Esztergom és Vidéke, 1892

1892-01-06 / 3.szám

Ez is iHögdöbenlő katasztrófa* De a mit a férfim cselekszik okból le lehet vonni a tanaiságokat. A mit a gyermek cselekszik, abból csak a fájdalom vonható le. Az élet élvei «sak oleinte adnak gyöuyört, A gyönyörök hajszája meghódítja az érzékeket s megbontja az értelmet. A ki nem tud viaszatérni a munka útjára s a ki nem tudja kiűzni lelkéből a rossz szelemeket, az veszve van, mert hiányzik belőle az erkölcsi erő s annak el kell buknia,, mert a sülyedés lejtőjén már nincsen mentő kéz. Fiatal élet, könnyelmű, de nem rossz szív s a mi leginkább lesújtó, magyar vér pusztult el benne. Ravatala szintén nem ád vigaszt, de szomorú tanulságot igen sokat. Farsangi levél. (Farsang nélkül.) Az esztergomi szép asszonyok és tánczos leányok sokáig meg fogják -emlegetni a tavalyi farsangét, mely éppen január huszonharmadikán végződött, €arueval berezeg fejedelmi ruhája még jóformán gyúretlen, a zsebe meg meglehetős duzzadozó s a kedve tűrhetőben tékozló volt, mikor ravatalt kezdtek állítani a vízivárosi templomban s arra az ország első főpapjának koporsóját tették ki. Egy évre rá már megint örömre vált a gyász. A fekete lobogók eltűnnek s valamennyi esztergomi padláson a trikolorok türelmetlenkednek. Uj hangulat, uj remény kelt a gyász nyomdokában. Hanem Camevál herczeg még mindig hiányzik. Nyolez hetes uralmára régóta készülődtek az ünnnepeit szépségek s általában mindazok, a kik szívesen hódítanak és hódolnak egyszerre. Egész sereg szép eladó lány várja az ünnepelt herezeget. Nagy csoport fiatal asszony forgatja kíváncsian a farsangi naptárt, mert nagyon kevés piros betűs napot talál benne. Csak a fiatalság, az aranyos fiatalság nézi egész közönyösen a fürge lábak és a lobbanékony szivek saisonját. Camevál pedig, a ki mindenről pontos tudósítást szokott kapni, lassú huzavonával készülődik Esztergomba, a hol még néhány esztendő előtt hét hétig ki sem pihenhette magát. Nagyon nehéz mainapság az élet. Belevénül a legtöbb fiatal ember, mire valamiképpen kivágta a kenyerét s van módja a fészek alapításhoz. Hanem mire kikfizdötte a jövőt, már múltja van s ez a mult csupa kijózanító tapasztalattal tele. Nem közeledik a vidám leányokhoz édes vonzódással, hanem inkább azokat keresi, a kik a telekkönyvi viszonyokról tájékoztatják. Unja a tánczot, mert nem látja hasznát. Menekül a báli termekből, mert ostobaságnak tartja azt, a miért valamikor rajongott. Szóval megváltozik az ember és minden nézete. Hanem a farsang azért ne változzék meg. Maradjon az csak a vidám gyerekek sa-i sorija, a kik nem okoskodnak legalább néhány hétig. Maradjon a szép leányok dicsősége, a kik most aratják legszebb diadalaikat. És maradjon a szép asszonyok furcsa hadjárata, mely nem kerül milliárdokba, hanem azért csak éppen olyan szövevényes ós veszedelmes, mintha igazán milliárdokba kerülne. Éljen a farsangi Fővárosi levél. MagyaJ Tér az angol királyi trónon. Az angol trónörökös legidősebb fiának, tehát a várományos trónörökösnek Teek herczeg leányával történt eljegyzése alkalmából fölemiitettük, hogy a Teek berezegi csalód ősanyja Ebédel Klaudia grófnő volt, a ki 1835-ben lepett házasságra Württemberg Sándor kír. herezeggel, a későbbi Teck berezegi család alapitójával. A Vasárnapi Újság legutóbbi karácsonyi számában Szász Károly mosi erre vonatkozólag érdekes kiegészítést közöl. E szerint Rbédei Klaudia grófnő erdélyi fejedelemi családnak volt sarja, egyik őse, Rbédei Ferencz, Erdélynek egy ideig fejedelme lóvén. Klaudia — irja a közlő — eszményi szépségével és csoda bájaival hódított királyi berezegi fórjet magának. «G-yönyörü arczképót, — irja Szász Károly, — gyermek- ós ifjú korínban gyakran szemléltem elragadtatással az erdőszen tgyörgyi gróf Ebédéi-kastély bau. Ott nem Klaudiának, hanem Klodinenak nevezték. Szép, ifjú eletének borzasztó halál vetett véget. Imádott ós imádó férje oldalán lovagolva egy nagy hadgyakorlaton veit részt, midóV lova, <a lövésektől megbokrosodva, elragadta és levetette oly pontján a gyakorlótérnek, a hol a lovasság egy nagy kanyarulatbau vágtatva volt átmendő. A teljes erővel száguldó lovasságot megállítani már nem lehetett s egy egész svadron rohant át rajta s összetiporta. Teck' herczeg nemcsak tan ja a magyar rokonságot, hanem büszke is rá, a init Duka Tivadar Londonban élő hazánkfiához írott levele is bizonyít, melyben ennek, mint régi jó ismerősének, az eljegyzéshez gratuláló sorait megköszöni. E levélnek a «Vasár napi Újság* angol szövegét is közli; szószerint fordításban igy hangzik : «Mólyen megvagyok hatva szíves kifejezései és jó kivánatai által. A magyarok valóban méltán tekinthetik szeretett gyermekemet vórrokonukul, valamint én büszkén tekintem rokonaimul őket. Teek herczeg.» A «Vasárnapi Ujság» már intézkedek, hogy a Teek berezegi család magyar Ősanyjának fönemlitett arczkópóről másolatot vehesen ós azt olvasóinak bemutassa.* JlllllüK. — Lapunk a mai ünnepre való tekintetből egy nappal előbb jelent meg, mint rendesen. — Vaszary Kolos herczegprimás vasárnap este Budapestre érkezett s hétfőn délelőtt meglátogatta Hohenlohe herczeg főndvannesiert s az udvari méltóságokat. Tegnap a herczegprimás az országgyűlés ünnepies berekesztésén vett részt. — Mikor jön a prímás ? A hercegprímás ugyan influenzában szenved, hanem azért mégis részt vett tegnap az országgyűlés ünnepi berekesztésén. Már tegnap este kezdték várni . egész szerény bevonulását s várják is egész addig, mig a herczegprimás már palotája ablakaiból rá nem mosolyog a várakozókra. — A herczegprimás lakosztályának rendezését már teljesen elvégezték. A berendezéssel Lóskay Jeromos volt megbízva. Az uj prímása palota utczai részében, a templom felé tog lakni az első emeleten. Az eddigi kis váróterem az inasé. A bold. prímás elfogadóterme Vaszary Kolos dolgozó szobája. Mellette a kis szoba a hálóhelyiség. A bútorok jórészt a a régiek maradtak. Kohl Medárd titkár lakása is egészen készen áll. — Vaszary Kolos herczegprimás dolgozólenne a bold. prímás elfogadó terme volt. Két nagy utczai ablak világítja meg. A teivm közepéről óriási üvegesillár függ alá. Az ablak átellenes falon látható ő Felsége a király s a királyné életnagysága álló festménye még az ötvenes óvekbő

1

. A fal egyik sarkában áll Stróbl kitűnő büsztje Simor Jánosról s vele átellenben IX. Pius pápa mellszobra. A mellókfaloti az ajtóhoz közel függ Sixms pápa régi arczképe s vele átellenben Simor János legjobb arczképe Lietzenmayer Sándor kitűnő ecsetéből. — A bárok keretes Simor-kóp alatt nyu* lik el Simor régi sárga tölgyfaasztala barna bőrrel borítva, két sor nyilfc fiókkal az írólap fölött. A bútorok a régi zöld bársonyos garnitúrából valók. Az Íróasztalt villanyos csöngetyüvel szerelik föl. A primás hálószobája a régi kis oldalterem, melynek legfő díszei a pompás fehér csipke* fügönyök. Ide uj diófa ágyat állítottak be s melléje helyezték a primás ima-zsámolyát. Az egykori Simor-féle várószobából a primás inasának rendeztek be igen csinos szobát. Kohl M. titkárnak a lépcsőház mellett nyiló egykori Lippert-féle lakást rendezik be egyszerűen, de kényelmesen. Az nj primás uj lakosztályát mar napok óta fűtik. Á légfűtés olyaíi erősen működik, hogy még a nagy díszteremben s az edédlőbon és a legpompásabb hőmérséklet uralkodik. Minden elő készület meg van tehát téve, hogy az uj primás jól találja magát paloítájában. — Magyarország Öröme. Vaszary Kolos herczegprimás szók foglalása emlékére Buzárovits Gusztáv kiadásában 8 Körösi László dr. szerkesztésében fényes kiállítású emlókalbum fog megjelenni, mely félszáznál több autograminot közöl az ország első férfiaitól. Ünnepi czikkei egész uj adatokat mutatnak be s általában ugy a lap tartalma és kiállítása messze fölülmúlja áron, erőlteti szemeit, a pillái kitágulnak, látóidege belefájul s még sincs eredmény. Nyugtalankodni kezd, hideg borzogatja 4agjait. Máskor nagyobb hidegben is elállt ott, csendesen, mozdulatlanul s föl sem vette, de akkor a másik ablaknál is volt valaki. Most a szobában kénytelen járni, hogy meg ne dermedjen. S hogy a szobát méregeti, eszébe jut az az idő, mikor odaát Holt a Mariskáéknál. Nyárutó volt, a levegőben pajkos szellő jrtazott, mely a nyitott ablakon át behozta a földszinti kávéházból a czigányok zenéjének édes-bus melódiáját. A hónapos rózsák, szegfüvek, ibolyák, a Mariska cserépvirágai pompájukból még mit sem veszítve, talán hálából a gyöngéd ápolásért, kitárták kelyhüket s teleleheltók a szoba levegőjét azzal a kéjes, mámorító illatárral, mely tavasz derekán születik olykor rózsás berkekben, folyondáros lugasokban. S a mint a nap alámerült a Gellért hegy cziíadellás orma mögé, ketten ültek az ablaknál, a virágok társaságában kéz a kézben, szem a szemen. Valami ihlettség vett rajtuk -erőt ós beszéltek szépen, szivhezszólón, a mint a virágok súgták nekik. Mariska okos volt s egyszerre felrezzent: — Jaj ! épes Szita ur, én ugy félek. Képzelje csak, ha a papa itt lelné önt... A mamától nem tartok, majd kiegyeznénk vele valahogyan, hanem a papa! — Egy pillanatig még angyal, — válaszolt ő — aztán megyek. Ah meghallom én, ha valaki jö« a lépcsőkön. Perezek szaporodtak, az agy kábult és Mariska intő szavai csókba fúltak. — Mért leheltek hát azok a virágok olyan észbontó illatot, mért lőveltek a Mariska szemei oly bűvös sugarakat, mért oly édes a csók, ha nem látja senki ? Szita Dénes elmélkedhetik e physikai és psyhikai kérdéseken, rá is jöhet a nyitjukra, de azon már nem változtathat, hogy a tilosban érték. Az öreg katonás ember, rögtön átlátott a szitán, röviden szólt, de érthetően : — Hallja amicze! Kétszer nem szeretek beszélni, pedig már egyszer megmondtam magának, hogy ide addig ne tegye a lábát, mig valamire nem vergődjk. Baj lesz, ha tenácsomat nem követi! Ükkor majd meglássuk. Dénes közbeszólni merészkedett; — Kérem a kilátásaim igen kedvezők. — Üres beszéd, tényekkel álljon elo! Szita bátorságot vett : — Legközelebb várom előléptetésemet irodatisztté. Az eddig passzív szerepet játszó mama hirtelen odaszó t: — Ugyan, ugyan édesem, ne hevülj fel minden ok nélkül, hiszen Szita ur utóvégre sem árthat nekünk semmiben. — Csak te ne avatkoznál az én dolgaimba — makacskodott az Öreg — majd kissé gondolkozva a távozó Dénes felé fordult: — Fiatal barátom! a mit mondtam, megmondtam, addig maradunk a réginél . . . Szita mind izgatottabban méregette végig a szobát, időnkint letörölte az ujolag képződött jegeczeket s kitekintett, de a másik ablak nem változott, senki sem néz azon ki. Hogy van ez ? tépelődött magában. Tegnap is csak egy pillanatig láthatta a Mariskát, de mégis látta; nem esett-e valami baj túlnan? Dénest ez a gondolat nem hagyta el, hasztalan váltogatott egyéb esély ségen. Ni már a lámpát is meggyújtották, hanem az átszűrődő féuyt folyton megakasztják útjában, mintha sürgés-forgás volna odaben. Az izgatott embert balsejtelem fogja el a szive elszorul, maga sem tudja miért. — Nem birom tovább! — tört ki belőle a forrongó szenvedély. — megyek, átnézek s ha az öreg reám támad, szembe nézek vele! Mégis bátortalanul koezogott a lépcsőkön, meg-megállt, gondolkozott, de azért odaért a Mariskáék ajtója elé. Éppen egy rejtélyes arczu ur lépett azou ki, a ki elmenőben a fülébe súgta: — Óvakodjanak^ kérem, a beteget szükségtelen jelenetekkel felizgatni különösen most, a kritikus pillanatban, a betegnek feltétlen nyugalomra van szüksége ! Dénes nyilalást érzett bensejében és nem habzott többé : beljebb került... Duzzadó lágy omlatag havából Mariska láztól piros orczái váltak ki. Nem az a pír volt ez, melyet az ifjúság s szabad levegő varázsol a fiatal leáayok arczára, egy könyörtelen rém, a tifusz fullasztó Iehelletének a nyoma ez. A szülök könuyes szemekkel ülték körül az ágyat, nem kérdezték, mért jött Dénes mit akar. Hja, az ilyen pillanatok megszelídítenek mindenkit. Hogyan haragudnának, mikor mindenük,, kincsük, előttük vergődik, zihál s a végkimerülésig küzd a gyilkos betegséggel. Dénesre egy belső hang méginkább ráijeszt: — Meglásd nem lesz ennek jó vége! Eh, nincs igaza a hangnak! A szemekből tűnik a deliriumos tűz, a beteges pirosság halványodik, kínos csend áll be. Veszedelmes szimptomák ezek, melyek azt jelentik, hogy a meggyötört porhüvely nem képes már reagálni. A pir egyre fogy, a homlokon hideg verejték gyöngyözik, szederjesednek az ajkak... Nti nézzük ezt Szita Dénes! Az asztalon álló lámpa is, mintha megborzadna a látványtól, hogyan hervad el egy virág a kaszás fuvalmától, hirtelen kialudó fct. Talán abban a pillanatban hamvadt el a Mariska életszikrája is. Mire világot gyújtottak, élet nem volt a testben. Szita Dénesen pedig nagyon csodálkoztak a collégái, mikor a princzipálisa váratlanul közölte vele, hogy irodatisztté neveztetett ki s ő olyan közönyösen vette az aranyat érő hírt, mintha krajezáros czigarettei kínálták volna meg. A szobája is hideg, mert a jégvirágok nem pusztulnak ablakairól, sőt az á kerek, kis nyilas sem jelentkezik többé, SZABÓ LÁSZLÓ