Esztergom és Vidéke, 1893

1893-01-01 / 1.szám

ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk 1893- jsumár 1-től tizen­ötödik évfolyamába lép. A tizennégy éves múlt nem oly nagy érdem, mint hogy az «Eszlergoui és Vidékei ez idő alatt mindig tisztesség­gel megállotta helyét. Irodalmi színvonalon álló, válasz!é­kos izlésü, eleven és gyors szolgálatú lapot fog adni ezentúl is szerkeszt őse­günk hetenként kétszer az olvasók ke­sébe. Minden helyi érdekű ügynek hű­séges képviselői leszünk, első sorban Esztergom város érdekeinek. A vonal fólOtt közéletünk nem egy előkelőségé­től hozunk cikkeket, a líírcarovaiban •elevenen, irt, többnyire aktuális dolgo­dat adunk. A legtöbb súlyt természe­tesen- a hirek rovatára fektetjük és fő elvünk leszen első,rangú, hiteles for­rásból szerzett eredeti értesüléseinket lehető gyorsan közölni olvasóinkkal. E helyütt szabadjon szerénytelenség nélkül kiemeinünk azt, hogy inig a helybeli sajtónak a legutóbbi időben megszaporodott képviselői hetenként <;sak egyszer találkoznak olvíisóközön­ségitukkel, addig mi hi novai un kai. egy héten kétszer tölthetjük meg és így már a hét közepén hozzuk azt, mit laptársaink csak négy nappal utánunk közölhetnek. Tizennógyéves multunk alatt terem­tettünk magunknak hű törzsközönséget •és a munkatársak nem csekély csapa­tát, összeköttetésbe jöttünk a fővárosi napilapok, révnek, szépirodalmi lapok legelőkelőbb rétegeivel, könyvismerte­téseket sokszor a budapesti lapokat megelőzve hozunk. Az «Esztergom és Vidéke» közönsé­gének érdekeit szolgálja s ezért a szer­kesztés munkájának oroszlánrészét a közönségnek adja át. Minden okos né­zet helyet talál hasábjainkon, még ha a miénkkel ellenkezik is. Mindössze — a hol szükségesnek látjuk - saját felfogásunk utólagos hozzá tevését tart­juk fenn mai;nnknak. Nem rontunk doronggal senkinek, de az elismerést, mindétig nem tévesztjük össze a hízel­géssel. Különös gondot fordítunk elodább is a szeplőtlen magyarságra, mire nézve elég biziosilékot talál közönségünk múlt évfolyamainkban, a hol lapunk stílje a rendes vidéki hírlapírói chab­íontói nagyon különbözik. Jól és körülményesen értesüllek ipar­kodunk lenni, de a hírlapírói tisztes­séget soha nem tévesztjük szemünk elől. Szóval hivatásunknak komoly mun-. kával akarunk megfelelni, de sohasem charlata neriávaI vagy á Iszen teskedésseI. önérzetünket nagyon emeli a tudat, hogy olvasóközönségünk nagysága, mun­katársaink száma, jól érlesültségünk és lapunk szinvonalára nézve elsők va­gyunk laptársaink közölt. Még csak azt kívánjuk itt felemlíteni, hogy kiadó­hivatalunk az uj év első negyedében iiz «Esztergom és Vidóke» nyomdáját is teljesen újjászervezni fogja, hogy igy lapunk technikai tekintetben se nssék kifogás alá. Olyan újságot fo­spink adni a közönség kezébe, mely n Újévi levél. Esztergom, dec. 31. Kedves rokon, igen tisztelt Szer­k esz iő Úr ! Szin toly szívélyes, mint bizalmas abbeli fölszólitásának, miszerint mint az «Esztergom és Vidéke» egyik leg­régibb munkatársa, szabadon válasz­tandó tárggyal nyissam meg az újévi ciklust megfelelni kívánván, kivénhedt, ügyefogyott, tollal összeiákolt cikkemet azon felhatalmazással küldöm be, hogy azt, ha be nem válik, tétova nélkül szórja a papírkosárba. Ezt előre bocsájiva az illető tárgyat, mint szőlő és fnldmives gazda a haj­dan római gazdáktól átöröklött azon jelmondat szerint «A hajós szelekről, a szántóvető az igásokról szokott ta­nakodni* a természet öléből, a gazdá­szat mezejéről kölcsöuzém ; annyival inkább, mini hogy azon vigasztaló re­ménnyel kecsegtetem magamat, hogy a jövő évre vonatkozó nemcsak jóhiszemű, de egyszersmind indokolt jóslatommal egynémely csüggedező, búsongó gazdát a kétségbeeséstől megóvnom sikerülend. Merésznek látszó ebbeli nyilnikoza­tom kapcsán bátorkodom mint öreg szőlő- és földmives gazda valamint a sa­ját, ugy a környékbeli gazdászati vi­szonyok észlelése nyomán fogamzott ab­beli meggyőződésemnek nyílt kifejezést kölcsönözni, miszerint a közelebb le­folyt november hónak ugy szólván vég­befejeztéig tartott kedvező őszi napok alatt kellőleg kifejtett ós megerősödött, utóbb pedig több napon át folytatott erősebb fagyok által a kevésbé mivelt földeken fel burján ózott gazoktól telje­sen mentesült őszi vetések gazdag hó­takaró alákerülvén, a jövő termést il­letőleg legjobb reménnyel kecsegtetnek­A szőlő, értve nemcsak a homoko­sokon telepített uj éltetéseket, hanem az öreg szőlőkből szórványosan átöröklött azon kisebb parcellákat is, melysk a peronospora ellen idején alkalmazott permetezések, és a phyloxera gyérítése tekintetéből is jékor idején megejtett szénkénegozés által a végenyészettől meg lőnek mentve, egyszersmind az egyenletesen és bőségesen hullott hó réteg, az olvadás folytán pedig dú­san megivakodott talajt is kellő fi­gyelembe véve, szinte jobb reménnyel kecsegteti, bátorítja az illető szőlőszt, annyival is inkább, minthogy a szőlő­vessző a mull. száraz meleg nyár, va­lamint hosszantartó kedvező őszi id(5 alatt teljesen megérvén, a várva várt jobb termés nemcsak okadatoltan re­mélhető, de a tavaszra eszközlendő uj el lei esek re nézve is tökéletes ós meg­bízható anyagul szolgáland. A mondottak befejezéséül időszerű­nek, sőt mulasztliatlan föladatának is­meri az alólirott a nagy közönség, va­lamint a kevésbé avatott gazdasági ta­gok biztos tájékozása és netalán szük­Az „Esztorgom is Vidóka" tároája. STABAT MATER. Hideg márvány kövön ott térdepeltem A templom egyik oltára előtt, "Vérem forongott, lázban égett lelkem, Madonna adj óh adj nekem erőt, Hogy elviseljem, mit a sors reám mért, Ugy égek, vágyok azért a leányért, Kinek szerelme az egekbe vonna, Tudod, tudod Te úgyis szent Madonna ! Ránéztem én az Istenanya-képre, Olyan komoly volt, olyan szórnom, Fájdalmasan tekintett fe! az égre, A szép, szent arcon ott ült a ború. fí már majdnem elfeledtem a keservet, Ifijjön a «Stabafc mater* ím' felcsengett, Szivem majd megszakadt ez egyszer dalján... ö énekelte . . . tőle sokszor haliám . . . Kinek szerelme az egekbe vonna, Segíts meg, szánj meg engem óh Madonna! ALAPI GYULA. belünően uralkodott, Gyula (a másik ne­vét nem írom meu) azt mondta nekem ' — Mariska, hisz ön a lélekvándorlásban ? Én elég zavartnak éreztem magamat; hogy választ ne adjak Gyulának, akinek a szemei csodálatosan forogtak, mikor a kér­dést feladta. Nem tudtam pedig választ adni: 1. mert eddig nem hallottam arról, hoay a lelkek vándorolnának (a boszorkák létezését Kál­mán királyunk megcáfolta), 2. mert ma­gam sem tudom, mi az a lélekvándorlás, 3. mert féltem, hogy valami olyat mondok, ami talán megsérthette volna az érzékeny Gyulát, akinek a szemei a fent leirt módon forogtak vala. M ikor huzamosabb ideig hallgat .tünk, én azt mondtam neki, hogy az Opoponax parfnm illata ifíeu kellemes. Ezen válasz azt hiszem nem eléyitbeté ki Gyulát mert azt felelte rá: — Tudom, hogy szellemeinknek csillaga e földön, a szenvedések hazáján nem ta­Jálkozhittik, de egyesülünk a Siriuson meg­dicsőülésünk után. En ezt sem értettem teljesen mert Gyula néha igen homályosan beszél, ilyenkor verset szokott irni (azok is éppen ilyenek.) S csakugyan a következő héten «Lemondás» cimmel egy verset közölt tőle valamelyik lap. önnek, kedves szerkesztő úr. megsúgom, (nem árulja el senkinek, ugy-e ?) hogy Gyula és én bizalmasak vagyunk és a külső jelekből itelve szeretjük egymást. Egész éjjel gondolkoziam a felett, hogy mi az a lélekvándorlás. Felre hívtam Gizit is és attól tudakozódtam. Ez aztán felvilá­gosított. Aztán jutott eszembe, hogy aj nyolca'*' 1 * ***b*« os'/hüvlmn fa hol ház tar-. WSMSI^^^ — Levél a szerfcesztífWz. I£edve3 Szerkesztő Úr! Fiatal, csinos leány vagyok, ez utóbbit nem magam, hanem mások, különösen fia­tal emberek állítják rólam, meg a tükör. A múltkor egy, «zártköiű táncvigahnon», holafc egymÚ&ég elv* azonban elég szem­tastant is tanultunk) a világtörténelemben tanultunk erről is. Az eg.yptoiniak hittek altban, hogy haláluk után a lelkük egyik állatból a másikba költözik, mig megtisztulva az égbe jut. Ezért az állatokat, mint az Ökröt és macskát tiszteltek, szentek voltak előttük. Aztán meg eszembe jutott, hogy a Mi­ciék gouvernante-ja azt mondta, hogy min­den embernek van csillaga, ahova halála után lelke költözik, s hogy a szerelmesek lelkei közös csillagon húzódnak meg. Kezdett előttem Gyulának rejtélyes be­széde világossá lenni. De milyen az a Gyula! Hányszor meg­mondtam már neki, hojíy szeretem (de el ne árulja kérem senkinek) és mindig ké­telkedik, a verseiben meg lemondásról és csalódásról kesereg. Pedig szeretem, mert különben olyan jó hu ; okos, csinos és — igen érdekes. Én nagyon boszankodom reá s ha leg­közelebb találkozom vele, megmondom neki, hogy igenis nem hiszek a lélekvándorlás­ban. Ha ő nem akarja, hogy a földön hozza menjek, eu a íáiriusba nem megyek utána. Hiszen ön tudja szerkesztő úr, milyen messze van az a Sirius *) Nem bánom, ha erővel le akar rólam mondani a versei sze­rint,- Ifát mondjon le! Csak arra kérem kedves szerkesztő urat, hogy ezt a levelet adja ki lapjában, hogy olvassa el Gyula, hogy én miképpen gon­dolkozom. *) Bizony, kedves nagysád, épen 156 trillió kiiomet»'rn \ ire. Az a szép zöldes su­gár pedig, ami ma ért el bájos szemeihez, és 7 / 10 év eiolt indult útjára. A'szerk. írja ki a mellett azt is, hogy a lélek­vándorlásban hinni bűn. Meg a múltkor is olvastam a pikáns újságban a Giziéknél (számitok diszkréciójára !), hogy legtöbbet ér, ha a földön egyesülünk — a csillago­kon már nem számit. Én nem törődöm vele, ha Gyula meg­haragszik is. De ezt nem teszi, mert a múltkor azt mondta, hogy rám haragudni sem lehet. Nem tudom bók-e ez ? ! Azt hiszem eleget tesz egy kis leány kérésének és ír valamit erről lapjában. Ne haragudjék, hogy talán háborgattam * Isten önnel * sok szépet kíván Mariska. Az eredetivel mindenben megegyezőnek találta : HORVÁTH ADORJÁN. ügy cinikus bálhis c&issríe-ja, — A «Magyar Hírlap »-ból. — Ah fiu, csak még egyszer mehetnék bálba először ... Te vagy az fiu? . . . Fent már oin­ooguak, hangolnak a cigányok, de még oly kevesen jönnek, hogy, bár bizottsági tagok vagyunk, még elszívhatunk itt a lép­csőházban egy cigarettát. No fiu, — vigyázz, szégyent ne vallják veled! Hadd lássalak".". '. Jól nézesz ki. "Helyes. Frakkodban nincs valta* legalább nincs Sok" vatta. Szárnya vidéki hírlapirodalomnak becsületére fog- válni. Ugy hisszük, tovább is körénk cso­portosul a város és megye valódi in­telligenciája, a melynek pártfogása a mi lapunk élete. • ~" * Városi es íiie^v^i érdekeink közlönye .• uinnirT ^ 0 ~ ~~* MECTJKLENIIÍ IIETENKINT KÉTSZER: °r. , J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG : HIVATALOS HIIM>ETÍÍSEK I fcftfei 100 i*tf* 75 kr, 100. j "t*V* - o DUNA UTCZA 48. SZÁM, tói m '* 1 f * 1,0^ ^ 2 * 95 *i ELOh IZh f ESI AR: hova a lap wlleini rfeWl. ületR közlemények küldendők. , . " ­Egész évre - - - 6 írt — l<r. , ' - MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjulányosab­pel évre -«.-.- 3 írt - kr. KIADÓHIVATAL: ban közüli étnek. Negyedére - - 1 fit 50 kr. SZÉ( ÍIKNY l-TÉI? «32,. KIVTT TTlhT 7 "-' 90 V­Egy SZám áfa 7 ki*. hová a lnp hha'a'os <•» nv«gán hjnUiései, a nyi literbe sárin t közt«- . MJLI I sora M kr. £ _ _ . _______ 0 ni.'iiyek. eli"n/<'t> ; *j pén/ek «•$ ieklamá'á*ok i |i, é/.ei)'lí>k *| •— , 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom