Esztergom és Vidéke, 1893

1893-05-14 / 39.szám

szellemi is, mert az egyesületek által képviselt, s az anyagiakkal egybekap­csolt segélyezési műveletek szépen meg­fértek ugyan a szellemi téren való együttes haladással; — azonban Baross által inaugurált törvény a socialismus­nak vélt szolgálatot tenni, midőn a be­tegsegítő pénztárak jogköréből a szel­lemi rész kultiválását kizárva, tisztán és egyedül a szükségbeü segítség nyúj­tására, — s nem másra **— adott a pénztáraknak törvényes meghatalma­zást. E fő elv hatása élénk viszbangra és kedvező fogadtatásra talált az or­szág munkásköreiben, már csak azért is, mivel az iparosmunkás a kötelező tagság mellett jogos védelemben ré­szesül akkor, ha netalán valami bal­sors vagy betegség áldozata lesz, — de még azért is, hogy az önálló mun­kaadók 1 / 8-ná résznyi hozzájárulása szin­tén biztositva van a munkások pénz­tára számára, sőt a munkaadó végre­hajtás terhe alatt vagyoni felelőséggel bir arra nézve, hogy nemcsak a maga illetményét fizeti be a munkások bal­eseteinek enyhítésére alakult beteg­segitő pénztárba, hanem munkásai­nak egyedeitől ő tartozik levonni az esedékes tagilletvényt, s 8 szavatol azok be- vagy be nem fizetése tárgyá­ban ; végűi a tanulók után szintén az iparosgazdák tartoznak bizonyos meg­állapított heti járulékot beszolgáltatni. Esztergom kir. város ipnrosközőu­sége a törvény szellemében óhajtván eljárni, megállapította az iparosiíjasági egyesülettel egyeteinleg, a betegsegitő pénztár alapszabályait, — mely alap­szabályok a minisztérium jóváhagyási záradékával ellátva, immár előttünk feküsznek. S minthogy az egységes ipartestület egésze alatt fog a pénztár jogérvónyesen megalakulni, azért a pénz­tár megalakítása mindaddig függőben hagyatott, mig az ipartestületi ügyek véglegesen el nem intéztetnek. A se­gélyezési illetve alapszabályilag meg­állapított hozzájárulási tételek a kö­vetkezők : Segédeknek heti 10 kr be­fizetésével szemben 3 frt heti segély, nők és 18 éven aluliaknak heti 8 Irja ntáii 2 frt ; iparostanulók után heten­kint járó 5 kr után 1 frt 25 kr heti segély van megállapítva. A milleniumi kiállítás. A földmivelésügyi minisztérium a milleniumi kiállítás sikere előmozdítá­sára ezen fölhívást teszi közzé : — Hah, nyomorult! — kiáltott vad dühhel Judith és egy Őrült tekintetével felragadja a földről Tibor eldobott pisz­tolyát, Werner felé szalad és közvetlen közelből a terrorista szivébe lő. Werner hang nélkül halva esett össze. Rémült kiáltással rohannak a segédek Judithra. — Mit tett őn, szerencsétlen! —- Meggyilkoltam őt, mert megölte Ti­bort — hörgé Judith és üveges szemek­kel a halottra meredt. Volt ebben a te­kintetben valami, a mit nem jó sokáig nézni. Kibontották Werner öltönyét s az or­vos fülét mellére fektetve szívverését hall­gatta. Pár percnyi kinos csend után a tu­domány embere igy szólt: — A golyó nemesebb részeket ért. A szívverés megszűnt. A másik sebesült pedig felnyitotta sze­meit és meglátva Klárát, kezét feléje nyúj­totta. Él, él, ő él! ujongott a lány. VI. Folt A városliget egy félreeső részében áll egy cicomátlan sirkő, hasonlatos valami határjellel, rajta semmi más, csak ez a négy betű: Fűit. Volt és inár nincs többé. Éltes meghalt. íme e szűkszavú filozofban is meg volt csekély része az emberi hiúságnak, mely pompás kövekkel ékiti az elhaltak siijait. Herfc nyugodhatott volna jelöletlen föld Fölhívás az orsz ág gazdaközönségé­hez, erdőbirtokosaihoz és erdészei h e z. A magyar állam megalapításának ezredik évfordulóját készül 1896-ban megünnepelni a magyar nemzet. Hogy ez ünuep minél méltóbb le­gyen, elhatározta a törvényhozás, hogy annak egyik részleteként az ország fő­városában országos kiállítás rendeztes­sék, mely bemutatja nemzeti kultúránk fejlődését a múltban s állását a je­lenben. 0 cs. és Apostoli királyi Felsége, legkegyelmesebb Urunk és Királyunk, ezen országos kiállítás védnökségét leg­kegyelmesebben elfogadni méltóztatott. A kereskedelemügyi miniszter ur, kire fiz 1892, évi Il-ik törvénycikk e kiállításnak az illetékes miniszterek és egyéb!) szakkörök közreműködésével le­ondó rendezését reá ruházta, annak ér­dekében lelkes hangú felhívást intézeti a nagy közönséghez, felszólítván az or­szág minden egyes polgárát, hogy e feladatában a kormányt lelkesedéssel támogassa, s járuljon hozzá a nagy nem­zeti mű sikeréhez. E felhívás kapcsán most én, mint a kormány, az ország mezőgazdasági ügyeinek vezeiésére hi­vatott tagja, kire egyszersmind a lét­rejött megállapodások értelmében az 1896-iki országos kiállítás VI. ós VII. mezőgazdasági és erdészeti csoportjai­nak rendezése bízatott, ezen minősé­gemben fordulok hazánk mezőgazdáihoz, erdőbirtokosaihoz és erdészeihez azon kérelemmel, hogy engem ezen felada­tom megoldásában hazafias buzgalom­mal, szakértelmükkel lelkesen támo­gassanak, s járuljanak közre, hogy a kiállításon hazánknak, mint első sor­ban ngrikuliur államnak, mezőgazda­sága és erdészete nagy fontosságukhoz méltóan legyenek bemutatva. 1 A magyar mezőgazdáknak és erdé­szeknek meg kell mutatuiok, hogy az általuk birt föld nem parlag, hogy dacára azon nránylag rövid időnek, mióta a haladás ösvényén járnak, serényen dolgoztak és fel küzdöttek magukat oda, a hol bátran kiálIhatják az összehason­lítást Nyugot-Európa gazdáival. Meg kell mutatnunk mit tudunk, be kell mutatnunk, mink van s ez által fel­ismerhetővé tenni azon erőt, mely mező­gazdaságunkban és erdészetünkben rejlik, mely kulturális missiónk teljesítésére bennünket első sorban képesít, mely alatt is, de ő emlékébe akarta hozni az arra járónak, hogy emberi csontok fölött jár. Mást aztán nem tartott fontosnak tudtul adni, csak hogy: volt. Kicsoda, micsoda, mikor született és halt meg, si­ratja-e szülő, gyermek vagy rokon, az nem tartozik ide. Mintha valami népmesének a kezdetét hallanánk : «volt» egyszer egy ember . . . hogy aztán mi történt vele, azt mindenkinek máshogyan suttogják el a ráboruló árnyas falombok. Kekem ezt suttogták: Volt egyszer egy lány, a ki szeretett egy ifjút, de ez nem szerette őt viszont. E miatt a lány sokat szenvedett és elke­seredésében az ifjú halálát kívánta. Ez volta lány vétke, a miért bűnhődnie kel­lett. Mert mikor Judith — mondjuk, hogy igy hívták a lányt — meglátta a gyilkos kezében a pisztolyt, a mivel kedvesét le­lőni akarták, kiragadta azt és agyonlőtte magát a gyilkolni akarót. Az emberi igaz­ságszolgáltatás ezért életfogytiglani bör­tönre ítélte volna Judithot, hanem az itten kegyelmes volt hozzá: magához vette őt. Meghalt az ideglázban, mi a szörnyű je­lenetek után hatalmába ejtette a gyönge testalkatú leányt. Tibor felgyógyult sebéből és egy hét múlva nyilvánosan eljegyezte Klárát. Judith halálos ágyánál arra kérte őket, hogy temessék a szép helyre, hol annyi­szor sétált és sírkövére csak ezt az egy szót vésessék : Fűit. Ez a rut lány epitaphiuma. állami életűnk legfontosabb alapját képezi. Ha mezőgazdáink, erdőbirtokosaink, és erdészeink, áthatva ennek tuda á ól körül lem csoportosa Inak, teljes buzga­lommal ós odaadással vesznek részt a kiá'litás munkálataiban, biztos a siker: s a nagy mü minden egyes munkatársa részesóvó lesz azon felemelő tudatnak, hogy ő is tényezője ezen üdvös eredmény­nek, mely továbbhaladhatásuuknak egyik útmutatója és nyugodtan elmondhalja, hogy híven teljesítette hazafiúi köteles­ségét. A jelen a határ a mult és jövő kö­zött, az évezredes ünnep halára leend a múltnak, de egyúttal a jövő kezdete. Mulassa be tehát a kiállitás is a mult hü képét, legyen tükre a jelen életerős munkásságának s tanúságot szolgáltató útmutató a jövőben haladásra. Egyesek, testületek, szövetkezetek ós a törvény hat óságok mindannyian közremu uká11 ak mezőgazd asági haladá­sunkon, de mindmegannyian elszórtan, elkülönítve cselekedtek. Reményiem, hogy a nagy mii sikerének biztosítása végett végre egyesülni fogunk s ez alkalom szorosabban füzend bennünket egymáshoz. Hiszem, hogy a közélet minden érdekelt tényezője együttesen és fokozott mérvben fog a nagy cél érdekében munkálkodni: — összegyűj­tik mindazt, a mi mezőgazdaságunk ós erdészetünk múltjának megismerésére fontos, valamint mind azt ami azoknak jelen szellemi és anyagi megizmosodását feltüntetni képes. Budapest, 1893. ápril Gr. BETHLEN ANDRÁS, földmivelésügyi m. kir. miniszter. HÍREK. -f Az olvasóközönséghez. Tiszte­lettél értesítem az «Esztergom és Vi­déke* mélyen tisztelt olvasóközönségét, hogy lapom eddigi szerkesztője Nóg­rádi Jenő ur, a lap szerkesztésétől megvált. Middn nevezett urnák köszö­netemet nyilvánítom eddigi önzetlen buzgó munkásságáért ért esi lem a mé­lyen tisztelt közönségei,hogy a közjóért, városunk és megyénk szellemi és anyagi elő haladásáért önzetlenül harcoló «Esz­tergom és Vidéke* lapot, ideiglenesen belső munkatársaink fogják szerkeszteni, kiknek irodalmi munkásságuk az ol­vasóközönség előtt már előnyösen is­meret es. Rövid idő múlva kiváló for­dulattal lesz szerencsém n. é. olvasó­közönségünket, lapom belszerkesztésó­hf'U meg lepni, mely ideig a lap szer­kesztéséért teljes felelőséget vállai TÁBOR ADOLF, az «Esztergom és Vidéke kiadó­tulajdonosa. — Püspökök felszentelése. Áldozó csütörtökön — mint már mult szá­munkban jeleztük— szentelte fel herceg­prímásunk a budapesti belvárosi plé­bánia templomban Cselka Nándor fő­városi érseki helynököt és Jung János váci őrkanonokot püspökökké. A gyö­nyörűen feldíszített templom zsúfolásig megtelt a főváros papi és világi elő­kelőségeivel ; Vác városa küldöttségi­leg jelent meg az ünnepélyen. — A hercegprímásnak a szertartás alatt báró Hornig veszprémi és Desewffy csanádi püspökök, Csernoch és Czibulka kano­nokok, Bogisich prépost, Zoványi szent­széki jegyző és dr. Purt fővárosi sze­mináriumi felügyelő segédkeztek. Cselka Nándornak a veszprémi püspök és Jung Jánosnak a csanádi püspök voltak a ve­zető és felavatói. A herczegprimás a fő­oltár legfelső lépcsőjén felállított karszék­ben foglalt helyet szemközt vele a fel­szentel endők. Miután Csernoch kanonok a pápai docretumokat felolvasta, előb­biek letették a püspöki esküt. — A herczegpriinás torokbaja miatt nem tar­tott énekes misét, a mindenszentek li­tárnáját Hornig püspök mondta. Ez­után a hcre/egprimás a felszentelendők vállaira tette az evangéliumot, mit a fel kenés követett. Mise végén a primás átadta a püspöki jelvényeket, a pász­torbotot és gyűrűt, feltette a két uj püspöknek a föveget és kezükre húzta a püspöki keztyüt. A Te Deum alatt a felszentelt püspökök végig vonultak a templomon, mintegy bemutatva ma­gukat a híveknek, azután első püs­pöki áldásukat osztották szét. Végül a herc/egprimás elé járultak jó kivo­natai likai, mire ez megölelte és meg­csókolta őket. Ezzel az ünnepélyes szertartás véget ért. - A nagy magyar zarándoklat e hó 18-án indul Rómába. Vaszary Kolos hercegprímás külön szaloukocsit rendelt magának, a melyen ő és kísé­rete fog utazni. A hercegprímást római útjában Francsies Norbert országgyűlési képviselő, Ziskay Antal királyi tanács a prímás jogtanácsosa ós dr. Machovics Gyula érseki in kár kisérik és vele utaz­nak a zarándoklatban résztvevő püspö­kök is. A herceg primás Rómába a Col­legium Hungaio-Germanicuinba száll. A zarándoklatban rendkívül számo­san vesznek részt és sok értékes ajándékot is visznek a pápának ; igy a hercegprímás átadja az esztergomi főegyházmegye 33.000 arany lírányi ajándékát s a magyarországi tanítók, tanítónők s iskolásgyermekek péterfil­léreit. A zarándokok fogadásakor a bíboros hercegprímás nagyszabású latin beszéddel fogja üdvözölni a pápát magyar hívei nevében. A püspökök hódolati feliratát .szintén ez alkalom­mal adja át a hercegprímás a pápának. — Dr. Csernoch János hercegpri­másunk kiséretében részt vett e hótei a főrendiház ama hires ülésein, melyé' ken a kormánynak bizalmatlanságot szavaztak. A kanonok urnák külön asz­tala volt, ezzel volt jelezve, hogy nem tagja a főrendiháznak. — Fehér Ipoly pauonhaimi főapát miut az országos közoktatásügyi tanács uj elnöke május 10-én szép programúi­beszéddel foglalta el a tanács elnöki széket, a reá következő napou a tanács tagjainak fényes bankettet adott a Hungária szállodában. — Kohl Medárd primási tiikár már annyira jobban érzi magát, hogy a nap nagyobb részét ágyáu kivül töltheti, szobáját azonban még nem hagyhatja eí. — Dr. Simonyi Zsigmond egyet. tanár az akadémia rendes tagjának választatott, — és az akadémia nagy diját (300 db. arany) Szarvas Gáborral együtt nyerte meg. Lapunkban azért regisiráljuk e hírt, mert dr. Simonyi az esztergomi gymnásiumbau nyerte ki­kópeztetósót és tehetsége által már azon időben is nagy reményekre jogosított. — Haziezredünk hadkiegészítő pa­rancsnokságát e héten vette át Hart­maiiti őrnagy ezredünk uj törzstiszte, kit f. hó elsejével nevezett ki a hadügy­minisztérium a két hó előtt elhunyt Wettendorfer őrnagy helyébe. — Adókivetés. Felhívjuk közönsé­günk figyelmét, hogy az adókivető-bi­zottság, mely uj 3 évi cyclusra fogja az adó póuzt kivetni, f. hó 10-éa kezdte meg működését és egész hóna­pon át a megyeház nagy termébeu fogja üléseit tartani. — UVOOa megnyitás. Az Eszter­gom szab. kir. városi kisdedóvó-intézet, miután a kis gyermekek között előfor­dult difteritisz esetek megszűntek, f. hó 15-én ismét megnyittatik. Az idő alatt, mig az intézet zárva volt, annak helyiségei és felszerelése alaposan meg­oltva desinfieiál tátott. A negyedik fehér lány pedig boldog lett. (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom