Esztergom és Vidéke, 1892

1892-03-20 / 24.szám

voU, hogy az alapol lerakja, megszi­lárduljon és ki mulassa jótékony hatá­sát. A mai társadalmi életben mutat­kozó s mindinkább terjedő vallástalan­éig ellensúlyozására, hogy valóban ál­dásosak az ily szellemű egyesülelek, önnek bizonyítására nagyérdemű s jeles •^gyházuagyok kijelentéseit hozza föl, kik oaen egyesüleleket nemcsak pártol­lak, de egyenesen kimoudák azoknak Jelen korunkban való legény -egyesülői 25 éves jubileuma alkalmából, XIII. Leo pápa ő szentsége pedig a »Hu­niauum genus* kezdetű apostoli ira­'tában határozott óhaját fejezi ki, hogy «ilyuemü üdvös czél-u társula ok az idők vissonyához mérten alakuljanak a püspökök felügyelete s pártfogása mellett* De felolvasta mindezen bizo­nyitékok mogerősií.éséro ő szentsége XIII Leo pápának Rampolla biboruok államtitkár által egyenesen azeszt. kath. -legény egyesülethez intézett köszönő -levelét is, melyet a munkások hely­ise Lérői irőtt ency k I i ka k i bocsaj tása ko r az egyesületnek hozzá küldött hálafel­irata alkalmából feleletül küldött, a beszédét igy végzi : « Midőn dicsősé­gesen uralkodó szent atyánk szent ál­dását osztja az esztergomi kath. legény­^egyesület tagjainak, lelki jó ós az ő kegyes elismerése ne csak az eddig •m üköd őket buzdítsa kitartásra, hanem íámaszszon ez ügy érdekében ujabb lel­kesedést a munkabíró és áldozatkész szivekben. Fel tehát testvéreim, egye­sülettársak ! Az idők viharai közt épít­sünk házat a békesség s a tisztes ipar­nak, tüz&ük homlokára a szent keresz­tet s alája ezen felírást «Isfeu áldja meg a tisztes Ipart ! » és Isten ál­dása valósággal lakik majd e házban. — Következtek az egyes jelentések. Csolies pénztáros jelentése szerint az egylet m. évi összes bevésőié : 1409 frt 97 kr. Összes kiadása pedig : 1056 frt 14 kr. volt. Podhragyai könyvtáros jelentése szerint a könyvtár használa­táért befolyt 12 frt 80 kr. A jelen­tésben említett művök beszerzéséhez a közgyűlés hozzájárul. E jelentések tu­domásul vétele után Radics Béla jegyző felolvasta a mult választmányi és köz gyűlési jegyzőkönyveket. ~ Majd el­nök rövid visszapillantást vet az egye­sület mult évi működésére s örömének ad kifejezést, hogy ugy a tisztviselők, mint a választmány a legnagyobb oda­adással fáradoztak az egy!, czéljainak kivitelében, mfórt nekik általában és egyeukinl m ünnepélyesen köszönetet szavaz. Erre megtörténtek a választá­sok, melyeknek eredménye szerint. : Alelnök lett : Fényi Jó széf, pénztáros : Csolies Mihály, ellenőr: Hadra Forencz, könyvtáros:: Podhragyai és Csányi, jegyző : Radics Béla és Neu major K., dékány : Stróbl L -és Mihalovics J, háznagy : Dadái í, —• Választ m. ta­gokká : Balogh A. Buuer P. RellaS Gy. €sányi K. Durzsa S. Fin ke J. Gáspár F. Griueusz J. Hock J. Jatio­vics P. Krausz N". Lévai E, Lindt-ma­jer G.. Lusztig J. Majer J. Mihalovics J. Polezer J. Preczlik J. Ridli L. Si­mon idesz J, Stróbl J. Szekeres G. Szűcs I. Tarr G. Till I. Troli F. Fu­schinger A. Uri J. Véber J. és Tő­rös F- — Pót választm. tagok : Eipl J. Iberuiaszcr J. Ligeti J. Media F. Petrnska A. ós lluttár S, — Szám­vizsgalók : Balogh A. Fiuké J, Egy külön bizottságban Balogh A. Bellus Gy. Fin ke J, Pényi J. és Simon idesz J. — Néhány indítvány letárgyalása után a daloskör óiiokével a gyűlés vé­get éri. J1IREK. — Herczegprimásunk annyira el van foglalva Szt. István lársulati megnyitó beszédével, hogy sem tegnap, sem hol­nap nem ad audieueziát. A keddi köz­gyűlésre városunkból is többen készül­nek Buadpesire. — A herczegprimás búcsúztatója Vaszary Kolos herczegprimás Batthyány Lajos gróítól, Győr vármegye