiszolgálásért, a többi velünk utazó törököket is megajándékoztuk. A leirt módon az utas három napig ve­heti igénybe a kórházi megvendégelóst, e határidő letelte után azonban el kell távoznia. A kórházaknak gazdag alapít­ványaik vannak, melyeket gazdag és jámbor törökök tesznek.» Strassburg Pál svéd követ 1632-ben Konstantinápoly ba ulazván, felső Magyar­országot és Erdélyt érinti. A Munkács vidéki rni béliekről igy szól : «A hegyek közt lakó rut bének sárból és fából ké­szült házakban laknak, melyekben a sürü füstből semmit sem láthatni vagy beszélhetni. Kenyerük fekete, félig sült és szúrós. Leginkább baromtenyésztéssel foglalkoznak és kecsketejjel táplál­koznak.» (Folyt köv.) A játszó-terekről. A közoktatásügyi miniszter egyik leg­közelebbi rendeletében játékterek léte­sítésére hivta fel a fő- és székváros, valamint a törvényhatósági városok kö­zönségét. Nagyfontosságú közoktatásügyi re­formról van itt szó. A miniszter ezen intézkedése egy ujabb nyilvánítását ké­pezi azon törekvésnek, mely testi ne­velésünk ügyét nj irányba készül te­relni, 8 a mely már előzőleg a verse­nyeknek az iskolába bevitelében, az or­szágos, kerületi és intézetett tornaver­senyek létesítésében, a korcsolyázás és úszás gyakorlatának elrendelésében nyilatkozott. Maga a Jcözokfásügyi miniszter szó­ban levő rendelete egy valóságos kis vádbeszéd a testi nevelés reformja ér­dekéhen, melyben eszmemeuete a kö­vetkező. A szellemi erőnek a jelen iskolai képzésnél szükséges nagymértékű igény­bevétele, valamint a modern életviszo­nyokból származó számos egészségei­lenes behatás kötelességévé leszi az is­kolai hatóságoknak, hogy a fejlődő ifjú­ság testi nevelésére fokozott gondot fordítsanak. A testgyakorlat ugyan jelenleg is kötelezett tantárgyat képez s az állam és számos más iskolafentartó elisme­résre méltó áldozatkézséggel létesítette és rendezte be a szükséges tornacsar­nokokat és tornaheiyeket. De maga ez a ta ntervszerü lornaoktatás és a tesii nevelésről való jelenlegi gondoskodás még sem elegendő az ifjúság szellemi igénybevételének ellensúlyozására és a helyes irányú kiképeztetés biztosítására. Az ifjúságnál aggodalmat keltő, nagy ménekben mutatkozó jelenségek (kora érettség, gyermekekkel való szórakozá­sok iránt való közönyösség, felnőttek­nek viselkedés- ós foglalkozásokban való utánzása, tiltott élvezetek liajhá­szása) bizonyára nem ok nélkül tulaj­donit tatnak az elhanyagolt testi neve­lésnek, habár ezen beteges jelenségek okát elsősorban az életben és társa­dalmi rendben kell keresni. A külföldön tett tapasztalatok és a szakkörök véleménye szerint a mozgás­sal járó játék azon eszköz, mely az ifjúság lankadiságának eltűnésére, a lest és lélek felfrissítésére, a vidámság megőrzésére és a káros korai érettség távoltartására a legalkalmasabb. Ily körülmények közt az iskolának és a társadalomnak kötelességévé vált a morgással járó játékot ápolni, elő­mozdítani, annak gyakorlását lehetővé tenni. Első teendő : a megfelelő játszóhelyek létesítése. Az ideális állapot az volna, hogy nrnden isk<»la mellett legyen játszótér. De ez nagy városokban alig levén kivihető, néhány közös játszótér­rel kell megelégednünk. Az ily tér a tanulók számához mért terjedelemmel, tiszta levegőjű környezetben, szelek ellen védett helyen lehetőleg pázsittal borítva és fákkal árnyékolva legyen, a gyermekek lakájaitól nem több mint féI órányi távoI ságba 11. Második leendő : a játszóhelyek kellő módon felhasználásának biztosítása. Leg­czélszerübb, ha a tanárok és tanítók veszik kezükbe az ügyet, ők tanítják játékra az ifjúságot, ők gyakorolják a felügyeletet. A játókban való részvétel egyelőre az ifjúság szabad elhatározá­sára bízandó, feltehető lóvén, hogy az ifjúság minden kényszer nélkül is be­lemerűi ezen neki való foglalkozásba. Ezek előrebocsátása után melegen felhívja a minister a városok figyel­mét e fontos ügyre, felkérve ezeket, hogy a szükséges játszóhelyek mily módon való létesítését tegyék megfon­tolás tárgyává. «A tőke — úgymond a miniszter — melyet a város a ját­szóhelyekbe fektet, gazdagon m"g fogja hozni kamatait az ifjúságnak erősebbé, egészségesebbé és erkölcsösebbó téte­lében. A játékkedv, melyet- beoltunk az ifjúságba, áldásos hatást fog gyako­rolni az egész nemzetre, hozzá fogja szoktatni a serdülő nemzedéket ahhoz, hogy a testi mozgást életszükségletnek tekintse és űzését néikülözhetleunek érezze.* A miniszter teljes bizalommal számit ennél fogva arra, hogy a mille­11 iu 111 emlékére létesíteni szándékolt intézmények sorából a játszóhelyek nem maradnak ki. Egyúttal szándékát fejezi ki a mi­niszter, hogy mihelyt néhány központi helyen játszóterek fognak rendelkezé­sére állani és a játékok meghonosítá­sával a kezdet első nehézségei le lesz­nek küzdve, a Németországban üdvös­nek bizonyult eljárás példájára nálunk is a tanárok és tanítók számára rövid ideig tartó tanfolyamokat rendezem! be. A felállítandó játék tan folyamoknak két­féle rendeltetése lesz: egyfelől az esz­mét minél szélesebb mérvben népsze­rűsíteni, másfelől magukat a tanítókat a játékokra, azok vezetésére, szerve­zésére megtanítani. Végül egyúttal pályázati felhívást is tett közzé a miniszter az elemi nép­isuolák, közép- és polgári fiúiskolák, polgári és felsőbb leányiskolák szá­máraszóló játékkönyvek (vezérköuyvek) szerkesztésére. A játékok a pályázati felhívás szerint az illető iskolába járó ifjúság korához és neméhez alkalma­zottnak kell, bogy legyenek , első sor­ban a magyar nemzet körében elter­jedt és űzött játékok választandók, azonban kedvelt és hazai viszonyokhoz alkalmazható idegen játékok sincsenek kizárva. A czélbavett reform megérdemli nem csak a törvényhatóságoknak, hanem az egész társadalomnak tettekben nyilvá­nuló érdeklődését is. Mert ha gyerme­keinket, ilj'iinkat megianitjuk játszani és visszaadjuk őket ifjúságuknak, ezzel nemcsak testben, de kedélyben, erköl­csökben és lélekben is mog fogjuk ed­zeni ezeket; már pedig egy nemzet ereje fiainak testi és lelki erejétől van teltételezve. (K. H.) — Vaszary Kolos herezegprimás Nípolyba utazott, hol bevárja azt a consistorimnot, melyen a biboruoki száj­nyitás szertartásának keU magát alá­vetnie. Ezután Rómában a bibornokok látogatásait kell elfogadnia és vissza­adnia. Igy tehát olaszországi tartózko­dása talán június derekán tul fog ter­jedni. Onnan pedig Balaton-Füredre szándékozik. Fehér Ipoly pannonhalmi főapát a pápától külön kihallgatáson is fogadtatott, melyen Francsics Norbert benczés, orsz. képviselőt, R-csey Vik­tor tanárt és Szinek Izor főapáti ideigl. szer ártót külön-külön bemutatta. A pápa érdekes egyházpolitikai nyilatko­zatokat • ef a főapát előtt. — Személyi hir. Kohl Medárd, pri­mási titkár üdülés végett B.-Füredre utazott. — Űrnapja ünepét üljttk ma. A fő­székesegyházban 8 órakor nagy ünnepi mise és 9 órakor a körmenet nagy egyházi pompával lesz. A kir. városban vasárnap fogják az ünnepi körmenetet megtar a »i, a hatóságok, az összes városi iskolák és a katonaság ünnepélyes részvételével. — A negyedik magyar zarándoklat fényes fogadtatása tudvalevőleg ehónap 25-én volt a Vatikánban. Kétszázötven magyar zarándok s egy csoportja az ausztráliai zarándokoknak tölötte be a Sala del Concistoro nagytermét. Fél* tizenkettőkor délben jelent meg a te­remben a pápa, nemesi udvarától a Serafini, Bianchi, Moceuni, Persico, Ruggiero ós Vaszary Kolos bíborosoktól körülvéve. Köztük voltak még Vályi, Gsászka és Bende püspökök. A pápát megjelenésekor hosszantartó éljenzéssel fogadták a magyar zarándokok. Mikor a pápa elfoglalta helyét a trónon Va­szary Kolos hercegprímás felolvasta üdvözlő beszédét, melyre a pápa la­tin nyelven válaszolt. A pápa e be­szédé, többször szakították meg tapssal és éljenzéssel. Az apostoli áldás után kézcsőkhoz járultak a zarándoklat ve­zetői, köztük elsősorban a primás és a püspökök, aztán a pannonhalmi főapát, KŐnig, báró Rédly, Pallavicini őrgróf s neje, Franc4cs Norbert képviselő, dr. Robitsek, dr, Macuovics, dr. Ziskay, dr. Városi, Sass és Dubay s többen. Erre az ajándékok á adása történt. Végül valamennyi zarándokot a kéz és lábcsókhoz bocsátották. A pápa a leg­többet közülök meg is szólította. Egy óra tájban elénekelték a m.gyár pápai himnuszt, mire a pápa a zarándokok éljeuzései közt visszavonult magán­termeibe. — A hercegprímás udvari szállí­tója. Az egész monarchiában egyedül álló eset, volt az, mikor bold. Simor hercegprímásunk egy bécsi cégnek ado­mányozta a primási udvari szállítói címet. Mint Rómából értesülünk, Vaszary Kolos, bíboros hercegprímás a mostani római zarándoklat alkalmából Szttts és társa budapesti egyházi-szerek müinté­zetét tüntette ki hasonló módon. A cég tulajdonosának, Szüts Emil ny. vasúti felügyelőnek ugyanis, aki a zarándok­lattal együtt utazott, — még az örök városban kézbesítette a primás a dekré­tumot, melyben a céget udvari szállító­jává nevezi ki. — Alapítvány. Bende Imre, az nj nyitrai püspök, akt jun. 21-én foglalja el a püspöki székét, 4000 forintos alapítványt tett 40 szegény tanuló el­látására. — Eljegyzés. Schiller Blanka kis­asszonyt, dr. Schiller Zsigmond, a >Pes* tor Lloyd» szerkesztőjének kedves leá­nyát, e jegye/te Buumhorn .Lipót buda­pesti műépítész, ki a helybeli uj zsii gát tervezte és építette. HÍREK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom