Esztergom és Vidéke, 1892

1892-03-13 / 22.szám

Á'i köaOnyös. Do sokkul kíván- •cifîbb vagyok arra, hogy Iá az ur ak­kor ebben az irodában, mikor hivata­los dologról van szó. Talán önökért, vau a közönség? Jó napot. A löbbit majd elmondjuk jövő hé- 5en, mikor a miniszter urnák rossz kedve lesz. À székfoglalás irodalma. A Magyar Sión legutóbbi füzete ■összegezi Vaszary Kolos herczegprimás székfoglalása alkalmával megjelent iro­dalmi emlékműveket s ezekről ezt Írja: «A herczgpiimás szókfoglalásáuak ünnepélyes alkalma egész irodalmat te­remtett az alkalmi termékek a követ­kezők : 1. Magyarország Öröm e. Szerkesztette Körösi László dr., kiadta -Buzáró vils Gusztáv. Folio. 32 lap. A hgprimás arczkópévei és 3 képpel. — Érdekes közleményeinek sorát Szávay (Gyula költeménye nyitja meg. A ki­nevezési okmány után az első üdvözlő báviratok találhatók a hgprimás meg felelő -válaszaival. Majd egész serege következik a nevesebb férfiaktól szár­mazó aulogramnioknak. Ezek után «Vaszary Kolos kinevezésének jelentő­ségéről» irta Szemnecz Emil. Az élet­rajzot Körösi László dr. tolla nyújtja. Burány Gergely dr. a hgprimás szülő­földjét ismerteti. Szüleiről Vaszary Mi­hály közöl érdekes czikket Mint tanár­ról Csernoch János dr. ir, Haan Rezső a hgprimás esztergomi tartózkodásáról közli reminisczeneziáit, inig Pongrácz Lajos mint hírlapiról mutatja be a ! hgprimást. Szenlimrey Márton főapáti működésé', — Récsey Viktor «Száza- e dunk kiváló magyar benezésoit» mu- d Latja be. Walter Gyula ezikke a szerze­tes primásvkról szól. A további kisebb a közlemények a szerkesztő tollából foly- 1 lak, kivéve az «Ej vezércsillagunk» ! ezimii lendületes kölleményt, mely k Percnyi Kálmánt vallja szerzőjének. A változatos tartalmú, nagy gonddal f< szerkesztett emlékfüzet kétféle kidásban a jelent meg. A diszkiadás 1 frt, az = egyszerűbb 50 kr. Megszerezhetni a kiadónál. Melegen ajánljuk t. olva­sóinknak. 2. Carmen p a n e g y r i c u m k honoribus Cels, ac Rev. D. Princ Prim R. Hung, et AEppi Sírig. Cladii Fran- 11 cisci Vaszary cum a s. monte Pan­nóniáé discessurus Ordini s. Benedictinis si Paunoniis devote dicatum. Szerzője í\rn . Uanri; viarlirr fnrrA l/ncvfuiptpf, rphpuptl’ Wargha Samu űr! pannonhalmi Mper­jel. Jaurini. 1891. Surányi. 3. Ö r ö m h a n gok, melyekkel fm. és ft. Vaszary Kolos urat, Magyarország hgprimását, észt. érseket; stb. stb. ün­nepélyes beiktatása alkalmából fiúi hódolattal üdvözli a pannonhalmi szent- Bencdekrend. Szerzője Várkonyi 0<1 iló, oszt. főgymn. tanár. Esztergom, 1892. Laiszky. Folio 6 lap. 4. Ó d a, melylyel főméit, és ftdn. Vaszary Kolos urat, észt. érseket az ap. sz. szék szül. követét, M. 0. hg­primását stb. stb. stb. kegyes Ályjo- kat, midőn primási székét elfoglalná, az észt. sz. Istvánról nevezett érs. pap nevelő intézet, elöljárói s növendékei legmélyebb fini hódolattal üdvözlik. Esztergom, 1892. Buzárovits. Folio. 5. À u g u r i u m M i t r a e liono- ribus Cols. ac Rev. I). D. Cluudii Va­szary Al. E. S. AEppi S. Sód is Ap. légati, nati J. R. H- Princ. Primátus e;c. etc etc. Patris piissimi quuin plaudenio orbe hungarico smlem capes- seret, VII. Idus febmarii 1892. a de- votissimus anijquissimi Sem. S. Stop- hani modelai o ri bus et aliimnis oblatum. Esztergom, 1892. Buzárovits. 6. S o r in o, quo Cels, ac R<>v. 1) Claudium Franciscum Vaszary Dei mi- seralione el. Ap. Sedis gratia Aoppum Sírig., S. Sedis Ap. legalmn nalum,I. R. H. Princ Priinatem etc. etc. e c dum praocelsain sedem siiam die 4 februarii 1892. capesseret nomine Mol r. Cn pi In 1 i saluiavit Stephauus Major el. Ep. St.agnensis etc. etc. Strigonii. J892. Buzárovits. In quarto. Pag 6. 7. C a r in e n p a n e g y r. etc. etc. a Sem. Centra li Bpest devote dieainm. 8. «Es z t or g o m és V i d é k o» arczképpel díszítve, ünnepi alakban je­lent meg február 4-iki számában. Köz­leményei mind a hgprimásra vonat­koznak. 9. «Eszfe e r go m i Közi 0 n y» február 7-iki száma egészen az ünnepi alkalomnak volt széniéivé.» Emléksorok (Nőkről a nőknek.) Á kik megtudják határozni azt, hogy kit szeressenek, azok azt is megtudják ha­tározni, hogy mikor fogjanak hozzá eg) másik szerelemhez. * Ne Írjunk verseket, ne szeressünk és ne süssünk rostélyost időtöltésből. * Ismeretlen csillagokat keres a csillagász. A maga csillagát keresi az idealista. Mind a kettő elfeledkezik az útba került égi tel­teken s inig ezeket tanulmányozza, nem ér rá megtalálni azt, a kit keresni eletezélja. * Leány és asszony nagyon sokféle van a világon. De menyasszony egy féle. Vala­mennyi menyasszony egy ügy ü az oltár előtt. A. boldog.-ság eleinte csakugyan egy- ügyüvé teszi az embert. * Vallástalan nő társasága sokkal vesze­delmesebb egy széplelkü leánynak, mint választóvíz a virágnak. * Nem a vagyon, nem a rang, nem a kül­sőség teszi boldvggá az embert. Kinek szive nincs berendezve a boldogság számára, jö­het azért akár egy milliomos, akár egy királyfi, mégis zúgolódni fog végzete ellen. * A mai nők idegeikkel szeretnek és gyű­lölnek. A szivükre nagyon ritkán van szükség. * A szép, jó és igaz ismerete megneme- siti a uő lelkét és azok fölé emeli, a kik csak a hasznosat tanulták megismerni s nem értek ra a művészet gyönyöreinek élvezetére. * Kritikus perczekben ne kérjen kölcsön a no soha senkitől se gondolatokat és ér­zelmeket. * Az irodalmat és a lovakat a mágnások sportból szeretik. Alert az Írók többn) ire helyettük gondolkodnak s a lovak helyet­tük futnak a babér után. * Örök szépség, örök ifjúság és örök va­rázs a szellemes nő. * Ibsen azt hirdeti, hogy a nő nem játék­szer többé. Dumas az okos feleséget a c.-aládi boldogság korrektorának mutatja lie. Sard ou a legfinomabb szellemet keresi a nő szeszélyeiben. Szóval a nagy szelle­mek a uő-kérdés megoldására alkotják re­mekeiket. És maga az igazi remekmű : a nő elolvassa a lángelmék ragyogó elméle­teit, gazdagabb lesz ötletekben, hanem azért ölökkon-örökké csak nő marad. Prog­ramúja évezredek óta változatlan. Hivatisa, hogy szeressen. Boldogsága, hogy szeressék-. GASTON. li 1 ISIIK. — Mikor jön haza a prímás ? íz most, az esztergomiak legfő kér­dése. Sokan úgy felelnek rá, hogy már- czius huszonhariniidikán ; mások pedig úgy, hogy csak husvéira, de akkor azután pontifikálni is fog a főszókes- egyházban. — A herczegprimás tanítványai Vaszary Kolos herczegprimásnak voh tamil ván y ai csülörlököu délelőtt tiszte­legtek a főpapnál Baross Gábor ke­reskedelemügyi miniszter vezetése mel­lett. A mintegy 80 tagból álló kül­döttség közt a klérus, a katonaság, ügyvédi, hírlapírói, orvosi s földbirto­kos osztály egyaránt képviselve volt. Ott voltak többek közt : Forster Gyula min. tanácsos, Csurada János, Való Si­mon, Czobor Béla, Balogh Jenő és Szász Zoltán egyetemi tanárok, Kék Lajos és Schober Ernő orsz. képvise­lők, Viola és Maluska főv. tanácsno­kok, Pollák Lipót hírlapíró, Ráttkay László iró, Vörös Sándor, Morsics Jenő, Szilva Géza, Krenedits Gyula bírált, Fi adura Imre, Me 1 ha. Kálmán, Jakab fy István stb. Pont tizenegy órakor a tisz­telgők bevonultak a belső, nagy elfo­gadó terembe s megjolout Vaszary Ko­los herczegprimás, oldalán Csernoch János kanonok s Kohl Aledárd titkárral. A belépő főpapot lelkes éljenzés fo­gadta,, melynek lecs il apui tavai Baross Gábor miniszter kiirölbelül a következő beszédet intézte a herczegprimáshoz : «Főin. herczegprimás ! Kegj elmes urunk ! Jól tudjuk : sokan, egyesek és küldött­ségek üdvözölték már főméltóságodat herczegpri tuá-ísá történt legkegyelme­sebb kinevoztetése alkalmából, de tud- juk, hogy vajmi kevésnek volt erre oly benső jogezime, mint nekünk, há­lás tanítványainak. A mi tiszteletteljes megjelenésünknek és üdvözlésünknek indító okai 3zivünk mélyében koresen­dők. Visszaképzeljük jelenleg magun­kat abba a viszonyba, melyben a tanár a tanítványok állottak. Szemünk előtt all a tudós tanár, a mint böics sza­vakkal hirdeti a tudományt, átvezet a múlton s annak magasztosságát, árny­oldalait, egyaránt kimutatja. Az élet becsét úgy béli meg, amint hazafias munkában telik az el. Főméitóságoduak tanítványai nem is ehettek rossz ta­nuló, mert nemcsak a .tantárgy érde­kességével, hanem tudományosságával s szive jóságával is megnyerte őket, (Éljenzés.) Sohasem téliéit kedve a gyengébb tanuló megbélyegezésében, liánom atyai jóindulatával rábírta hi­bájának pótlására, valóban mestere volt tanítványainak a szó legnemesebb ér­telmében. Megjelenésünknek másik in­doka is a múltból származik, Hálásak vagyunk s hő ragaszkodást érzünk volt tanárunk iránt s ez érzelmekkel kísér­jük az élet minden változatán s érzel­mek, mert hívek, talán alkalmasak arra óra ; Henry pedig forró köszönetét rebegett neki. — De még többet is tesz ezen jószivü űr — folytatá na. Mary Minthogy tudtára adtam, hogy Henry lányomnak a jegyese és egybekelésük csak azért késik, mert sem nekünk,sem Henrynek nincs elég pénze, ennélfogva Mr. Smith kötelezi magát Hen­ry nek egyezer dollárt adni ; sót idekérette -u közjegyző urat, hogy a házassági szer­ződést is rögtön elkészítse. — Erre odave­zette az írnokot az íróasztalhoz, mely a szoba egyik szögletében állott és az Írnok hozzáfogott az íráshoz. Fiam — szólt hirtelen Mr. Smith fiához —- hát igazán, tiszta szívből szereted ezt a kis lánykát, miss Nellyt ? Ha igen, úgy a világért sem akarom megzavarni boldogság- tokát és kész őrömmel rátok adom az atyai áldást. A szerelmesek szemeibe tóduló könyek megadták tisztán a feleletet, de — legyen az akár a nagy meglepetéstől, akár a nagy örömtől — élőszóval felelni nem voltak képesek. Gépiesen, mintegy öntudatlanul megragadták egymás kezét, Mr. Smith elé léptek és földhöz szegzefct szemekkel végre csak annyit mendottak : Szeretjük, nagyon szeretjük egymást. Mr. Smith nem vette le szemeit ezen szép jelenetről és szemei megteltek könnyekkel. — Hogy hívják a vőlegényt, menyasz- szonyt és örömszülöket ? — kérdő az Írnok. Madame Wary odalépett hozzá, elmondta neki a neveket, — «és a menyasszony ré­széről — monda hangosan — anya Broron született Szabó Mary és Mr. Smith Autal.» — Kérem, közjegyző dr — szólt Mr. váló lánytól várhatunk : figyelmeztettem | arra a szerencsétlenségre, melybe Henryt szándékozik dönteni ; nem hallgattam el j előtte Henry viszonyát lányomhoz. Miután ! igy meggyőződött, miszeriot ezen rég fia- j tál lénynek, közül fiának is boldogsága, sőt tán élete úgyszólván az ő kezében van : ilyen alapos okok által legyözetve, csele­kedte azt, mit az imént láttunk. Noha egyikök sem volt teljesen megelé­gedve ezen magyarázattal, de tekiutetettel az idő előrehaladottságára — éjfel már ei- muit — hazamentek, hogy kiki kipihenje a napi fáradalmakat és az átélt izgatottságot. — Törént legyen bármi — mondák mindnyájan, mialatt hálásan kezet szorí­tottak a háziasszonynak — önnek és csakis önnek köszönhetjük a dolog jórafordűltát ; mert csakis ön mentett ki bennünket a nagy bajból. — Szót sem érdemel — moudá a sze­rény asszony — jó éjt ! Gyula és Henry sürgetni akarták me- nyekzöjüket, évek hosszú során táplált re­mén) ükét teljesedését ; Air. Smith beteg­sége azonban, melyben amaz éj óta sin) lett., akadályozta őket tervük kivitelében. A mint azon ejjel fej- és szivfajásró! panaszkodva ágyba feküdt, azóta el nem hagyta azt. A fajás betegséggé fejlődött, a mely napról- napra súlyosabb lón. Á következő reggel elhivattak az ötvöst és m. Maryt. Haszta­lannak bizonyult az orvosok fáradozása ; Gyula és m. Mary siránkozása initsem hasznait. Végre az orvosok is feladták min­den reményüket. (Folytatás* következik.) . Smith — méltoztassék meg egy házassági szerződést Ívni. — Kinek a számára ? — Nos, fiam Gyula és jegyese miss White Nelly számára.. E közben a háziasszony kiment a szo­bából, rövid idő múlva visszatért megra- kodtan gyümölcsei, sütemény nyel és bor­iul és mialatt, mindezeket az aszialon elren­dezgette, igy szólt örömtől sugárzó arczezal. — Az eljegyzési ünnepélyt Mr. Smith házában fogjuk ugyan ünnepelni ; egyelőre méltóztassék ehhez hozzálátni. Mr. Smith ezalatt mély gondolatokba merülve ült székében és alig vett észre valamit, mi körülötte történt ; nem nyúlt a csemegéhez és a többi jelenlevők sem akarták megkezdeni. Mély csend uralko­dott a szobában, csak az írnok tollának perczegése hallatszott ; végre megszűnt e perczegés is, az Írnok felkelt helyéből és kérdé: — Kinek a szerződését olvassam fel elébb: Master White vagy Master Smitbét? Neve hallatára Mr. Smith lölrezzent és zavartan kérdé : — Mi az ? Ki meri nevemet emlegetni ? — À szerződések elkészültek — szólt hozzá a háziasszony most azt kérdi a jegyző ur, melyikét olvassák fel először. — Hat olvassák . . . olvassák — feleié Mr. Smith hmsu, álmos hangon — ol\ás­sák fel mindkettőt . . . azaz először fiamét. A felolvasás közben Mr. Smith ismét visszaesett elébbí helyzetébe ; tenyerébe rejtve arczát ngy ült, mintha csak egye­dül volna a szobában ; olykor olykor ne­néz sóhajok törtek ki kebléből és midőn I a felolvasásnak és aláírásnak vége volt és ! s közjegyző elhagyta a szobát, Mr. Smiil is ajánlotta magát, panaszkodván, hogj feje szédül és a seb, melyet nem régi bei kapott, szintén nagyon fáj. Gyulát felszó­lította, hogy kisérje haza, minthogy rósz- szül érzi magát, Gyula, ki kedvesével enyel- gett, nem szívesen hagyta el helyét ; dt mégis követte atyjat és néhány perei múlva a szobában levők meghallottak u kocsi Lovarobogasát. — Mi történt itt ? kérdé Mrs. White a háziasszonytól, miután magukra maradtak — mit mivelt ön Mr. Smith-lel — Álmodtam-e ? monda Nelly is, még mindig a történteken álmélkodva. — Ál­momban eljegyeztettem kedvesemmel, kit mar csaknem teljesen feladtam ; és most attól rettegek, hogy felébredve ismét hal­iam fogom anyam dorgáló szavait : «Ne hallgas rá, feledd el öt . . . nem szabad többe vele találkoznod . . .» — Nem, lányom — vígasztala anyja — ne félj ! Gyula a tied örökké. — De kérem, kedves barátnőm — szolt m. Mary hoz for­dulva — magyarázza meg nekünk ezen el­járását, fejtse meg ezen talányt. — Kedves barátnőm — válaszola m. Mary nyájas mosolylyal — nem forog itt fenn semmi titok, semmi talány ; a dolog ígész egyszerű ; csak jó beszélötehetségem- nek köszönhettem ezen sikert. Szivrehatóan ícseteltem Mr. Smith elÖLfc ama bolathat- lan következményű szerencsétlenséget, nelyet e négy fiatal teremtésre hozni akar, íik közül saját fia is szenved ; elmondtam )eki. miszerint Nelly szép és fölötte szel- emes lányka, és hogy benne összpontosul­lak mindama erények, melyeket egy jóra-

Next

/
Oldalképek
Tartalom