Esztergom és Vidéke, 1893

1893-04-30 / 35.szám

emelve levén az alkotmány ép-ölete, betetőzve a korona jogainak helyre­állításával egyszerre hanyatlásnak in­dultatok és most már ugy viselkedtek, mint nagy nyereményt nyert koldus, ki nem eszmél vissza a régi szenvedésre, csak a jelennek élve, duskálkodik. Mii annak a mult, mit annak a jövő, a jelen­nek szakaszd le virágát, ez a jelszó, mely politikátokat epikureiisnak jellegzi. Hát hogy lássad, mennyire vau iga­zam, némely sötétebb pontot kijelölök. Elsőbben is azt vetem szemetekre, hogy elfogadván az 1848-iki alapot, mely minden izében demokrata, mégis aristokralikusok maradtatok és most jobban talán, mint valaha. Ne vegyé­tek rossz néven, de ugy látom, hogy nálatok a legnagyobbtól a legkisebb fiúig, a falusi duhajtól a legutolsó pusztai komondorig aristokraiák vagytok. És e tekintetben nem feledtetek, nem tanultatok semmit, sőt régi hagyomá­nyaitokhoz hiven ragaszkodtok, pedig­éz volt egyik ok, hogy hazátok poli­tikai élete s minden, mi ezzel kapcso­latos, slagnatiónak indult. Hogy nem feledtelek, visszavezetlek benneteket a 18-ik század azon napjaira, midőn II. József császár halálos ágyán 17V0. január 28-iki rendeletével minden újí­tásait visszavonta s az ország kormány­zatát elébbi állapotába visszahelyezte. A francia nemzetgyűlés állal éppen ez időben proclamált emberi jogok vi­lágossága Európaszerte lö vei te sugarait 8 ti mit miveliotek ezen világító igaz­ság lefolyása alatt? Örültetek szabad­ságotok visszanyerésének, de a szabad­ságot, a városok polgári elemeinek, a konoratiorokiiak kizárásával, a jobbágy­ság földhöz kötésével, — mi ismét mély visszaesés, csak a gens Yer­bőciana számára szűkkeblűén foglaltátok le, sőt az 1790-ik év március 15-iki királyi leirattal június havára Budára egybehívott országgyűlés alkalmával a kerületi ülések megtartása révén — melyben a városok részt nem veitek — azoknak a törvényhozásra éppenséggel a minimumra szorítottátok befolyásukat s mi több, oly arisztokratikus irányza­túvá vált budai tanácskozás tok, hogy a közpályákról minden nem nemest kiszo­rítani 8 a városok polgári elemét ki­játszani nem átadottatok. És mit műveltetek e csökönyös szük­keblüségetekkel ? Semmi jót, higyjótek meg ; mert a városokat ezzel magatok : ellen ingerelve, akkor, midőn közös ;ika­raira, közös egyel értésre volt szükség meggondolatlanul, mind"ii politikai jó zanság nélkül, a hyperloyaliiás köpe nyéhe burkolt reaktió táborába kény szerilétek, s midőn a nemzeti ébredéi ;iz erők egyesítését igényié vala leg jobban, megosztottátok azt annyira, hojrj a városok is jogaikra féltékenyek lőnek elfeledvén a közös haza, a szabadság szent céljait, ölébe vetették magukat á; osztrák császárnak. Olvassátok csal Pest, Pozsony, Nagyvárad, Eperjes, Kor pona, Temesvár, Zombor, Arad, Ujvi dék, Pécs sz. kir. városok ez időrö kelt panaszos feliratait. Lipóthoz éí ezekhez vegyétek jelesül Houth megyé­nek a jobbágyság elnyomására, irányzott feliratát, az ezen réven keletkező szám­talan lámadó röpiratokat és nézzelek azt a kizárólagos aristokralikus nisusl, mely napjainkban a sirból kikelt szel­lemként kísért, bár, beláthatjátok, hogj sem nem tanul latok, sem nem feledte­tétek. De visszatérve a régen múltra, nem tagadható, hogy a szabadsággal ellentétes reakliós politikátokat, azzal tetőztétek, hogy még a Mária Therézia­féle urbáriumot, a jobbágyságnak szol­gasággá sülyesztése céljából egy némely megyéi lekben meg is támadni nem ir­tóztatok. Ezen aristokraiiko-olygnrchi­kus