Esztergom és Vidéke, 1893

1893-05-21 / 41.szám

Esztergom, XV. évfolyam.

41 szám. Vasárnap. 1893. Május 21.

__ — ---------— —• ■■■ — . ■■ ■ - — — MEGJELENIK IIETENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

6 fr.t - kr. 3 fit — kr.

Egész évre - -- -- -- -- -Fél évre - - ...................- - - Ne

g}’ed évre . . .......................................1 fit oO 1er

Eg

y szám ára 7 kr.

'Városi és megyei érdekeink közlönye.

SZERKlTnÖSÉG:

SZÉCHENYJ-TÉR 332.

hova ,a Jnp szellemi részét illet# közlemények küldendők.

KIAD 0~hTV ATAL:

SZÉrllKNYl-TÉli 332,

hová lap hivatalos és omgán hinlmései, a nyi11-terhe szánt közlemények, előfizetési pénzek es reklamálások inié/pmiíík

HIRDETÉSEK:

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 fit 95 kr.

Bélyegdij 30 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapod is szerint legjutányosab- ban közölietnek.

NYILTTER sora 20 kr.

Piros pünkösd napján.

A gondolkodó lélek a szabad-akarat 8 a nemes erkölcs azon szent,-háromság, mely az embert a hatalmas eleinek megfékezésévé s a nagyszerű mindenség urává avulta.

Hatalmas urává, ki könnyen hajlik a zsarnokságra.

Piros pünkösd napján nem az emberi hatalom nagysága nem az ész uralma, az akaraterélye és az erkölcsök koronája, hanem az ige diadala a mai ünnep jelentöséges ihemája. Az eszme halhatatlansága — az ige diadala.

Legyünk bár még egyszer olyan kalmár szelleműek mint a milyenek vagyunk jegyünk még egyszer oly kigunyolói az eszményíségnek, melyet uton-utfélen lábainkkal taposunk : az ige győzelmét a szellem diadalát és a napfényt nem tagadhatjuk meg a mai magasztos ünnepen.

Megváltó szellemű gondolatok törnek át az ó-kori műveltség sötés felhőin, a szeretet újjá teremtő tana uj fejezetet kezd jelölni a világtörténet lapjain, gőgös zsarnokok s foszlányos koldusok megszűnnek végletes emberek lenni s lesznek felebarátok.

Az Isten szava — a nép szavává lesz, tömegesen gyűlnek össze az apostolok szószékei előtt, áhítattal és ihlettel hallgatják a fenkölt beszédű egyszerű férfiakat a nép ezrei és seregen- kint gyülekeznek egy uj táborba melynek zászlaja a vallás, melynek katonái nem hordanak világlióditó római kardokat, hanem a meggyőződés elleuáll- hatlan fegyverével mennek vérontás nélkül az egész világot meghódítani.

Az eszme halhatatlansága, az ige diadala erősiték meg az első keresztényeket, mikor máglyára kellett lépniük, mikor gyermekeik borzasztó halálát kellett végig szenvedniük, mikor meggyalázva s megalázva hurcol fák őket végig hóhérok az utcákon. A béketürő s meg- bocsájtó szenvedés isteni eszménye lebegett előttük a Grolgolbán.

Hová jutottunk ma...........

Há

nyán valljuk mai napon lulzásta- lamil s meggyőződéssel azon elveket, melyek az újkori műveltség alapjait vetették meg? A gondolkodó a mellőz- I hető salangokon könnyen túl tesz, de la lényeg szentsége előtt mindig meghajol. Különösen az napon, midőn az egész világon egy évezredre kiható tan csodaszerü diadalát ünnepük.

Az eszme halhatatlanságát s világhódító hatalmát hirdeti a mai ünnep a természet pompájával, az egyház szertartásaiban és a romlatlan érzésű emberek százezrei által — piros pünkösd napján.

Az aradi szabadságharc-muzeum.

Magyarország nagyon szegény a kulturális intézetek tekintetében. Ünnep- számba megy, ha vidéki városaink va- lam-lyikében egy-egy intézet létesül, nemcsak mivel ritkaság az ily intézmény megáilapitása, de mivel annak létesítése a hazafiéi buzgalom és társadalmi

összemunkálás legbatározotabb erőkifejtését. igényli.

A szabadságharc lezajlása óta amagyar városok közt Aradnak, a magyar Gro 1 - golkának lakossága játszotta a legszebb szerepel. Dacára annak, hogy bermetice körülzárja az oláh elem, hogy lakosságának nagy része német, oláh, szerb és tót eredetű, amagyar államért való rajongás oly általános itt, a magyarság múltja iránti kegyelet oly érzékeny és áldozatkész, mint másutt alig ; de egyszersmind a kormány célzatainak méltatásában is tapiutatos és bölcs a hazafiul érzület.

Ez a város, mely a múlt kegyeletét a jövőbeli érdekek szolgalmával oly bölcsen összeegyeztetni tudja, rövid tiz hónap alatt egy oly intézményt létesített, helyesen: rögtönzött, aminővel a külföldi városok sok évtized fáradozásai uián sem dicsekedhetnek.

Az e városban székelő Kölcsey- egylet Varjassy Árpád királyi tanfelügyelő kimeri' heti en buzgalmával minden 'felhívás, példa, útmutatás, avagy támogatás nélkül létesített egy múzeumot, mely magában foglalja az 1848—49-iki szabadságharc monumentális ereklyéit s felöleli mindazt a nymbus-t, mely e szóban van : «magyar szabadság.»

Merénylet lenne azt az érzést elemezni, mely minden magyar honfi lelkét eltölti, midőn átlépi ama nyolc terem küszöbét, melyekben az 1848 -49. szabadságharc mozanatait feltüntető tárgyak vannak elhelyezve.

Hőseink ereklyéiben megismerjük nemzeti jellemünk nagyságait ; ez ereklyék nemzetünk legdicsőségesebb esemé* nyeinek látképét ragyog!atják élénk, és véríanuságunk gyászkópét.

A szabadságharc emlékeinek látása nem fölemeli, de elragadja a szemlélőt,, A szabadságharc ereklyéiből lesugárzó hősiesség, áldozatkészség, vitézi nagyság a boldogság érzetével tölti el a honfi- szivet. De ami legjobban megragadja a lelket, az az a bárom terem, melyeket a tizenhárom vértanú ereklyéinek gyűjteménye tölt meg.

Ez a három terem más nemzeteknél balot'i ereklyék gyűjteménye lenne» Nálunk a magyar nemzet dicsőségének tárlatát képezik.

Méltán fájlalhatjuk, hogy ezeíéves múltjában a magyar nemzet nem tanúsított érzéket azon tárgyak összegyűjtése és megőrzése iránt, melyek múltbeli nagyságát lennének hivatva elő* tükrözni. Midőn azonban az említett 3 ereklyetermet látjuk, ez ereklyék képében modern alakban elénk állítva képzeljük nemzetünk összes elfeledett s elkallódásnak átengedett ereklyéit*

Örömmel üdvözöljük a szabadságharci muzeum Aradon buzgóikodó vezér-fél** fiait azért a kitűnő eszméért, hogy a muzeum kincseinek országos megismertetése céljából az ország összes szerkesztőségeit meghívta. Mert országos elismerést érdemlő tevékenységük eredménye valóban csakis úgy méltatható és érté* késitliető, ha azt úgy a fővárosi, miül a vidéki sajtó fölkeresi és a közérdeklődést iránta országszerte fölkelti s ébren tartja.

FELEDNÉLEK . . .

„Felednélek — azt mondod — de nem lebet ; Lelkeinet ha kitépik, sem feledlek!11 . . . Szivemben is örök hü a szerelem,

Örök hfi és örökké reménytelen.

Mondod : „mért nem születtem inkább másnak ?" Istenem ! Bár születtem von’ királynak !

Lábaidhoz raknám minden kincsemet : Országomat, koronámat, szivemet.

Nézd meg azt a nagy csillagot az égen,

Most egy éve egy se fényiéit oly szépen :

Sugara mint gyémánt fénye csillogott;

Ha ránéztem, reményem feltámadott !

Egy év múlt el s lám a csillag nem ragyog ; Reményem is félig-meddig elhagyott.

Meglátod: egy év még s lehull csillagom;

Te megsiratsz, frissen hantolt síromon.

NOÉMI.

BUDAVÁR OSTROMA.*)

A nagysarlói ütközet kedvezőtlen kimenetele után Welden osztrák tábornok, a Budapesten levő osztrák hadsereg parancsnoka, a Komárom felmentésére elönyomuló győzedelmes magyar hadsereg által visszavonulási vonalát Becs felé veszélyeztetve látta. Tekintettel erre s azon körülményre, hogy az osztrák hadsereg nagyon megviselt állapotban volt, arra határozta el magát, hogy Pestet kiüríti és viszavonul Po*) Mutatvány D’Elseaiu Rfl*s8 ugyanazon ^fnn alatt íegajabhan megjelent müvéből.

zsony felé. Welden e terve azon alapelven sarkalt, hogy Budapest bírása nem biztosítja Magyarország bírását, a hadsereg egy harmadát igény beveszi és gátolja a hadműveletek menetét. A császári hadsereg visszavonulását azonban oly módon kellett szabályozni, hogy e mellett Magyarország déli részeiben eszközlendő hadműveletek is kellő tekintetbe vétessenek. E célból Jel- lacbicbot, az osztrák déli hadsereg parancsnokává kelle kinevezni s a parancsnoksága alatt álló 1. hadtesttel a Duna jobb partja mentén az alsó Dunánál álló Horváth és szerb csapatokhoz kellett csatlakoznia. Elindulása előtt azonban Promontorná! állást foglalni és Budát élelemmel kellett ellátnia.

A budai vár parancsnokául Hentzi tábornok neveztetett ki. A vár megszállásával Welden azon célt követte, hogy az által a magyar hadsereg egy részét lekösse és visszatartsa az osztrákok üldözésétől.

Fájdalom, e célját teljesen elérte, mert Görgey seregének zömével lépre is ment s ez által a magyar hadsereget megfosztotta mindazon előnyöktől, melyeket számára addigi sikerei biztosítottak, mert a visszavonuló osztrák hadsereggel szemmel Görgey magatartására nézve, csak azon eljárás lett volna egyedül helyes, melyet Bem egy Kossutb-hoz intézett levelében a következőleg vázol : «Miután Görgey tábornok győzedelmes előnyomulásában Komáromot felmentette, nyomon kell követnie az ellenséges hadsereget, nem szabad nyugtot engedni neki, mindjárt ha seregeiuk harmada kidől is, feltartóz!athatlanul Becs ellen nyomulni, miközben néhány portyázó csapat

az ellenség két szárnyának megkerülésével nyomuljon a székváros felé. Ha egyszer Bécsben van, ő diktálja a békét.»

Buda a magyar hadseregre nézve fontossággal egyáltalán nem birt, mert a magyar hadsereg a Dunán át Pesten kívül Esztergom és Komáromnál még két átkeléssel rendelkezett.

Kossuth valószínűleg azon előnyös erkölcsi benyomásra számítva, melyet a vár bevétele az ország lakosságára eszközölni fog, óhajtotta a vár bevételét, de azt ő sohasem parancsolta. Kossuthnak, mint nem katonának lehetett ily óhajt kifejezni, de Görgey mint hadvezér, hivatva lett volna, azon hátrányokat kimutatni, melyeknek az ellenség üldözésének abbahagyásából származnia kellett.

Görgey maga is azon okokat, melyek őt Buda ostromára vezették, túlnyomóan politikai természetüekiiek nevezi.

A katona előtt azonban egy hadsereg műveletére nézve, csak katonai szempontok lehetnek irányadók, mert ha hadászati tekintetben a helyzet urai vagyunk, akkor a politikát kényünk-kedvünk szerint csinálhatjuk. Ezt nem látta be eléggé tisztán Görgey és igy történt, hogy a fiatal hadsereg győzelmi menetében Komárom alól visszatért, egyedül a 7. hadtest kíséretével Buda alá vonul és itt a már a főváros közelében álló Aulich 2. magyar hadtesttel egyesült.

Az által azonban az osztrák csapatoknak alkalom adatott Pest és Komárom környékéről tömérdek ágyú és más hadianyaggal zavartalanul visszavonulni.

Welden tábornok mái vázolt elhatározása folytan április 20-án Pest kiürítését a császári csapatok megkezdették.

Jellacbich április 20—23-ika között Pesttel kiürítette és Promontorná] foglalt állást, a honnan a várat a szükséges élelmi készlettel ellátta s azután a Duna jobb partján Eszék felé visszavonult. Április 21-éu a többi császári csapatok is megkezdették a visszavonulást és 23-án este Pestet az összes császári csapatok elhagyták.

A midőn az utolsó csapat átment a> hajóhídon, melynek hídfője a mostani Deákutcával szemben volt, maga mögött felgyújtotta a hidat. Ez kátrányos szalmával lévén megrakva, egy pár perc alatt lángban állott és megvilágította a Dunát s a Duna során bámuló embertömeget, akik riadó éljennol adták jelét az osztrák csapatok távozása feletti lclkesülésüknek.

Alig ürítették ki az osztrák csapatok a várost, midőn egy fél század Wurtemberg- huszár járta be az utcákat a lakosság öröm- rivalgásától kisérve. A lelkesedés leírhatatlan volt, a mit e kis csapat előidézett. Az utcák fölszine egy élő tömeggé változott át, mely tombolt örömében és lelkesedésében. Egetrázó «éljen»-orditás hangzott végig hosszan az egész Dunasoron és mint egy ordítozó orkán szakadatlanul hullámzott végig a város minden utcáján.

Minden ablak felnyílt és megtelt nevető arcokkal s minden házon megjelent a nemzeti lobogó.

Az első huszárokat elhalmozták virágok, szál Ingok és koszorúkkal, kik öromittasan tértek vissza Aulich táborába azon jelentéssel, hogy a város szabad.

A lakosság nemsokára valóságos népváe-