Esztergom és Vidéke, 1893

1893-04-06 / 28.szám

Miért volt Lukács kereske­delmi minister Esztergom­ban? (P.) A Táros jövőjéről komolyan gondolkodó atyái városunknak, e kér­déssel foglalkoznak most leginkább, s foglalkoznak nzóta, mióta a kereske­delmi minister váratlan és titokban történt megjelenésével a város lakói­nak kíváncsiságát felköltötte. A rendes kerékvágásban haladt min­den, midőn egyszerre a déli órákban (nagypénteken) külön vonat, magas rangu urak érkezése, városunkban idé­zése, távozása stbről vei tünk birt, mely liirek egybetömöritéséből annyit sikerült megtudnunk, hogy Lukács'kereskedelmi minister járt az állandó vashíd helyé­nek kijelölése végett városunkban. Szokatlan és feltűnő volt váratlan és még hatóságaink fejével sem tuda­tott érkezése a ministernek, de más­részt meg talányszerü, ha tény az, hogy a végleges döntés megtörtént. A minister váratlan megjelenéséről a fővárosi sajtó utján annyit megtud­tunk, hogy ő excellenciája a budapest­sp'izsonyi vonalon szemle utat telt, mely alkalommal eljött városunkba, hogy az állandó dunai hid vonalának variánsait megtekintse. Hogy a megtekintésnek mi volt eredménye, előttünk titok, de ha a minister és kísérete itt-ott el­hangzott egyes szavainak hézagos egy­beállításából következtetni lehet, ugy a vashíd a jelenlegi hnjóhidnál, mint­egy száz lépéssel feljebb fog épülni, s a kir. városi feljáró a Lőrinc-utcának lesz irányítva. Több alkalommal hallottuk már, hogy a Lőrinc-utcai feljáró eszméje ta­lál leginkább a miuisteriumban visz­bangra, de, bogy a végleges döntés megtörtént volna e kérdést illetőleg, abban kételkedni annál is inkább van jogunk, mert tudtunkkal a ministernek a hid ügyében a megyéhez intézett leiratában jelzett talaj fúrások és hely­színi tárgyalások ez ideig még meg nem ejtettek. Számtalanszor ragadtuk meg már az alkalmat, hogy a hid feljáró kérdését la fejlődési viszonyok, a város érdekei­! nek szemelőtt tartásával tárgyaljuk, de mindamellett célul tűzött felada­tunknak megfelelőleg a város jól fel­| fogott érdekeit véljük szolgálni azzal, |ha most, a döntő pillanatban, egyrészt ! ő excellentiájának a város iránt táplált jóindulata, másrészt pedig a városi döntő factorok figyelmét felhívjuk arra, mi a város érdekében van, mi annak ellenére lehet. A hid ügyében f. évi február 12-én hozott leirata a miuislernek a Lőrinc és Plébánia-utca előtt tervezett feljá­rókról tesz említést. Elmondottuk annak idején mindket­tőre vonatkozó és tényekkel támogatott véleményünket, melyet ez alkalomból felújítani nem lesz célszerűtlen. A mi első sorban a Lőrinc-utcai hídfeljáró tervezetét illeti, ennek fő­leg a kisajátítással járó felelte nagy költségek és a város e helyén oly gyak­ran előforduló forgalmi akadályok, torlódások mondanak ellent. Természe­tes dolog, hogy a Lőrinc-utcai hídfel­járó, az utca egyik oldalán lévő házsor kisajátítását tenné okvetlen szükségessé, főleg azon okból, mert a Lfíriiic-utca, —• tekintetbe véve, bogy egy népes országútnak vág, — jelenlegi keskeny­sége mellett aránylag rövid is ahhoz, hogy forgalmi torlódások kikerülhetők legyenek. Az akadálytalan közlekedésnek, ha nem is feltétlen, de lényeges kelléke, hogy a hídfeljáró egy jobbról-balról mellékutcákkal átszelt hosszabb utcá­nak legyen irányítva, mi itt felnem ta­lálható, mert a Lőrinc-utca képzelet­beli meghosszabitásának a Frey-féle ház áll útjában. De figyelembe veendő azon körülmény, bogy e helyütt van a vá­rosnak legnagyobb forgalma, hogy itt húzódik el a Lőrinc-ulcával keresztbe, az amúgy is szük torkolatu Buda-utca, mely nemcsak a bel és egybeépült szom­szédos városok fő és egyetlen közleke­dési vonala, hanem mely utca élénk forgalmú országút s végül, hogy e helyen jelenleg is elég gyakran tapasz­talhatók a viszonyok szülte forgalmi akadályok. E nagyforgalmu gócponton, mindössze egy tér s a keresztbe vonuló Buda­utca szelné a feljárót, egyéb mellék­utcák, avagy folytatólagos irányban baladó utcák nélkül. De eltekintve az egész utcai házsor kisajátításától, a Mi­lanovits, a Bellovits-féle házak ós a pia­con a gyógyszertár kisajátítását okvetlen maga után kell, hogy vonná, ha a híd­feljáró a Lőrinc-ulcába lenne, mely kisajátítások a városnak hatvanezer fo­rintjába okvetlen jönnének egyelőre s ha netalán a forgalmi viszonyok az utca további szélesbitésót kívánnák, ugy ak­kor ujabbi hatvanezer frtot kellene áldozni. Nincs egy szó, egy betű, mellyel a Lőrinc-utca mellett lehetne a hídfel­járó ügyében érvelni. Ha uetalán a szomszéd városokhozi közelsége volna az érv, ugy ez elleti tiltakoznunk jogos, mert a kisajátítás költségeit a város viselné egyedül, eh­hez a szomszédos városok mivel sem járulnának s igy e részben azok érdeke a kir. város rovására annál kevósbbé sem jöhet figyelembe, mivel azoknak meg van a maguk külön feljárójuk. A nagy dunai oldalról szemlélve e tervet, egy szólhatna mellette, bogy t. i. Párkánynak szivébe szolgálna a vas­híd, mi azonban a város érzékeny anyagi károsodásának rovására, már csak méltányossági okokból sem jöhet figyelembe. De egy felette fontos és figyelembe veendő körülmény az, hogy vasúti ösz­szeköttetésünk a túloldal csak néhány óv kérdése, s igy mi fog akkor tör­ténni, ha a vashíd a jelenlegi liajó­hidnál csak mintegy száz lépéssel lesz feljebb épitve ? Hol fog a vasúti töl­tés a szigeten haladni ? A Duna par­ton nem, ez érthető, mert a kellő kanya­rulatot a vonat nem írhatja le, s igy a töltés okvetlen átfogja szelniafelette drága szigeti gyümölcsös és díszkerte­ket, melyek kisajátítása hatalmas ösz­szegbe fog kerülni. Az „Esztergom es Vidéke" tárcája,. A Festi B&pló szerkesztősége, Irta: SZOMAHÍZÍ ISTVÁN. A legnépesebb szerkesztőség ma kétség­telenül a Pesti Napló-é, mely átalakulása óta egész kis táborkarát foglalkoztatja a ki­válóbb újságíróknak. A redakció hat tágas termében mintegy katonai glédába sora­koznak az apró Íróasztalok, melyeken a nap és éj minden órájában szorgalmas ke­zek futnak végig. Körülbelül harminc mun­katárs dolgozik itt szakadatlanul a reggeli és délutáni újságon s a vendégek, az ér­deklődők, a külső munkatársak oly soka­dalma hullámzik itt ki és be az alkonyi órákban, akár egy országos vásáron, a la­cikonyhák környékén. Az első terem legnagyobb Íróasztala mö­gött, kora reggel és késő éjszakán, egy szép, feketehajú fiatal ember ül a kézira­tok hatalmas torlasza mögött, tollal vagy kék ceruzával a kezében. Ez a szorgalmas és munkás áa Káinoki Izidor, a lap he­lyettes szerkesztője. Káinoki még nincs egészetf harminc éves, de már egy tiz esz­tendős, zajos hírlapírói mult van a háta mögött. Az ő föladata, hogy a munkatár­sak minden kéziratát végigolvassa, hoi^y a kék ceruzával kigyomlálja a fölösleges ré­szeket, hogy az egész újságot helyesen be­ossza s az érdekes közlemények egész hal­mazáról gondoskodjék. Mint hírlapíró, ta­lálékony, ötletes, gyorselméjü s a munka­bírás dolgában egyszerűen páratlan. Sok­szor hajnalig dolgozik a Pesti Napló reg­geli kiadásán s kora reggel már ismét ott ül az íróasztala mellett, bogy az esti lap szerkesztését vezesse. Ha mi ideje mégis üresen maradna, gyorsan arra használja föl, hogy egy elmés kis cikket, egy tré­fás apróságot megírjon. A maliciózus mun­katársak ujabban egy trafiktáblát akarnák szögezni az Íróasztalára, mert a szerkesz­tőség minden tagját ő látja el szivarral és cigarettával. Egyik dohánygyár kizáró­lag az ő számára dolgozik. A Káinokiéval szomszédos Íróasztal mel­lett, a vidéki újságok, kéziratok, kőnyo­matosok óceánjából egy érdekes, szőke fej látszik ki : a Márkus József intelligens feje, aki a nagy ujdonsági-rovat térpa­rancsnok^, egyúttal a népszínház referense. Ami esemény Alsó-Kubin és Yeddo kózt fölmerül, az kizárólag az ő ügykörébe vág. Márkus nemcsak a legerősebb tehetségek közül való, de-igazi víveur, aki, ha vélet­lenül a Banville és Gyp hazájában pillantja meg a napvilágot, most tán, a szerkesztő­ségi olló révén még sokkal jobb ismerőse a magyar olvasó közönségnek. Az ujdonsági rovat szerkesztésében két elsőrendű had­segéde: Gerő Ödön, a talentumos tárcaíró és Makai Emil, a Manuelo bájos versei­nek fordiótja, akit az egyház szolgálatából csábított el az újságírás, ő a szerkesztő­ség kadétje, akit minden munkatárs ké­nyeztet; oly fiatal és romlatlan, hogy egy gondos bonne kiséri be a redakcióba s a sötétség beálltával kézenfogva vezeti haza a lakására . . . Ugyancsak ebbe a rovatba dolgozik a legifjabb munkatársak egész csa­pata : Gelei József, Holló Márton, Günt­her József, Rózsa Miklós és egy kellemes tárcaíró : Munkácsy Kálmán. A lap ren­dőri tudósítója, Csepreghy Lajos, aki a műhelyben arról lett nevezetessé, hogy egy félesztendön keresztül naponként más formában irta meg a rendes kolera-bul- j letint. A lap képviselőházi tudósítója Kabosj Ede, a kiváló drámaíró, aki az esti lapnak már kész referádát küld a délelőtti ülés­ről s a reggeli lap parlamenti közleményé­hez ügyes és világos bevezetést ir. A ro­vatban segítik Erös Gyula és őszi Kor­nél, aki egyúttal a bécsi telefon kezelője i és Közép-Európa legnagyobb sportsmane. Hetekkel ezelőtt biztosan megjósolja a' I szent-István és Derby-dij nyerteseiddel I viszont az is igaz, hogy jóslatai még ed-1 dig sohasem teljesedtek be. A legobseuru- j : sabb angol jockey-k összes életrajzi adatai ott vannak a legkisebbik ujjában. A Sport | rovat érdekes közleményei az ő tollából kerülnek ki. I A törvényszéki rovatnak dr. Füredi Mór ja szerkesztője, a ki maga is gyakorló ügy­i véd. Mellette Székely Béla, a sokatigérő^ I fiatal novellista vezeti lelkes ambícióval a a képzőművészeti rovatot. Egy félreeső Író­asztal mellett bújja Strausz Adolf a bol­gár újságokat s vált intim leveleket Stam­bulóvval meg a többi bolgár diplomatával. Strausz előtt az európai politika nevetsé­ges semmiséggé sülyed a bolgár ügyekkel szemben. Egy másik zugolyban dr. Sár­may József böngészi nagy figyelemmel az orosz és angol újságokat* A franoia lapok ellenben Boross Samura tartoznak, aki sok ideig ólt Parisban s jelenleg • a Pesti Napló hivatalos interviewer-je. Ő a lehe-r tétlenség fogalmát egyszerűen kitörölte a szótárából. Bolgár Ferdinánd vagy Slavi­anszki Nadia, Hieronymi vagy Lobkovitz herceg, Milán vagy Madame Otero, ő mind­egyiket egyenlő sikerrel tudja kivallatni a legtitkosabb szándéka felől. Egy másik teremben irják Halom József és hűséges társa Péntek Ferenc, a megyei és egyházi híreket, mig mellettük Braun Sándor, a kontinens egyik legszeretetre­méltóbb embere és dr. Bán Zsigmond kon­statálják az olajpogácsáról, hogy lehangolt és a szilvaizről, hogy jókedvű. Még távo­labb Hock János kombinálja az egyház­politikai és Gűnther Antal a külpolitikai esélyeket. A kis politikai entrefilet-knek dr. Acsády Ignác a mesterük. Ebben a szobában dolgozik még Ábrányi Emil, az irodalmi és művészeti rovat ve­zetője, kinek Robin név alatt közölt szín­házi és irodalmi tárcái oly méltó feltűnést keltenek és dr. Sebestyén Gyula, a tudós­társaságok üléseinek elmés referálója, aki­nek — én jelzéssel ellátott cikkeit már eddig is gyakran emlegetik az irodalmi körökben. Itten telepedik le estenként id. Ábrányi Kornél is, a Pesti Napló zene­kritikusa, aki e téren a legelső szaktekin­télyek közül való ós Linder György, aki mint nagy politikai leleplező tett már szert félelmes hírnévre. Távol, a legbelső szobák magányában" föl s alá járva diktálja a maga kitűnő cik* keit Kaas Ivor báró, aki negyedóra alafc fényesen megoldja a legbonyolultabb pob> Eszterg om, XV. évfolyam. 28. szám. 1 Csütörtök . 1893. Április 6. ESZTERGOM es VIDÉKE • •Városi és megyei érdekeink közlönye * MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: ^" 1 * HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZT ŐSÉG : HIVATALOS HIRDETÉSEK I rcsátőJ 100 szóig 75 kr, 100­DUNA-UTCA 48. SZÁM, tó1 ' m '*s 1 ílt 50 . kr > '^°: tó1 30(H g 2 frt 95 kr * ELŐFIZETÉSI ÍR: hova a lap *.,«llemi részét ülető közlemények küldendők. Belj egdíj 3 0 kr. Egész évre 6 frt; — kr. . . _ „,..._ - . MAGÁN. HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab­Fél évre 8 frt - kr. ftlAUU-nlVA I ML: ban köa öll étnek. Negyed évre 1 frt n0 kr SZEOHKNYI-TÉIí 832, —— E_y SZám ára 7 kr. hová hip hivaia'os és nvigán hirdetései, a iiyiliférhe szánt közle- NYILTTÉR sora 20 kr. 1 £ menyek, elötí/et'Vi pénzek es reklamálok ii) , é , /e'"li">k ^ j _H

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom