Esztergom és Vidéke, 1892

1892-06-23 / 51.szám

tutijuk említés nélkül. Szép alakban kküuő papirosra, uj betűkkel van nyointaiva és csinos vászonkötésbe kötve. Ara £ frt "BO *ar. Melegen ajánljuk a szakköröfcaekipngy, mint érettebb ifjúságunknak. JIUiUK. — 41 herczegprimás a hót végén Budapestre utazik, honnan Nagyváradra folytatja útját. Visszatérőben minden valószínűség szerint püspöki konffereucziát fog tartani s július elején; részt vesz legelőször a főrendiház la( nácskozásaiu. Azután rövid időre visz-: •szatór lekvárosába s innen Balatonfüredre kószál, hol >a nyár jó részéi tölth Tayaljr építette ott 2iegler mű-: egyetemi tanár a kies Vaszary-vili át,: melyet két holdas kert vesz körül. A nyaralóból pompás kilátás esik a ba-j latoni panorámára. Miker a villát terleztók, akkor Vaszary még főapát volt. De az emeletes és uyolez-tiz szobás

; elegáns nyaraló igyis kielégiti a prijnás igényeit A nyaraló kertjének 4iveg folyosója is van és esős időre' -olyan berendezése, mely tökéletesen kedvező. Ebben a kies villában lógná; tölteni a nyarat. Hat esztendő óta' nyaralt már Vaszary Kolos herczegprimás Balatonfüreden s annyira meg kedvelte ezt a gyönyörű helyet, hogj Emset ajánló orvosai tanácsa daczára is Balatoufüredjét választotta üdülési' .helyéül. — Szent László ünnepén Vaszary Xolos herczegprimás Nagyváradon les/ s részt fog venni az országos ünnep .fényének emelésében. — Primási ebéi Vaszary Kolos Iierczegprunás vasárnap adta, az első primási táblát székvárosában. Az első primási ebéd az első primási mise emlékére következett, melyei. Vaszary KoJos Űrnapján mutatott be. A fényes •ebédre hivatalos volt a fő káptalan valamennyi Ugja, kik közül meg is jcientek Majer István, Sujánszky Antal püspökök, Palásthy Pál a primás segéd-püspöke, Blümelhuber Ferencz, Szilányi Ferencz, Pellet József, KroLky József, Csáky Károly gróf, Mally János, Czibulka Nándor, Csernoch János, Graeffel János és Maszlaghy Ferencz .apátkanonokok. Ott voltak az összes udvari papok : Lóskay Jeromos főkor.uiányzó* Kohl Medárd primási titkár, Széchenyi gróf cs Haiczl Kálmán. Esztergom vármegye részéről vendegek voltak Krupíauicz Kálmán kir. tan. alispán, Andrássy János főjegyző, Matytyasovszky Vilmos főügyész, Szabó Iván árvaszéki elnök és Mátray főorvos. A város részéről : Helez Antal dr. polgármester, Földváry István dr. főügyész ós Niedermann József főjegyző. Ott volt Frey Ferencz országgyűlési képviselő, Palkovich Károly ós Niedermaun Pál a város két legérdemesebb polgára. A primás rokonai közül Hanny főtiszt és Vaszary János képíróin üy ész. Az állami hivatalnokok közül oít volt Bartal tanfelügyelő, Haidenwolf postafőnök, Pisuth István kir. közjegyző stb. A szemináriumot Horváth dr. képviselte. A primási tanítóképzőt Walter Gryula dr., a főgymnáziumot Villányi Szaniszló igazgató Vojnits, Csikasz és Bózsa, a reálkiskolát Feichlinger Sándor, a dalegyesülutet Bellovits, az iparbankot Kaan, a kereskedő társulatot liudolf, a hadsereget Grrivicsics ós Grörz ezredesen kivül számos tiszt, a csendőrséget Altorjay százados, a járásbíróságot Magos, a primási tisztviselőket Mészáros ügyész ós Mattyasovszky igazgató, a sajtót Körösi László dr. képviselte. Az összes vendégek száma hetvenöt volt. A herczegprimás püspöki ruhában, a Szent Istvánrend csillagával, nagy aranylánezos kereszttel, bíbor sapkával és övvel fogadta vendégeit olyan magyaros őszinteséggel, a milyet még nem latolt a primási palota. A márványteremben felszolgál i ebéd nem franczia, hanem magyar konyhán készült s épen azért eiedetiségévcí ós sikerével ritkította a párját. Az első feiköszöulől Sujánszky Antal püspök mondotta a főkáptalan nevében. Költői melegséggel üdvözölte a primási, ki a nemzet örömünnepe alkalmából elmondott főpászlori áldása ál. al nemcsak a koronás király, de a/' egész nemzet elismerését vívta ki fényes állásának. A király nevének emitésekor az egész társaság felállóit s állva maradt ekkor is, midőn Vasznry Kolos keresetien szavakban a főkápia lant s vendégeit éltette. Andrássy János lelkes szavakban fejezie ki a megye hódolatát, mire a primás köszönettel válaszolt. Majd Helcz Antal dr. a vár s hűségét tolmácsolta, mire a primás újra biztosította székvárosa polgárait őszinte jóindulatáról. Nagy hatást keltett Palkovics Károly szabad ságharczi kormánybiztos beszéde, melyben a prímást, mint példás hazafii köszöntötte viharos lelkesedés között. Negyedfólkor emelkedett föl a primás s rövid ima után sorba üdvözölte veudégeit, azután visszavonult. A primás vendégei azonban az igaz, magyaros áldomás hangulatától felvillanyozva még sokáig együit maradlak s elkövették azt a nagy szentségtörést, hogy a soha dohány füstöt nem látott termekben kedélyesen rágyújtva diesórtók a primási palota uj, valódi magyar szellemét. — A vármegye köszöntője: Andrássy János Esztergom vármegye főjegyzője a herczegprimás első vendégebédjén a következő nagyhatású köszöntőt mondotta a vármegye nevében : Főméit. Bíboros Herczegprimás esztergomi Érsek ur! Esztergom vármegye örökös Főispánja ! Kegyelmes uram ! Kegyes engedelmével Esztergom várhegye közönségének egyeteme nevébon emelem poharamat. Még nincs egy éve annak, hogy berczegsóged Magyarországelső főpapi állomását ő cs. ós apostoli királyi Felségének legkegyelmesebb kinevezése folytán, — bár nehéz viszonyok, de az ország sziue és javának nagy lelkesedése és az egyház és az állam közötti béke állandó helyreállítása tekintetéből általánosan táplált nagy remények között, — elfoglalni méltóztatott; de ezen rövid idő is elég volt arra, hogy a nagy lelkesedés igazolva legyen és elég volt arra, hogy kitűnjék, mikóp az imént jelzett remény nem épen mulandó álom, mert a főmóltóságod zászlajára felirt jelszó «Béke» nemcsak az állam és egyház, hanem a különböző vallásfelekezetek között is a megvalósulás felé ha nem is rohamosan, de biztosan htlad. Igou tisztelt uraim ! — ugyan mi lehel azou varázserő, mely a bíboros főpap jelzeit nemos törekvése előtt az utat mindig jobban és jobban egyengeti és lassankint a borút derűre változtatja? Talán a magas állás, a melyet elfoglal vagy a vagyon, mely rendelkezésére áll? Oh uem! sem az egyik, sem a másik, mert ezek a nagy czélok eléresóuél csak szerény eszközök, hanem igen is a lángoló hazaszeretet, a lántorithatlan hűség és ragaszkodás ugy a a királyhoz, mint az egyházhoz ós ezzel kapcsolatban a mély tudomány, a higgadt és nemos gondolkozás mellett ő herczegsége személyéhez kötött méltóságteljes apostoli egyszerűség ós már az arczából is sugárzó angyali jóság valamint az embertársai iránt nemcsak külsőleg, hanem tettekben is nyilvánuló valódi lestvéri szeretet. Ezen erények összesége az a varázserő, mely ő főm ól lóságának nemes törekvéseit bizonyára diadalra juttalandja, a mi nem is lehet máskép, mert a jóknak ily nemes és bölcs vezér ulán, a ki egyháza érdekeit a haza érdekeivel összeegyeztetni tudja és akarja is a jóknak indulni kell ; igy pedig a diadal biztosítva vau. Emelem tehát poharamat a felséges király koronázának 25 éves évfordulója alkalmából Buda várában tartott isteni tisztelet alkalmából mondóit hazafias, férfias ós remek egyházi szónoklat magas szorzőjére.' FŐméltóságodra és azt kivánom, hogy az egek ura nagy hivatásának teljesithetése tekintetűből tartós egészséggel ós hosszú élettel áldja meg és e földi jutalmát magasztos czóljauoz érdemes és önzéstüleusógóhez méltón az állam és egyház közötti állandó béke és mindkettő boldogulásának elérésében nyerje el. Végül arra kérem főméltóságodat, hogy Esztergom vármegye közönségét kegyes jóindulatában továbbra is megtartani kegyeskedjék. Az. Isten éltesse sokáig, igen sokáig főméltóságodat ! — A primás és a párbaj. A herczegprimás egy tisztviselőjót jun. elsején elbocsátotta, mert párbajt vivott. Az illető tisztviselő ifj. Dömötör Kálmán, csórni gyakornok, ki egyszersmind tartalékos hadnagy is. Megkaptuk a primás rendeletének teljes szövegét, melyből kitűnik, hogy a primás határozatának megokolásánál nem hivatkozott az országos törvényre, hanem csakis az egyházi felfogásra. A szóban forgó rendelet igy hangzik : «Tokiutetos Felügyelő ur ! Értesülvén arról, hogy ifj, Dömötör Kálmán, csémi gyakornok, f. hó-4-én Komáromban párbgt vivott, tekintettel arra, hogy a kath. egyház mennyire perhorreskálja a párbajt, nevezett Dömötör Káinánt f. év június hó 1-ével szolgálatából elbocsájtom. — Tekintelességedre bizom ezt vele közölni. — Budapest, 1892. május hó 28-áu. Vaszary Kolos, s. k. herczegprimás, esztergomi érsek.* Ifj. Dömötör Kálmán ezt irja ügyéről : «Én mint tartalékos hadnagy, miután megsértettek, kénytelen voltam azt tenni, a mit tettem, többre becsülve katonatiszti rangomat, a mostani viszonyok közt akár a primási igazgatói állásnál Küldte mindig anélkül, ho.y megkérdezte .volna, mire kell az a rengeteg pénz . . . ? Minek is kérdezné ? gondolta magában,; ,amit Lajoska tesz, annak okvetlenül jónak kell lennie. Egyszer -csak azt vették észre a szülői íházban, hogy a pénz fogytán van, hogy nem jó vége desz a dolognak, ha a hu igy -folytatja, amint elkezdte. Az apa erre a .tfeifedezekre egy kemény kemény hangú levéllel kedveskedett Iának, de bizony nem használt semmit. Lajoska visszaküldte anyjának a levelet, .aki kétségbeesve rohant iérjént!, kérdőre vonva ót, miért mereszti

1 hát mugszomoiitani . . . ? — Kedves feleségem.! szól a férj, nem látod be, hogy fiunk tönkre tesz^ hogy -elpusztítja •miuÖYnünket? — Hallgass! amit elpusztít az az enyém

9 azt én hoztam. Te szegény koldus voltál, mikor nőül vettél. Hagyj engem ugy cselekedni, amint nekem tetszik. — Hát hiszen az igafc, hogy a vagyont te hoztad, de bár ne hoztad volna, ha igy szememre lobbantod szegénységemet . . . — Micsoda . . ? ! Jobb lett volna, ha koldus maradsz ? Jobb lett volna szegénykéd m ? Mi?! ügy-* nem? — Jól van no, .csak ne veszekedjünk! >— Ugy-e, mikor igazam van, akkor haUgassak! Hallgass te ! És kikérem magamnak, hogy fiamnak ismételten ilyes gorombaságokat irkálj !!! — Tudd meg, hogy az az én fiam is ! Jogom van ugy cselekedni, a mint jónak Játom. Az én fejemre szégyent ne hozzon. Legyen belőle tisztességes ember, de ne olyan here, aki anyja minden vagyonát etfecsérli. Mikor ezt elmondta, fogta magát az öreg Hegedűs és kiment, ott hagyta feleségét magában dühöngni. Nem jó leczke volt ez, annyiból nem, mert ellenkező hatást szült. Mikor Hegedüsnó felocsúdott, hamar összeszedte magát, elrohant az iparbankba és ott uéhány ezer forintot felvett birtokára. Aztán felét hamarosan elküldte fiának, a ki nem sokáig késett elkérni a másik felét is. És ez igy tartott folytonosan. III. Lajoska Pesten élte világát, emésztette a pénzt, csinálta az adósságokat, etthon pedig a szülök veszekedtek, örökösen egymás ellen voltak ; a gyerekeket elhanyagolták ; a rokonok és ismerősök összebújtak, szőtték a pletykát. Az egész vagyon elúszott. Hegedűsek tönkre jutottak, elárverezték mindenüket. Talán jobb volt ez igy . . . Ezentúl már megszűnt a családi perpatvar. Hegedűs egy szót sem szólt, egy hanggal sem vetette szemére nejének meggondolatlanságát, sőt még védelmezte őt a : világ előtt és ez nagyon jól eshetett neki, '. mert szintén egy kakkot sem szólt, csak sirt, ha férje nem látta. Kétségbeesve tördelte kezeit, tépte haját; mi lesz Lajoskával, ha nem küldhet neki pénzt ? Mi i van vele már most is ? Mit csinál ? Nem 1 halt-e meg éhen ? Nem lövi-e meg ma- i gát, hogy már három levelét feleletlenül J hagyta ? De hát mit felelj eu ? Mind a háromban csak az volt, hogy, pénzre van szüksége. Honnan küldjön pénzt, mikor magának sincs? Ob, azt írni, hogy nincsen pénze ? . . . Mikor annyi volt és most semmi sjucs ... Oh! ezt nem is hiszi el Lajoska. Hogyan is hinné ? ! . . . mikor ő maga sem tudja, vagy nem akarja elhinui. — De mégis írok neki . . . Majd Ígérem neki, hogy lesz, hogy majd küldök, csak várjon ! . . . Neki ült a levélnek tízszer, húszszor, de tolla sehogy sem akart fogni, csak ült az asztal mellett, elgondolkodott, egészen megfeledkezett magáról és mikor gondolkodásából feleszmélt, azon vette észre magát, hogy sirt, hogy terjedelmes könnycseppek terpeszkednek betűk helyett a fehér papiroson. Egy alkalommal ismét levélíráson törte agyát, mikor valaki kopogtat. — Szabad . . . — Fiam! édes fiam ! . . . Alig, hogy ez kimondta, gyermeke karjai közé dűlt aléltan, aki alig birta tartani. Alig birta tartani, mert a sok dőzsölés, tivornyázás, rendeilen élet elrabolták erejét, összehajtott, a lélek csak hálni járt bele. Alig birta tartani a meglepetés miatt. Meg akarta feddeni anyját, hogy nem küldött pénzt; igen, ezzel a szándékkal nyitott be, csupán ezért jött haza és ime! anyja látásakor elájul. Még volt benne annyi sziv, hogy elfeledte előbbi gondolatait ... és még nem tudta, hogy mindenük dobra került ... De mikor körültekintett, tapasztalhatta a változást, A régi pompás beren, dezés eltűnt, most csak a legszükségesebb bútorok voltak meg. — Hová lett innen minden ? — kérdezte önmagától. Megdöbbent. Önkénytelenül az a gondolata támadt, hogy mindennek 6 az oka. Mikor anyja magához tért s meglehetősen érezte magát, legelső kérdése ez volt: — Hol van apám ? . . . — Oh kedves ham ! ne is kérdezd. Végünk van, tönkre jutottunk. Birtokunkat elárverezték. Apád most gazdatiszt azon a birtokon, amelyen ezelőtt ur volt, most neki kell hallgatni, holott ezelőtt ő parancsolt. De azért nem mondta: fiam, ennek te vagy oka. — Igaz ez anyám ? . . . — Igaz édes fiam! egészen igaz. A birtokot a Schneider zsidó vette meg. Hanem, hála Isten, volt annyi embersége, nem űzött el. Lakásunkat is meghagyta, a mint látod, de mennyire más most? Apád most dolgozik, hogy megélhessünk. Oh, fiam! mi lesz velünk ? . . . — Bizony ez baj , . . — Ugy-e fiam, édes Lajoskám ! nem haragszol, hogy nem küldhettem pénzt, de hiszen látod magad is, hogy nem lehet... — Hát öcsóim hol vannak ... ? — Pista valahol inaskodik, mesterségre fogta apád, Jánost nagynénéd taníttatja, Géza pedig maga keresi kenyerét és múltkor elküldte apádnak fél hónapi fizetését. — Géza ???... — Igen, fiacskám! Géza. — És ő maga keresi kenyerét ? ! . . . ; 0 segíti szegény szülőit ? ! . , . Én meg