törekvéseitek már-már forrongásba hozla a föld népéi és majdnem fegy­verkezni kellé magatokat ellene. A szerb nemzeiiség is — bizonnyal a bécsi in­telmekre indulva, hevesen mozgolódott ellenetek, és az 1779. évi « Deciaratori um Illyricuni»-i)ak fordulva, annak eltör­lését kívánta, s rég táplált separatis tikus reménykedéseiknek; a bölcs Tököli Száva nyomatékos tanácsai ellenére is, élénk kifejezést adott. Idáig jutottatok ükkor, s hová lyukadtatok volna, ha idő­közben a királyi hitlevél fölött megáradt beszédeilek tengerét már megunt. Lipót t, (örökkel fegyverszünetet, a porosz­kál pedig békét nem köt s belügyei­ek gyeplőjét erősen de jó akarattal cneg nem ragadja ? (Yége köv.) ARISTIDES. HÍREK. Esztergom, apr. 29. Viharos megye gyűlés. Esztergommegye törvényhatósági bi­zottsága ma délelőtt tartotta meg ta­vaszi rendes közgyűlését, melyen a hi­zotlsági tagok szokatlan nagy számban jeleinek meg és rendkiviili érdeklődés­sel várták a következendőkei. A rilk.i érdeklődésnek oka az volt, hogy ennek a gyűlésnek tárgysorozatára volt ki' tűzve Budapest főváros lörv. hatóság bizottságának ós Zemplén vármegye kö z<iiiségéiiek ál iratai a kormány egyház; politikai programmjának pártolása tár­jgyában. | Tekintettel a tárgy fontosságára, iKruplaiiic Káhnán kir. tan. elnök as [ülést megnyitván, iudi 1 ványozta, hogy la tárgysorozat megváltoztassak és « Ipon ok a többi 73 előtt tárgyal lássanak, I A két. átírat fölolvasása után beter­jesztetett az állandó választmány vé­leménye, amely szerint Es/,iergonuuegye [járuljon hozzá helyeslőleg a kormány j egyházpolitikai program injához ós ba­S'uiszellemü feliratot intézzen a kor­' mányhoz. | Először A n d r á s s y János fő­jegyző beszéli a választ mányi vélemény elfogadása mellett. Nem akar a kor­mány valláspolitikájának megvitatásába bocsátkozni — úgymond — mivel a napi sajtóban e kérdés eléggé meg volt vitatva és mindenki előtt ismére jtes, de azon meggyőződésének ad ki­fejezést, hogy a katholikus vallásnak j'e politika absolute nem árt. Ezután |óriási zaj támadt, többen kiáltották : «Ne hallgassuk meg,» * Igen is árt!» Elnök [csenget ós csendre inti a jelenlevőket. lAndrássy ezuián folytathatja beszédét véleménye szerint, ezentúl a reform nem lesz annyi elválás, miut eddig volt és megalkotója ós szilárditója lesz az állandó békének. Az állandó vá­lasztmány véleményét elfogadja. Utána fölszólalt dr. Majer I s t­v á. n c. püspök, nagyprépost a választ­mányi vélemény ellen. Beszédét azzal kezdte, hogy mint honpolgár tiszteli a törvényeket, és keresztényi szent köte­lességének tartja a kormány mindén egyes tagja iránt tiszteletiéi viseltetni, azonban annak politikáját nem he­lyesli. Egyházpolitikáját az államra ká­rosnak, a kai holicisniusra nézve pedig hátrányosnak tartja. A szent béke ér­dekében indítványozza, hogy a választ­mány véleményének félretétele mellett a kél átirat egyszerűen tudomásul vé­tessék és a felett a közgyűlés napirendre térjen. Majd P a 1 k o v i c s K á. r o 1 y szol­lal!, fel az á. v. véleményének elfoga­dása mellett. Utal az 50 —60 év előtti i időkre, midőn nem csak — úgymond ­- nemet, de igent is lehetett e falai t közt hallani, ő abban a helyzetbe] Í van, hogy igent mondjon, s ellenzék - lettére ós dacára a kormány egyház i politikáját pártolja. Pártolja pedig er - kölesi szempontból, mert az elejét vesz - a vadházasságuak, másodsorban pedij - azért, mert a polgári házasság a fel bon tást előmozdít ja, s igy házasság-törésri , uem ad alkalmat, sem pedig hit cserén