főispán­jától, a kit. ő Felsége Fiume kormány­zójává nevezett ki, a következő levél­ben búcsúzott el : Tokiul etes törvény­hatósági bizottság! Midőn Győr vár­megye diszes küldötisége urait évi no veniber hó 21-én ér»ek-primási kine­veztefésein alkalmából tőlem bucsni veit, szivem sugallaia szerint kijelen­tetlem, miszerint nem lehetséges, hogy azon kapocs, a mely közém és a ne­mes vármegye között fenállott megsza­kadjon, sőt, hogy nemcsak főpásztori állásom — miután Győr vármegyének egy része esztergomi érsekségein ni vei uek egy részét magában foglalja — hanem közjogi állásom is szorosan, az eddiginél még szorosabban fogja össze­fűzni e kapcsot. Ezen kijelentésem ben sőségét kivánom újra az által nyilvání­tani, midőn e/ennel ugy is, mint Győr v ármegy Ü tör vény ha lúVi gi bizo t fcságá u ak eddigi tagja szellemi jelen letetne jelentem be a megyének azon d is'/gyű­lésén, a melyen a vármegye közönség­ismét bucsitt vesz gróf Batthyány Lajos volt. főis;p injától fiumei kormányzóvá törté u t k i n e vo%t jjj! ése a I k a 1 ni ábő 1. Szi re111 mélyéből osztozom Győr vármegye kö­zönségének vegyes egyfelől öröm, a* niásfeiől a fájdalom legbensőbb érzői­méiben. Battyhyány ősi történelmi név minden magyarnak szivébe mélyen van bevésve. Győr vármegye közönségének jutott az a szerencse ós dicsőség, hog\ .e főurí magyar családdal búcsúzó főis­pánja, által szorosabb viszonyba lépett, ügy hiszem, hogy a tekintetes törvény hatósági bizottság érzelmeivel találko­zom, óhajtásomat fejezem ki, hogy a Győrmegye közönsége és gróf Battyhám Lajos volt főispánja között fennállott benső viszony a vármegye dísztermében volt főispánjai között külsőleg is meg­örőiciisessék. E kívánságom helyeslése esetében tiszteletteljesen kérem a te­kint etetés törvényhatósági bizottságot, fogadja el egyszersmind ajánlatomat az iránt is, hogy Battyhány Lajos, Győr vármegye és város szeretve volt főis­pánjának arczképét ugy a távozó gróf II r, mint Győr megye közönsége iránti kegyeletes tiszteletem szerény jeléül ón készíttethessem ol. Fogadja a te­kint el es törvény hatósági bizottság ki­váló tiszteletem őszinlo nyilvánítását. Budapesten, 1892. évi márcz. 9-én Vaszary Kolos esztergomi érsek, herczeg­primás. Nagy lelkesedéssel fogadia el a herczegprimás ajánlatát a közgyűlés, melyhez Batiyhánv L gos gr. röviden is­mételi köszötiőbes/.i'det intézel!. — A magyarosító primási ud­var. Lóskay Jeromos, a herczegprimás összes uradalmainak főkormáuyzója ki­jelentette az esztergomi főszékesegyházi zenekar azon tagjai előtl, kik még min­dig nem tanullak meg magyarul, hogy ezenm! nem fogad el nemeiül fogal­mazott nyugtatványokaf- Egyúttal ma­gyar nyugtai ványmintákkal kedveske­dett nekik, gyöngéd figyelmezi etésül es megszégyenítésül, hogy azokat vala­mikép ne a gyerekeikkel fogalmaztas­sák, a kiket különben már rég mind egy szálig megmagyarosito tiak az esz­tergomi iskolák. — Csernoch János dr. apátkano­;iok, herczegprimás irodaigazgatója csü­örlökön egy napra főegyházmegyei ügyekben városunkban tartózkodott. | — Kinevezések az udvarnál. A 'lerczegprímás Csernoch János dr. apát­winonokot herezogprimási szentszéki elnökké nevezte ki. Az esztergomi fő­szen (széknél Csernoch János dr. apát­anonok lemondásával megíiresedeít •is/fi ügyészi állomást a herczegprimás líaeliövich Gyula dr. pápai kamarás s irczegp rimáéi titkárnak ado­nányozfa. — Falk Miksa, a budavári válasz­tókerület szabadelvű párti jelöltjének isztel étére rendezett disz vacsorára a primási udvart Csernoch János dr. ipátkauöuok és Kohl Medárd dr. prí­uási titkár képviselte. — Érdekes plébános választás. Az esztergomi főkáptalan konzisztóri­uma pénteken döntött a kegy urasága alatt álló gazdag javadalmú koiiid­gyarmati plébánia betöltése ügyében. Tizennégy pályázó jelentkezett. A her­czegpnnás senki ellen sem tett kifo­gást. A pályázók közt, volt Kozma Mik­lós kőhidgyarmali káplán is, a ki majd­nem huszonöt évet szolgált mindig egy helyben. A főkáplalani konzisz tórium Vargha Dezső szentszék! jegyzőt ne­vezi e kí, a kinek neve a legutóbbi vá­lasztások történetéből elég ismeretes. Nyolczvan forintnyi birságra ítélte el a főszolgabíró plakáttópés miatt, de a belügyminisztérium fölmentette a bír­ság alól. Teveli Vargha Dezső fŐszont­széki jegyző tizennégy szavazat közül uyolczat kapott s igy ö lett Marezel Ákos kőhidgyarmati plébános utóda. Egyszerre értesül a közönség Vargha Dezső kettős öröméről. Minthogy pedig mi azok közé tartozunk, kik a válasz­tások apróbb-nagyobb keserűségeit nem szereljük átterelni a társadalmi életbe s egészen más mértéket alkalmazunk a higgadt megfontolás idején a pár­loskodás hevesebb fellobbauásaira, mint azok, a kik még most is ráérnek ha­ragudni a választás egyes részletei miatt, minélfogva inkáb fokozni, mint zavarni óhajtjuk a fiatal plébános örömét. Fejt­sen ki uj hatáskörében fokozottabb iro­dalmi működési s rövid idő múlva el fognak némulni a kortes zúgolódások, hogy helyet adjanak az intelligenczia osztatlan m 1 fca > ásá n ak. — Sándor napján, pénteken, az esztergomi reáliskola ünnepi ovácziók­ban részesítette Foichtingor Sándor dr. igazgatót. Voltak kardalok és köszön­tők, melyekre az érdemes öreg ur hosz* szabb beszédben felelt az ifjúságnak. PénJeken délelőtt egymásnak adták a kilincset azok, kik az általános tiszte­letű vezérférfiiiuak szenvedélyesen gra­tuláltak. — Haraszti Hermin jutalomjátéka Pozsonyban Rómeó és Júliában fénye­sen sikerüli. A pozsonyi közönség ro­konszenvének számos jelével halmozta el a szóptehotségü fiatal művésznőt. A mint megjelent a színpadon percze­kig tartó tapsvihar üdvözölte, azután felnyújtottak neki. két pompás virág­kosarai, egy pár aranyba foglalt amo­tiszt függőt hasonló mell tűvel, két nagy gömbös ezüst hajtűt, egy szép ékszer­tartót s egy óriási babérkoszorút. A pozsonyi sajtó egész el ragad tálassal irt a fényesen sikerült előadásról. — Az uj fiumei pénzügyigazgató. A hivatalos lap jelenlétté, hogy a kí* rály Feichtinger Elek dr, I. osztályú pénzügyi titkárt ós fiumei pónzügyigaz­gatói helyettesi, pénzügyi tanácsossá és fiumei pénzügyigazgatóvá nevezte ki.— Feichingor az osztálytanácsossá kinevezett Szobovics Lajos pénzügy­igazgnió helyét foglalja el. Fiúmé­ban régi ember. Esztergomba való s 1879-ben jutóit oda, mint pénzügyi fogalmazó s kiváló szerepet, biztositólt magának a fiumei társaságban. Később adófel ügyeiövé lett s ez állás megszüli* tetése után került vissza mint titkára olyan ártatlan, mint az angyal : Esküszöm Istenemre, azon Istenre, ki megadta ne­kem, hogy boszút állhassak. Csúnya hazug­ság, aljas rágalom volt mindaz, mit ön látott és hallott. Igaz ugyan, kezdetben az volt szándékom, hogy nejét bűnre csábít­sam ; de 5 oly állhatosan maradt férjéhez való hűségében, hogy már az első kísér­let után le kellett mondanom ezen szán­dékomról. Hogy mégis közelében marad­hassak, Bőm is beszéltem többé szerelmem­ről, sőt ngy éreztem, mintha öt is gyűlöl­ném. Más módot kerestem boszum kivite­lére ós találtam is. Elhatároztam, hogy egy mérges, fölötte mérges kígyót — a fél­tékenységet — küldöm önre és ez pom­pásan sikerült. Szándékosan látogattam meg nejét az ön távollétében, a névtelen leveleket én magam írtam és midőn meg­tudtam, hogy hazudozik, utána mentem ; innen követtem őt N . . .-be ; de eskü­szöm önnek, hogy sem szüleinél, sem a fürdőben nem találkoztunk. És midőn vis­szatér* önhöz, én is legott megjelentem házában, hogy annál jobban szítsam Ön­ben a féltékenység emésztő tüzét. És mi­dőn ez alkalommal beismertem a rámfogott lünfc, akkor hazudtam a legjobban, akkor csaltam meg önt igazan. — &$ tudja mért vetemedtam ily aljas tettre ? mert atyja ol/ kegyetlen volt irántam * nemcsak hogy nem halttgatotb rám, hanem még durván kiutasított. Akkor lioszut esküdtein önök ellen és íme, beváltottam eskümet: tönk­retettem két életet, mert az enyémet is tönkretették. Most a dolog ki van egyen­lítve és küzet foghatónk. De még egyet — monda kissnüaefc után, t Ne higyje, hogy most tán azért gyónok - meg ön előtt, mert tán megbántam go­- noszságomat ; oh nem ! Cs;ik azért, mert. Í az utolsó, a Ie«fájóbl> tőrdöfést akartam ! még szivébe küldeni, ön azon tudattal > fog élni, hogy ártatlanul ölt meg egy sze­i rető szivet, ki önt szerette és tisztelte és • hibáját jóvátenni nem fogja soha ; mert • tudja meg : neje nincs többé ; nem köl­tözött u^yan el az élők sorából, de ön • nem fogja őt viszontlátni soha többé ! — | Isten önnel! i Oh szeretett fiam, ecseteljem akkori fáj ­jdalmamat! és hiába ecsetelnem ; c^ak az ^érezheti igazán, a kivel ez megtörtént. - Első perezben úgyszólván örültem, hogy i ! eme szörnyeteg szemel elöl menekülhettem. i,A mint haza.támolyogtam, rögtön elimlul­- tam nőm szüleihez. Lábaikhoz boroltam a szegény szülőknek, kértem, könyörögtem, • adják vissza nőmet, mindent jóvá fogok i, tenni. Különben nem is akartak rám hall­• gatni, gyilkosnak; rablónak neveztek. Mi­: 1 dön azonban megmagyaráztam nekik a • j dolgot, ők is *irtak velem együtt. Leánj ok •í nincs többé. Szégyenében, de még inkább i abbeli fájdalmában, hogy szülei is eluta­• tasilották, kitagadták, elhagyta őket é* íi nem tudják, merre vette útját,, ti Hazautaztam nagy hantommal és e bá-jj nat azóta sem távozott el tőlem: a foly­: i' toims lelkifurdalások, embertársaim gúny­t'kaczaja mindig és mindenütt üldöztek. • (Végre elhatároztam, hogy hatat fordítok i! szerenesétenségem színhelyének és igy - pénzzé tettem össze vagyonomat és az uj világba jöttem. Itt teljes visszavonultság­ban éltein; legalább kárörvendőket nem láttam. Néhány héttel ezelőtt azonban fel" ismert egy né, kinek házában eszméletle­lenül feküdtem ; felsmert ama sebhelyrőt, melyet ama gazember gyilkoló fegyvere szívem táján ejtett . . . Ezen no madame Mary volt ; az Ő szavára és tanácsára cse­lekedtem mindazt ; mi ma éjjel történt és » mi előttetek oly rejtélyesnek tetszett, ő figyelmeztetett a nagy szerencsétlen­ségre, melyhe sodortattam, mert atyám egy ifjú szerelmét tönkretette ; azért nem ellenzem többé Nellyvtd való viszonyodat, sőt óhajtom hogy vedd el Őt és legyetek oly boldogok egymással, a milyen boldog­talan voltam én szegény feleségemmel. Fiam, fiam. szeretett drá^a fiam ! Siess, borulj m. Mary lábaihoz, csókold meg ke­zeit, ő nőm, ö — a te anyád . . . A közjegyző elhallgatott. — Gyula nya­kába borult anyjának, az anya átkarolta megtalált üát. . . Anyám, drága anyán ! . . . Fiam, én drága fiam ! — kialták örömük­ben és patakként gördültek oiczáikon az örömkonj ek. Oh, kedves bátyám 1 szólt Vilma is hoz­zájuk lépve. A híva alos emberek eltávoztak. A gyászidő elteltével megünnepelték a kettős menyekzőt és Gyula szórói-szóra teljesítő atyja végrendeletét. ALVIDÉKI. — Márczius halottja. Gogol a Róza f. ó. márcz. 17-éu hosszas szenvedés után elhunyt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom