Esztergom és Vidéke, 1892

1892-02-21 / 16.szám

tinóm vonásokat, amaz elrejtett szála­liíit kiolvashatjuk, kibetűzhetjük, melyek Petőfi alakját oly érdekessé, alkotásai­ul y hatalmasokká tették. Édes hangzású ív ráját, nemzetet ébresztő harczi dalait színpompás, kifogyhatlan kellemű el­beszélő költeményeit ismeri a magyar tiemzot minden fia : ki ne vágyna meg­ismerni ama titkos rugókat is, melyek m ihletett költőt húrjainak pengeté­sére indították, és kitől vágynánk in­kább a legnagyobb költő egyéniségét magunknak bemutaltatui, mint épen Jókaitól, a ki első költői próbálko­zásaitól kezdve egészen eltűnéséig is­merte Petőfit, a ki ifjúkori nyomoráról, küzdelmeiről, szinészkedéseiről ép oly megbizbatólag tud irni, mint későbbi boldogságáról, féuyéről. Jókai az egyet­len, a ki megmondhatója annak, melyik Peiőfi arczképei közt a leghívebb, a legigazibb ; ama képről melyet ő fest, bízvást elmondhatjuk, hogy az Petőfi >életének, jellemének, egész egyénisé­gének leghitelesebb rajza. Az uj Pe­itőfi kiadás fényes kiállítás, szép alak ••ós teljesség tekintetében is teljesen, megtelel a hozzá tűzött várakozások­"iiak. — Megrendelhető, Iegczólszerübben 10 füzet árának beküldésével ugy az Alhenaeum könyvkiadó hivatalától Bu­dapesten, miut bármely hazai könyv­kereskedőtől. * — Por és hamu. A legnagyobb magyar tárczairónak «Porzó»-nak (dr. Agai Adolfnak) egy uj kötete jelent meg az «Afhenaeum» irodalmi rész­vénytársaság kiadásában. A kötet «Por és hamu» mélabús gyüjtőczinie rá­vall a tartalomra. Ez a könyv egy te­mető, — nevezetes emberek temetője. Azoké a nevezetes embereké, a kiket Porzó ismert, a kiket megsiratott — s a kiket hol mosolygó szemmel, hol könnyein keresztül, de mindig élesen megfigyelt. A könyv fejezeteinek czimei: Halál, novemberi elmélkedés. *— Kecs­keméthy Aurél. — Greguss Ágost.— Arany Jánosról. — Izsó Miklós. — Pompéry János. A «magyar Schubert.* — Hugó Károly. — Török Jáuosról. — Három orvos: Skoda, Bokái János, Balogh Kálmán. — Pákh Albert. — Kertbeny K. M. — Széchenyi gyász­tor Bécsben, — Toldi Pista. — Márkus Pista. — G-yőry Vilmos. — Zajzoui (Eab) István. — Tóth Kálmán. — • Három Czigány : Rácz Pál, Berkes La­jos, Bunkó, — Szilágyi effendi. — Ludassy Mór. — « Vadász Miklósné asszonyságnak Pesten.•» Egy levél tör­ténete. — Három halott. — Az öreg ur (Deák Ferencz.) A magyar műveltség nólkülözhetlen fél tótelei közé tartozik, hogy az ember olvasta légyen Porzó tárczaieveiéit s hogy tájékozva legyen Porzó fényes irói erényei felöl. Nem szükséges egy mü­veit magyar embernek sem magyaráz gatni, hogy a srylnst, tősgyökeres ma gyarosságot senki sem egyesitette még löbb müvésziséggel, mint Porzó ; nem szükséges Porzó finom tréfáira, oleven pajkos elmósségére ós mély humorára sem a müveit magyar olvasót figyel meztetni; sőt nyitott ajtókat tőrünk­be akkor is, ha fölemii tjük, hogy az ítélet biztossága és distingvált volta, valamint a deiail-megfigyelések pontos­sága is különösen jellemző tulajdonsá­gai Porzónnk. Ami mii dezekon kívül, mint mindenek felett tündöklő irói erény ragadja meg a «Por és hamu» kötet olvasóját, az az érzelmok mélysége, a sziv közvetlen melege, — szóval a tiszta, aranyér tó kft, igazi költészet. Egész sora a közelmúltban elhunyt je­lesnek éied föl újra emlékezetünkben, a mig a gyönyörű könyvet olvassuk­Az iróm(ívészét és az ujra teremtő poézis varázslata nyomán, a porból és hamuból kikel az elhunytak átszelle­mült, földi salaktól megtisztult alakja s itt lebeg ismét szemeink előtt. Min­den vonásuk megvan, a mibennük jel­lemző és egyéni volt, de semmi nincs rajtuk, ami csak szürke közönséges általánosság. És valamint a jó zene­költő mindig megtalálja melódiájához a legjelemzetesobb kíséretet, ugy Porzó is minden egyes rajzolt alak részére külön egyéni irás modort, sajátos tó­nust talált. Igy nagyon érdemes észre­venni és figyelemmel kísérni, milyen tökéletesen más alaptónusra veti a szikrázó elmosségü Keeskenéthy Aurél képét, milyen másra ismét az idealista fegyelmezetlen szobrászművész Izsóét; mennyire más hangon beszél például a sarcasticus Pompérvről, mint a tehet­séges, de nagyzás hóbortjában elzülött szerencsétlen költőről, Hugó Károlyról. Valóban rég nem adtak a magyar kö­zönség kezébe becsesebb és szebb, ma­gát jobban olvastató könyvet, mint a minő a «Por és Hamu». S ma, midőn a könnyelműségig bőkezűek vagyunk az uj tárczairók elsietett fölbabérozá­sában, — ezt a gyűjteményt elolvasva, a legüdébb és hervadatlanabb babérokkal | visszatérünk az első, igazi nagy ma­gyar tárczairóhoz : — Porzóhoz, Farsangi levél. (Tiszti estély febr. 20.) Nagyobb kocsirobogást még nem hal­lott Caruovál berezeg az idei farsang­ban, miut tegnap este. Még kocsiüt­közósek is voltak, de minden nagyobb katasztrófa nélkül. Egy fiataf házaspái összes farsangi örömeit koczkáztaita egy ostoba kocsis, a ki sokkal inkább il­lumiuálta a saját koponyáját, miut a kocsi lámpásait. Carnevát vasúti szerencsétlenségéből azonban mindössze csak egy kis érde­kes esemény támadt, meiyot csakhamar el felejt el tek' a vidám teremben, hol sokkal kellemesebb összeütközések kö­vetkeztek egymásulán, mikor a katonai zenekar bevégezte concergét és Hor­váth Jóska rágyújtott az igazi lévai csárdásokra. Az első és második négyest negyven­! uyolez pár tánczolta. A hölgyek név­sora körülbelül a következő volt : Áldory Móiyié ésZelma, Berginanué, firníiuer Fereuczuó, Buttuer Róbertm , Csukass Lászlónó, Dóczy Aranka, Eg­geuhoffer Anna, Felseuburg G-yuláué és Blanka, Fischer Szeraphin, Föídváry Istvánnó, Fischer Lisbeth, GMatz Ella", Gnvicsies Dánielné, Haau Rezsőnó és Ilon, Herczmánszkyné és nővérek, Iva­uovits Béláuó, Kruplanicz Káimáuné Aranka és Flóra, Lettné, Mattyasovszky Lajosné és Marianna, MüNer Gyuláné, Marosi Józsefnó és Lujza, Munkácsy Ká­roly 11 ó és Sarolta, Mezey Dénesnó és nővérek, Merez Imréné és Etel, Nieder­matin Jánosné ós Nelly, Niedormann Jó­zsefnó, Niedermann Pál né és Ilon, Nie­dermauu Lujza, Perónyi Árpádné, Pe­tényi Heuriknó és Irma, Rogrün Edéné és nővérek, Siuka Ferenczné és Juliska, Széguer Margit dr. Schneideruó, Stern­feld Rezsőné, Szecskaynó és Vilma, Szvoboda Románnó és nővérek, Sztraka Iván né, Szarkásyné és Etel, Ugróczy Szerén. A tiszti estély mindig kitűnően fe­gyelmezett tánezos csapatokkal rendel­kezik s igy a hölgyeknek nem igen volt alkalmuk sokáig pihenni babér­jaikon. HÍREK. — A herczegprimás Budapesten. Vaszary Kolos herczegprimás szerdán délután ismét hosszabban tanácskozott Szapáiy Gyula gróf miniszterelnökké]. Csütörtökön Szapáry Gézáné grófnő, Madarassy Pál, a pénzügyi közigazga­tási bíróság elnöke és Sujánszky föl­szentelt püspök tisztelegtek nála. A herczegprimás egyelőre csakis délelőtt 11-től délután l-ig fogad, kivéve a pénteki napot, a mikor egyáltalán nem ad kihallgatást. — Vaszary Kolos herczegprimás következőleg üdvözölte táviratilag az uj kalocsai érseket : Fogadja exczel­lencziád székfoglalója alkalmából szív­ből eredő legjobb kivánataimat. — Pápaiak a herczegprimásnál. Pápa városának 14 tagu küldöttsége pénteken 10 órakor tisztelgett a her­czegprimásnál, hogy neki, mint a vá­ros díszpolgárának, a díszoklevelét át­nyújtsa. A küldöttséget Martonfalvay Elek helyettes polgármester ós Feny­vessy Ferencz dr. országgyűlési kép­viselő vezették. A küldöttség sz.ónoka Martonfalvay volt, a ki beszédében kü­lönösen kiemelte azt, hogy Vaszary mint pápai fiatal tanár kezdett először a po­litikával foglalkozni. Végül átnyújtotta az oklevelet. A herczegprimás rendkí­vül szives hangon felelt ós biztosította a küldöttséget, hogy a kedves emlékei I közi. levő város mindenkor számithat reá. Beszedő után a küldöttség minden egyos tagját bemutattat!a magának s minden­kivel beszélt. A díszoklevél romeke a hazai műi párnak ; közepett van az ok­levél szövege, fölül Pápa város képe, alul a benczések gymnaziuma s a pri­mási és városi czimer. A pápaiak az oklevelet fénykép-alakban sokszorosítot­ták a oolgárság számára. — A szent-István társulat tudo­mányos ós irodalmi osztályának csütör­tökön volt a gyűlése. Kisfaludy Béla dr. elnökölt és első sorban Vaszary Kolos bíboros herczegprimás levelét ol­vasták fel. A levél a következőképpen hangzik : «Benső bizalmamtól áthatott sorait megilletődve olvastam. Fogadja a derék társulat tudományos ós iro­dalmi osztálya igazi köszönetemét szives megemlékezéséért. Oly társulat, mely­nek törekvései a legszorosabb kapcso­latban állanak lelkem vágyaival, bizton számit hat szerény támoga­tásomra, annyival is inkább, mert mi sem lehet foutosabb reám nézve, minthogy a hittudomány egyesült vi­lágossága elhasson hazánkban minde­I muó, a hol a vallásosság, valamint az az igazság ós komoly tudomány iránti szeretet uiég nem halt ki a szivekbőt, teljes tisztelettel Pannonhalma, 1891 decz. 15. Vaszary Kolos.» Az osztály lelkesült éljonzóssel fogadta a herczeg­primás levelét. Ezután Giesswoin Sán­dor dr. olvasta fel «Beszéd és gon­dol kodás» czimü bölcseleti értekezését. Utána Komócsy József r. l. költeménye kellett nagy tetszést. Mint előadók Platz Bouifácz dr. és Timon Ákos dr. szerepellek. Huinmer Nándor titkár a Szuiik-emlék tárgyában tett jelentést és az osztály költségvetését terjesztette elő. Végül az első szakosztály előadó­jául egyhangúlag Komócsy Józsefet vá­lasztották. — Pápaválasztás évfordulója. Tegnap éritik meg XIII. Leo pápá Ő Szentsége pápaságra válaszfásának ti­zennegyedik évfordulóját. XIII. Leo pápa, a ki 1819 márcz. 2-án született, 1837 decz. 31-én szenteltetett áldozó pápá, 1843-ban lett cz. püspökké, 1846-ban perugiai püspök, 1853-ban bibovnok, 263-ik pápa lett 1878. febr. 20-án ; megkoronázták a darával márcz. 3-án. Tizennégy éve tehát, hogy a nyolezvaukét éves aggastyán Krisztus helvtarfcóia. — Az E. M. K. E. a herczegpri­másnál. Bethlen Gábor gróf, az E. M. K. E. elnöke tisztelgett a herczegpri­másnál s bejelentette neki, hogy az egyesület részéről egy katholikus fő­uiakból álló küldöttség óhajt előtte megjelenni, támogatását és pártfogésát kérje az ügy számára. A herczegpri­más igen kegyesen fogadta az egyesü­let elnökét s kifejezte neki, hogy az ügyet kezdet óta rokonszonves figye­lemmel kiséri, a küldöttséget pedig az F. M. K. E. közírvülése ideién fogadja. JLLi. JJA. JJ.. -U. «vu & J ^wuv j D U " " — Fóapátválasztó gyűlés. A ben­czések febr. 22—24-én tartják meg főapátválasztó közgyűlésüket Zalka Já­nos győri püspök, mint királyi biztos elnöklete alatt. A főapátválasztó káp­talan napirendje a következő : február 22-én délután fogadják a rendtagok az érkező püspököt s őt páros rendben a a templomba, onnét a praelaturába ki­sérik, hol a főtnouostori perjel Halbik Ciprián a rend nevében üdvözli. 23-án reggel nyolczadfél órakor Veni Sanc tét tart a kir. biztos, mely alatt a nem miséző rendtagok áldoznak, 9 órakor megalakul a nagy káptalau, délután megválasztják a szavazat szedőket. 24-én reggel újból Veni Sanete s utána a választási gyűlés, melyet előzőleg adatik absoluezio a cesuris ad Caute­lam per Vicarium Capitularem ad ac­* kürtölte a félvilágot, bogy éu a Sajtosok Etelkáját megszöktettem s mikor Etelka tatája kérdőre vonta, akkor azt felelte, hogy én, magam kürtöltem a hirt. Osztálytársamat kihívtam párbajra, azon­ban csak bot viadalra. A kutyaszorítónál történt volna meg. Igen történt volna, mert tulajdonképpen nem történt. Ugyanis nem mertük egymást a botokkal megütni félvén, hogy másnap kiviláglik a dolog, íuinek consilium abeundi lehetett volna az eredménye. Segédjeink(ott volt a fél osztály) végre is abban állapodtak meg, hogy az ügy lo­vagiasan elintéztetett, s mi kezet fogva távoztunk. Hanem csak most következett a hadd el hadd. Etelka papája hitt a Jágónak és engem tartott a bűnösnek. Azonnal irt egy leve­let, amelyben magához idéztet, hogy föl­nj akaihasson és ünnepélyesen kidobhasson szobájukból. Fogtam apám revolverét és útnak in­dultam. Azonban útközben az az okos gon­dolatom támadt, hogy nem megyek el. Hogy miért ? Hát csak azért, mert én úgy sem mertem volna lőnni a revolverből s Etelka papája valósággal fölnyakalhatott volna . . . Minthogy nem jelentem meg, Sajtos uram és Sajtos asszonyom beállítottak édes anyámboz (megjegyzendő, hogy az ő há­zukban laktunk) és szegény anyámat pro­vokálta, hogyan mer olyan akasztófára való kölyket nevelni, mint én vagyok és köve­telték tőle, hogy engem legkevesebb, ta­gadjon ki, amire az én jó anyám nem vol hajlandó. — No hát ha nem tagadja ki, akkoi fölmondjuk a lakást, sziszegte Gertrúd gőggel Sajtosnó. Tessék azonnal elhagyn a lakást-. Erre sem volt hajlandó anyám, különö­sen akkor nem, mikor öregem is előkerült a másik szobából. Erre lecsendesedtek Sajtosok. 'Fordítot­tak egyet a köpönyegen s elkezdtek ud­variaskodni. Visszavonták minden előbb nyilatkozatukat, utóvégre is az sült ki be­lőle, hogy én aranyozni való gyerek vagyok s hogy ez az aranyozni való gyerek Etel­kájuknak már szerelmet vallott s na­gyon szeretnék, ha a házasságból lennt valami. Fölpattant az Öregem és azt mondta, hogy majd ad nekem pipaszárat, nem fe­leséget, a Sajtosoknak pedig üdvös taná­csokat, bogy senki diák fiát ne bolondit­eák el, mert majd megmutatja, hogy mit csinál. Sajtosok elpárologtak s én még matúra után sem házasodtam meg. H B. — Eredeti magyar dalok. Ének­hangra, zongorakísérettel szerzé Gedeon Kont Ilona. Tizenkét csinos dal van az 1 frt 50 kros füzetben, mely Móry Bélánál (Budapest Dorottya-uteza 7. sz. a.) rendelhető meg. —><Z*@>C=><—­1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom