Esztergom és Vidéke, 1893

1893-05-28 / 43.szám

— Frey Ferenc országgyűlési képviselőnk tegnap, f. hó 26-án Budapestre utazott ós csatlakozott azon kiránduláshoz, melyet Lukács kereskedelmi miniszter tervezett az uj Magyarország legimpozánsabb alkoásaihoz a Vaskapuhoz, amely napról-napra tágasabb kapuja lesz a kelet felé tűrő civil izatiónak. A miniszteren kívül számos országgyűlési képviselő és hírlapíró vesz részt a kiráudulásban, moly 3 napra van tervezve. — Uj aljarasbiro. Dr. Redly Sándor Király-helmeci aljárásbiro városunk szülötte hasonminőségben helyeztetett át j á rá s b i r ó sá gu 11 k h o z. S zi v b ő I gr a ti 11 á I u n k. — Szenttamáson kanyaró ütött ki az izraelita iskolában, a hol f, hó 23-án 9 tanulón észlelte dr. Áldori Mór körorvos a jelzett betegség tüneteit. A hatósági intézkedések haladéktalanul megtétettek. — A budavári merénylet. A budapesti királyi törvényszók tanácsa szerdán tárgyalta a királyi ügyészség vádindítványát, a mely Csolics Mihályt a hercegprímás ellen elkövetőit gyilkosság kísérletével és a Kohl Medárd ellen megkísértett szándékos emberölés bűntettével vádolja. A tanács három órai tanácskozás után kimondta : hogy az elővizsgálat, amelyen az ügyészség vádinditványa alapul, a tényállást nem tisztázza kellőképen. Ennek következtében a törvényszék határozata szerint az iratokat pótlás végett a vizsgálóbíróhoz teszik nt. A pótvizsgálatot két-három nap alatt befejezik és azután az ügyészség uj indítványt terjeszt a törvényszék elé. — Bányavíz levezetés. A doroghi szénbánya bányavizét levezető csatorna megszemlélése ügyében, f. hó 25-ére a közigazgatási bizottság által, Kruplanic Kálmán kir. tanácsos, alispán elnöklete alatt : Mattasóvszky Vilmos vm. főügyész, Eevicky Győző főszolgabíró, Csaby Andor kir. főmérnök és Hamar Árpád tb. főjegyző küldettek ki. — Kanyarójárvány uralkodik a Sárisáp községhez tartozó Annavölgyi bányamunkásainak gyermekei közölt is, akik kűzül eddigelé megbetegedett 15. Ezekből meghalt 3, meggyógyult 2, gyógykezelés alatt maradt 10. — Az uj vágóhíd építése kis halasztást szenved mivel a hus vágókra tervezett helyiségeket a mészárosok szűkeknek találják. A mészárosok véleményének meghallgatása után a tervek átlesznek dolgozva s csak azután lesz az árlejtés megtartva. — Színtársulat. Dobó Sándor, jelenleg Komáromban időző 50 tagból álló színtársulata beadta kérvényét a városi tanácshoz helyhatósági engedélyért; a társulat a legjobb vidéki színészekből áll és saját zenekara van a Budapesti Operaház suiuidön lévő zenekarának 12 tagiából. — Vihar es jegesö. F. hó 24-én d. u. 3 és 4 óra közt Zebegényben és Maróthou borzasztó felhőszakadás volt, tojásuagyságu jégdarabokkal vegyítve, mely a termést teljesen elverte. Az ár a hegyek tetejéről lehordta a földet és mázsás köveket hengerített le, a völgyben lévő földeket annyira beiszapolta, hogy nyoma sem látszik ma a zöld vetéseknek. A vi/ár Zebegény és Szob közt a vasúti töltést is három helyen jelentékenyen alámosta és a töltési munkálatoknak azt a kiszélesbitésél, melyen a lefektetendő második sin pár éppen most készül, szintén erősen megrongálta. Zebegény után Pilis-Maróth szenvedett nagyobb károkat. — Villámcsapás sújtott agyon egy embert Süttőn, hármat megérintett, kiknek azonban az ijedtségen kivül más baiuk nem történt. - A magyar jelzálog hitelbank 4%"0S záloglevelei felvétetlek azon értékpapírok sorába, a melyekre az osztrák-magyar bank Összes intézetei nyújtanak kölcsönt. — Gyászhír. Dr. Vaisz Mihályné, Véghelyi Ödön megyei főszámvevő édes anyja, Hamar Árpád megyei t. főjegyző anyósa f. hó 26 án hosszú szenvedés után jobb létre szenderült. A család részéről a következő ériesitő adatott ki: Alulírottak megtört sziv vei jelentik a folejthetlen drága jó anya, anyós, nagyanya és testvér özv. Vaisz Mihályné szül. Okáll Genovévának élete 73-ik évében hosszú szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után folyó évi május hó 26-án reggeli 6 órakor történt gyászos kimúl tát. A boldogult hűlt tetemei folyó évi május hó 27-én d. n. 5 órakor fognak szentgyörgymezei uriutcai lakásából a szeiitgyörgymezei sírkertben levő családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig folyó évi május 29-én reggeli 9 órakor fog a várbeli Bakácskápolnában a Mindenhatónak bem (itattatni. Esztergom, 1893. május hó 26-án. Az örök világosság fényeskedjék neki! Hamar Árpádnó szül. Vaisz Ilona, Vaisz Endre, Véghelyi Ödön gyermekei. Özv. Szántó Fereucné szül. Okáll Anna, Okáll Jenő testvérei, özv. Vaisz Gézáné szül. Schemtzer Vilma, Vaisz Endréné szül. Martinec Jolán, Véghelyi Ödönné szül. Mohai Viktória menyei. Hamar Árpád veje. ifj. Hamar Árpád, Himar Ilonka, Vaisz Ernő unokái. — Gyermekszinház volt Piszkén, f. hó 20.án a «piszkei önkéntes tűzoltó egylet* javára. Színre került «A vendég* gyermekszinmü, melyben Weisz Janka (Sarolta) tüntette ki magát a főszerepben. Weisz Etelka (Luiza) szintén igen jól játszott, Frommer S/idi (Olga) szerepét nagy tetszéssel adta. Ügyesen játszott még Horváih Juliska (Ilonka), Stailmann Piroska (Malvin) és Fürst Adél (Erzsike). Mindnyájukat megtapsolták. Ezt köpette : «A rokon» ifj. színmű, amelyben a szereplők : Weisz Janka, Weisz Etelka, Csivi Mariska, Fürst Adél, Frommer S idi sziutén általános tetszést nyertek. Az előadás anyagilag is jól sikerült; a befolyt, felüifizetéseket a tűzoltó egylet köszönettel fogadta. — Legújabb szédelgés. A legutóbbi budapestiek kirándulásakor egy jól öltözött uri ember megszólít két deákot hogy jöjjenek vele étkezni. A két fiu szabadkozott, hogy nincs pénzük ; — nem is kell ahhoz pénz, szólott az idegen ón leszek az ur — és minthogy egy kisebb szerű étkezési helyre mentek hová a pedellus nem jár, a két úrfi engedett a meghívásnak. Volt is az asztalon mindeu finom ós jó. —- Étkezés után fölkel az uri ember és odaszól a vendéglősnek, vigyázzon kérem a fiaimra, mindjárt jövök.» — Igenis tekintetes uram. — «Ja igaz, adjou még egy szivart.* — Ezzel rágyújtott és elment. — és a jó hiszemü vendéglős 1 még most is várja a gavallér visszatérését. — A lövölde f. é. június hó l-ói tartja közgyűlését és a lövészet ünnepé' lyes megnyitását katonai zenekar hang versenye mellett. - Öngyilkosságok Saróka Ferenc, Saróka István Nagy-ölvedi lakos legény fia régóta szerette Leboc Péter odavaló lakos leányát, de Saróka István nem a legjobb szemmel nézte fia szerelmét, miért is többször összeütközés fordult köztük elő. Pünkösd vasárnapján is öszszezsörtölődtek emiatt, majd hangos veszekedéssé fajult, ami a szerelmes legényt annyira elkeserité, hogy mig szülei a templomban voltak, kiment szőlőjükbe s ott ruhaszárító kötéllel felakasztotta magát egy fára. Csak délután találták megfúlva s egész testében elkékülve. — Mazáuyi József, Mazányi János farnadi lakos fia, ki Zelizhez tartozó sasdombi pusztán volt saolgálatban, gazdájával történt összeütközés felett anynyira elkeseredett, hogy az ágói tóba ölte magát. — A chicagói világkiállításra utazó magyarok érdekében Lukács Béla miniszter, a külügyminisztérium utján utasította a chicagói konzult, hogy az oda utazó magyar alattvalók érdekeinek gondozását és képviseletét hatásos módon eszközölje s a kérdezősködőket a szükséges utasításokkal lássa el. A szerkesztésért Ideiglenesen íelelíís A KIADÓTULAJDONOS. Nyilttér.*) Köszönetnyilvánítás. Aranylakodalmunk alkalmával oly számos helyről kaptunk szerencsekivánatokat, hogy képtelenek vagyunk azokra egyenkint felelni; fogadják ezer utón legforróbb hálanyilvánitásunkat ós tartsanak meg továbbra is szivei jó emlékezetükben. 0 tósy Pál és neje. *) Ezen rovat alatt közlőitekért nem vállal feleléssápét. A szerkesztőség. Azután ugy érezte, mintha csókot váltottak volna, édes, végtelen csókot, pedig csak a lelkük ölelkezett össze. Szemük egymásba veszett és mikor később a tükörbe nézett, egészen elcsodálkozott, hogy a szemük meg nem cserélődött. Akkor is az övé volt fekete, a Janié meg a kékmaradt. Azután hazautazott. A vasúti állomáson senki sem várta. A mikor a kocsi a fedett feljáró alatt megállott vele, magas, szikár férfi jött eléje. Soha sem látta és mégis * tnindjáit félelem fogta el tőle. A mesebeli fekete embert hozta az eszébe, a kivel dajkája a bölcsőben ijesztette. A háziorvosuk volt,Merán Leó. Az emelte ie a magaskocsiról. Isten hozta haza Liza kisasszony, mondotta — mintha mindig ismerték volna egymást. Az első perc benyomása állandó maradt. Borzongást érzett mindig ennek az embernek a közelében, pedig egész lénye kellemetlenül forró volt. A karja, a szava, a lehelete. És apró zöld szemével az aranyos cvikkeren át egyre őt vizsgálta. — Miért néz engemet ez az ember? kérdezgette magától egészen kétségbeesetten. Merán Leó majdnem az egész napot náluk töltötte, rendesen ott is vacsorázott. Az atyja szomorú állapota kívánja a folytonos éberséget, mondotta az anyja és mé* gis többször megesett, hogy a mikor kérte az orvost, töltse az éjszakát a házban, mert a férje nagyon nyugtalan, az ingerülten felugrott és szinte nyersen mondotta: — Nem maradok. Szükségtelen. Különben ugy viselkedett a házban, mintha ő volna az ur. Az inas előtte hajolt meg legmélyebben, anyja még a gorombaságait is szótalanul törte. A mikor csak tehette, menekült előlük. Bántotta az a kábító erős ámbra-szag, amely a férfi ruháiból áradt és az egész házat betöltötte. Kimenekült a kertbe, atyjához a jazminugasba. Lekuporodott a kerekes kocsi mellé, é melyen az öreg ápolónő tologatta a szegény élőhalottat. És boldog volt néhány percig, a mig együgyű, kopott meséket mondott el neki, amelyeket még a dajkájától tanult. És a nagy gyermek esengve kérte. — Mesélj még egyet Lizike ! Vagy a kis narancserdőbe húzódott. Sokszor órákig álldogált az illatom, pirosszemü lombernyő alatt. Egyszer pár fehér virágot tépett! le róluk és-kicsike koszorút fűzött belőlük. Senki sem volt közelében, de mélységesen elpirult, mikor a fejére tette. Ha hosszabb időre szabadulhatott, bement a városba barátnőihez, de egy idő óta oda is ritkábban. Észrevette, hogy különös, félig lenéző, félig szánakozó tekintettel néznek rá valamennyien. Tegnap pedig Vallner Katica nyíltan rá támadt : — Hát te még nem vagy szerelmes az ámbraszagú doktorba ? — Miért lennék ? — Az alkalom meg volna hozzá. Hiszen mindig nálatok lakik. Vette kalapját, köpenykéjét és otthagyta az egész társaságot. Miért van mindig nálatok Meran ? kérdezte tőle Vallner Katica. Miért van mindig nálunk Merán ? kérdezte magától az egész uton. Es mikor végre talált egy feleletet, halálosan belesápadt. Hogy kifulladva, pihegve hazaért, a kertbe futott ki. A kis vas-gloriette mellett ment el. Amint meglibbent szoknyája az egyik vasoszlopot súrolta, egyszerre kibukkant a vörösödő vadszöllő indák közül a fekete ember. Arca még barnább volt, mint rendesen, vagy talán csak sápadtabb. Ijedten, szinte öntudatlanul kérdezte töle: — Hát mama nem ment be a városba? — De bement és én éppen ezért maradtam itt. Mert beszélnem kell önnel. Ha édes anyja itthon van, ugy sem tehetem. Nagyon óvatos, nagyon szigorú mama. Hát most beszélek, ha megengedi. Ugy emlékezik, hogy biccentett a fejével kérésére. Megállott, könnyű cipője — Miről gondolkozott, Lizuska ? — Tegnapi szavairól. —Hát határozott ?... Ez a kis fehér kéz .. — Magának adom. A bronzember összerezzent és ajkához emelte hideg kezét. A csók forró volt, hosszú volt, rettenetes volt. Elszakította ajkáról a kezét és felugrott a padról. Belekapaszkodott a karjába. — Jöjjön velem. A papához viszem. Szótlanul, gyors lépésben mentek előre a százados fasorban. A naptányér már félig alábukott a messzi kék hegyek mögött. A kis tó ugy csillogott, mint egy óriás könycsepp. A fényes víztükör mohon falta magában az utolsó sugarakat, amig egészen megtelt velük. Akkor elsimult, megnyugodott mint a jóllakott gyermek. A kerekes szék most is ottáll a jázminbokrok között. A vén ápolónő%öhécselve kötögetett mellette. Liza hangos szava hirtelen megzavarta az öreg urat örökös, gondolat nélkül való mélázásában. — Apa, édes ap;i ujságrot mondok. Menyasszony vagyok, — és Meránra mutatott. Az öreg ur ráemelte merev, üres szemét s ö ugy látta, hogy pillanatra élet, világosság lopózott a homályos, megtört szempárba. — Szeresd, ha szereted, mondotta reszkető gyönge hangon. Odabukott sovány, kiszáradt nyakába és forró arcát ezüstszínű hajába temette. — Szeretem, apa, szeretem, és mosolygott, nevetett, kac-igott, mig könye kicsordult bele. A terrász széles lépcsőin éppen akkor jött le az asszony lassú ringó járással, szoknyáját kecsesen felfogva, valami tejszínű, könnyű felhőbe burkolódzva. És azóta Liza menyasszony. Az aranyoshaju, nevető szemű Liza. Amint mondják, csöndes, halavány menyasszony és a szeme sem nevet többé. Hanem azért sietve, szorgalmasan dolgozik a fehér menyasszonyruhán. Júniusban megtartják az esküvőt. odatapadt volna a kavicsos útra. A férfi lázasan, szaggatottan beszélt. — Szeretem Liza, végtelenül szeretem. Napok óta félek már, hogy ez a hatalmas érzés őrültté tesz. Tudnom kell a sorsomat. Határozzon Liza! Bronz arca lángba borult és a nagy férfi reszketett. A mint a-lebukó nap vörössárga sugarai ráhullottak, fekete alakjára, mintha a legenda sátánja állott volna előtte misztikus tüzfelhőben. Félelmet és undorodást érzett egyszerre és még sem felelte azt, ami szinte erőszakosan tolakodott elő ajkaira. Valami benső, titkos erő mondotta vele : — Engedje meg, hogy gondolkozzam szavain. Mindenben nehezen tudom elhatározni magamat. Merán könyörgött a szemével. — De ne várakoztason sokáig. Holnapig... — Holnapig, mondotta s befutott a házba. És az éjjel nagyon sokat, végtelen sokat gondolkozott. Mint gyermek feküdt le és a mikor fölébredt, nö volt, kinyílt szemű, megtört nö. A tiz órás nyári éjszaka örökkévalóság volt neki. De reggelig határozott. Azthiszi még sem volt igaza Harvigh Annusnak, anyja nem rossz asszony, de már közel áll hozzá. És ime a válságos percben a sors kezelte szolgáltatta az egyetlen módot, a melylyel még megmentheti öt. Összébb húzódott a padon. És mintha a nyári este csendességében valaki melléje telepedett volna. A haja szőke volt, a hangja szelid és aranyos csengésű. Édes kék szemével sokáig nézte öt szomorúan, elmerülve, de elégedetten. — Jól cselekedtél, becsületesen cselekedtél. Isten veled, mi elválunk. Szivünk vérzik, de majd csak elvérzik egyszer. És azután a szőke árnyék eltűnt mellőle, ő meg erőszakosan felszakította letapadt szemhéjait. A fekete ember állott előtte és két sárga rózsát nyújtogatott feléje. Mosolyogva vette át töle az erős szagú virágokat.