Esztergom és Vidéke, 1892

1892-08-11 / 65.szám

Az esztergomi csatomaépitkezés vahmiut az ivóviz kérdése még mindig tnegkezdetien nagy problémák, melyek ugy látszik uj nemzedékre várakoznak. Nem is példázódunk már a vágóhíd vérlázító panorámájával, sem a hévvizi uiiazmák veszedelméről. Vau a város határában is néhány kedvezi elnézésnek örvendő mocsár s"a temető köruyékebeli kutakat még mindig szabadon élvezheti a külső közönség. Szóval az eddig meg nem történt orvosrendŐrí intézkedések azok, melyek a közeledő kolerát tárt karokkal fogják üdvözölni Esztergomban. fienszülötteink. Az igazi esztergomi benszülött csak egy várost ismer és az Esztergom. A többit legfeljebb csak megnézi, de seholsem érzi magát jobban, miut idehaza. Utazni nem szeret, mert felségsértést követne el Ő felsége, kisvárosi nyugalma ellen ; de másrészt,nem szeret összehasonlításokkal főfájásra szert tenni. A benszülött második fő jellemvonása, hogy önmagán kivül minden benszülött társának esküdt ellensége, mert az a dogmája van, hogy esztergomi észszel nem lehet sokra menni. Épen azért föltétlen tisztelője és első munkatársa minden jövevénynek, a kit egész életén keresztül bámul, de nem követ. Irtózik az u. n. eszméktől, mert azok megzavarják a nyugodalmat s olyan ostobaságok, melyeket nem lehet értékesíteni. Szereti az apró pletykákat s azokat a kik egésznap friss süt etü koholmányokkal foglalkoznak. : Dolgozni nem igen szeret s egyszerre kopik el málló présházával, rozoga lakóházával s elnyűtt kabátjára L De benszülött marad még a sir mélyében is. Ott is alszik álmok nélkül s a,legkényelmesebben nyújtózkodik ki. — Magamat merem szerénytelenség

1 nélkül például felállítani, kedvessógtek elé . . . Mikor szegény diák voltam, s bevettek kispapnak, nagyon megvoltam sorsommal elégedve ; mikor később káplán lettem, nem volt semmi kívánságom, mert kitűnő állomást kaptam ; plébános koromban is boldog voltam, mert nem volt semmi bajom ; és, higyék el, most is nagyon megvagyok sorsommal elégedve, mint püspök és esztergomi kanonok, — s áldom Istenemet, hogy ilyennek teremtett ! Igaz biz a ! Esztergomi adomák. Mikor Szabó József, esztergomi kanonok, volt a budapesti központi papnövendékház érdemes rektora, egyszer beszédet intézett a válogatott növendékekhez, melynek tárgyát az képezte, hogy sorsuukkal bárminő helyzetben meg keli elégedve lennünk. Egyebek közt ezeket is monda : Volt egykor egy jeles nagyprépostja a váradi káptalannak, név szerint Tágén János, ki táblabírája is volt Biharmegyének. Egyszer a közgyűlésen azon inditványnyal állottak elő, — s el is fogadták — hogy megyei közkórházat alakítsanak a tekintetes karok és rendek, még pedig közadakozásból. Megindult a gyűjtés azonnal ... A kálvinista többség farizeusi tiszteletből ezt kiáltá : — Ecclesia praecedit! (Persze ilyenkor szívesen adnak elsőséget az egyháznak.) Tágén erre azt felelte hogy csak tessék körözni az ivet és ő Duplán fogja aláirni a jegyzett összeget. Et factum est ita ! De végül kitűnt, hogy ex odio religioms sok kálvinista száj hős olyan összeget irt alá, melyet sohasem fizetett, ki. Ezt tudtára adták a nemes szivü Tagénnek ; ő azonban e kálvinista furfang daczára ís megtartotta szavát s ma is áldhatja emlékét a sok beteg, a kik ellátást s ápolást nyernek a biharmegy et hórházban. * Midőn Esztergomban Scitovszky prímás, ötvenéves doctori jubileumát tartotta, a pesti egyelem diszes doctori diplomát küldött több tanár kíséretében. A primási aula nagyterme zsúfolásig megtett. Kőnek Sándor tartotta az üdvözlő beszédet, mely kissé hosszura nyúlt. Molnár Peczi bátyánk azt mondja a mellette álló dr. Argenti Dömének, a prímás házi orvosának : — No, erre már jó volna egy kis csoszik. — Hát mi az a csoszik? Kérdó Argenti. — Valamivel több, mint a jakoszik. — Hát a jakoszi mi ? — Az meg valamivel kevesebb míut a csoszik. — Szamár ! — Et cum spiritu tuo, fejezó bo Molnár a kedélyes, társalgást. • Pelikán sokáig tanított az esztergomi szemiuáriumban. Az egri érsek tanártársa volt. Elment egyszer Scitovszky prímáshoz s kérte nevezze ki kanonoknak, hisz ó* neki már vannak érdemei. — Qui—i—i—d vult?! tamen canonia non est meritum, sed — — gratia. HÍREK. — Olvasóinkhoz. Talán nem követünk el szerénytelenséget akkor, midőn lapunk múltjára hivatkozunk. Tizennégy esztendőnek küzdelmei, fáradozásai és becsületes törekvései a mi paizsunk a mi szó-szólónk. Tizennégy esztendőn keresztül szolgáltuk híven és becsületesen e város közügyeit és büszkén hivatkozunk reá, hogy a müveit közönség olyan pártfogásban részesiti lapunkat, a melyre Esztergom kulturális életében nem találunk példát. Ezzel a kitüntető bizalommal talán nem ok nélkül ajándékozott meg e város intelligencziája. Az irigység, a rossz akarat mindenkor megtalálja a maga gáncsolni valóját, — de elleneink bennünket csak kettőzött munkára, hatványozott törekvésekre serkentenek. Az «E s z t e r g o in és Vidéke* marad a mi volt: hűséges istápolója és szolgája a megye ós város jól felfogott érdekeinek s nem törődve személyek és érdekcsoportok vakandmunkajával halad előre a maga utján. Lapunk felelős szerkesztője továbbra is dr. Körösi László marad, a ki gondoskodott róla, hogy távollétében a lap vezetése körül semminemu akadály föl ne merüljön. Kérjük mindazokat, kik lapunk szerkesztőségével érintkezni óhajtanak, hogy azt közvetlenül helyiségünkben (Pfalcz-ház) eszközöljék, a hol is délutáni 2 —4-ig a közönség rendelkezésére állunk. — A Vaszary tápintézet megalkotása — mint örömmel jelezhetjük most már csak rövid idő kérdése. A fölállítandó nagyszabásu épület tervei már nagyban készülőduek Czierer Győző egyetemi tanár fővárosi irodájában, melynek egyik tagja most kedden járt városunkban, hogy a szükséges fölméréseket eszközölje. A tanár-sépo' s'czélból a Nómet-Ulczában levő MayerBisutti-féle üres telkeket s annak szomszédságában egész a református egyház tulajdonát képező telekig terjedő területet mérte föl. Már ez igénybe vett telek-területekből is látható, hogy az épülendő intézet milyen óriási mérveket fog ölteni s már eddig is jelezhetünk annyit, hogy az épület két emeletre lesz tervezve egy terjedelmes udvar, illetőleg kert közepén. A mint a tervek elkészülnek s a herezegprimás által jóvá lesznek hagyva, azonnal hozzá is fognak annak fölépítéséhez. — Vaszary Mihály kaposvári tanár, a herezegprimás rokona s Vaszary János festőművész atyja a napokban városunkba érkezett, hogy itt bevárja a primás érkezését. Egy-két napi itt időzés után azonban hirtelen roszszul lett, úgyannyira, hogy ágyba kellett dőlnie. Baja nŐttön-uőtt, annyira, hogy már tegnap el is látták a halotti szentségekkel. A prímást táviratilag értesítették vendég-rokona állapotáról. -~ Mailáth György gróf megyénk főispánja mult vasárnap városunkba érkezett s személyesen elnökölt a hétfőn megejtett közigazgatási bizottsági ülésen, a melyen csupán a rendes folyó ügyek merültek föl. Az ülést a szokott főispáni lakoma követte, mely után főispánunk ismét a fővárosba utazott. — Feichtinger Sándor dr. kir. tanácsost kellometlen baleset érte. A köztiszteletü főorvos ugyanis séta közben elcsúszván, arczáu erősebb sérülést szenvedett, ugy, hogy néhány napig kénytelen volt a szobát őrizni. Mint örömmel értesülünk a baj már teljesen múlófélben vau s a főorvos ur ismét ellátja terjedelmes munkakörét. — Szabó Gyula dr. járásbíróságunk egyik kiváló tagja a napokban érkezett vissza hat heti szabadságos ül járói s ismét elfoglalta hivatalát. J

;', — Posztógyár Esztergomban. A herczegprimási tervek egyik kimagaslóbb pontja, hogy a városunk föllendülését szivén viselő főpap az esztergomi ipar felvirágoztatását is belefoglalta jövő alkotásaiba. Mikor Helcz Antal polgármester Balaton-Füreden fölkereste a prímást a többi között az egyházfejede le ^ erősen hangsúlyozta, hogy itt volna már ideje gondoskodni az esztergomi ipar föl lendítéséről. Egy nagyobb szabású posztó-gyár fölállítását ajánlotta a polgármesternek, megigór.1392. Péter mester eszterg. kan. (M. Sión. III. 740. 1.) 1404. Mátyás mester, (U. o 741.1. 1426. 1429. 1439. Csetneki László kormányzó. (Cod. Dipl. X. 7. 168. 1. — IX. 131. 1. — Ciar. Pos. 63. cs. 44. sz. A sz. Erzsébet, sz. Lázár és sz. kereszti keresztes lovagok. A sz. keresztről czimzett esztergomi sz. János lovagokról, kevés lővén a történet lapjain feljegyezve, felölök bővebben nem értekezni, miután nevök és czimjök száraz megemlékezésen kivül alig lehet valami nevezetes eseményt róluk följegyezni; mivel e házak kétségkívül a föntebb említett sz. Istvánról czimzett rendház, fiók intézményei lévén, mint alapitójuk neve, mind alapitattásuk éve ismeretlen. Valószínű, hogy sz. Erzsébetről czimzett ház a hévíz, mellett állott, minthogy egy 1380-ban kelt okmány nyomán az esztergomi'káptáto a néhai Miklós nevü orodi prépost által saját, a hévíz melletti nemes telkén épitetett, sz. Erzsébet udvartelkét KükÖ1M> János helynoknek, s esztergomi kanonoknak adományozta. — (Cod. Dipl. IX. 5. 402. 1.) 1404-ben kelt Zsigmond királynak egy ítélet elhalasztási okmánya, a Nyulszigeti apáczáknak az esztergomi káptalan, úgyszintén az esztergomi sz. Erzsébetről czimzett keresztesek mestere, végre sz. Lázár egyház keresztesei áldozára Mihály ellen a eholnoki történt határhányás miatt indított tiltakozási pőrében. (Clariss. Poson 56.1. 39. sz.) A sz. Erzsébet ápolda parancsnokául 1450-ben Gál, 1473-ban Amrus, 1512-ben. Zabadi Miklós, 1534-ben Dalmadi Sebes tyény ; e két utóbbi, mint igazgatók ; említtetnék. (Mon. V. B. 1. cs. 22. sz. és 2. cs. 20. sz. — Act. Jesuit. Sopron. 1. cs. 22. sz. Hevenessi MSS. 78. k 110. 1.) 1245-ben előfordul az esztergomi sz. keresztről czimzett betegápolda neve, mint mely Bajon falu hatodrészét birta, 1274-ben pedig az esztergomi őrkanonok Berény nevü birtokainak bérlője volt, s ekkor Durend perjel igazgatta. 1534-ben Tamás említtetik az esztergomi sz. keresztről czimzett ház mesteréül. (Eccl. Caal. 43. cs. 25. sz. Tudom. tár. VI. 239. 1. — M. Sión. H. 525. 1. III. 743. 1. A templom lovagok sz. Péterről czimzett plébánia-egyháza. Magyarország helyrajzának szerzője szerint (a 162. 1.) Esztergomban létezett ; úgymint : a várban, a sz. keresztről ; a vízivárosban sz. Péterről ; a királyi városban a sz. Lörinczről czimzett plébánia. És pedig az idézett szerző a 164. lapon azt állítja, hogy sz. Péterről czimzett, a templomrend lovagjaihoz tartozott plébániaegyház a vár tövében ; a zöldmező felé eső a vároldalon már 1200-ban (Imre király alatt.) létezett; Kolinovics pedig (a települések sorozatában.) még azt is följegyezte, hogy a templom lovagok lakása azon helyen volt, mely később Eerenczrendüeknek adományoztatott; ugyanis IV. Béla király a templomlovagok kötelességévé tette, az általa a Dana mentében a mongolok ellenséges betöréseik ellen állított váracsok védelmét. (Cod. Dipl. VI. 2. 222.1.) Azon lí94-ben kelt rendeletben pedig, melyben III. Endre király az I. Odomér érsek ellen föllázadt esztergomi érseki zselléreket kötelmeik teljesítésére szorította, a többi között e szavak is fordulnak elő : «Szintén zselléri, mint a Sz. Péter plébániai - e gy h ázbani Templáriusok körüli Heniael-ház. (Péterffi. Concz. Hung. I. 33. 1.) A sz. Lörinczről, és a másik sz. Miklósról czimzett plébánia-egyház. Ezen plébánia-egyházak keletkeztet s viszontagságait nyomozni hiába kísértjük meg, ezért csak azt emiitjük, hogy Fejér okmánytára (Codex. Diplomaticus.) tárgymutatójában már 1008-ban (?) Tibold, mint az esztergomi sz. Lőrincz egyház prépostja fordul elő (?) ; valamint az e plébániáról emlékező okmányokból is csak némelyeket idézünk. Ezek nyomán valószínű, hogy e plébánia-egyházak az erődítményeken kivül, vagyis a szabad királyi városoknak nevezett téren állottak ; jóllehet mások a sz. Lörincz-egyházat a mostani vízivárosi plébánia telkén létezettnek állítják. 1202-ben Imre király azon megerősítési okmányában, melyben III. Béla király által 1201-ben az esztergomi-egyház piaczvámrai kiváltságát megerősíti, egyszersmind az esztergomi királyi udvarnokok a sz. Lőrincz egyház körüli körben fönmaradt földjének ugyanazon kanonokoknak történt adományozását is megemlíti, s a többi közt ezeket mondja : «Keletről ut van, mely kivezet a kapun, éjszakról egész a Kis-Duna árokig húzódik, délnek pedig a sz. Miklós egyház alatti piaezterc van, mely egész a Kis-Dunáig terjed, oda, hol a halak tartatnak és áruitatnak.* (Smítth. Episc. Agr. I. 107—110. 1.) 1291-ben Hunt-Paznan István az esztergomi sz. Lőrincz egyház temetője előtti palotáját minden mellékleteivel a Sághi bold. szüz. Máriáról czimzett monostornak adományozta alamizsnául. — {Cod. Dipl. VI. 1. 169. 1.) (Folyt, köv.) — Ablaküveg tisztító szer Kitűnő ablaküveg tisztító szert készii hetünk, ha calciouált magnéziát tiszta beusinbe mártva pépet készítünk. Ezen tisztítószert ekként használjuk, hogy belőle egy ke vésett pamutra öntünk és azzal az ablaküvegre dörzsöljük. AzV ablaküveg megtisztítás után szép fényes lesz. Ezen tisztító szert üvegpalaczfcba tehetjük el, melyet azonban leköszörült dugóval kell ellátnunk, nehogy a bensiu elpárologjon. — Zsebóra vakok számára. Svájczi órások találtak fel ilyeu órát, melyet világtalan embertársaink biztosan örömmel fognak üdvözölni. Minden szám közepén egy kis peczek tan alkalmazva, mi azonban azon óraszámnál eltűnik, amelyre a mutató érkezik. Ha ezen óra viselője az időt tűdéi óhajtja, tapogatva kikeresi azon számolj melynél a kis peczek eltűnt, yisszaol!vas 12-ig és megtudja a Jáwjpt időt.