Esztergom és Vidéke, 1892

1892-12-15 / 101.szám

fetöívasfa a leköszönő főispánhoz in­tézendő levelet, a mi egyhangúlag el­fogadtatott. Ezután főjegyzővé a kép­selő test ület Kollár Károly ed­digi Városi aljegyzőt választotta meg. Aljegyzővé egyhangúlagII o t h n a g e I F e r e u c e t, pénztári segédtisztté F r e y Vincét végrehajtóvá egy­hangú'ag Magos Jánost válasz­tották, meg Az njdoiKstilt lisztviselők az esküt nyomban le is tették. — A hátralékos adók behajtása tár­gyában szigorú pénzügy miuiszteii rendelet 'érkezett a törvényhatóságokhoz. — A városi képviselőválasztás alkalmával megválasztott 22 rendes és 12 póttag névsora a következő : I. ker. •dr. Fehér Gyula, Magos Sándor, Fé­keié Pál, Kis István, Bellovits Ferenc, "Waldvogel József, Pongráe Zsigmond, Major Jáuos. Póttagok : Brunuer Fe­renez, Helc József, Dócy Ferenc, Cse­rép Ignáez. II. ker. Bayer Ágoston, Pach Antal, Dócy Ferenc, Villányi Sza­niszló, Sehuller Pál, Vanitsek Rezső, Szóda Mihály öreg. Póttagok : Sin ka Ferenc, Horváth Mihály; Szabó Rác József, Kaan Károly. III. ker. Kiffer János, Schiller Mihály, Tölgyesy Fe­renc, Számord Ignác, Brutsy Jáuos, Brutsy Márton, Gerendás János. Pót­tagok : Kiffer József, Szóda Imre öreg, Patkóci Ferenc, Tóh Major János öreg. — Ferenc Ferdinánd világkörüli utja. Sokan emlékeznek még az esztergomiak közül a daliás szőke huszárezredesre, ki a nyári hadgyakorlatok alkalmával tudtán kivül elzavarta néhány helybeli szépünk fejét. Nos, a főherczeg azóta c-inos earrié­ret csinált. Eltekintve attól, hogy vőlegény lett. még vezérörnagygyá is kinevezte ő felsége s most a lapok nem kevesebbről, mint a világ körül való útjáról adnak birt. Még deczemberben elhagyja ö felségének «Kaiserin Elisabeth» nevü hajója a polai kikötőt, hogy Triesztbe menjen és ott föl­vegye Ferenc Ferdinánd főherceget, a ki tudvalevőleg ezen a hajón fogja megtenni földkörüli utazását 400 edzett, kipróbált ember, az' osztrák-magyar tengerészet dí­szei képezik a hajó legénységét. A főher­czegnek három helyiség van fentartva; egy háló-, egy ebédlő- és egy dolgozó­szoba ; azonkívül gondoskodva van fürdő­es cselédszobáról. A helyiségek fényűzés nélkül, de kényelmesen vannak berendezve. A kis hálófülke falai fehér lakkal vannak bevonva; bútorzatát egyszerű vaságy, a falba mélyített szekrény, mosdó-asztal és éjjeli szekrény képezi. A chamois-szinü tapétával bevont ebédlőben 8—10 személy­ből álló társaság fér el ; bútorzata kihuzó­asztalból, pohárszékböl, könyvszekrényből •és buffetből áll. Az ebédlőt az uralkodó pár arczképei diszitik. A tropikus éghajlat alatt és kedvező időben a födélzetén lesz az étkezés, a hely erre a czélra gyönyörű sátrat fognak felállítani. Étkezés közben a tengerész-zenekar 18 tagja fogja a zenét ellátni. Az asztalkészlet igen egyszerű. A tálak és tányérok fehér porcellánból va­lók, keskeny kék és arany csíkkal a szélü­kön. Az evőeszköz ezüstözött alpakkából készült. Ivásra és mosásra kizárólag édes vizet használnak. A tenger vize mosdásra nem alkalmas, mert a szappan nem olvad ifel benne és a bőrön só rakodik le tőle. Hogy tehát az egész utazás alatt elegendő édes viz álljon rendelkezésre, a hajó há­lom nagyszabású vízmüvei van ellátva, a hol a tenger vizéből lepárolás utján nye­rik a szükséges édes vízmennyiséget. Erre már a költségek szempontjából is szükség van, mert a tropikus tartományokban egy tonna rossz ivóvízért három-négy forintot is elkérnek a derék lakosok. Nagyon la­kályos a főherczeg dolgozó-kabinja, a mely a magas utazó kedvencz olvasmányaival lesz fölszerelve. Az összes helyiségek vil­lamvilágitással vannak ellátva, de a forró égaljra való tekintettel, nincsenek bennök sem szőnyegek, sem függönyök. Ép oly egyszerűek a Károly Lipót föherczegnek, valamint a Wurmhrand gr. fókamarásnak szánt kabinok, a melyek oly kicsinyek hogy alig fér el bennök három ember. A hajó parancsnoka, Becker lovag számára egy elfogadó és egy hálószoba van fen­tartva — Ferenc Ferdinánd legutóbb ve­szélyesen beteg volt, de mint Bécsből je­lentik, állapota már annyira javult, hogy elhagyhatja szobáját s igy világkörüli utja is legfelebb rövid halasztást szenved. — A főkáptalau tagjai beigtató ünne­pély megtartása végett mai napon egybe­gyűlnek. Ez alkalommal Cselka Nándor mint valóságos esztergomi kanonok lesz beigtatva. Mivel pedig betegsége folytán meg nem jelenhet, az ő képviseletében Grafel kanonok szerepel. Ezenkívül Pris­tyák Neit, Bohuniczky Ignáez czimzetes kanonokok szintén installálva lesznek. — A dalegylet 10-én tartotta meg föl­olvasó estély ét nem igen nagyszámú kö­zönség jelenlétében. A műsor rendje — mit az E. és V, már mult számában kö­zölt — itt-ott változást szenvedett. Egyik legsikerültebb számnak mondhatjuk Perényi Margit k. a, és Borovitska Adolf ur ket­tősét Kon ti tói. Nem érezzük m.igunkat hi­vatottaknak Récsey Viktor főgymnáziumi tanár ur a «szt. Lőrinc-templom rövid tör­ténete és kiásott emlékeinek kora» cimü magvas értekezéséről bírálatot mondani, az «Archeologiai Kö/.löny» közlése nyomán az ország régészkedvelő közönsége teszi meg helyet ütik. Mi csak a nagy érdeklő­dést bizonyíthatjuk, mit a nevezetes esz­tergomi ásatások története a jelenvolt kö­zönségre gyakorolt és azt, hogy e közön­ség nem késett elismerésének élénk tap­sokban kifejezést adni. Perényi Kálmán ur megindítóan szavalta Váradi költemé­nyét Perényi Irma úrhölgy melodrama­tikus zongorakisérete mellett. Kiváló figye­lemmel hallgatták a Bellovits Karolina és Perényi Irma kisasszonyok által előadott zongoradarabot, a mit Hanny Béla, a her­czegprimás jószágigazgatója szerzett, ki a zeneirodalom terén is igen előnyösen is­mert névvel bir. Ezenkívül Mezey Juszta és Szabó Olga úrhölgyek zongorajátéka s a dalegylet férfikara működött közre az est élvezetessé tételében. — Román izgatói. Az országban meg­jelenő román-izyató-iratok lefoglalása iránt a belügyminiszter szigorú rendeletet inté­zett a megyei alispánsagokhoz. — Lövöldőiő vadőr. Újvári Ferenez esztergomi lakos f. hó 4-én vesszőt sze­dett a kerekbereki erdőrészben, midőn Bóna József, Schuster és társa bécsi vadászbér­lök által alkalmazott vadőr, azon hiszem­ben hogy Újvári orv vadászatot űz, őt meg­támadta és fejét a puskacsővel ugy meg­ütötte, hogy a fegyer agya is eltörött. Új­vári vértől elborítva futásnak eredt a bru­tális vadőr elől, ki azonban még tetézte embertelen eljárását azzal, hogy a futó Újvári után lőtt és azt jobb lábon meg­sebesítette. Újvári sebei ugyan nem élet­veszélye sek, de az orvosi vélemény szerint legalább 16—18 napi kórházi ápolásra szorul. — A legnagyobb kollégium. A budapesti egyetem jogi fakultásán a nagy hallgató­sággal bíró kollégiumok nem ritkák, de olyan nagy kollégium, mint a minővel Timon Ákos dr. a magyar alkot­mány és jogtörténet professzora bír, mégis a ritkaságok közé tartozik. A tudós tanárt, a ki csak a mult évben kezdte meg elő­adásait, közel 700-an hallgatják, tehát az összes j og hallgatók harmad­része s még egyszer annyian mint a mennyi h a I g a t ó j a a filozófia fakultásnak össze­sen van. Ily körülmények mellett termé­szetes, hogy a terem a zsúfolásig meg­telik és valóságos harc folyik az ülő helye­kért, mert a nagyérdekü előadásokat több mint kétszázan jegyzik, a mi minden­esetre örvendetes jelenség a jogászifjuság komoly törekvésére nézve. De másrészt a kormánynak haladéktalanul gondoskod­nia kellene, hogy a központi egyetem a jogi fakultáson mutatkozó nagyszámú han­galóságnak megfelelő tantermekkel rendel­kezhessék. —• A testvér-városok előbbkelő polgárai körülményesen Vimmer Ferenc vezetése alatt decz. 14-én a megyei alispánnál jár­tak és az iránt tudakozódtak, vajon a test­vér-városi érdekeltség kívánsága számon kivül hagyatik-e ? Az ő óhajuk abban áll, bogy a hidhoz vezető ut a Leitgeb féle üzlet és a primási képtár épület között el­vonuló utca legyen. Magára a herczegpri­másra is apellálnak, a ki egyrészt vízivá­rosi lakos, másrészt a létesítendő hid költ­ségeiben 180,000 frt erejéig érdekelt fél ós igy a testvérvárosi érdekeltek jogát való­színűleg támogatni fogja. Az alispán vá­lasza csak némileg volt megnyugtató, a mennyiben előre jelezte, hogy ha az álhindó hid vasúti hid is lesz egyszersmind, akkor a kívánságnak helye nincs, mert a hid épí­tése a kir. város külső részében érvényesülhet; ha pedig csak egynevű köz­lekedési hid leszen, akkor módjában áll a megyei érdekek kielégítése szerint cse­lekedni. — Könyöradományok. Burtal Ferencné földműves asszony férjét egy-két évvel ezelőtt részeg parasztlegény ék agy on szúr­ták. Az özvegy most a tél küszőbéu öt kiskora gyermekével a képzelhető legna­gyobb nyomorban sinyiik. Adakozásra szó­lítjuk tehát fel lapunk olvasóit. Bármi cse­kély adományt szívesen fogad és nyilvá­nosan nyugtáz szerkesztőségünk. A könyör­adományokat mi nyitottuk meg 2 frttal. — Borócy és a király. Egyik kedélyes urambátyám elevenitette föl a napokban ezt a régi iidomát: Egyszer nemzetes és vitézlő Borócy Marci, hosszú volna elmon­dani, hogy milyen deputációval, a színe elé került. Mi több, a cercle-nél ő fel­sége meg is szólítja Marci-mat, a ki me­lesleg a der-die-das-szal erősen hadi lábon állott : — "Wie heiszen Sie ? kérdezi a király. — Ich heisze Borócy von Marci. A király nem mosolyodott el. — Und was sind Sie 'í interpellálja tovább. — Ich bin Gefrornes. (Greschworenes-t akart mondani, ezt is az esküdt helyett.) Erre már a környezet hangos hahó tára fakadt, de a király még a hivatalos kérdé­seket: komolyan fíi/.i tovább. — Sind sie verheiratet ? Borócy megvető pillantást vet a vihogó környezet felé, keményen kivágja a mel­lét önérzettel felel : — Nein, Majestátische Herr, ich bin noch Ju ii g f r au. (Azaz nőtlen.) No erre már ő felsége sem türtőztethette magát, vállára veregetett Mirci urnák és kacagva szólt: — Schön, schön, mein lieber, aber doch glaubt Ihnen das der Teufel. — A herczegprimás könyve. Ma­gyarország herczegprimása könyvet irt a magyat ifjúság számára. Ez nemcsak az idei kaiácsonyi könyvpiaca legérde­kesebb eseménye, hanem a magyar irodalomtörténeté is. Voltak az ország prímásai közt Pázmány Pélerek, akik a vallásos vita-irodalom harcias köny­vesházát gyarapították. Voltak Veran­csics Autaiok, a kik a memoir-irodalom hatalmas aranybányáit nyitották meg. Voltak Zrednai Vitéz Jánosok, a kik az irodalom ós művészet alkotásainak kultuszában áldo/ták fel vagyonukat. Do bellelrista ínég nem volt az ország hetvenhat egyházfejedelrao közt. Va­szary Kolos az első elbeszélő iró. És első kötete az ifjúságé. Azé a magyar ifjúságé, melynek a biboros főpap élete kevésbé fényes, de azért igen érdemes korszakában, mint tanár, elragadó hév­vel tanította a történetet s annak ré­vén a hazaszeretet legfönségesebb tu­dományai. Simor Jáuos az ország első könyvkedvelői közé tartozott. Szenve­déllyel gyűjtötte nem csak a nemzet­közi müveket, do a magyar irodalom termékeit, sőt a hungarikákat is. Fe­jedelmi vagyont áldozott negyvenezer kötetes könyvtárára. Halála után Cser­noch Jáuos kanonok adta ki irodalmi emlékét, összegyűjtött beszédeiben. Ez az egyetlen könyv maradt reánk Simor János negyedszázados érseksége után. Vaszary Kolos még bencés tanár ko­rában irogatott történéli tanulmányo­kat, melyek közül legtanulságosabb a a Várnai vészre vonatkozó. Háromkö­tetes Világionénete még mindig a leg­népszerűbb tankönyv középiskolánkban. A ma megjelent ifjúsági kötet törté­nelmi elbeszélését még mint bencés ta­nár ina s a pápai Ifjúsági Pluiarch-ban adta ki az ötvenes években. Egy igen élelmes könyvkiadó cég érdeme, hogy a primás könyve gondos átdolgozásban, pompás illusztrációkkal s fényes kia­dásban megjelent. Angyalfiáuak a leg­kedvesebb ajándék. A primás könyve a Wodianer ezóg hazai kópiróművószek ál­tal illusztrálás ifjúsági iratai közt lá­tott világot, öt elbeszélés van benne mindössze. Majd érdekesebb a kötet ^agánál az elbeszélések hangulata és lendeueziája. Az egykori tanár azon a nyelven ir, melyet minden tanuló megért s melyen leghálásabban csö­pögteti lelkébe a póldaáliilás tanulsá­gait. Az egyszerűen ós kedvesen folyó elbeszélés színes stílusába bole van­nak szőve a tanítás aranyszálai, eze­kért a szálakért keletkezett az egéöi hímzés. A fogékony szellemű fiatal ol­vasó része sem veszi a kitűnő, pedagó­giai cselt, mert mulatva, gyönyörködve tanul. Olvassa a históriát és tanulsá­gos aforizmák maraduak az emlékében. Elszórakozik az elbeszélésekéit és dús­gazdag gondolatokkal gyarapítja szel­lemét. Az erkölcsi oktatás ez a mesteri módja a primás könyvének legszebb s ifjúsági irodulmuukbau legritkább él'* deme. A prímás könyvének nagyon meg fog örülni fiatal Magyarország. Az idei karácsonyfa alatt kevés könyv lesz olyan kapós, mint ez. Az iltusztráczió­kat Vaszary János rajzolta, a ki a hercegprímás unokaöcscse s most jele­nik meg legelőször a nyilvánosság előtt. A fiatal képíró kezejárása párisi. Raj­zai jellemzetesek és biztosak. Viguettei gondos történelmi tanulmányokra val­lanak. Az uj illusztrátor igen szép út­levéllel megy ki a világba. — A vármegyék térképei. Annak idejében még Trefort miniszter gondoskodott arról, hogy az egyik fővárosi térképészeti intézet fokozatosan állítsa elő a vármegyék nagy­arányú fali térképeit. A mappák feltétlen szükségességét az elemi oktatás körül a mostani miniszter is belátván, folyvást tá­mogatja a vállalatot, mely eddig már 37 vármegye fali térképét készítette el. Ujabbau azonban kiderült, hogy a vármegyék nagy része még be nem szerezte a térképeket, a mi nagy kárára van ez oktatásnak. Ezen segítendő, Csáky Albin miniszter telhivta az összes vármegyéket és az iskolai főható­ságokat, hogy a térképeket minél előbb vásárolják meg. — A kolera. Komárommegye gesztesi járásában a kolera megújult, mi miatt a vásártartási engedély visszavonatott. — Sarkady István, egykori regényíró s lapszerkesztő, Ötvennyolcz esztendős ko­rában, Budapesten meghalt. Regénykőtefce Odescalchi Gyuláné herczegnőnek ajánlva, még az ötvenes években jelent meg. A hetvenes évek végén Eszteigombán volt lapszerkesztő, honnan rövid idő múlva is­mét visszatelepedett a fővárosba s vallásos irány u füzeteket adott ki. Temetése de­c'/.eiiiber 10-én d. u. 3 órakor volt üllői-uti 65. számú lakásából. — Csodabogár. Beküldtek szer­kesztőnkhöz egy «6si dicsőségünk* c. sóit disant röpiratot. Szerzője valami Né­mái hy Kálmán. Mindenféle nyíl vészét hetet-havat összehorda füzet 16*án olda­lán, a minők tudományos érdekéről világos fogalmunk lesz ha olvassuk az Utolsó lapou at. szerző személyleirását. (Úai^ ez is ki van nyomva.) Kiállította Szó csény nagyközség elöljárósága 39/91.­82. a. «Igazoló-jegy. — Vezeték és mellékneve : Nómáthy Kálmán. Rangja, foglalkozása : tudományos kutató. Ille­tősége : Szécsóny. Kora : 36 éves. Ter­mete : közép. Arca : hosszas. Szeme : s/tirke. Szája; szabályos. Orra: rendes. Különös ismertető jelei: haja hosszú, mezítláb ós hajadonfővel jár, ruházata egy fehér pendel ós egy ruha.» — Váljék egészségére ebben a meleg időben ! — Revicky Gyula kiadatlan köl­teménye. Különösen felhívjuk L ol­vasóink figyelmét a mai tárcánkban közlött Nem is volt még . . . cziinű szép költeményre. Ez is egy a korán el­hunyt kitűnő poéta verseiből, a mik még eddig napvilágot nem láttak és hiányzanak az összes ReviCky-kőtetek­ből. Mert, ugy látszik, Revicky is Arany­nyal tartott, a ki halála előtt azért nem adott ki többé verseket, «hogy ne haljon meg mint koldus, a ki sem­mit nem hagyott.* A Magyar Nők Lapja karácsonyi szalonja fogja közölni a költő husz éves korbeli arcképét és e vers kéziratának facsimiiéját is. Csak szolgálatot, vélünk teuui az ^Eszter­gom ós Vidéke» olvasóinak, midőn a «Nem is volt még»-et a budapesti és vidéki lapok közlése előtt köareadjnk

Next

/
Oldalképek
Tartalom