Esztergom és Vidéke, 1892

1892-10-27 / 87.szám

Oly esetben, ha valaki több részfizetést , p. o. két vagy három 60 frtosóvi részletet akarna tenni, ez esetben a második, harmadik, esetleg még többi résziot befizetései után ő maga csak 3000 frtot, özvegye ennek 50%-áfe, árvái pedig fejen kint szinte annak 10, illetve 20%-át nyerik nyugdíjul, ugy, hogy két részletre 800 frt, három részletre 1100 frt s igy tovább leend a nyugdíj összege. A halál következtében visszatérítendő betétek s kamatai megtérítése a tartalékalapot, — minden egyéb kiadás a nyugdijalapot terheli. A nyugdíjazás e módozatát életbeléptetők korkülönbség nélkül elnyerendik bármikor bekövetkező munkatehetlensógök esetén, eselleg halálozásuk utáu családjaik a nyugdijat, — ha az életbeléptetés első éve elmúlt, a jogosultság feléled, — ugy azonban, hogy a kiszolgáltatandó nyugdíj összege az azon évre megbatározott mennyiségnél többre nem emelhető még ha többjogosult jelentkeznék is, ez esetben rósz arányos feloszlás foglal helyet; az életbeléptetés második éve után belépők azonban csak 10 évi befizetéssel válnak nyugdíjképessé éspedig ekkor a nyugdij50%-i&> — tiz év után pedig évente 50% emelkedéssel akkép, hogy 20 évi befizetésre ők a teljes nyugdíjban részesülnek. Negyven évi folytonos befizetés még munkabírás esetén is az illető hozzájárulót a további befizetéstől felmenti. E nyugdíjintézmény felett az ügyvédi kamara rendelkízik, ő felelős annak kezeléséért, s határoz az az iránt felmerült bármely kérdésben. Méltóztassék ez indítványomat tárgyalásra méltatni ós mielőbb életbe léptetni. Kartársi üdvözlettel KRISZTINKOVICH EDE. Harmincz év előtt. I. Harmincz év előtt az első esztergomi lapot Pongrácz Lajos «alapitá, kiadá és szerkesztó* Esztergomi Újság cz. a. Hogy mi minden törtónt Esztergomban egy emberöltő előtt, a miről érdemes volt nyomokat hagyni, azt a ritka helyen található első évfolyam igen tanulságosan beszéli el. A hetilap háromszáz ötven példányban jelent meg, mint «Felvidéki közlöny*. Előfizető ára volt félévre 3 frt. Ebből az első forrásból merítünk néhány kulturkópet a harmincz esztendő előtt való Esztergomról. * * (Színészet és kritika.) Hogy miiyen volt az esztergomi színészet és a kritika a harmincz esztendő előtt, ezt az Esztergomi Újság Il-ik számában az akkori refereus igy irja meg : «Gárdouyi szíutársulata márez. 8-án csakugyan megkezdte a «Fürdő vendéglő* termében a már jelentett előadásokat ó p.üobsaLajos: Kun László történeti tragédiájával beköszöntve. Gárdonyi (Kun László) és Lénárd (Mize) szerepében mindjárt először is a közönség tetszését kivívták magoknak, ugy Kőműves né is (Edua) ; az utóbinak azonban tulpiros-níga ellen (!) volna kifogásunk (?). V ö 1 g y i n é ólothün visszatükrözte Aida érzelmeit 8 ha még kissé feszes modorával alább hagy, jeles színésznő válbatik bolőle —n, A további szemlékből kisül, hogy a Fürdő terméből azért szorult ki sok színházlátogató, mert a gyéren benépesített terein teli volt — krinoliuokkal. (Blaháné — ismeretlenül.) Az Esztergomi TJjság 1864-ik évfolyamának jan. 10-iki száma ezt irja: « Köiessy Lujza k. a. jutalomjátéka a jövő szombatou leend. Az előadandó darab czime: «Marcsa, az ezred leánya». K. Lujza tisztelői mindenesetre el fognak követni mindent, hogy az előadás minél népesebb legyen.* A jövő számban nagyon negatív kritikátolvasunk. «Aszinház rendszerintüres, pedig az egyszer nem lehet ám panaszkodni Gárdonyi szíutársulata ellen.* A kis Köiessy Lujza jutalomjátóka tehát csütörtököt mondott. Pedig akkor már kedvelték a fiók-csalogányt. Mert a kritikák igy emlékeznek meg például az 1862. deez.27-ón szinrekerült Drótostót előadása ismertetésénél Blahánóról : «Örömmel emlékezünk meg a kedves Köiessy Lujzáról (Zsófi), ki naiv előadási modora s tetszetős mozdulatai által oly édes varázsban tudja tartan i a közönség figyelmét.* A 4-ik számban olvassuk az esztergomi színészet következő gyászjelentését : »Szinészoiuk febr. 1-én fogják az utolsó előadást tartani. A nagy rószvélhiány tova kényteti őket körünkből. Elég szomorú.* Igy bukott meg Gárdonyi színtársulatával aszép kis Köiessy Lujzayutaloinjátéka harmincz esztendő előtt Esztergomban. (Kaszinó.) Milyen lapok jártak harmincz esztendő előtt az esztergomi kaszinóba ? Tizenkilencz magyar és négy német lap. A magyarok ezek : Pesti Napló, Ország, Hon, Magyar Sajtó, Sürgöny, Pesti Hírnök, Vasárnapi Újság, Politikai Újdonságok, Koszorú, Hölgyfutár, Nefelejts, Esztergomi Újság (az első fecske), Kolozsvári Közlöuy, Bolond Miska, Üstökös, Handabanda, Törvénykezési Csarnok, Ország Tükre, Budapesti Szemle. — A németek: Wanderer, Neueste Nachrichten, Pesther Lloyd, Ostdeutsche Post. Ez a huszonhárom lap táplál!a harmincz esztendő előtt Esztergom legműveltebb közönségét. * * (Takarékpénztár.) Harmincz esztendő előtt az esztergomi takarékpénztár még gyermek korát élte. De már életrevaló, izmos gyerek volt akkor is. Forgalma 1862-től, készpénz: 26.621 frt 23 kr, kötelezőkben 89.620, váltókban 644.419, előlegekben 30.847. Jótékony czélokra adott 402 frtot; fizetésekre 4041 frtot, adóra kellett 407 frt; háziköltsógekre 1146 frt; irodai költségekre 347 frt; házra és építkezésre 119.524 frt. A betétek összege volt 840.088 frt. Az 1862-ik óv tiszta jövedelme: négyezerül száz[barminczhárom frt és ötvenkét krajczár. Hogy hová fejlődött az esztergomi Takarékpénztár harmincz esztendő alatt, azt kérdezzék meg az 1892-ik üzletév eredményeitől. AUCÜN. HI1M2K. — A királyi kézirat. Vaszary Kolos herczegprimás legkegyelmesebb kineveztetésónek évfordulóját lapunk főhelyén méltatjuk. Ide iktatjuk azt a legfelsőbb kéziratot, melyet a hivatalos lap 1891. november 1-én tett közzé : « Vallás- ós közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére : Vaszary Kolos Ferenez, a szent Márton hitvalló és püspökről ííévezett pannonhalmi szent Benedek-reudü főapátsági egyházkerület főpásztorát, Pannonhalmának és a magyar szent korona alá tartozó szent Benedek-rendü összes apátságok főapátját ós Örökös elnökét, Magyarország herczeg prímásává és esztergomi érsekké kinevezem. Kelt Bécsben, 1891. évi október hó ' 27-én. Ferenez József s. k. gróf Csáky Albin s. k. - A herczegprimás díszpolgárSága. Városunk polgárainak mindenha egyik legszebb erényét képezte a hála és kegyelet, melylyel nagyjai, jótevői ós istápolói iránt viseltetett. Ez az érzés kerül napfényre ez úttal is, midőn a város Vaszary Kolos herezogprimást díszpolgárává fogja választani. A mozgalom városszerte meg\indult s az a negyvennégy képviselőtestületi tag, mely a kezdeményező lépést tette meg, az összes polgárság nevében cselekedett. Az errevuló indítványt tegnap kapta meg a város polgármestere, mely a következőleg hangzik : Tekintetes dr. Helcz Antal polgármester úrhoz, miut a városi képviselő testület elnökéhez Esztergomban. Esztergom városának ős időktől fogva díszpolgára volt Magyarország kath. főpapja, az osztergomi érsek. Vaszary Kolos herczegprimás, esztergomi érsek, a ki már mint a hazafias benczésrend tanára, Esztergomban halhatatlan érdemeket szerzett, e hó 30-áu üli meg névnapját ós Magyarország herczegprimássá ós esztergomi Érsekké történt kineveztetósónek első évfordulóját. Kérjük a tek. Polgármester urat, mint a Képviselőtestület Elnökét, méltóztassék e bó 28. napjáuak délelőtti 10 órájára rendkívüli közgyűlést egybehívni s ezen rendkívüli közgyüléson a következő indítványunkat felvenni ós tárgyaltatni., Indítvny: Válaszsza meg a tek. Képviselőtestület Vaszary Kolos Magyarország herezogprimását, esztergomi érseket a város örökös díszpolgárának s értesítse erről a kegyelmes Főpásztort a város Polgármesterének vezetése alatt az indítványozók s a tek. képvisel őteslület állal még netán beválasztandó tagokból alakítandó diszküldöttség által. Esztergom 1892. okt. 24. (Aláírások.) - A herczegprimás Esztergomban. Vaszary Kolos herczegprimás, e hónap végével székhelyére Esztergomba érkezik, hogy Mindszentek ünnepén a itt ezen nemes Esztergom vármegy ében levő akármely jószágból magának s atisfaetiót tehessen ahscissis oinnibus juridicis remediis (minden törvényes eljárás mellőzésével), száz tallér interessévei (!) együtt. Melyről adtuk ö kegyelmének ezen obligatoríat, Strigonni 1693. die 13. Januarii.* Miut császári ezredesnek majd kurueztáboruoknak nem utolsó gondjai közé tartozott esztergomi birtokainak lehető megvédése. Mikor már birtokait koczkáztatva látja — hűsége is gyanús színben tűnik fel Bercsényinek elannyira, hogy tanácsára a fejedelem jónak látja Őt majd személyes reábeszélés utján, majd északkeleti Magyarországban íekvŐ jószágadománynyal és hozot(t áldozatai megtérítésével is megerősíteni hűségében és kitartásában. Már hadnagy — tehát ifjúkorában tanúsított jogtaposó és erőszakos hajlamairól bőven tanúskodik a főkáptalan-, mint földesúrral szemben tanusitott eljárása. Semiiiikép sem akarta tűrni ennek földesúri joggyakorlatát s<(1685) félholtra verte annak korcsmárosát 1689-ben ismét gr. Zíehy István, győri atkapitány és seregbirája, Vásárhelyi Nagy Ferenez, idézték Bottyánt a hadbíróság elé valamely eröszakossági ténye miatt. Minthogy a kitűzött határidőre meg nem jelétig 5000 frt pénzbírságra és fővesztésre Ítélték, összeköttetései révén azonban sikerült kieszközölni a kir pártfogását ; mert — kivált az érdemesült katonát — felülről ekkoron sem ejtették el egy könnyen. I. Lipót király tehát azon alapon, hogy a nemes emberek közt elkövetett hatalmaskodás fenforgó esete a megyei törvényszék elé tartozik, (kivéve az 1650. 21. tezikk esetét), ennélfogva az 1681. 32. tezikk alapján — megsemmisíti az Ítéletet, védelme alá veszi Bottyánt s ellenfelét a rendes bíróság elé utasítja vagy saját felülvizsgálatától és kir. elhatározásától teszi függővé a további eljárást. 1694-ben saját személyes ügyében ismét maga bíráskodik s a nagyobb hatalmaskodás bűntényébe esik, midőn egy kishon tmegyei nemes embert, Berthóty Zsigmondot elfogatta s csak 500 frt váltságért bocsátotta szabadon. Majd ugj

r

anezen évben Berthótyt a péterváradi táborban — minden előzetes megidézés és törvényszerűen elmarasztaló Ítélet nélkül — az elkövetett lopás ürügye alatt — a várban súlyos börtönbe vetette, hol halálfenyegetések között, tehát akarata ellenére felJ vallási kötelezvényt csikart ki töle. A király 1696-ban a nádort bizta meg az ügy megvizsgálásával. 1698-ban ismét Esztergom sz. kir. város főbírája s tanácsa lép föl Bottyán ellen és elkövetett többrendbeli hatalmaskodása miatt bevádolja Sándor Menyhért ! alispánnál. A bűnvád egész a király elé jutott, ki annak megvizsgálásával a kir. személy nököt, Tolvay Gábort bizta meg. Bottyán ekkor a megye széke előtt megígérte, hogy ha a város a hatalmaskodás és egyéb ezimen ellene emelt vádakat visz| szavonja, úgy esküvel kötelezi magát, hogy 3000 frtot ad a plébánia-templom újjáépítésére. Kívánsága megtörtént; mire az esküt is letette s az ígért összegből 314 frtot valóban le is fizetett; de a többi hátralékot hiába sürgették tőle. Pedig a templom újjáépítéséhez is hozzáfogtak már s a városuak nagy szüksége volt volna a mondott pénzre. A király tehát mindezek alapján utasította a szemólynököt á per elintézésére s ha a városnak igaza van, marasztalja el Bottyáut a hátralékos összegre nézve és eszközöljön végrehajtást Bottyán javain (1698. okt. 2.) Eközben Bottyán kieszközölte a királynál, hogy kir. városi kastélyát nemesi curiává avatta vagyis fölmentette (1698) a városi joghatóság és minden polgári terhek alól.A kiváltság kihirdetésével s a szokásos üunepélyes beiktatásául a király a nyitrai káptalant bizta meg. A város ellenkezése ; daczára — a nyitrai káptalan mégis beik- I tattá Bottyánt a kastély- és járulékainak —! mint nemesi curiának birtokába és pedig | férfiivadékaira is átszálló örökösödési joggal. A város ügyésze, Cseythey János azon- i ban az 1655. 78. trezikkre hivatkozva ün- , nepélyesen ellentmondott a beiktatásnak s{ a város nem ismerte el a kastéiy curialis 1 jellegét — tehát a vele járó kiváltságokat.' Ez ellentétes álláspont és súrlódások kifolyása volt, hogy a kir város felingerült főbírája — még ugyanezen évben — a városi jegyzővel és többedraagával fényes nappal rátámadott a kastélyra ; kapuját betörték s Bottyánt (1693) elfogatták. A fŐbiró (Kelemen) azutczákon át magával kurczoíva — mint foglyot vitette saját házába. A városi hatóság ezen eljárása a törvény által szigorúan sújtott nagyobb hatalmaskodás hallatlan esetei közé tartozott. Botytyán tehát a nemesi szabadságán ejtett sérelem miatt a királyhoz fordult panaszával. A király a szeméJynököt bizta az ügy elintézésével. A nehéz helyzetbe jutott kir. város hatósága azonban a megidózési határidőre nem jelent meg Pozsonyban, hanem e helyett szorultságában a budai kamarai adminisztráczió védőszárnyai alá menekült, még pedig azon ürügy alatt, hogy Esztergom, — mint ujszerzeményi területen fekvő város — nem tartozik voltaképen a hazai törvények alá, hanem csakis a budai kamarai administrátíótól függ s ennek hatósága alá tartozik. Maga a budai kam. adminisztratio is ezen álláspontra helyezkedett. A m. kir. udvari kanczellária természetesen nem helyeselte az álláspontot, mert az a hazai törvényekbe ütközött. Az udvari kamarához intézett átiratában tehát kamarai világosan körvonalazta a budai administratio jogkörét. Elismeri ugyan, hogy Esztergom kir. város gazdasági ügyekben teljese a budai administratió hatóság köre alá tartozik ; de a polgári ügyekben az országos tőrvényeknek és hatóságoknak van alávetve. Maga a város is kiváltságok dolgában s egyéb polgári ügyekben eddigelé kizárólag a kanczelláriát szokta volt felkeresni s peres ügyekben is legfőbb fóruma a kir. személy nők volt, a miut ezt a tények is bizonyítják. A kanczellária tehát azt kívánja az udv. kamarától, hogy akadályozza meg a bud. kamarai administratiónak a polgári és törvénykezési ügyekbe való ilyetén illetéktelen beavatkozását és terjeszkedési viszketegét. (1698. okt. 8.) (Folyt, köv.) VILLÁNYI SZANISZLÓ.