Esztergom és Vidéke, 1893

1893-05-04 / 36.szám

adatokat terítsek elétek, belátandók, hogy nem ez azon ut, melyen ország­tokát, társadalmatokat regenerálni, meg­erősiíeni lehet. Addig is a szabadság, testvériség és ebből folyó egyenlőség nevében ölel a régi demokrata ARISTIDES. Irodalom és zene. TJj zenemüvek. Rózsavölgyi és Társs és. és. kir, zenemükereskedésében legújab­ban a következő uj zenemüvek jelenteli meg Zsadányi Armand hegedűre átirta Bihar, hires Primacilis magyarját, a magyar zené nek ezt a remekét, melyet már Ernst is felhasznált «Air Hongrois variés* cimü hangverseny müvében. Zsadányi Beriot modorában irt középnehézségü átiratát nem ajánlhatjuk^ eléggé hegedüjátékosaink fi­gyelmébe. Ára 3 korona. A másik kiadvány 12 cimbalom átirat Kun László ismert cimbalom művész szerkesztésében. A pom­pás átiratok között helyet foglalnak a következő közkedveltségü dalok : Sirassatok ha meghalok, Schmidt Antalnak méltán nagy népszerűségre szert tett gyönyörű népdala, Volt nekem egy szép szeretőm, Ne sirj Kossuth Lajos, Vásárhelyi séta­téren stb. Ennek a lüzetnek is 3 korona az ára. Az Aethenaeum kiadvá­nyai. Megkaptuk az Athenaeurn könyv­kiadó-társulat két kiváló Találatának további füzeteit. Egyik Jókai Mór re­gónyeiuek illusztrált kiadásából a 4. füzet, a melyben a «Magyar nábob* folytatását találjuk, a másik a «Magyar nemzet irodalomtörténetéinek 3. fü­zete. 11 szövegkép és két külön mel­léklet díszíti ezt a kiváló csínnal ki­állított füzelet : az Auonymus króniká­jának első lapja ós a budai krónika utolsó lapja hű másolatokban. A leg­modernebb irodalom-történetet kiváló irók közreműködésével Beöthy Zsolt szerkeszti ós ez számára a legjobb ajánló levél. «Oosterrei chisch-Un garisch'e Ze i tu n g» nevü amerikai német nyelvű újságot küldtek be szerkesztőségünkhöz Cbicago-ból, a jövendő világkiállítás helyéről. A lapot eléggé jól szerkesz­tettuek nézzük, hanem, ugylálszik, az osztrák-magyar dualizmust nem igen veszi komolyan, mert majdnem mind­egyik vezércikke ilyen címet visel : *Die Stadt Wieu», «Wiens Goldenes Herz», «Die Wiener Antisemiten.» Szerelnénk látni valami magyar dolgot is benne, ha már osztrák-magyar újságnak keresz­telte el magát. HÍREK. Esztergom, máj. 4. — A 29 iki viharos megyegyülés lefolyását és határozatát, mellyel 60 szavazaital 53 ellenében a Wekerle kormánynak egyházpolitikai reform fai alkalmából bizalmat szavazott, már mult számunkban kimerítően ismertet­tük. Érdekes nyilvánosságra hozni azt is, bogy ezt a haiározatot a hivatalos megye-gyűlési jegyzőkönyv hogyan adja elő. A jegyzőkönyv elmondja a szava­zás egymásülánját, azután folytatja szó­szerint a következőképen : «Az állandó választmány véleménye elfogadtatván, ehhez képest, bár Esztergom vármegye törvényhatósága az ez idő szerint kor­mányon levő ministeriumhoz a kormány elfoglalása alkalmával készséges támo­gatásának felajánlása mellett üdvözlő feliratot intézett, és igy már ezzel ki­jelentette, hogy a jelzett kormány ál­lal elfogadott elvek és programmok alapján áll : mindazonáltal n budapesti és zemplénvármegyei törvényhatóságok átiratai alkalmával figyelembe véve azon izgatásokat, m e­iyek majdnem az egész or­szágban a kormány egyház­politikai p r o g r a m m j a e 1­1 e n i r á n y u I t a k, szükségesnek tartja njolag és pedig határozottan kijelenteni, hogy mindazon elvet és programmot, amelyek alapján az ez idő szerinti kor­mány a kormányzatot ő csász. és apos­toli királyi felsége beleegyezésével el­foglalta és igy annak egyházpolitikáját is egész terjedelmében ma­gáévá teszi és azt teljes erővel támogatni annál is inkább hazafias kö­leleségének ismeri, mert nézete szerint egyedül csak ezen egyházpolitikának meg­valósítása leend képes egyrészről az állam tekintélyét minden irányban feutartani, másrészről pedig a különböző vallás­felekezetek jogainak respektálása mel­lett az azok közötti békét feutartaui és megszilárdítani. Mihez képest az ország­gyűlés képviselő-házához, valamint a magy. kir. ministeriumhoz felirat inté­zendő.* Ez már világosan szól. Mivel a szombati közgyűlés nem tudott vé­gezni csak a terjedelmes tárgysorozaté pontjával, hétfőn, május 1-éu folytatóla­gos közgyűlés volt. Ezen is volt egy vá­lasztás. Mattyasovszky Kálmán törvh. biz. tag a megyei közp. vál. tagságról lemondván, helyébe Mattyasovszky Vil­mos tiszti főügyész választatott meg. — A hercegprímás torokbaja már enyhü't, azonban a fogadásoktól még mindig tartózkodnia kell. — Kohl Me­dárd dr. állapota kielégítő, bár a beteg egyelőre még nem hagyhatja el az ágyat. — A primaciális tisztek javadal mazása. A «Pesti Hírlap* apr. 23-iki számában «A hercegprímás jószágkor­mányzójánál» címmel hosszabb cikket közölt, amely előadja Lóskay Jeromos főkormányzó és a P. H. levelezőjének a primási birtokok bérbeadásáról és és egyebekről folytatott beszélgetését. Nincs terünk és most már — mikor a bérbeadás eszméjétől az intéző körök elállottak — nem is időszerű, hogy ez interwiew-vel részletesebben foglalko­zunk, csupán a főkormányzó ur egyné­mely állítására vau egynéhány megj<>g3 T­zésünk. Lóskay a levelező előtt kifej­telte azon nézetét, hogy a primaciális lisztek javadalmazása a mostani li erce g p rí m á s a I a 11 j o b b, mint. volt Simor idejében és ezen ál uta­sának bizonyítására bemulatta a leve­lezőnek a Simor-féle és ezzel szemben a Vaszary-fóle fizetési táblázatot. — Csakhogy a közlött két fizetési táb­lázatból nem lehet helyes következ­tetést vonni, mivel azok részben hiá­nyosak, részben pedig kellő magyará­zat nélkül tökéletlen képet nyújtanak a két prímás alatt levő állapotokról. A főkormányzó ur ugyanis kifeledie a Simor- féle javadalmazásból annak egy tetemes hányadát, a percentnációt, ami pedig közepes években egy inté­zőnél 300 - 400 frtra rúgott és '200 írtnál soha kevesebb nem volt. Azután a Vaszary-féle táblázatban ki van tün­tetve a 100 frt évi korpótlók 10 évi szolgálat után, míg a Simor-félébeu nincs. Simor alatt volt egy intézőnek 6 db tehén tartása, míg most csak 3 db ós mivel köztudomás szerint 1 te­hén átlag egy évben 100 frt jövedel­met hozott, a mostani intézők ezen a símen is vagy 300 frttal rosszabbul vaunak javadalmazva és az azelőtti jö­vedelemnek éppen felét kapják. Simor iilatt a tisztek kaptak 10 hold földet, unit most elvonlak és holdjai. 10 írt­jával váltják meg «a fejedelem állal megerősített nyugdijszabályzat szerint*, irja a tudósító. Azonban Simor alatt i tényleges szolgálatban levő lisztek földjének egy-egy holdját nem 10 frt­jával váltották meg, hanem csak a nyugdíj-könyvbe vették fel a ha­szonélvezeti, földek holdját 10 fr jávai. A Lóflkay-regimebeii egy intéző házi­kertnek 2 magyar hold földet kap, az élőit volt 5 hold is. Végül elvonták a magi ári accrescentiát és az 5 hektoli­ter bort. És ha ezeket tudva hason­lítjuk össze a két fizetési táblázatot, éppen nem adhatunk igazat a főkor­mányzó urnák, meri. habár jguz, hogy most egy intézőnek fizetése 800 frt, Simor alatt pedig csak 200 frt volt, az intézők most körülbelül f ó 1 a n u y i­v a l vannak javadalmazva, mint a boldogult hercegprímás alatt. — Telephon.'Telephon hálózatún ügyében tegnap járt városunkban Bayle István kir. mérnök, kit a kereskedőin minister az előzetes teendők megtétel végett küldött ki. Hétfőn f. hó 8-á tényleg már megkezdik a hálózat épi tését, melynek vezetésével a ministe nevezeit mérnököt bizta meg. Ugy hall juk, hogy a munkálatok vagy hároi hétig el fognak tartani. A hálózat, \ berendezések és felszerelések 10,86í Frt 22 krba jönnek, melyből uéháu száz forint helybeli iparosaink ós kéz műveseink között fog maradni. A háló zat alkatrészei a fővárosi állami rakta rákból kerülnek ki, melyekből má] hatalmas tekercsekben láthatók a postái a vezető sodronyok. Az üdvös intézmény nek csak 20 előfizetője akadt, kiffnei uagyrószo kedvezményes árban fogjí élvezni az intézményt s igy a esekélj számú és aránylag kis jövedelmű elő­fizetés folytán arra kilátásunk nem igen le­het, hogy a fővárossal összekapcsoljanak, Melegen ajánljuk az előfizetést, mely egy évre kötelező, s figyelmeztetjük a közönséget, hogy kinek szándéka vau előfizetni, igyekezzék ezt azon idő alatt nevezett mérnök urnái (a főpóstán) eszközölni, mig a munkálatok folya­matban vannak, mert az esetleg később bejelentők hónapokon át lesznek majd kénytelenek várakozni. Előfizetés egy hóra : magánosoknak 5 frt ; közintéze­tek ós hivatalok részére 2 frt 50 kr; kaszinók, vendéglők ós egyébb e féle nyilvános helyiségek részére 7 frt 50 kr. A bevezetés ós felszereléssel, va­lamint a fentarlással járó költségeket az állam fedezi, az előfizetők csupán a havi dij fizetésére kötelesek, melynek árát a minister március elsejétől a fen­lire szállította le. — A veszprémi tüzkárosultak részére szerkeszt ősegünk ben is gyűjtő ív van kitéve. A befolyt adományokat nyilvánosan nyugiázni fogjuk. jozás költséges mulatság, ahol még a dok­tort is aranyokkal fizetik, pedig sokszoi ugyancsak nincs már dolguk, mint hogy kiszedik, meg visszamálházzák műszereiket. Klára olyan veszedelmesen emlékeztette Vilmára Alánt, hogy ennek kedve támadt újra végigcsinálni az egyszer eljátszott komédiát. Rosszul számított. Ha nem bukott meg a premieren, az ismétlésnél ugyan pórul fog járni. Klára okos lány volt és kitűnően pán­célozva e kifogástalanul öltözködött brávó támadásai ellen: Szerelmes volt Kőkeszybe. Hanem a galambnak is van epéje, igy gon­dolkozott : Ha én most ezt az embert meg­hódítom és aztán kinevetem, milyen jó mulatság lesz az. Hogy kifogjuk kacagni Judithtal együtt és ezt a mi kacagásunkat talán ott fen is meg fogja hallani valaki, a kinek ez még örömet is okoz. Tehát kacérkodni kezdett. Ártatlan kis lányos cselvetés és a hires vivó még sem tudta parírozni. Nem tudom emlékezetben tartotta-e a deákévekből Caesar hires mondását, de kö­rülbelül ezt vallotta Werner is módszeré­nek : Látni, győzni . . . Egy hét múlva ismét egyedül volt Klá­rával és így szólt hozzá: — Kisasszony ! Hogy is mondjam? . Én azt hiszem, hogy magát szeretem. Hát maga ? Azt várta t. i., hogy Klára rögtön a nyakába fog borulni. A Jány nem volt a gyors eredményre elkészülve és egész testében megremegett. Alan ezt nagyon jó jelnek vélte. — Na, na. Azért ne ijedjen meg. Nem kell mindjárt házasságra gondolni. Egyen­lőre mi csak szeretni fogjuk egymást. Klára tagadólag intett. Ezzel akarta mon­dani : soha. — Ugyan ne figurázzon, folytatta a lo­vag, hisz ugy is tudom, hogy engem szeret. Azt hiszi, nem vettem észre tartózkodá­sából, fagyosságáról ? (Csókolni való op­timizmus !) No csak vallja be, ne szé­gyenkezzék. Gyorsan hajtsa fejecskéjét a keblemre. Milyen könnyű volt azt tervezni, hogy megalázza, kigúnyolja Wernert, de most, mikor a pillanat itt van,' érzi, mint terjeng szét karjaiban az undor a terrorista király iránt. Egy kővé meredt egész teste, alig tudott ennyit elrebegni.: — En önt nem szeretem. — Nem szeret ? Ez megfoghatatlan. De hát miért nem ? Nem vagyok elég magá­nak ? Vagy talán az ártatlan kis tréfa miatt az ön boldogult Vilma nővérével ? Majd nagyot sóhajtva hozzátette áj­tatosan : — Nyugodjék békében. — Én, lássa, már kihevertem a csapást. Nem volt nehéz, mert maga volt a vigasztalóm . . . — Uram, ne tovább, szólt Klára kipi­rulva ön hallatlan vakmerőségével régen túllépte a határt, a mennyire férfinak egy nővel szemben mennie szabad. Ne feledje, hogy mikor engem szerelmi vallomásaival kinoz, ugyanakkor egy szegény halottat gyaláz meg, a ki többé nem védheti magát önnel szemben. — Lám, lám, nem is tudtam, hogy ma­gácska igy is tud beszélni. A hallgatag kia lány, a kiről azt képzelné az ember, hogy csak iiulni-pirulni szokott. Annyira tehát már jutottunk volna, hogy nem szeret. Lesz szíves ennek okát adni ? — Igen, az okokat. — Hein ? — Az egyszerű ok, hogy én önt gyűlö­löm uram. — Gyűlöl ? — ez már világos beszéd. De hát miért? Tudtommal nem szolgál­tam rá... Talán bizony épen mást szeret? — Nos tehát tudja meg, ha erre kény­szerit, hogy igen szeretek más valakit. Szólt Klára emelt hangon és ugy csillog­tak hozzá a szemei. Szeretek szivem mé­lyéből egy ifjút, a ki olyan nemes, olyan jó, s oly annyira nem hasonlít öuhöz. — Kőkeszy Tibort ? . . . — Igen, őt. — Ez mulatságos. Ezt az embert, a ki­nek elintézetlen becsületbeli ügyei vannak? — A ki a szive nemességével, a jelle­mével becsületes, s nem mint ön a kardja hegyével. Werner kényelmetlennek kezdte talál­ni a helyzetet, ő vele, a terrorista ki­rállyal ily hangon mer egy gyereklány beszélni ! De Klára nem volt már a félénk lányka, hanem a kedvesét védő nő, a ki indulata hevében nem nézi mit beszél és kivel áll szemben. Sápadt lett az izgalomtól és ar­cán az elveszettnek hitt kór két fenyegető rózsája kezdett kigyúlni. — Elintézetlen ügyei? mondja ön. En nem ismerem az ő magán viszonyait, de i hiszem, hogy a mint nem szokott minden ferde nézésért valakit a pisztolya csöve elé állítani, mint bizoavos urak, épen ugy (Folyt, köv.) —M->OOO<-H— — Monori Sándor színigazgató, a ki a jövő hó folyamán városunkba óhajtott volna társulatával bevonulni, a veszprémi tűzvész alkalmával érzé­keny károkat szenvedett, — miért is részére a belügy minister 150 frtnyi segélyt engedélyezett. pillanatig sem gondolkoznék elégtételt adni arra méltó okoknál. — Igen, szóval. Oh az ilyenfajta emberek mindig készeu vannak a hosszú dikciókra. — Fegyverrel, bizonnyára. — Kőkeszy nem is sejti, milyen kitűnő védőre talált önben. — Igaz, én csak gyönge nő vagyok. És ő, a férfi nem szorult védelmemre. De ha eddig önnek, a mindenki által rettegett terrorista királynak nem volt a ki megmondja az igazságot, majd leszek én az első. Es akadni fog majd férfi is, ki ezt az ön sze­mébe vágja, ha a saját vére árán is Vagy azt hiszik önök, hogy még sokáig büntetlenül fogják űzni a romlott társa­dalmi erkölcsök védelme alatt álló undok bűnöket? Azt hiszik, hogy az ártatlanul megöltek vére nem fog az égre kiáltani, nem fogja meghallani valaki annak az Öz­vegy anyának szívszaggató panaszát, a ki­nek egyetlen fiát, támaszát agyonlőtte ön nyomorult csekélység miatt ? Gyermekek siralmát, kiket önök atyjuktól fosztottak meg, s a boldogtalan hitvesekét, kiknek férjüket meggyilkolták ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom