Esztergom és Vidéke, 1892

1892-12-15 / 101.szám

Inn jósága, baráti szivélyessége, humá­nus nyájas modora, mindnyájunk szírét melegen áthatotta, ki hazafias lelkese­déssel, erélyes kötelesség-teljesítéssel, hivatásának nemes felfogása mellett, kölesen, igazságosan, kegyelettel és 'szeretettel kormányozta e megyét ós a várost, azoknak érdekeit ós igazait ha­talmasan védte és ápolta és igy nem csak e megye és város, de a haza irá­nyában is a közjót eszközölte, mely ily utou szerzett bokros érdemei elismerése jeléül, ő cs. és apostoli királyi Felsége részéről méltó kiiüntetósekben részesült. «Denique laudari sacrato Cae­saris ore emeruit,» a mint a római íköltő mondja. Azért sajog váratlanul ejtett fájdalmas sebünk. Enyhíti azon­ban vesztesége fölötti fájdalmunkat azon vigasztaló tudat, hogy tőlünk való el­válásának oka legszebb férfikorában nem testi fogyatkozás, vagy betegség, sem munka melletti kimerülés, sem aggkor és vele járó testi és szellemi gyengeség, hanem oly nézet és véle­mény eltérés, melyet, az élet, az idő., a társadalmi viszonyok ós a politikai exigentiák talán könnyebben, talán ha­marább ki fognak egyeuliteui, mint azt gondolnók, azért biztos azou hitünk és azon meggyőződés szilárd bennem, hogy midőn mai napon ő méltósága politikai munkásságát e megye és város admi­nistrationalis terén beszünteti, fényes szellemi tehetségét, magas társadalmi és jwlilikai állását habár uem Eszter­gomban, de mindenesetre a magyar haza ós nemzet javára más téren, a közgazdászat, a társadalom, a közjóté­konyság, a eultura, valamint a haza­íiasság egyéb téréin fogja áldásosán érvényesíteni. Es uem fog megszűnni soha vigasztalója ós istápolója lenni az ügyefogyottaknalr, maecenása a tu­dományoknak, barátja és védője min­den jónak, nagynak s nemesnek. És azért dicső nevo körtünk min­denkor az édes és hálás visszaemléke­zés magasztos tárgya leend és mara­daud. Családjával együtt az egek ura őt sokáig éltesse. A főjegyzői lelkes indítványt melegen pártolom, szivem­ből elfogadom ós elfogadásra ajánlom.* Ezenkívül szép beszédet mondott dr. •Htílc Antal polgármester Esztergom •város és Villányi Szaniszló gymuásiumi igazgaió a szent Benedek-rend s a pap­ság képviseletében. Felolvastatott dr. Wekerle Sándor miniszterelnöknek leirata, a melyben értesíti a megyébizottságot az uj kor­mány megalakulásáról és a megye kö­zönségének támogatását kéri. Egyhan­gúlag tudomásul vétetik; a. megye tá­mogatását igéri és ennek feliralílag kifejezést is fog adni. Mattyasovszky Kálmán ügyvéd tekintettel arra, hogy a főispán a levél szövege szerint a je­lenlegi kormány program mja folytán volt kényteleu . visszalopni, hozzájárul ugyan ahhoz, hogy a miniszterelnök­nek és kormányának bizalom szavaz­tassák, de érinteni indítványozza a szö­vegben azt, hogy a mennyiben a nagy veszteségnek, melyet a megye a főis­pán leköszönése folytán szenved, a kor­mány az okozója, a feliratban ennek is nyoma legyen. A közgyűlés mellőzi ez indítványt, mert a határozat kimon­dása után tétetett. Donnány Imre rö­vid felszólalásában Mattyasovszky indít­ványát mellőzni kéri ós pártolja a fő­jegyző indítványát. Az ülés második fontos tárgya volt a kis Duna kikotrásának és a téli ki­kötő létesítésének kérdése, Barta Ár­min tb. főjegyző felolvassa a kereske­delmi iniuistemok Esztergom vármegye törvényhatósága és Esztergom kir vá­ros képviselő-testülete által a minisz­tériumhoz intézett feliratra adót' vá­laszát, a melyben értesíti az illető tes­tületeket, hogy ezen kérdés a földmű­velésügyi minister hatáskörébe tartozik és az ezzel töri ónt megbeszélés folytán tudatja, hogy mindkét miniszter a kis Duna kikotrását egészségügyi ós köz­gazdasági Szompontból helyesnek találja és szakközegeit a kérdés tanulmányo­zására utasítani fogja. Kijelenii egy­úttal, hogy ezen kérdésnek megoldása az állandó hid fölépítését nem fogja elodázni. — A kikötőre vonatkozólag egyelőre határozott ígéretet nem tesz, mivel előbb más hasonló kérdések meg­oldása veszi igénybe a minisztérium munkásságát. Ezenkívül még több kisebb jelen­tőségű ügy elintézése után az ülés vé­get ért. — Végül az összes választó­kerületekben a megyebizottsági tagok választására dec. 28. tüzetett ki. Az állandóhid kérdéséhez. Aktuálisabb dolog alig van szőnye­gen, mint az állandó hid kérdése. De­cember 12 én a kir. városi tanács tagjai a pénzügyi bizottsággal együttesen ta­nácskoztak a kérdés megoldása felöl, nem mintha a tanácskozás eredményével ordítás, s az emberek megfeledkeznek nem is magukról, hanem táncosnőikről s felpo­fozzák egymást! A megfeledkezés proce­szu^a roppant rohamos, s uz ember csak­hamar elfelejt mindent, a mi útjába áll a szabadságnak. Mert éljen a szabadság, le a íabsággal. Ha a szivünk tele van jókedv­vel, öntsük ki a kurjantások csatornáján, s ha a lelkünk megdagad az Önérzettől, kenjük oda ezt a fölösleg önérzetet a szom­szédunk arcához. Hanem a mámorom csakhamar elszáMott, 8 azt láttam, hogy azok az urak egy csöp­pet sem dühösek s egy csöppet sem jó­kedvűek. Hogy csak azért kurjongatnak, mert ugy hallották, hogy a csárdás ere­deti tánehelyén a falusi korcsmában is el­kurjantja magát a jókedvű legény. A kijó­zanodásnak ebben a pillanatában jobban láttam, mint a józanság óráiban. A tekin­tetem megkapta egyszerre a társaság ké­pét, s ugy látta, hogy az e fotográfia az olyan Schlesingerek egy egész világának fényképe, a kik nem hagyják magukat, és nem is hagyhatják magukat, mert önma­guk nincsenek is jelen, hanem csakis a maguk választott mintáiknak erőszakolt kópiái. S azt a fotográfiát szerte felismerték, s a szegény Schlésingert elfogadták a lefény­képezett világ szimbólumának. Nem rekla­málom a fölfedező dicsőségét, még a ke­resztapaságét sem, bár büszke vagyok erre a komaszerepre. Valamikor valaki ugvis szimbólummá lett volna. Ha nem Schlé­singer, hát Huber Tóni, s ha nem Huber Tóni, hát Wewrewch Pista. Mert mkd a három ennek aa affektált jókedvnek nyil­vánulásaival mulat, mert mind a három a magamegfeledkezést hazudja s a duhaj ko­dást játsza, mert mind a három a magyar báltermet a komédiázás segélyével csap­székké akarja alakítani. Éa Schlésinger képe megint feltűnik a látó határon. Már olvassuk a báli készülő­désekről szóló jelentéseket. Bizottságok, mamák és leányok nagyban készülődnek az évadra. Az egyiket a rendezés gondja bántja, a másikat a toilettek kérdése, a harmadikat az az újság hidege rázza, hogy mi lesz, s hogy milyen is az a világ, a melyen keresztül hivatalosan vezetik be az igazi nagy világba? A három közül egy sem gondol Schlésingerékre, akik pedig va­lószínűleg az idén is megzavarják cirku­lusaikat. Talán nem ártana, ha legalább a rendezőbizottságok vetnének ügyet a Schlé­singer kérdésre, mert igazán kár volna, ha a fiatal leányoknak világbavezető cicerone]a az idén is az a Schlésinger volna, a ki nem hagyja magát. — Artézi kutak fúrásának előmozdítá­sára a földmivelési miniszter a vármegyei törvényhatóságokat körrendeletben hivja fel. A kutakat fúratni óhajtó érdekeltek figyelmeztetnek, hogy a földmivelésüííyi miniszter ugy geológiai, mint műszaki közegeit az érdekelteknek rendelkezésére bocsátja. Az erre vonatkozó kérvények a fölemivelésügyi miniszternek terjesztendök fel. fölfelé imponálni akarna, hanem a városi [ kiküldettek kérlek tanácsot, melynek alapján nézeteiket összeegyeztetve, a minisztériumnál azt kifejthessék. A tanácskozások nézetei különfélék voltak. Leginkább az állandó hídhoz vezető útvonal megállapítása körül történt az eszmecsere. Voltak olyanok, kik a városi gyógyszertár-épület kisa­játításánál aLőrinc-uieát szemelték ki, do voltak olyanok kik a Klastrom utca ós az ezzel kapcsolatos Plébánia-utca kiszélesítése mellett a templomiért je­lölték ki a hidhoz vezető útvonalul. Kombinációba vétetett még a Szél-utca, sőt Hévíz-utca is, azonban a suly a Klaslrom-uteára lőn fektetve azon okból, hogy itt tulajdoukép csekély -összegű kisajátítással áll szemben a város. Midőn a tanácskozás menetét itt fel­említjük legyen szabad az említett tervek­hez nekünk is hozzászólnunk. A mi néze­tünk szerint a hidhoz vezető ut nem lehetne mármint az ókteleitsógéről hí­res Árok-sor. Miután Esztergom jövőjének súly­pontja a vasul felé gravitál, miután a természetes terjeszkedés határai nem a hegyek tövében keresendők, som pedig velencei módon a Duna tükrein, hanem okvetlen a magasabban fekvő siklói felé kell irányuluiok, a mire a tátid országút és a kend^resi-pincék közöt i nagy terület alkalmas ; csalódik a ki azt hiszi, hogy a vasutak csopor­tosításakor Esztergom kir. város belső része azon arányban fog emelkedni, mint a külső rész. A közvetlen köze­lünkben levő Párkány természetes ké­pet nyújt erről. Látjuk hogy az ingo­ványos talajon egész utca keletkezett a vasút mentében. Mígnem a sokkal egészségesebb fekvésű terület a róvház­tól balra eső ós elegendő magos niveaun álló dunapart, egy árva magánháfl ki­vételével, egészen elhanyagoltaid!. Ugyan miért ? — mert a vonatok járá­sától messzebb áll. Esztergom jelenlegi középpontja meglehet,hogy házaival a le­vegőég felé fog emelkedni, mert másként nem is goudo ht'ó, azonban a szemmel látható terjeszkedés jövője a külső rész­nek hagyatott fon. A mostani Csillag­utca leendő alakulásának alapvető mun­káját most kell megkezdeni^ még pedig akként, hogy a rajta végighúzódó árok eltávolitlassék, a Pach-féle ház kisajá­tításával az Arok-sor betömése után a közforgalomnak átadassék és szolgáljon egyúttal az állaudó-hidhoz vezető leg­szélesebb ós igen kevés kisajátítási összeget felemésztő legalkalmasabb út­vonalul. Tudjuk, hogy egy nagy kérdés tá­mad erre. Hát a hegyekről lezúduló záporok vize hova és merre vegye utját ? Mielőtt erre felelnénk, jöjjünk tisz­tába azzal,helyen való-e hogy a Simor-ulca és ezt keresztező, hegyekhez közelebb fekvő utcák minden zápor után sárfósz­kek maradjanak, záporok esetén pedig halászcsizinákban, vagy pedig csak gva­log hidak rögt önzése mellet! használhatók. Hóolvadás beálltával minden év tavaszán hasonló körülményekre bukkanunk. Sza­bad-e ennek továbbra is igy maradni ? Szabad-e egy város egészséges fejlő­dési viszonyaival kapcsolatban ily mi­sériáknak előfordulni ? Ha nem, akkor építsünk egy hatal­mas csatornát, mely kezdődhetik akár a Német-utcai Magyarovits-fóle ház szögleténél, akár a Siszler-ut tövénél a református imaház előtt. Ezen csa­torna megfelelő mértékben húzódjék tova a temető alatt, a Gouér-utcán vé­gig, bele torkolva a kolera-kórház előtt építendő nagy terjedelmű gyüjtö­medencóbe, a honnét szabad árokban hömpölyögne a viz a doroghi vám­házig, innen a Vámkereszt-utcán ke­resztül a táíhi vámházig futna és in­nen aztán szabad, födetlen árokbau keresne utat a kis-Dunaágig. Ha ezen terv inegvalósu-lna, ugy a Csillag-utca és Arok-sor megtisztulás állapotában Esztergom legszebb és leg­látogatottabb utcáját képezné. őrszem. III KEK. — Vaszary Kolos hercegprímásnak kinevezése bibornokká most már bizo­nyosan meg fog történni a legközelebbi konzisztőriuiaban és 0 Pulsége a ki­rály a birétumfeltevés ünnepélyes té­nyét magyar udvari méltóságok közre­működése mellett Budapesten fogja vé­gezni, valamint egyáltalán súlyt fek­tetnek az udvarnál arra, hogy ezentúl minden a magyar közjogot valamrkó­peu csak érintő szertartás Magyaror­szágon és magyar móltóságok segédke­zése mellett történjék. — József főherceg és Vaszary KolOS. Vaszary Kolos hercegprímás megígérte volt Thewrewk Istvánnak, hogy «József föherczeg» cimü müve részére megküldi a József főher­ceggel való ismeretségének adatait. A hercegprímás ugy ígérte, hogy ha csak ideje engedi, ezeket maga irja meg, de rendkivüli elfoglaltsága e szándé­kában meggátolta s ezért az adatokat Vaszary tudósításai után titkárja Kohl M'-dárd irt a es küldötte meg Thew­rewk nek, ki azokat most sajtó alatt levő művében fölhasználta. — A pápa jubileuma. Vaszary Ko­los hercegprímás megbízta egyház­megyéjének tanfelügyelőjét, dr. Kom­lóssy Ferencet, hogy a katholikus ta­nítók nevében a pápa püspöki jubileu­mára hódoló feliratot szerkesszen. A feliratot a tanítók aláírják s az alá­írási iveket albumba kötve adják át a pápának. A hercegprímás ugy tervezi a dolgot, hogy a mozgalomhoz többi egyházmegyék is csatlakozni fognak. E végből Komlóssy dr. megkeresi majd a többi egyházmegyék tanfelügyelőit is, a kik az aláírásokat az összes magyar katholikus tanítók körében gyűjteni fogják. Az album költségeit a herceg­prímás vállalta magára. — Mailáth György helyettese. Esztergonimegye főispáni széke Mailáth György lemondása folytán megüresedett. A főispáni teendők ideiglenes vezeté­sével a belügyminiszter Rudnay Bélát, Kommárommegye főispánját bízta meg, a ki e minőségben már tisztelgett if Vaszary hercegprímásnál. — Csernoch János dr. apátkano­nok több rendbeli egyházi ügy rende­zése tárgyában, a fővárosba utazott. — Egyházi kinevezés. A herceg­primás Robitsek Foreuez drt, a köz­ponti papnevelő-intézetben felügyelő s több egyházi társulat titkárát cantus­és assistonciárum magistérnek nevezte ki. — A primási birtokok bérbeadása ügyében az egyik kőnyomatos tudósító jelentése nyomán majdnem valamennyi fővárosi lap közölte a hirt, hogy a Thuru gróf féle bérbeadás teljesen du­gába dőlt, mert a követelt bérösszeget megfizetni nem bírta. ^Az «Esztergom ós Vidóke»-uek leghitelesebb értesü­lése szerint e kir teljesen valótlan, mert a kérdéses 30,000 holdnyi bir­tok bérbevételének teljesen kész szer­ződésót a primatia elfogadta, Thurn gróf és neje a kir. közjegyző előtt aláirta és Lóskay Jeromos főkormányzó a primás aláírásának kieszközlése ügyé­ben ma utazott Budapestre. — Városi közgyűlés. Tegnap, 14-én Esztergom város képviselő testület* választó közgyűlést tartott, melyei Kruplanicz Kálmán kir. *tau. alispá* elnökölt. Földváry István tiszti főügyésa

Next

/
Oldalképek
Tartalom