Esztergom és Vidéke, 1892

1892-11-03 / 89.szám

— A főkáptalanhoz esztergomi rendelkező főerdészszé Nadhera Pál, kisapáti főerdészszé pedig Taxner Béla lett kinevezve. — Reáltanodái ünnepély. Abból a kettős alkalomból, hogy Körösi László dr. elbuesúzott az intézeti öl s Nógrády Jenő átvette tanszékét, szép ünnepély folyt le kedden d. e. az intézet falai kö­zött. Az egybeseregiett ifjúsághoz dr. Feichtinger igazgató tartott bosz­ezabb szónoklatot, bővebben emlékezvén mog a távozó tanár érdemeiről s mél­tatva az uj tanár törekvéseit. Körösi László az ifjúsághoz a munkáról és szorgalomról tartott elmélkedése után a legmelegebben búcsúzott el volt ta­nítványaitól. Nógrádi Jenő néhány szó­val köszönte meg a beléje helyezett bizalmat s a magyar nyelv lángoló sze­retetére hívta föl a tanulóságot. Az iskolai ünnepély Obermayer György igazgató tanár vezetése mellet folyt le. — A városi főjegyzői állás pályá­zati határideje holnap pénteken dél­előtt 10 órakor jár le. Lapunk zártáig Kollár Károly aljegyző és dr. Magyary Győző nyújtották* be pályázatukat. A választást tehát minden valószínűség szerint nem fogják többfelé forgácsolni a képviselők szavazatai s mind a két pályázónak erős pártja lévén, nagy küz delem fog kifejlődni. Az esetre, ha Kollár Károly nyerne többséget, a meg­ürfileudő aljegyzői állás egyedüli jelöltje Rothnagel Ferencz volna. A választási napot Kruplanicz alispáu már legköze­lebb ki fogja tűzni. — Ünnepelt vendégünk. Dr. Ham­pel József egyetemi tanár, akad. tag vasárnap — okt. 30. — a déli sze­mélyvonattal érkezett Esztergomba a csarargőzösön, melynek állnmásánál dr. Walter Gyula, a hangverseny rende­zőségének elnöke és Récsey Vikior vár­ták. A gőzhajótól egyenesen a benézek székházába hajtatat Ott, a hol szívélyes vendégszeretettel fogadták. Tiszteletére Villányi Szaniszló igazgató díszebédet adott, melyen előkelőbb köreink több tagja vett részt. Az ötödik fogásnál dr. Walter Gyula emelkedett fel és igy szólott : M. T. uraim ! Talán sohasem bizonyult igazabbnak a régi mondás: «Los extremes se touchent*, mint városunk­ban ma, midőn a legrégibbb mult di­csőítése ós a legújabb jelen ünnepelése találkoznak; midőn a dicső multak emlékei és a jelen nagy érdemei egy­szerre magasztaltatnak; midőn a rég elhalványult fény és a csak most fel­csillantott ragyogás együttesen nyúj­tanak gyönyörködtető látványt szemeink­nek. Állandóan előttünk tündökölvén nemcsak e város, de az egész ország díszének ós büszkeségének, reményének ós vigaszának, gyámolának ós oszlo­pának sziveket hódító ritka erényei, századok hálás elismerésére ós magasz­talására méltó tettei, valamint azok számába, sorozható tervei : önkéntelenül érezzükmegrezdülni szivünk legvidámabb húrjait és oly lelkes hangokat hallatni, melyek a fellegeket áttörve, a Minden­ható trónjához hatolnak ós hosszú, bol­dog életet könyörögnek bőn szeretett kegyelmes főpásztorunk, városunk leg­újabb és azt valóban díszítő díszpolgára számára. A távol multunk dicső emlé­keit bizony talán homályba burkoló rej­tekben azonban, nem vagyunk képesek tájékozni magunkat, képtelenek vagyunk felmelegedni már—már elhaló parazsai­nál oly alapos tudomány fénye, oly nagy lelkesedés kiolthatlan tüze nél­kül, minta minőt ő nagysága dr. Hampel József egyet, tanár ur, azon ünnepelt férfiú személyében vau szerencsénk bír­hatni, kit midőn a kedvező véletleu városunk szerény falai között enged tisz­telhetünk, lehetetlen elmulasztanunk, hogy ünnepélyesen ne biztosítsuk őszinte tiszteletünkről és ennek zálogául azon forró óhajról, melylyel részére lankad­hatlau tevékenységének folytatására vi­ruló egészséggel és zavartalan munka­kedvvel füszerzett igen-igen hosszú éle­tet kivánnok. Éljen !» Az éljenzés le­csillapnltautáu dr.Hampel József ragadta meg a szót. «Három éve körülbelül —• monda — hogy utoljára lehetett szeiencsés e székház vendégszeretetét élvezni. Minél ritkábban lesz azonban osztály részóvó e szereucse, annál maga­sabbra becsüli azt, annál nagyobb Örömet érez felette, mivel igen gyöngédek azon kötelékek, melyek őt a hazafias sz. Bene­dek rendhez fűzik. Áldott mestere, ki­nek legtöbbet köszön; kinek emlékét kegyelettel ós áldva őrzi a magyar tu­domány, e rendnek volt tagja : Rótner Flóris. A mily kegyelettel viseltetik azonban megdicsőült mestere iránt, ép oly őszinte tisztelettel viseltetik ez ér­demdús rend azon élő tagjai iránt, kik a tudományosságnak mindannyira hiva­tott művelői, a nemes érzelmek ápolói, az igazi hazafiság lelkes bajnokai. Két férfiúról azonban különösen is meg kell ez atkalommal emlékeznie. Az egyik a sz. Benedekrend jelenlegi főapátja, ki­nek megválasztásában a rend oly fényes tanúságát szolgáltatta azon elismerés­nek és nagyrabecsülésnek, melylyel a tu­dományos érdemek iránt viseltetik. Fe­hér Ipoly ő méltóságára emeli tehát első sorban poharát, ki a hazai tanügy teróu már eddigelé is elévül hetién ér­demeket szerzett és meg van győ­ződve, hogy ezen érdemeit jelen magas állásábau csak növelni ós gyarapítani fogja. Másodszor a rend egyik jelenlevő tagjáról kivan megemlékezni, Villányi Szaniszló igazgató úrról, ki a tanügy te­rén kifejtett lelkes tevékenységét oly serény irodalmi munkássággal tudja párositaui. Üdvözli őt különösen, miut Esztergom városának egyik alapos tör­ténészét és kívánja, bogy annak múlt­jára vonatkozók utatásik még igen sokáig folytathassa. Lelkesen éljenezték meg a jelen voltak Hampel tanár szép sza­vait és feszült figyelemmel hallgatták aztán Villányi Szaniszló lelkes felkö­szöntŐjét, melylyel először a uévünne­pét ülő horezegprimást, másodszor Ham­pel tanárt éltette. Ebéd után Hampel Récsei kíséretében^ Knauz Nándor püs­pök által kiásott Ákos-palota megtekin­tésére rándult ki a Szenlgyörgyinozei határba. Visszatérvén Knauz Nándor püspöknél tisztelgett és behatóan meg­tekintette mindazon tárgyakat, melyek az ásatások körül felszínre jutottak Hampel nagy jelentőséget tulajdonit ez ásatásoknak ós a felfedett alapokat az ország legbeesebb emlékei közé számítja. Hétfőn ugyanesak Récsei tanár kíséreté­ben több látogatást tett ós a déli gyorvonattal visszautazott a fővárosba. — Csillaghullás. A novemberi előlépte­tések alkalmával ezredünkben a következő emelkedések történtek : Müllenaui Müller őrnagy alezredessé.KornhaberA. másod osz­tályú kapitány első osztályuvá,SchützA. fő­hadnagy kapitány nyá, Peyer József had­nagy főhadnagygyá s Müller Emil tiszt­helyettes hadnagygyá lett. — Áz aranyifjúság impozáns számban élénkíti városunk társadalmi életét. A föl­sőbb-tanodák hallgatói már az intézetek­nek bezárása után haza-vonult a kolera elől, többen pedig a vasárnapi estély al­kalmából rándultak haza s töltenek itthon néhány szabad napot. Ilyenkor látszik meg leginkább, hogy milyen más élet volna az, ha Esztergomnak csakugyan volna arany­ifjusága, mely üdítő szellemmel adna pezs­dületet az aluszékony hétköznapoknak is. A rögtönzött vakácziók immár véget érnek, amennyiben nov. 7-én a főváros területén lévő összes főiskolákban újból megkezdődnek a félbeszakított előadások. — Halottak estéjét a hagyományos kegyeletes pompával ülte meg a lakos­ság. A ragyogó őszi időjárás a teme­tőkbe való zarándoklást nagyban elő­mozdította s kivált a városi teme'őbeu ember erab^t hátáu mozgott. A gymua­ziumi ifjúság fél hatkor tartotta meg halotti ünnepélyét s Biross VIIL oszt. tanuló mondott érzísteii szónoklatot. Az ifjúság két gyászdalát Schedl Arnulf tanár vezényolte, A gyászoló közönség hét óra felé hagyta el a sírok birodalmát. — A városi kolera-kórház, melyre mint az egészségügyi viszonyok mutat­ják aligha lesz már szükség, teljes föl­szerelései rendelkezésre áll. A fölszere­lés költségei 576 frt 83 krt tettek ki. — A Széchenyi-téri kövezés fo­kozott erővel halad előre s a vállal­kozó tőle telhetőleg mindent elkövet, hogy a munkálatok mihamarabb befe­jezést nyerjenek. Az idő rendkívüli ked­vezése uagy előnyére vau ez iparko­dásnak s azok az aggodalmak, melye­ket a tér kereskedői hangoztatnak alig ha lesznek indokoltak. A mint a je­lek mutatják a rendezés nagy munkája még az idén elkészül s tavaszra már csak a járók melletti fasor beültetése marad hátra. - A tabán feltöltése. Égető szük­ségnek igyekszik eleget tenni az az intézkelés, hogy a tabán városrész, mely az árvíz veszedelmének mindig első ál­dozata, tervszeriileg föliöltessók. Helcz polgármester javaslattételre szólította föl a város szakértőjét, ki ezen javas­latát már be is nyújtotta a tanácsnak. |E javaslat lényege egyelőre csak any­nyibau kíván segíteni a mostani hely­zeten, hogy az titczák járdái 50 cen­timéterrel emeltessenek föl, mi által a háztulajdonosok a belvíz levezethetése czóljából kénytelenek lesznek az udva­rok nívóját is legalább ilyeu magasra fölemelni. — A Gohér-tltcza rendezésére vo­natkozólag Szilágyi F. Lajos mérnök benyújtotta javaslatát a város tanácsá­hoz mely szerint a tervbe vett összes munkálatok 300 frtba fognak kerülni. Az uteza-rendezóst már a tavaszszal ke­resztül fogják vinni. — Bérkocsisok orczátlansága czim alatt mult számunkban hozott újdonságunkra reflektálva, a párkányi jár. főszolgabíró ur felkért bennünket annak közlésére, hogy hasonló esetekben az inzultált felek csak egy levelező lappal szíveskedjenek hozzá fordulni s a panaszon a kihágó bérkocsi­sok példás megfenyitésével fog segíteni. Nevezett főszolgabíró ur közli velünk, hogy hasonló kihágásokért a bérkocsisokat eddig már 300 frton felül büntette s már rég­től fogva megegyezett az állomásfönökkel,. hogy minden vonat érkezéskor a kapuk becsukatnak, nehogy az alkalmatlankodó­kocsisok a perionon megjelenhessenek. Min­den kocsisnak pénzbüntetés terhe alatt a bakon kell várnia; ha ez nem igy van, bár­mikor panasz tehető. — Adók kivetése. A pénzügy miöiszíM' körrendeletet intézett valamennyi pénzügy­igazgatósághoz melyben az állami egyenes adók 1893. évre leendő kivetésének alap­jánál szolgáló munkálatok megindítása czél­jául egyelőre az adókötelezettek és adó­tárgyak összeírásáról, valamint az I. II. osztályú keresetadó és a házadó kivetésé­ről intézkedik. — Vasúti összeütközés. Az okt 31-én éjjel Bécsből Budapestre érkező személy­vonat Almás-FüzitŐnél beléütközött az ot­tan álló tehervonat utolsó kocsijába, amely alkalommal három kocsi és a személyvo­nat mozdonya megrongálódott; az utasok­nak és a személyzetnek azonban semmi baja nem történt. Az összeütközés követ­keztében a vonat 35 percznyi késedelmet szenvedett. A vizsgálatot megindították. * Orvosok dicsérik s ajánlják. Peiu Gh. xv t gya­korló orvos, Hajíenbau- p. korneuhurg, ezt írja; „Mind azon esetekben, a hol Brandt Richárd gyógy­szerész svájezi labdacsait használ <ain. a siker mű­dén tekintetben kitűnő volt. Ebből látható, mily hasznos ezer a Brandt Richárd gyógyszerész svájezi labdacsa (egy doboz 70 kr. a gyógyszertárban) gyo­mor-, máj-, epe stb. bajokban. De mindig óvakodni kell, ne hogy valami hamisítványt, hanem csakis a valódi, — Brandt Richárd gyógyszerész-féb) svájezi labdacsot, a fehér kereszttel vörös alapon, szerezzünk be. Főraktár: Budapesten, Török József gyógjsz ertárában, Király-utoza 12. azám. e összeB ingóértékekre vonatkozólag b. Pa­Jocsai György, mint kiskorú fiacskájának természetes gyámja köteleztetik, eme rész­ben igaztalanul s egyik-másik örökös prae­judieiumával elfoglalt s bírt ingó javakból nekik a méltányos részt kiadni. Az activ és passiv adósságok pedig, — a Bottyán elisŐ házassága idejebeliek a Jósa-örökösök, — a második házassága idejebeliek viszont az adoptivus Bottyán-Örökösök és Palocsay György mint Forgách JuÜána fiának gyámja által szedessenek ki. Végre a ménes, gu­lyák, nyájak, barmok stb. miután azok el­tartásának költségei az érdeklettekkel ki­egyenlítetnének, — egyenlő arányban osz­tandók el az örökösök között. Mely osz­tály és liquidatió végrehajtására Tek. Ngos Köpösdi Tolvay Gábor kir. itélőmester rendeltetik ki, Sigray János és Paluska György kir. táblai bírákkal, kik is min­denben a föntebbiek szerint, a jog és igaz­ságnak megfelelőleg járandanak el. Aetum Tyrnavie, dje 17. Augusti 1715. Gr. Forgách Júlia már 1713-ban elhalt; második férjétől származott egyetlen gyer­meke is nemsokára követte anyját a kora sírba. Esztergom kir. város a Bottyán-félé ha­gyaték ellen intézett pereskedésnek a vér­ségi ós fogadott örökösökkel kötött s a kir. város részére 2500 frtot biztosító ba­rátságos egyezséggel vetett véget. A kir. személynök, Fiáth János előtt 1714-ben Nagy-Igmándon (január 13.) történt mag­egyezés szerint Szabó Mózes, esztergomi lakos, két határidő alatt — a folyó év­ben — fizet a városnak összesen 937 raj. frtot és 50 krt. ; a Komáromban lakó Jósa Kata asszony pedig szintén két ha­táridő alatt 312 raj. frtot és 50 krti A többi örökösök ellenben az 1250 frt adós­ság fejében az Esztergommegyében fekvő Alsó- és Felső Gyivát s Felső-Bélát, to­vábbá a Csongrád mellett fekvő Szántó és Felgyö puszták felét teljes haszonélve­zeti joggal átengedi a kir. városnak (tehát zálogképen) mindaddig, mig csak a fent­emlitett összeget a városnak le nem fizetik. Esztergom kir. város mindezen birtoko­kat teljhatalmú kiküldöttei utján — tény­leg birtokába is vette már 1714-ben. A vá­rosi tanács, midőn teljhatalmú megbízat­tai e szerződést a tanács ülésben előter­jesztették, egyhangúlag elhatározták volt, hogy ezen egyezség utján befolyó pénzből a plébánia-templomban főoltárt állítanak. A Bottyán kezén volt gr. Pálfi-féle bir­tokokat a grófi család beleegyezésével gr. Károlyi Sándor, a kuruez altábornagy vette át zálogjogon, a mennyiben a zálogpénzt le­fizette (1713.) az örökösöknek (összesen 12.) Az esztergomi Bottyán-kastély 'továbbad (1. hátrább) is br. Kucklánder birtokában maradt, ki azt a város tiltakozása daczára nejének adományozta. A kastélyra azon­ban a kii. fiscus is igényt tartott ; mert Bottyán fiúgyermek nélküli halála követ­keztében a kir fiskus kezére kellett volna szállania — ama kir. oklevélbe foglalt ígé­rete alapján, melyet még 1698-ban tett — kastélyának nemesi curiává avatásakor. Sok egyezkedés, ellentmondás és huzavona után a kastély végre is a 3200 frt erejéig viszontkövetelést támasztó őzv. br. Kuck­landerné birtokában maradt. Az özvegy­nek 1726-ban bekövetkezett halálával a kastély valóban a kir. fiscus kezére szállt; a kamara végre 1728-ban 4400 frt lefizetése után a kastélyt átengedte a kir. városnak. Vak Bottyán tetemét a gyöngyősi ba­rátok kriptájában helyezték el őrök nyu­galomra, özvegye 2000 frtot fordított te­metésére és szt. misékre. Esztergomban manap már csak a szájhagyomány, az ol­dalszárnyaival ma már kibővitett Bottyán­kastély, a róla elnevezett tó és egy utcza őrzi emlékét. Kétségkívül a kuruezvilág és Esztergom múltjának egyik kiválóan em­lékezetes alakja volt. VILLÁNYI SZANISZLÓ. ' ->^^<®C=>< — A Lujza egyesületet, melynek felhívását lapunkban szószerint közöl­tük s mely csak pár héttel ezelőtt nyi­totta meg irodáját Budapesten, a Hat­vani-uteza 12. -számú házában, oly tö­megesen keresik föl a munkát kereső nők, hogy alig bir már nekik kerese­tet szerezni. Alig 14 nap alatt 30 sze­gény, de becsületes nőnek, köztük szá­mos családanyának adott megrendelé­seket. Az egyesület egész halom min­denféle jól elkészített ezikkol rendel­kezik már. A derék egyesület tőlo (el­hetojeg mindent elkövet, hogy nemes czéljainak megfelelhessen, de ezt csak is ugy teheti, ha a közönség részéről támogatásban'részesül, miben, tekintet­tel emberbaráti törekvéseire, kétségkí­vül lesz is íésze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom