Esztergom és Vidéke, 1892

1892-03-24 / 25.szám

S-H is ezélzo iá-rgyalásuk azóta haladéktalanul folynak. A. ki a fennforgó nehézségeket, a bevégzett tényeket és több mint 23 évi fejleményeket és ezek előzményeit kellően mérlegeli, az türelemmel várja be e tárgyalások eredményét annyival inkább, mert a követetett és tovább követendő eljárásomért az állásomból kifolyó nagy felelőséget, ugy egyházam, mint hazám irányában elvállalom és annak súlyát teljesen átérzem ; továbbá mert más alkalommal tett kijelen lésem szerint törekedni és mindent elkövetni fogok azon czélra, hogy az egyház és állam közölt a békés viszony mielőbb biztosittassók és habár egyház elvi álláspontomból egy szemernyit sem engedhetek, 'nem adtam fel a reményt, hogy eljárásomat siker koronázandja, mini hogy ügyünk igazságából kifolyó álláspontom más törvényesen heveit vallások jogegyenlőségébe és a viszonosság elvébe nem ütközik, a más vallásfelekezetiek érdekeit nem sérti, végre n törvényhozás és kormány tekintélyét nem csorbítja, sőt azt emelni és megszilárdítani fogja. Áttérek az autonómia kérdésére; előre 'bocsátom, hogy tekintve azon lényeges változást, mely a kath. egyház és az állam között a királyság megalapításától fennállott közjogi szoros kapcsolatban, főleg az 1848. évi XX. t, ez. ós az alkotmány visszaállítása oía bekövetkezelt; tekintve továbbá az egyházpolitikai viszonyaink jelen irányit fejlődését: a kath. autonómia szervezését egyházunk világi vonatkozású ügyeire nézve szükségesnek tartom. Do ezen nagy horderejű kérdés tárgyalása- és megoldásánál nem szabad ügyeimen kivűl hagyni a kath. egyház hierarchikus szervezetét: nevezetesen azt, hogy az egyházi, ugy rendi, mint joghatósági hal alom — potestas ordiuis et jurisdictiouis — a klérusra ruháztatott. E részben lényeges különbség van a kath. egyház szervezőié és a protestáns egyházak alkotmánya között, a mennyiben a protestáns egyházaknak külön papsága min lóvén, az egyházi hatalom a hivek összeségéro, mint egyetemes papságra van átruházva. Ezen ultima differen fiánál fogva a protestánsok autonómia szervezetét nőit iiuk, katholikusoknak alapul venni nem lehet. A kath. egyház hierarchikus szervezetének sérthetetlensége mindenkor feltétlen vető leszon, minden olyan netán felmerülhető törekvés és irányzat ellen, mely a kath. egyház hierarchikus szervezetét demokratizálni, nevezetesen a kath. papság ós a világiak együttes miiködésót autonomikus szervezetben az egyháznak nem világi vonatkozású ügyeiben is biztositani czélozná* Továbbá figyelemre kell méltatni azon történelmi tényt, hogy a valódi önkormányzat csak azon országokban létesült, a melyekben állam vagy uralkodó vallások voltak, a hol ezek ellen az önvédelem oly módjárói kellett bármely vallás kővetőinek gondoskodniuk, a mely egy részről megfelelt az illető vallás belső szervezetének és történelmi fejlődésének; másrészről külső szervezeti alakja biztosította az illető vallás jogainak, érdekeinek, javainak, iskoláinak és szabadságának védelmét és fennmaradását.: Igy keletkezett a szorosb értelmű Magyarországban a kath. államvallás mellett a protestáns, igy Magyarország erdélyi részeiben a túlnyomó proiesfans uralom idejébon a kath. autonómia, moly utóbbihoz hasonló tudtommal nincsen az egész világon. Végre az autonómia kérdésénél nem szabad szem elől téveszteni apostoli koronás királyunk páratlan, a magyar szent koronához elválaszthatlanul kötött főkegyúri jogát azon terjedelemben, a mini ezen legfőbb kegyúri jog a silvesteri bullán kivül törvényeinkben ós kilenczszáz évi joggyakorlatban mólyen, kiléphetlenül gyökeredzik Ha a nemzeti közszellemet jól megfigyeltem, ugy maga a nemzet is akarja, hogy apostoli királyunk ezen eminens joga sértetlenül fenntartassák. Nekünk tehát autonómiánk szervezésénél nem apostoli királyunk, legfelsőbb kegyurunk ellen, nem nélküle, hanem vele egyetórtőleg kell eljárnunk s legelső kötelességünk felséges Urunk, mint ez ügyben legfelsőbb tényezőnek, legkegyelmesebb elhatározását alattvalói hódolattal kérni az iránt, hogy mennyiben mily mérvben hajlandó és tarja c/.élszerűnek a világon páratlan kegyúri jogát kath. alattvalóival gyakoroltatni. E szerint az auíoitomia mikénti szervezése vollakép csak ő, cs. ós ap. kir. Felségének legfelsőbb engedélye után és alapján veheti kezdetét. Ezekéi tari va szem előtt : az erdélyi kalh., auionomiai szervezet, habár ennek kolt'tkí'zésr- a mostani viszonyokkal nem analóg; mégis tekintve, hogy az erdélyi részekben a királyt a legfelsőbb kegyúri jog éppen azon alapon illettess í 1 le;i meg, mint itt Magyarországban, méltán ragadhatja meg figyelműn kei. Ismerjük a kath. autonómia miként szervezése iránt elágazó véleményeket. Egyik vélemény kizárólag a hiiközségi, másik az 18C9 — 71. évi kath. Kongresszus által kontemplált országos szervezettel akarja létesíteni uz autonómiát. Kétségbovonhaílan, hogy a gyakoriul i élet szilksógletol első sorban a hitközségi szervezett mielőbbi életbeléptetését követelik ; tehát a hitközségben kell megvetnünk az au ojiáinia alapját s csak a biztosan megvetett s biztosnak bizonyult alapon szabad tovább épiíeiiüfik. Az 1869 —71. kongresszusi javasIáira vonatkozólag csak oly rövid megjegyzést teszek, hogy annak felkarolása, azért sem látszik czélszeriinek, mert attól lehet tartani, hogy a vele kapcsolatos nagy kérdések tárgyalása a vitális ügyeknek megoldását évtizedekre elodázná. Ennélfogva az uralkodó véleményekkel szemben a középutal, választottam azon tudat b>n, hogy érdekeinknek, valamint a fennálló viszonyoknak megfelőleg járok el. Ha ezen egészon uj, még nálunk ki nem próbált, a közszellembe még be nem hatolt, intézmény felépiiésében sikeresen akarunk eljárni, az elvek meddő vitatásának mellőzésével főleg a gyakorlati szükséglet állal kijelölt utón kell haladnunk, mely utou legbiztosabban elórendjük a kitűzött czólt, azt t. i., hogy közszellemet teremtsünk a kath. önkormányzati cselekvés iránt. Végül kijelentem, hogy habár nem zárkózom el a bárhonnan eredő helyesbítés elől, mégis jónak véltem az előadott értelemben az illetékes helyen máris eljárni ós pedig a siker reményével A kongrua-ügy kérdése köztudomás szerint igen régi, annak rendezése századok óta ugy a törvényhozás, mint a legfelsőbb kegyúr rendeletei és intézkedései folytán úgyszólván napirenden volt. Nem fárasztom a t. Nagygyűlést e nagy fontosságú kérdés jog törté ne Imi részével. Elég legyen utalnom az országos törvények közül az 1848. 12. t.-cz.-re, moly az elpusztult káptalanok és kolostorok birtokait- és jövedelmeit a többi között «Isten igéje igaz hirdetőinek táplálására fordítani rendeli ;» továbbá az 1790-91. évi 67. és 1827. évi 8. íczkkek állal kiküldött országos bizottságok véleményes munkálataira, légióképpen mégis II. és III. Ferdinánd, I. Lipót, III. Károly. Mária, Terézia, II. József ós I. Ferencz számos idevonatkozó legfelsőbb rendeleteire és intézkedéseire, végre I. Ferencz királynak 1815. évi május hó 6-ről kélt ama legmagasabb kijelentésére, mely szeriül a kongrna-rendezés Ugye «ob defektum fnndi felicioribus temporibtis» tartatolt fen. E legfelsőbb kijelentés után a kongrua-ügy rendezése 1827-ik évig nyugodott, a moly évben az országgyűlés mint föntebb emlitóin e czélra országos bizottságot rendelvén ki, e bizottságnak vélemény munkálatában kűlöuöseu az hangsuly oztato11, hogy ugy a latin mint a görög szertartása kath. lelkészek állásuknak megfelelő illő ellátásban részesüljenek s e végből a cassa paroehium valamint a vailásalap csakis e czélra, fordiitassanak. Habár a plébániák javadalmazásában 1827. óta sok változás történi, mégis a kougruarendezés ügye függőben maradt, míg Trefort Ágoston volt vallásos közoktatásügyi ; miniszter 1885. évi márczius hó 26-áu 666. p. a. magyar püspöki karhoz ez ügyben fel hívást nem intézett, a mely felhívás folytán püspöki tanácskozmáuyok tartatván, létrejött ő csász. és apóst. kir. Felségének 1887. évi márczius hó 22-ón kelt legfelsőbb elhatározása, a melyben a kongra-ügy alapos szervezése czéijából többíóle előzetes kérdés megvitatása meliőzhetlennek jelenlétik ki. Legmélyebb hódolattal hajolok meg ő Felségének legfőbb elhatározása elüti, miután minden kétségen kivüii, hogy a kongrua-ügy szabályszerű tárgyalása csakis az apostoli király, mint legfelsőbb kegyúr engedélye alapján ós azok értelmében veheti kezdetét ; de fontolóra véve, hogy e legfelsőbb elhatározásban felsorolt előzetes kérdések alapos tárgyalása ós eldöntése előreláthatólag hosszú időre évtizedekre fog terjedni ; fontolóra véve továbbá, hogy számos lelkipásztornak állásszerü ellátása az egyház ós haza érdekében égető, elodázhatlau szükség, ismerve ő csász. és ap. kir. Felségének ezen nagyfontosságú ügy mielőbbi elrendezése iránti legmelegebb érdeklődését, igyekeztem a legilletékesebb helyen engedélyt nyerni arra nézve, hogy a jelzett előzetes nagy kéidések időszorinfci alapos megvitatása előtt és részben a leikészek segélyezéséről más módon is gondoskodhassunk. Én a kongrua-ügy tanulmányozásából arról győződtem meg, hogy az eddigi eredménytelenségnek alapja nem elvi akadályokban, jelesen a kegyúri kérdések nehézségeiben, hanem a fedezett hiányában rejlett. Ennélfogva a kongrua-ügy niogoldását első sorban nem a jogi, hanem azon alapon vélem megkisórlendőuek a mely alapon hozzám egyes nagynevű főpásztorai egyházmegyéjükben e kérdést megoldani törekedtek, nevezetesen : a szeretet és áldozat alapján. A módozatokat tárgyalás és megállapítás végett a nm. püspöki kar elé terjesztendem. Én azon édes reményemet fejezőm ki,, hogy már legközebbi időben, ha nem is teljes kougruát, de oly segélyt nyújthatunk a szükségben szenvedő római és görög kath. lelkészeknek, hogy ne kelljen nyomrogniok. Az előadottakban kívántam a T, Nagy. gyűlést és a nagy Közönséget a kath. egyházat érdeklő fontos kérdések jelen állásáról és általam szándékolt meg- . oldásról tájékoztatni. Végül értesítem a t. Nagygyűlést, hogy ő Felségének legmagasabb akaratából, «midőu Ő Felsége — illetőleg utódai — a magyar fővárosban hosszasabban időzni méltóztatik, valamint a magyar országgyűlési nyilvános tárgyalások, különösen azok téli időszaka legalább " nagyobb részének tartamán Dudapest fővárosában állandó érseki holynökről gondoskodni |fogok.» Az ország fővárosa iránti ugy íőpásztori, mint hazafiúi kötelességem, nemes közönsége iránt érzett mély tiszteletem parancsolja az érseki helynüksegnok a lehető legrövidebb idő alatt leendő oly szervezését, hogy a főváros közönségónok az egyházi hatáskörbe eső ügyei itt helyben elintézhotők legyenek. Midó'n a társulat nm. Elnökének fáradhatatlan és buzgó tevékenységéért'a társulat nevébeu legbensőbb hálát az alelnök«és a többi tisztviselő uraknak forró köszönetet szavazok, a nagygyűlést megnyitotUiak nyilvánítom. * * A hosszan tartó zajos éljenzés és taps lecsiilapulta után Kisfaludy A. * BóJa, a társulat alelnöke számolt be a társulat egy évi működéséről. Az alelnök jelentésének helyeslőleg történt tudomásul vétele után Huminer Nándor titkár terjesztette elő évi jelenlését.Több indítvány elintézése után a herczogprinás ezután köszönetet mondva a megjelouteknők, az ülést, zajos óljenzésok közben feloszlatta. A beszéd közvetlen hatása. ( R. V. ) A herczegprimás beszédének közvetetten hatása — mint lapunk egy jelenvolt tudósítója írja —• rendkívülinek mondható. Az ország főpapjainak legnagyobb része, főurak, képviselők, mindenféle, rangú és rendű papok az ország minden részéből összesereglettek és a központi papnevelő dísztermét és folyosóit zsúfolásig meg töltötték ugy, hogy sokan helyet sem találtak. Az egyes mondásoknál, kijelentéseknél a szó szoros értelemben szűnni nem akaró taps vihar, éljenzés, hely ly el közzel valóságos Örömrivalgás szakította félbe a fojtó lég daczára érthető csengő hangon olvasott beszédet. Leginkább elragadtatta a hallgatóságot az illetéktelen elemek tapintatlan beavatkozásának erélyes ostorozása; továbbá azon kijelentés, hogy az egyház * jogaiból egy szemernyit sem enged; azután az 1868-iki törvénynek a keresztelésre vonatkozó részét megváltoztatni szándékolt tervezet és a cougrua kérdésnél a főpapság áldozatkészségére való czélzatos hivatkozás; végre azon nyilatkozat, hogy Budapesten már legközelebb érseki helynökség fog alapíttatni. Az egész fővárosban másról sem beszéltek, mint a primás Önérzetes és a kor színvonalán álló nyilatkozatairól. A képviselői-ház néhány perez múlva folyosóin végig viszhangozta a fontos főpapi nyilatkozatokat és ott is élénk diukuszszio tárgyát képezte a jelentékeny egyházfejedelmt megnyitó beszéd. A püs- » pöki kar legnagyobb részének negy tetszését vivta ki a jótékony hatás. Ezt főképen Wolafka azon mondása erősítette meg, mely szerint a primás beszédjének minden szaváról tudomása volt Csáky Albin gróf miniszternek és az ő belenyugvásával került nyilvánosság elé. Ez egyházpolitikai jeles momentumnál Esztergomból ott láttuk Sujánszky A. czimzetes püspököt, Rosszival I. kanonokot, Csernoch irodaigazgatót, Dr. Kohl Medárd titkárt Frey Ferenc képviselőt,