Esztergom és Vidéke, 1893

1893-03-30 / 26.szám

imponklnt 20, vasárnaponkint 32 oldalon, tehát a lapok közt a legnagyobb terjede­lemben jelenik meg — egy hóra csak 1 fit 20 kr; negyedévre 3 frt 50 kr, mely a Pesti Hirlap kiadóhivatalába (Budapes, V., Nádor-utca 7. sz.) küldendő. Ugyanott lehet mutatványszámokat is kérni. A «F óvárosi Lapok* a napokban rendkívül érdekes külön mutatványszámot adott ki, melyet az érdeklődőknek kivánatra készséggel megküld a kiadóhivatal. A «Fő­városi Lapok* rendkívüli számában a szerkesztő és az ujabb és régibb irodalmi párdából kikerülő munkatársak egész serege a lap változatos rovataiban érdekesen mondják el, hogyan, mikép készül napról-napra ez az egyetlen szépirodalmi és társadalmi napi­lapunk. A «Fővárosi Lapok* előfizetési ára egy hónapra 1 frt 40 kr, egy negyedévre 4 frt. Az előfizetési összeg legcélszerűbben postautalvánnyal küldendő következő cím­mel: «Fövárosi Lapok* kiadóhivatala, Budapest, Ferenciek-tere 3. Az Athenaeurn illusztrált magyar irodalomtör ténete. Ezt a könyvet a magyar irodalomtörténet kiváló munkásainak egy nagyobb társasága irja. Igy egyfelől minden egyes cikk oly szakember tollából kerülvén, kinek saját­lagos tanulmányai körébe esik az illető tárgy : megbízhatóság és alaposság tekin­tetében a vállalat készültének ez a módja a legnagyobb biztosítékot nyújtja. Másfe­löl, kiváló írók közreműködése által, a munka érdekes és becses emléke lesz iiodaiomlörtéuetirásunk jelen állásának. A munka gazdag és diszes illusztrációkkal jelenik meg. Az egész könyv 45—50 ivre fog terjedni. Két-három íves tél havi füze­tekben adatik ki folyó év március havá­tól fogva ugy, hogy egy év alatt az egész mű be legyen fejezve. Minden füzet ára 40 kr. A mű munkatársai: Alexander Bernát, Angyal Dávid, Badics Ferenc (egyszersmind segédszerkesztő), Ballagi Géza, Bayer József, Bánócy József, Erdélyi Pal, Fraknói Vilmos, Gyulai Pal, Hahn Adolf, Haraszti Gyula, Hegedűs István, Horváth Cyrill, Imre Sándor, Jaucsó Be­nedek, Kardos Albert, Kelemen Béla, Láncy Gyula, Marcali Henrik, Négyesy László, Péterfy Jenő, Pulszky Ferenc, Radó Antal, Rákosi Jenő, Réthy László, Riedl Frigyes, Sebestyén Gyula, Sebestyén Gyula (dr.), Simonyi Zsigmond, Szász Károly, Széchy Károly, Szilárd Áron, Szi­lágyi Sándor, Szily Kálmán, S/innyei Jó­zsef (id.), Sziunyei József (dr.), Takáts Sándor, Vadiiai Károly, Vácy János, Zichy Antal. Z s 4 k b & &• (Humoreszk.) Irta: SZABÓNIÜSZ. (Vége.) A nagy szerelemből továbbá még az i baj is származott, hogy a hivatalban kártya «mindig ugyanaz* s félre dobta őket. Azután mindketten hallgattak. Egyszerre Teréznek szemébe tűnt pár lépésnyire a hinta. Csintalan gondolat vil­lant meg agyában s összeütötte kis ke­zeit. « Tudja mit? Hintázzunk !» Aztán kö­rülnézett, hogy nem látja-e senki ? Az utak üresek volcak, senki sem mutatkozott. Akkor nagy nehezen fölkapaszkodott a hintára, Tibor által segítve, kezeit felsú­rolta a durva kötél, köntösét kacér szemé­remmel fo»ta össze termetén. — Csak jobban, jobban ! kiáltott. A levegő lassanként frissülni kezdett,! itt-ott a távolban kertészlányok babráltak az illatos rózsaágyakban, -keringő szúnyog sereg lepte el a viz felületét s a lemenő nap, mely a láthatáron pirosan ragyogott, titokzatos félhomályba vonta a suttogó lombokat. Most a fővényuton ropogva mozdultak { meg a kavicsok, a sűrűségből valaki kö- j zeledett, száraz köhéuselés hallatszott s ! csakugyan néhány lépésre onnan egy öreg! ur botjára támaszkodva lassau tipegve kö­zeledett. Teréz azonnal le akart szální a hintáról. A fiu karjai egy rántással megállították a hintát, de Teréz egyensúlyt vesztve a ho­mokra pottyant. Tibor karjaiba vette és lábra állította. A lehető leggyorsabban iparkodtak el­tűnni. Aztán egy utkanyarodast felhasz­nálva, átcsaptak az ellenkező irányba s a part felé tartottak. Ott észrevettek egy padot, leültek reá és semmit sem szóltak. Teréz erősen Tiborhoz húzódott s ez soha sem találta őt ily szépnek. A hinta­a számok láncra kevekedtek előttem és a számadásnál eddig egészen ismeretlen módszereket alkalmaztam. A principá­lisom dühbe jött, mikor egy-egy összeg nem síimmel t. Zavarba jöttem, de kivág­tam magam. — Kérem, ón logarithmusok szerint számolok. — Az már más, szólt, mintán egy ideig a levegőbe bámult; a hol nem látott semmit. Egy óra múlva izzadva jött. vissza. — Máskor ne számoljon kérem lo­garithmusok szerint, inert, lássa, itt senkise számol ugy ; igy a számadások nem lesznek egyöntetűek. Máskor ismét, nem tudom, hogyan, kedvem kerekedett, csupa zérust Írni a a rovatokba. Megborzadtam a tenger nullától, mikor a principális a háiam mögül reájuk mutatott : — Hát ezeket hol vette ? ! De már most benne voltam a szósz­ban alaposan. Az öreg először litániát tartolt (bá­mulatosai) bőbeszédű volt ilyenkor), majd azután, mikor már a magyar mythológiát is kimerítette, odaállt elém s hamiskásan pislantott. — Vaíja bo kedves barátom, maga szerelmes ! En nem mozdultam a szószból. — No csak ki vele, hiszen mikor ón a maga. korában voltam, még az öreganyámba is beleszerettem. Igy aztán lassan kivette belőlem, hogy nem rossz helyen tapogat; meg hogy még azt sem tudom, tulajdonképeu kibe vagyok szerelmes. — Lássa, én már ügyesebben tud­tam csinálni a dolgot. Bátorkodtam 'tudakozódni, miként ? — A többi közt úgyis, hogy meg­találtam az imádott zsebkendőjét N elvitiem a lakására ; még meg is kö­szönték a szívességemet és e mellett kész volt az ismeretség. Nagyot dobbant a szivem s talán kiugrik, ha nincs fnlöite a zsebkendő, melyet a múltkor találtam. Nem szóltam semmit, hanem a hi­vatalos órák után hazamentem, azaz repültem, azután alapos piperközóai manipulációk után indultam oda, a hova a szivem vonzolt. Miután a házmestert részletesen ki­kérdeztem, hol, hányadik emeleten, numerus alatt laknak az ilyen meg ilyen kisasszony szülei, fölmentem a mondott lakásba. zástól és gyors meneküléstől kimerülve, orcája kipirult, orrcimpái kitágultak s ké­jes hullámzással mozogtak. Fürijeit gjön­géden himbálta az esti szellő s ő meg­szegett nyakkal, tréfás aggodalomban csil­logó szemmel figyelt és leselkedett. A gyermek elkábult, kaijai körülfogták karcsú derekát. Néhány pillanat mult el, mire Teréz örömtelt mozdulattal fordult feléje s vidá­man kiáltott: «Nincs senki, Tibor, meg­menekültünk !» Első izben történt, hogy egészen rövi­den Tibornak nevezte s a gyermeket e bi­zalmasság egészen elragadta. A mily ta­pasztalatlan volt, a szerelem jelét vélte látni benne, mely biztatólag szólt vágyai­hoz. Egészen fejét vesztette. Gyors moz­dulattal ragadta rneg Teréz kezét s égő csókot nyomott rá. Teréz sápadtan emelkedett fel, nem tudla mit gondoljon vagy mondjon. De hirtelen gyötrő szemrehányást érzett. Nem ö volt-e túlságosan engedékeny Tiborral szemben ? Nem ö láncolta-e magához ka­cér csábjaival ? Emlékezetében fegyvere­ket keresett önmaga ellen s szivében vá­dolta és bűnösnek ta'álta magát. Egy pillanat alatt el volt határozva. Megakarta ölni a szerelmet, melyet éb­resztett kegyetlen tréfájával, melyet Tibor büszkesége sohasem fog megbocsátani. Egy védtelen gyöngédséggel telt tekinte­tet vetett a gyermekre, aztán megvetőleg csak ennyit mondott: — ö maga kis csacsi ! , . . HARKAI ALADÁR. • *—>0©0<»H Az előszobában nem voll senki. Bel jebb szerencséi lenségemro valami jo lenét lehetett, mert ugy vettem észre hogy a napi kiadások és bevételei aránytalanságából származó deficitnél eltüntetési módozatairól van szó. i magasabb pénzügyi politika e fonto kérdésének tárgyalásában az asszon; és a férfi annyira dühösen érvelt maga nézete melleit, hogy ón ijedtem ben a elejtettem séta pálcámat. A zajra az ajtó megnyílt. Azt hiszem, hogy Galilei ilyen hely zeibeu lehetett, mikor rájött arra nagy igazságra, hogy : Mégis mozoji a föld. Velem legalább forgott az egész vi lág, mintha c*ak körhintán ülnék. Képzeljék, a. principálisom volt az aki oly hévwl dolgozott a deficit ellen — Hát magát mi a mouydörgőf tnenykő hozza most idei tört rám. — Kérem, a zsebkendő . . . da dogiam s nyújtottam a kezembeu léví zsebkendőt. — Mi közöm nekem a zsebkendőjéhez Az asszony közbeszólt : — De hisz' ez, ugy látom, a Margii zsebkendője ; ni, itt a mouogrammja A principális levegő uláu kapkodott — Hallja szerencsétlen . . . csak nem az én lányom . . . Egyszer szerettein volna élelemben a föld alá sülyedni, hát akkor sem le­heltem meg. Eddig a történet ; bogy mi történt ezután, azt találják ki, egyébkéut talán majd máskor elmondom. IMIM<:K. — Az összes primási birtokok bérlete. Meglepő fordulatot jelezhe­tünk a piimási birtokok bérbeadásáról. A Thurn Valsassina gróffal tervezőit összeköttetés köztudomás szerint vég­leg abbanmaradt., a gróf már vissza is vette bérleti kaucióját. Most egy főúri konzorciummal folynak a tárgyalások, melynek tagjai gróf Batthyányi, báró Ücluritz, Beuicky Gábor főrendiházi tag, Hnjós és Rhée nagybirtokosok len­nének. Kiválóan hangsúlyoznunk kell, hogy itt már az összes birtokok bérletéről van szó, az egyetlen Bajcsot kivéve, mit a príma* ugy látszik Si­mor iránti kegyeletből meg akar tar­tani magának. A jövendő bérlők egyes birtoktestek fölött már szemlét tartot­tak és most folynak az alkudozások Lóskay Jeromos főkormányzóval a szer­ződési pontok megállapítása iránt. A bérletről azt mondják illetékes körökben, hogy nagyon rövid idő alatt effektuálva lesz, mivel ezt a kormány sem fogná ellenezni. Hir szerint, maga Csáky Al­bin gróf, vallás-minister szólította föl Batthyányit és társait a bérbevételre. A mostani gazdasági személyzet re­mélhetőleg a bérlőknél is alkalmazást fog nyerni. — Esztergom díszpolgára. Vaszary Kolos hercegprímást Esztergom város képviselőtestülete nemrégiben a város örökös díszpolgárává választotta. A dísz­polgárságról szóló okmányt a húsvéti ünnepek után fogja a város képvisele­tének élén Helc Antal polgármester átnyújtani a bíboros főpapnak, mely alkalommal 120 tagból álló küldöttség fog a hercegprímás előtt megjelenni. — Hercegprímás és a Magyar Hirlap. Nem reg a M. H.-bau vezércikk jelont meg, amelyben cikkíró a haza­fiatlahság súlyos vádjával illeti Vaszary Kolos hercegprímást, mivel állító­lag — a hölgyek küldöttségét eluta­sította volna, kik a budai bonvédem­lék bronz-koszorujának költségeire gyűj­töttek. A P. H. esztergomi levelezője ezek után felkereste a 'hercegprímás liikárját, akitől tehát legilletékesebb forrásból értesült, hogy a M. H. vádja teljesen kohol(, Valótlan. A prímásnál semmiféle hölgyküldöttség nem járt, 6" tehát ezeket el sem utásíthatta. Ma­gyarország hercegprímása különben is — feszi hozzá, a levelező — a haza­fiasságból senkitől leckéi el nem fogad. Ez a válasz megjelent a P. H.-bau. A M. H. keddi számában tovább polemi­zál ós szószerint igy ir: «A szá­raz tényállás ez: A koszorúzó hölgyek annak rendje és módja szerint auden­ciát kének a prímástól. Megígértetett nekik, hogy az audencia ügyében a prímástól üzenetet kapnak. De nem kaptak. Ekkor a mi buzgó asszonyaink az audencia, illetve adotnányszerzósnek nem rendes módjához folyamodtak. (Ugyan mi lehetett ez ? A szerk,) Ez a lépésük som vezetett sikerre. Az, ukiro ügyüket bízták és akiben meg­bízhattak, (Kohl Medárd? A szerk.) értesítette őket, hogy amire a prímást megakarják kérni, azt «A herceg nem tehe i.» — Meg fog bocsátani nekünk a M. H. ha mi a még szárazabb és hiteles tényállási adjuk elő : Igen, a hölgybizottsága prímáshoz fordul! auden­cia kies z k ö z l é s e végett, de nem személyesen. A bizottság egy nő tagjának férje Sz. ur járt ez ügyben Kohl titkárnál, aki azon vá­laszt adta, hogy a hercegei, a nagy bizottságok fogadása nagyon kifárasztja s ezért ne jöjjön hozzá az e g é s a bizottság, csak annak egy-két tagja. Sz. ur elvitte ezt a választaz asszonyoknak, akik azóta nem jelentkeztek. Nagyon természetes, hogy igy ismerve a va­lódi tényállást, a hercegei, azon vád árnyéka sem érheti, hogy ő valamiféle szempontból nem akart volna aláírni egy magyar emlékszobor koszorújára. Hazafial hiúsággal vádolni meg épen ne­vetséges Vaszary Kolost, aki mindig tettekkel volt jó magyar hazafi és nem felfújt és üres p o s e-o k k a 1. — A hercegprímás és a pozsonyi egyházközség A hercegprímás — ugy latszik - nem barátja a minden áron való s bármely oldalról jövő agitációk­nak, melyeknek éle a kormány egyház­politikája ellen irányul. A prímás tisztán a jogosság és törvényesség álláspontján kívánja a harcot vezetni s nem szívesen látja, ha oly elemek szállnak síkra mel­lette, melyeknek ez egyáltalán nem hivatásuk. Ez mindenesetre korrekt, tár­gyilagos álláspont, melynek meglesz az a haszna, hogy a céltalan agitációknak is némileg útját állja. A hercegprímás ugyanis a pozsonyi egyházközség ama határozatát, melyben tiltakoznak a kor­mány egyházpolitikája ellen, hivatalo­san megsemmisítette. Az illető végzésben a hercegprímás azt mondja, hogy a kormány megengedi ugyan nem politi­kai lest illetéknek is az egyházpolitikai ügyekben való manifesziációkai, de ez nem gátol balja a hercegprímást a felett őrködni, hogy az alája rendelt közegek és hatóságok hatáskörüket tul ne lépjék. Miután pedig az egyházközségek nem foglalkozhatnak politikával, az említett határozat érdemleges felül bírálatába nem is bocsátkozhatott. — Rehabilitált polpárme3ter. A belügymiuister Helc Antal dr. polgár­mestert a városi lakosság általános örömére állásába végleg visszahelyezte. — Csajka Ernő dr. királyi várpa­lotai segéd-lelkész és a fővárosi szont­•szék t. jegyzője, e bét folyamán váro­sunkban időzölt, hogy az itteni szent­szék irattári rendszerét és közigazga­tási eljárási szabályzatait tanulmányozza. A hercegprímás rendelete folytán az uj fővárosi szentszók, minden tekintet-, ben az itteuinek mintájára fog béren-' dezietní s ügyvitele az esztergomi szent­szék ügyviteléhez képest fog szabá­lvozlatui.

Next

/
Oldalképek
Tartalom