Í okot. Tiszteli a vallási buzgalombó 1 ered agitátiót, de elitéli a lázítás ' mérveket öltöt, bujtogatásokat, melyei . faluról falura, még az iskolás gyerme . kek között is űzetnek. Elítéli továbbá az utóbbi idők moz i gaimáit, melyek a társadalmi élet fel­bomlására vezetnek. Törekedjünk, hogj • mind egyesült erővel működjünk a hazíi • javára, amelynek ő -— igy szólt be széde végén — mindent alárendel, • Utal Franciaország és Belgiumra, mint ' a legkatholikusabb államokra, hol ÍI • polgári házasság már meg van honosítva, [, Palkovics Károly beszédét nagy tet­, szóssel fogadták. Mattyasovszky Kálmán ügyvéd a választmány véleményét miu­• dt-nekelőtt. az indítványozók szem­pontjából veszi bírálat alá és azt hiszi, hogy az indítványozók a vó­i leményt tisztán a kormány érdeke iránti lek ihletből adták. Erre óriási zaj tá­madt, «eláll», «vonja vissza* közbe­• kiáltások hallatszottak, elnök csenget és szónok kifejezését erélyesen visz­szaut.asitja és figyelmezteti a parlamen­táris formák betartására. Mattyasovszky behozta beszédébe Esztergom megye volt főispánjának lemondását is. Sze­rinte a polgári házasság megfosztja valláserkölcsi jellegétől a házasságot. Pártolja Major István indítványát. Frey Ferenc országgyűlési kép­viselő átalánosságban hosszabb beszéd­del helyteleníti a kormány politikáját. Sajátszerűnek tartja azt, hogy a megyei tisztviselők országszerte egyöntetű bi­zalommal viseltetnek a kormány iránt, mely a pártfegyelem jelszava alatt bókóba szorítja az önálló gondolkodást. Szerinte a kormány valláspolitikája a katholi­cizmus jogait csorbítja. Dr. Wargha D e z s 6 kőhidgyar­mathi plébános mindenek előtt jelen kormányt uem tartja képesnek bármi­lyen programm megvalósítására, mert már születésénél törvénytelenséget kő­vetett el. Erre nagy zaj támadt. Elnök sértőnek látja a kifejezést az ő felsége által kinevezett ministe­riámra nézve és szónokot rendreutasítja és figyelmezteti, hogy beszédét parla­mentáris modorban folytassa. Wargha tovább ellenzi a polgári anyakönyv behozását, mert megbízható ke­zekből vétet nók az ki és csak ujabb meg­terhel tetesse! járna ós zaklatást okozna. Ezután fejtegeti a polgári házasság lényegét és rendkívül hevesen kikel a reformok ellen. Az egyház a szentségek kiszolgáltatását, a temetést meg fogja tagadni azoktól, kik polgári házasság bűnéinek. A kormány javaslatainak el­vetésével hazánkat a kultúrharc szen­vedéseitől akarja megmenteni. Revicky Gryőző főszolgabíró a közvetlen tapasztalás alapján azt állítja, hogy a polgári házasság megszüntetné a vadházasságokat, melyek Esztergom me­gyében is rendkívül el vannak terjedve* Egyedül az ő járásában mintegy ötszáz vadházasságot ismer. Dr. Földváry István városi főügyész általános érdeklődós között tárgyilagos és rendkívüli hatást keltett beszédben támogatta a választmány vé­leményét. Szerinte az állam fejlődósa szempontjából szükségesek e reformok, melyek keresztülvitele nélkül útjában ejtené porba az állam hatalmasságának egykor a zárdában ? Együtt dolgozunk, sétálgatunk. Egy szobában fogunk aludni ugy-e, mint régen, aztán éjfélig elbeszél­getünk a napi eseményekről ? Oh miiven boldogok is voltunk akkor. Szegény Cres­centia nővér hányszor beszólt, hogy alud­junk már. Jó éjt kívántunk egymásnak és csendben is voltunk kis ideig, de mindig akadt valami mondanivaló. A kedves kis lány, az ő csicsergő hang­jával egészen föl vidított a Jndithot. TJjra átélték az ártatlan gyermekévek naiv örö­meit, s mig a sok apró csíny, gyorsan múló kellemetlenség, tartós boldogság édes emlékein mulattak, ugy érezték, bogy azóta semmi, de semmi sem változott s ők még most is olyan bohó gyermekek, mint ak-, kor voltak­Pedig mennyi történt azóta, s mennyire nem volt már gyermek sem egyik, sej másik. Klára észrevette Judith kezében a köny­vet és lányos kíváncsisággal kérte el tőle. Micsoda regényt olvastál az imént? Hogyan csodálkozott, mikor meglátta a cimet: «Az idegbántalmak neurózisa.* Az­tán a szerző neve ötlött szemébe és visz­szaadta a könyvet. Judith véletlenül Klárára pillantott; ész­revette, mint borul lángba a fiatal lány arca. Nem tudott magának számot adni, hogy miért. — Orvosi könyveket is szoktál olvasni Judith ? — Néha, az idegbetegségek különösen érdekelnek, mert ma már minden nő ide­ges, vagy legalább ennek mondja magát, tette hozzá mosolyogva. Különben a szer­zőt személyesen ismerem. Még aránylag fiatal ember s már is igen jó nevű nő­gyógyász : Kökeszy Tibor, talán hallottá róla ? Klára leszakított egy exadelfe rózsát és keblére akart tűzni, de nem volt nála mivel. — Adj kérlek egy gombostűt. Judith adott neki és Klára lassan, óva­tosan, nehogy megszúrja magát, feltűzte a rózsát. Ez a manoeuvre két percnyi időbe ke­rült. Ez alatt jól meg lehetett hányni-vetni az adandó választ. Mit feleljen ? Eltagadja, hogy ismeri ? Hazudjék Judithnak, a ki ugy látszik, mit sem tud viszonyukról. Vagy bevalljon min­dent, hogy titkon jegyese Tibornak, he­tenként két levelet is váltottak, de nénje sirján megfogadták, hogy a gyászév le­teltéig nem fogja a világ megtudni titkos mátkaságukat ? Nem, egyiket sem. Legjobb a középút. Közönyös hangot erőltetve magára vá­laszolt : — KŐkeszy Tibort? Igen, jól ismerem. Annak a rut lánynak a fénytelen zöld szemei pedig nagyon élesek voltak. Ész­revette, hogy Klára keze remeg az elpa­lástolt izgatottságtól, mialatt a rózsát keb­lére tűzi. Élesen szeme közé nézett. — És nem több jó ismerősödnél ? — Még több, a jótevőm. Talán tudod, hogy Vilma halála után ő gyógykezelt. Ő ajánlotta, hogy fürdőre menjek. Nagyon beteg voltam még pár hónap előtt, s hogy most egészséges vagyok, azt neki köszön­hetem. I Judith tapiutatlanságnak vélte továbl 'faggatni Klárát és nem kérdezett tők tölthet. Jó ideig hallgattak mind a ketten. A rut lány azt gondolta magában : H;i te szereted azt, kinek én lelkemet adtam és ha ö viszontszeret, akkor mi vetélytárs­nők vagyunk és többé nem szerethetjük egymást. A másiknak pedig nem itt jártak a gon­dolatai, hanem annál, a ki megmentette a haláltól, s a kinek egykor visszafogja adni életét kamatostul : a szerelmével együtt, üs olyan jóleső gondolat volt maga elé idézni Tibor férfias alakját, a tiszta tekintetű szemeket, a mikből egy tudós komolysága és az ifjúság lelkesedése su­gárzott. Szereti őt és tudja, hogy viszontó­szegiemre talált. Lehet-e még valaha boldogabb ? Csakhogy mit ér a boldogság, a mit nincs kivel megosztani? . . Olyan az, mint valami nagy kincs a fösvény vaszáru lá­dájába csukva, heverő tőke kamut nélkül. Bárcsak valakinek elmondhatná. íme itt van Judith. Mért ne tudná meg legjobb barátnője, s a milyen jellemes lány, senkinek sem fogná elmondani, ha hallgatást ígér. Klára is csak nö volt, s egy maliciózus élcelő szerint ha a nő heroikus akar lenni: hallgat. Nem bírta tovább szivében tartani féltve őrzött titkát. A mellettük levő akácfáról leszakított lombot szerelmesek szokásaként levelezni kezdte: Szeret. . . nem szeret... Judith megfogta Klára kezét. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom