Esztergom és Vidéke, 1893

1893-01-12 / 4.szám

• ~ ~~ • Városi és megyei érdekeink közlönye.* ~~ . , _ n _ _ t • _ „ SIEÓJKtiENlK IIETENKINT KÉTSZER: °' 7 J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG : HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól íoo szóig 75 kr, 100­niii| • MT07A 7o C7ÍU tó1 SíOO-ig 1 frt 50 kr, 200461 30u-ig 2 frt 95 kr. , TAp ,.,,,, a , Xp DUNA UTCZA 43. SZÁM, Béi,e g dij ao kr. MiUH/ilUhM AK: hova a j ap „Kellemi iészéi; iHet« köxletnéi«y*»k küldendők. , , Egész évre 6 frt — kr- —— MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab­Fól évre - - - V frt - kr. K 1 A D Ó - H I V A T A L : ban közöltetnek. Negyedévre 1 frt 50 ki: SZÉüHKNV l-TÉÜ í!32, NYTrnÍR~ 90 1-• Egy SZám ára 7 kr. hová a l;tp liiva'a'os és m.igán hirdulései, a iiyilttérbe szánt közle- MHJUJÍK sora tv M. A . _ —— , _ A íii.Miyelí, előíizeténi pénzek <>s reklainá'áfcok infézendők n * '• Q Vadnai Károly. Esztergom, jan. 11. (N—ó\) Elmúlt már az idő, Isten­nők legyen hála, midőn a hirlapirást lealázó foglalkozásnak tartották Magyar­országon. Manapság tisztában van mindenki, hogy a zsurnaliszta nemcsak szükséges, de hasznos munkát is végez. A hírlapok uem egyen hivatásiiak többé a jól órtesüU^kávénénikékkel, sőt sok­szor nem baktatnak az események nyo­mában, hanem inkább ők maguk irá­nyítják az emberi törekvések alakulását. Azt mondtuk, igy van ez Magyar­országon. Ez az állítás talán többet mond a valónál. Mert a főváros csak­ugyan hisz a hírlapi rás munkájának komolyságában, de hogy a jó vidékről is elmoudhassul ugyanezt, az még egy kis időbe, egy kis fejlődési processzus hi­gadlabb ítéletének megszerzésébe kerül. Szóvá tesszük a dolgot abból az alkalomból, hogy Budapest ivói egy napilap szerkesztőjét ünnepelik. Vadnai Károly, ki majdnem három éviizedig állott a «Fővárosi Lapok» szerkeszté­sének ólén, ez év első napjától kezdve átment a hivatalos lap szerkesztői bu­reaujába. Pályatársai, a kik közül pe­dig uem egyet haragosává tett annak idején, zöld kezdő korukban, egy-egy szerkesztői üzen el, vagy drámabi rálát által, emlékalbumot adnak ki tisztele­tére ós jubileumi évszámok nélkül is megjubilálják. A lapkollegák pedig el­zárják egy időre keserű lapdacsaikait, a mit pedig ezelőtt sünien beadogatlak Vadnainak, mikor egy-egy Szabolcskát födözött fel, vagy ledorongolta valami hirlapirói-stréber drámáját az akadé­miai pályázatokon, — és felemlegetik a harmincéves szerkesztő ritka köte­lességtudását, páratlan lelkiismeretes­ségét és azt, hogy javítgató tollával, szigorú szerkesztői rostájával egész iró nemzedéket nevelt. Mert ami a leányok­nál az első bál, az volt kezdő íróra nézve első versének, vagy első novel­lájának megjelenése a «Fővárosi La­pokban*. És Vadnai sokat adott arra, hogy az iró bakfisok kifogástalan módon jelenjenek meg először lapjának par­quetlején. Visszautasította az elég jól sikerült dolgot s csak az igen jól si­kerüllet bocsátotta közönség eló — elsőnek. Irne ez is egy példája az atyás­kodó szerkesztő gondosságának. Talán megfogják hallani egy lap­szerkesztő ünneplésének örömzaját az ország távolabbi és közelebbi vidékein is és ugy lehet találkoznak többen, akiknek szükségük lesz, hogy igy szól­janak magukban : No lám, a főváros ugyancsak megbecsüli zsurnaliszláit.. . Hátha ezúttal megiut Budapestnek van igaza ? Mit akarnak a bírósági végrehajtók ? A bir. végrehajlók évek óta mozgal­mat folytatnak, elégedetlenek a létező állapotokkal, helyzetük javítását kíván­ják. Az érdekkörön kivül állók pedig a be nem avatottak kérdezgetik maguk­tól és egymástól : hogy mit akarnak hát voltaképen a bir. végrehajtók ? E kérdésre megfelelni, célja e so­roknak. Azzal kezdjük, hogy bizony nem csoda, ha mozgolódnak a bir. végre­hajtók : mert ugyancsak van reá okuk. Ha egy pillantást velünk vissza azon lmsz évre. melyet a tövises pálya emberei 1'872-ióT kezdve, a bir. vég­rehajtói intézménynek » tisztességes megélhetés legkedvezőbb kilátásával kecsegtető szervezése óla, a mai napig megfutottak amidőn munkakör nélkül idáig élvezett jövedelmüktől megfosztva állanak itt s a mindennapi kenyérre sem számithatnak bizonyossággal : a bir. végrehajtók mozgalmát indokoltnak fog­juk találni. Egymásután elvették a bir. végre­hajtóktól mind-ima jövedelmező eljárá­sokat, melyeket a szervezés alkalmával a törvény reájuk ruházott: A kézbe­sítéseket, a haláleseti és csőd-leltáro­zásokat, az 50 frton aluli végrehajtá­sokat, a fontosabb végrehajtási ügyeket. A mostoha elbánás teremtette meg a végrehajtóknak helyzetük javítását, az intézmény célszerű újjászervezését célzó mozgalmát, melynek eddigi ered­ménye az uj díjszabályzat. Ha a díjszabályzat életbelépte előtt szánalmas volt a bir. végrehajtók anyagi helyzete, ugyanaz maradt azután is ; mert a díjszabályzat anyagi helyze­tük javulását nem csak nem eszközölte, de sőt részben az eddigieknél is rosszabb ( helyzetet teremtett: megfosztotta a bir. végrehajtókat oly dijaktól, a melyeket többféle — térszüke miatt itt részle­tesen fel nem sorolható — végrehaj­tási cselekményekért korábban élveztek; a díjtételeket pedig oly csekélyekre szabta, hogy az újonnan megállapított dijak alig kárpótolják azon veszteséget, melyeket a régi illetmények elvonása okozott. Igen természetes, hogy a dolgok ily állásában a végrehajtók mozgalma vé­get nem érhetett, sőt uj erővel indult meg. Folyó hó 6-án és 7-ón szűkebb körű órtekezletett tartottak a 'főváros­ban, melynek tárgyát az országos érte­kezlet egybehivásának megbeszélése ké­pezte. Egyúttal küldöttségileg felke­resték az országgyűlési pártköröket s ügyük támogatását,előmozdítását kérték. Visszatérve a fenébb felvetett azon kérdésre, hogy mit akarnak a végre­hajtók? arra következőkben felelünk: A bírósági végrehajtók a végrehajtói intézmény reformálását kívánják, oly módon, hogy ugy a közérdek, mint a jogos magánérdekek teljes kielégítést nyerjenek s az utóbbiak közt maguk­nak a bír. végrehajtók létérdeke is kellő figyelemben részesüljön. A felsorolt célokat a következő esz­közökkel vélik elérhetni : 1. Kívánják, hogy a bir. végrehaj­tótól kvalificatió és óvadék letétele kö­veteltessék meg; mely mindkét kikö­tés a közérdeknek válnék első sorban javára. 2. Hozassék be a helyettesi rend­szer. Vagyis legyen joga a bir. végre­hajtónak arra, hogy betegség vagy egyéb akadályozás esetén kiküldetéseit kellő képzettséggel bíró s nála gya­gyakorlatban levő helyetessével végez­tethesse. 3. Államosításéit a végrehajtói in­iz„EsítírpísTiiíkí" tárcája. UGY-E ENYÉM VAGY? TJgy-e enyém vagy? Enyém mindörökre? El nem választ már tőlem semmi sem, A szenvedéseket felváltom most örömre S hogy boldogok leszünk, tudom, hiszem. Az ut hol járunk, boldogságunk utja, Minket a jobb sors csillaga vezet, öltsd kedvesem hát szép karod karomba, Tedd a kefcembe kis, puha kezed! TJgy-e enyém vagy ? Ami eddig történt Lidércnyomás, rossz álom volt csupán, De most már hagyján, kerültem az örvényt, Nyugodhatom a sok veszély után ! TJgy-e irigység, kaján, pletyka lelkek Okozták, hogy nem egyesülheténk ? Feledd a multat, könnyedet ne hullasd, Ne hivd te vissza a bu idejét! TJgy-e enyém vagy ? Enyém mind a sirig ? T-e. földi üdvöm, te vagy édesem, Nem álom ez, nekem uj élet nyilik. Es ezt örömben, vigan élhetem. Éljünk, mert elrepül a perc, az óra, On ! édesítsük meg a szép jelent, Ne gondolj múltra, ne nézz a jövőbe: Igaz boldogság csakis igy lehet! I ALAPI GYULA. BSSZS JÁIQSIQL. — Epizódok a híres népszónok életéből — (Folytatás.) Besze János Baldácsy bárónak volt hosz­szabb ideig plenipotentáriusa. Mig amaz Egerben, addig ő Esztergomban lakott. Baldácsy különcségei és nagymérvű köl­tekezései ösmeretesek. Besze ezekben ver­sengett vele, ugy annyira, hogy őt is min­denki Baldácsynak hitte. Igy történt, hogy egyszer, mikor Bal­dácsy József nádornál volt kihallgatáson, azt kérdezte tőle a fenség : — Melyik Baldácsy ön, az esztergomi avagy az egri ? * Besze, ki nem egy izben adta jelét sze­mélyes bátorságának, jóízűen beszélte el a következő esetet is : Nemzetőreivel Kassa i felé indult Schlick tábornok ellen. Néhány szekér állami kincs is volt táborában. Az osztrákoktól váratlanul meglepetvén, serege a túlnyomó ellen elől vad futásnak eredt. Ő eleinte igyekezett katonáit visszatartani; de mikor ez nem sikerölt, maga is futott. Kincsei Schlick tábornok kezébe kerültek. Ekkor tette az osztrák tábornok az ös­meretes nyilatkozatot: «Ich bab' mir den Generálén Bőse anders vorgestellt l» Bécsbe pedig ezt táviratozta : «Der Ge­neral Bőse, der den Rückzug deckte, wurde aufs Haupt geschlagen.» * Debrecenben Földváryt, Újvidék feladóját a honvédek szét akarták szaggatni. Besze azonban megmentette Őt, még pedig azáltal, hogy dühtől elvakult katonáit, kik nem hallgattak már még az ő szavára sem, kardjával verte széjjel. Mikor Kossuth a detronizációt propo­nálta, Besze volt az, ki felkiáltott : — Nem itt van ennek a helye zárt falak között, kevesek füle hallatára. Menjünk a szabad ég alá, s ott hirdessük ki az ösz­szegyült nép előtt! Debrecenből elkésett a meneküléssel. Az oroszok már körülzároltak a várost, bent pedig N. császári biztos parancsolt, ki ma­gyar ember volt, Beszének régi ismerőse. Elment tehát hozzá. Mikor N. meglátta, kezeit összecsapva felkiáltott : — Mit csinálsz te itt ? Halál fia vagy ha meglátnak ! — Tudom, felelte Besze nyugodtan — éppen azért jöttem hozzád hogy ez meg ne történjék. Néhány óra múlva orosz tiszti egyen­ruhában, a császári biztos útlevélé veiével zsebében, orosz fogaton ment keresztül az ostrom-vonalon. * Maga beismerte, hogy a kegyetlenségig szigorú volt alárendeltjei iránt és kéiiel­hetlen ellenségével szemben. Aradon egyszer egy katonát hoztak elébe, ki valami kihágást követett el. Besze rögtön főbe akarta lövetni, dacára, hogy Kossuthot közeledni látta. A kormányzó azonban még ideje korán odaért, hogy megkegyelmezzen a katoná­nak, Besze ezredesnek (Besze volt Magyar­országban a legöregebb szabadságharci ez­redes) pedig szemrehányást tett drákói szí goráért, mondván Széchenyivel : «Hiszen oly kevesen vagyunk magyarok, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni.* Az utolsó országgyűlés a fegyverletétel előtt néhány nappal volt Aradon, a régi városháza nagytermében, a mostani sza­badság-téren. Már csak tiz képviselő vett ezen részt Palóci elnöklete alatt. Ezek között volt Besze János is. Szomorúan, könnyező szemekkel ült együtt az utolsó tiz honatya. Az elnök megnyit­ván az országgyűlést, indítványozta, hogy menjenek ők is széjjel. Rövid, halk hangú vita következett erre, ha ugyan annak ne­vezhető az a néhány felszólalás, melyben néhányan kijelentették, hogy maradnak. Ekkor felállott Besze. A szokottnál is mélyebb, de lágy hangon óva intette őket ettől ; kijelentvén, hogy a történelmet ös­merve, azt indítványozta, meneküljenek mindnyájan, mig szabad az ut. Besze jós volt. A kik bementek a várba, életükkel lakoltak érte ! * A fegyverletétel után, hosszú, viszontag­sággal teljes bujdosáson ment Besze ke­resztül. Egyike volt 6 azoknak, kiket kü­lönösen szeretett volna kézrekeriteni az osztrák. Betyárok között bujdosott s öltözete is azonos volt az övékkel. A borjuszáju ing alatt azonban egy virágokkal gazdagon ki­varrott mellényt viselt; s minden ilyen virág alatt egy aranypénz volt a bélésben. Ha a bujdosók éjjel találkoztak valakivel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom