Esztergom és Vidéke, 1892

1892-11-20 / 94.szám

hogy a hóhér leghamarább véget vet, a néha órákig tartó hal doki ás kínainak ós ba már meg kell lenni, legügyesebb orvos ő kigyelme az n nélküli bankó. A börtönben meg avval vigasztaltam magamat, hogy soha se. voltam oly nagy ur, hogy ablakom és ajtóm előtt ugy strázsáltassanak, mint a szent koronát, ne hogy mint valami nagy kincset el lopjanak. A börtönt a gonosz tett leszi utálatossá. Az éu börtönöm kápolna volt, melyben hazánk szent oltárának egy hű áldozára zarándoskodott. Ezen hossza lamentáció féle firkábul az következik és bizonyilatik be, hogy az Esztergomi polgári Tarkaság asztalát körül koszorúzó vidámságban egyesült vigadozó szellemi család bölcsessége, e rövid földi életre vonatkozólag hasznosabb a világ minden theologiájánál, mely csak a másvilágou képes boldogítani, mert a Mindenható szeretet örökös kútforrása, minyájunk közös Attya Isten Ő szent felsége, saját képére nem csak azért teremtette az embert, hogy egyedül csak fizessen, katonáskodjon és a naponta mindinkább snlyosodó s már is elviselhetetlenné vált terhek alatt görnyedezve szüntelen sóhajtozzon és szenvedjen. De azért is teremtette, hogy szorgalma után elég kényelemmel élhessen, gyermekeit az Isten dicsőségére neveltethesse és igy saját és gyermekei szellemét művelhetve, teljesedósben menyen Urunk Jézus Krisztusnak Mató V. 39. ós VI. 21-iki parancsa mondváu : «01y tökéletesek legyetek, mint menyei Atyátok. Szeressétek egymást, és ki téged kövei, dobd azt vissza kenyérrel. A tökéletesedós csak a jó kedveli, és igy édesen eső kitartó munkának lehet jutalma. A siralom völgyének egy .házilag keresztelt élet kertjében, Ízletes és bőségesen gyümölcsöző örömfiknak is kell lenni. íme! Én az életbölcs Tarkaság testvérilog képzetemben ölelő tagjait, ezen élet kert, azon kerlészeiuek tartom, ki ezen öröm gyümölcs fákat, nem csak a csúszó mászó hernyóktól óvják meg, de ezen életkeserveit édesítő fának szemzeteit a vadoncokban is ojlogafják, és pohár koccintások közt hazánk függetlenségének magvait hintegetik, gyökeresitik, ós hajtásait érlelik. Mint hogy megvagyok győződve, hogy a Tarkaságban egyesülteket ily eszmék vezérlenek, a Tarkaság felett az Isten áldása, és a haza hálája lebeg. Ha soraim viszhaugra, és feleletre méltónak faláltatnak, akkor mihamar oly levelet kapnak tülem, mely EszJ tergom várossának azon hű képét fogja önöknek ecsetelni, mely a várost politikailag Anno Domiiii 1836. Tarkovics Bazil bírósága, Krakoviczer Ferencz polg. mestersége, Pinka kapitánysága, Takács István aljegyzősége és Eajcsanyi István kancellistasága alatt ábrázolandja. Heliser, Hartmau, Horváth, Licsauer és Messze na tanácsosok hü jellemzése. Niedermajer népszóllósága, Argauer plébánossága, Majer István és Szabó muzslai káplánsága idejéről e két utóbbi érdemleges működéséiül, Sede vacante Ürményi Miskolczy, Jordauszky, Majtényi püspök Columnakrúl, s ezek felett szellemileg felül lebegő egyszerű fekete öves, de íőtekintélyü Viber József Caueellarral, a két Rudnyanszkyrül, és ez időben a legfiatalabb vagy is Magtster kanonok Bartakovicsrúl. Szóval oly Statistikajával szolgálhatok a félszázad előtti Esztergomi minden tekintetben! életnek, mely idővel a történelem irányájának nagy szolgálatot tehet. Paikovics Károly, Kamenszky Antal tehát csak két doktorunk, Hibsly és Ofner két sebészünk volt, tehát az orvosi fakultást négyen visellek. Hányan vannak most? Ügyédek voltak : Miklosfy, Adatni, Wosztrai, Licsauer, Meszéna, Gerendás, Kollár, Viola, Kiss, Szentgály, Czigléuyi, VI.idar, Horváth és igy 12-en. Váljon hányan vannak most ? Doktor közüliünk egy se volt, de nem is volt oly beteg akkor az igazság kiszolgáltatás! Most veszem észre, hogy a papirosom ki fogy, álmos is kezdek lenni, mert túl vagyunk az éjfélen, azért minden zár rigmus nélkül üdvözli a Tarkaságot, az élet tarkaságaiban galamb ősz, de nem kopasz honfilársok BESZE JÁNOS. A Patlas Nagy Lexikona. (ki ösKies tudnivalók kincsesháza.) Előkelő szalonokban nem egyszer halljuk a társaság egyik-másik kiváló tagjáról, hogy mennyireszéleskörüismerete van. A hölgyeit csodálják talpraesett megjegyzéseit, észrevételeinek találó voltát, a férfiak pedig azt a biztosságot és könnyedséget, a melylyel a föí-fölmerülő kérdésekben véleményt mond, vagy fölvilágosifást ad. — Mind nhez hozzá tud szólni s mindenről okosan beszél. Jegyzik meg róla valameunyieu. A társaság ilyen tagjaival szemben sürün találkozunk olyanokkal, a kik máskülönben előkelő, értelmes, talán zseniális emberek, de meg van az a fogyatkozásuk, hogy csak bizonyos korlátolt ismeretkörben érzik otthon magukat s ha a társaságban oly eszme merül föl, a mely az Ő speoziális ismeretköréit kivül esik, vagy félrevonulnak és unatkoznak, vagy a legalaposabban kompromitálják a műveltségüket a társaság előtt. Hires jogászok közt nem egy akad, a ki ünneplés tárgyát képezi a végtárgyalásokon, tönkre teszi a közvádló valamennyi valamirevaló érvét s fényes elokvencziájával, megtámadhatlan következéseivel ügye részére hódítja a törvénylátó-biróságot. Kiváló parlamenti szónok közt viszont nem egy találkozik, a ki tiz-tizenöt szóval lázba, hozza a hallgatóságot, magával ragadja a karzatok nem ritkán disztingvált, olykor tarka közönségét, hogy a hölgyek összecsapják apró tenyereiket: — Jaj, de aranyos szája van ! Elhallgatnám a világ végéig . . . De a mikor a hires jogász, meg az a nagy tehetségű parlamenti szónok csakugyan megjelenik az őt csakugyan óhajtó női társaságban s egy-két összejövetelen alaposan bemutatja az eszejárását, szomorúan fogja tapasztalni, hogy fejtegetéseit a társaság sokkal több tisztelettel, mint élvezettel halgatja s hogy a társaságot még egy kevésbé tehetséges ember is jobban feltudja villanyozni üres trócseléseivel, mint a hogyan ő teheti a jogi vagy ihetori talentumával. — Derék ember ez a doktor! Dicséri valamely nötagja a társaságnak az ügyvédet. Csak az a kár, hogy mindig jogi dolgokról beszél. Egész büntető törvénykönyv lett belőlem, a mióta velem foglalkozik. — Nagyszerű férfiú ez a mi képviselőnk ! Sóhajtja a parlamenti szónokról a társaság egy másik nŐtagja. Csak az a kár, hogy mindig a politikáról beszél. Ugy ki vagyok merülve már, a mióta őt hallgatom, mintha legalább isÖtSzapáry-kormáuyt buktattam volna meg. S igy tovább. Persze nem minden jogász és minden jó parlamenti szónok él vissza ennyire a ráfigyelő társaság türelmével. Vannnk köztük szellemes, apró tárgyakkal is szívesen foglalkozó, de igazán kiterjedt ismeretkörü férfiak, a kiknek a saját szakmájuk körébe tartozó tudnivalókon kivül rendszeres újságolvasás, okszerű lexikon használat s a más körökkel való érintkezés utján sikerült elsajátitni mindazokat az ismereteket, a melyeknek elsajátítása nélkül kerültek ki az iskolából s a melyeknek elsajátítása nélkül általános műveltségről beszélni sem lehet. Az ilyennel nem történik meg az, hogy a társaságban unatkozzék, vagy a társagot untassa, mert a fölvetett kérdések bizonyos tekintetekben ismerősei már s ennélfogva érdeklődéssel kisérheti mások nyilatkozatait és érdeklődést ébresztve teheti meg azokra a maga megjegyzéseit. A mi társadalmunk különösen sok példányát tartalmazza a specziális képzettségű alakoknak, de igazán kiterjedt ismeretkörü, a szakmáján kivül eső dolgokkal is ősmerős egyéneket is meglehetős ritkán mutat fel. Különösen áll ez a vidékről, a melynek az intelligens eleme sem üti meg mindig s mindenben az általános műveltség ama mértékét. Mennyivel kevésbé dicsekedhetik ezzel a vidéki magyar nép becsületes munkás, tehetős, de a haladó kortól messzire elmaradt túlnyomó nagy kontingense ! Köpünk e téren tapasztalható elmaradottságában bizonyára sok kulturális tényezőnek van jelentékeny része. Hiányos az Iskolai oktatás, fogyatékos a népnevelési módszerünk, nélkülözzük a nyugati népek rátermettségét a tudományóknak, sőt a legszükségesebb ismereteknek a nép között való terjesztésére s tudományos akadémiánk anyagilag biztos állapota mellet is nélkülözzük azokat az eszközöket, a melyeknek segélyével kényelmesebben hozzáférhetni a legszélesebb körű ismeretek kincsesházához. Ilyen viszonyok közt kétszeres örömmel fogadjuk a «Pallas» irodalmi és nyomdai részvénytársaság valóban meglepő nagyszabású vállalatát. A Pallas Nagy Lexikona, melyekhez, foghatót sem az anyag lelkiismeretes földolgozása, sem a terjedelem tekintetében soha nem produkált még a magyar könyvpiac/., az előttünk álló I. füzet fényes tanúsága szerint a legteljesebb mértékben alkalmas arra, bog/ a legelvontabb ismereteket is bevezesse a magyar nép minden olvasni tudó körébe. Ezzel a vállalattal lassankint teljesen megközelítővé válik a magyar nép legelmaradottabb osztályai számára Í3 a világ összes tudnivalóinak rengeteg nagy kincsesháza, mert a kolosszális munka több száz tagból álló, igen jeles férfiakból összeválogatott szerkesztősége szigorú gondoskodásban járt el abban a tekintetben is hogy a magyarázó szöveg világos, könnyen érthető és vonzó olvasmány legyen. Hasznosabb könyv, mióta csak irodalmunk fejlődését figyeljük, nem feküdt előttünk. A mit valaha magas képességű emberész, a tudomány, a találmányok, a fedezések stb.terén produkált annak a kvintesszencziája megtalálható ebben a magyar könyvóriátban. És hogyha valaki ad valamit arra, hogy előtte ismeretlen kérdése a világegyetemnek ne legyen s hogy azt az idót, a mit naponkint vagy hetenkintjó könyvek olvasására fordíthat, mennél gyümölcsözőbbé tehesse ; tartozzék a legmagasabb mtelligenczia, vagy kevésbé müveit nép bármely osztályához — nem nyugszik meg addig, a mig ezt a mindenhová elvezető bölcs kalauzt asztalán nem látja. A müveit fényes illusztrácziók teszik változatossá, hogy mindenről, a mi csak szemlélhető, lehetőleg teljes képet alkothasson magának az olvasó.• Az előttünk fekvő első füzet mellékletei: Ázsiai népfajok, Az Alpesek beosztása, Abauj-Tornamegye térképe (mind a három Posner műintézetéböl): Arad város legújabb tervrajza s az arany termelés különféle munkálatait föltűnő melléklet (mindkettő a «Paltas» müintézebőí) tanúbizonyságot tesznek egyúttal nemcsak a magyar ipar kifejlett állapotáról, de arról is, hogy a kiadótársulat semmiféle áldozattól sem rettent vissza csakhogy egy oly monumentális munkával gazdagítsa irodalmunkat, a mely bármely európai nemzetnek dicséretére válnék. HÍREK. — A herczegprimás a papságért. Vaszary Kolos herc-segprimás egyik kiváló gondját képezi, egyházmegyéje lelkószkedö papsága anyagi helyzetének javítása s miután az esztergomi fŐmegyébeu a nyugdíjügy rendezése még sok kívánni valót hagy bátra, elhatározta, hogy ezt végleg szabályozni fogja olyképen, hogy a nyugdíj a szolgálati évekhez mérve fokozatosan 600—900 f r 11 g emeltessék. A befizetési dijak aránylag csekélyek lesznek és pedig a tiszta jövedelem után 1—2 százalék fog befizettetni. Ez égető kérdés megoldása czóljából legközelebb értekezletet fog a herczegprimás összehívni. — Érsekujváriak a prímásnál. Vaszary Kolos herczegprimás csütörtököu fogadta Budán Érsekújvár küldöttségét, melyet Mérey Xajos országgyűlési képviselő vezetett, A város kettős kórelemmel járult a primás elé. Az építendő uj közkórház számára ugyanis az érsekújvári érseki ügyészi telket kérvastál ugy-e róluk eleget ? Kiállhatatlan fráterek, hanem biztos nyugodtsággal exéloznak. Képzeld édesem, tegnap levetődik •egyikük, s alig teszi be a lábát a megyébe, valamin felbőszül és nyilvános helyen azt mondja, hogy a megyei tisztikar ostoba. | Kérdőre vonják. Erre udvariasan kijelenti,' bogy szavait a tisztikarnak csak ifjabb tagjaira értette. No, ez nyilt provokálás. Tisz- ! tában voltunk, hogy verekedni akar. Mi pedig nem ijedünk meg tőle. Ma este összegyűlnek a fiatalok és sorsot húznak egymás közt, hogy ki verekedjék meg az ipszével. Hajnalban lesz a párbaj az én külső majoromban, én magam megyek ki, megtenni az előkészületeket. Azonnal indulok. Az alispán oly természetes hangon mondta el ezeket, hogy nem lehetett kételkedni benne. — És mindenki... kérdé a leány rosz- | szul színlelt nyugodtsággal, reszketeg han- i gon. Mindenki ott lesz . . . azon a sors- f húzáson ? —.Ugy.van, rangkülönbség nélkül az összes vármegyeházi ifjúság, kicsik és nagyok, kivéve persze azokat, a kik ma épen hivatalos küldetésben járnak valamerre. Nemsokára fölkeltek az asztaltól. Az alispán befogatott, azután szobájába ment s behivatta a buszárját. — Hallja Mihály, ha én kendnek most csöngetni fogok, azt kend meg nem hallja. Akármilyen dühösen csöngetek, süket marad rá. Érti ? — Értem. A huszár távozott. Az alispán behivatta Esztit. A lányka bejölt. Leverten, nyugtalanul nézett apjára. Tudta, hova megy s azt is, hogy nemcsak a szolgabirókat akarják agyonlőni a majorban. i — Csak reggelre jövök haza, édesem, | — szólt az alispán. — Igenis, édesapám, — monda a lányka csüggedten. — De, ejnye ni! — kiáltott föl az alispán, mintha most jutott volna valami az eszébe. Majdnem elfelejtettem ezt a dolgot ! Csöngetett a buszárra, a ki persze nem jött. — Milliómadta, dühöngött az alispán, hol marad az a Mihály ? Bizonyosan leitta magát az akasztófa. Nekem pedig sietnem keli. Azután leányához fordult: — Kérlek, Esztikém, ha megjő Mihály, add át neki ezt a pár irományt, vigye el valamelyik tisztviselőnek s mondja meg annak, hogy a legközelebbi vonattal utazzék a leégett Pálfalvára, ott a könyöradományok kiosztásánál képviselje a hatóságot és tegyen jelentést róla nekem. Holnap a déli vonattal visszavárom, jöjjön egyenesen hozzám. Ízzel kisietett az alispán. — Apám, — kiáltott utána csengő hangon Eszti, — kinek adja át Mihály az iratokat ? — Mindegy lelkem, akárkinek. Az alispán fölvetette magát a kocsira. No, most már benne van a tacskó a tőrben, mormogta elégedetten. Most kisül, ki a don Jüan ! Mert az bizonyos, hogy ahoz küldi az irományokat Egyszerűen elutaztatja, hogy ne lehessen este a sorshúzásInai, meg hajnalban a majorban. A majorban pedig nem öltek meg sen" kit, hanem estére v»g társaság verődött össze, mely poharazás közt töltötte az éjt. | Hajnalban az alispán bazahajtátott. Mikor hazaért,

s Eszti még nyugodtan aludt. — E szerint elutaztat!a az ipsét. Különben bezzeg nem aludnék ily édesdeden. A reggelinél az alispán sötét ránezokba szedte homlokát. Hadd gyanítsa a leány, hogy valakinek harangoztak. Az intézett is vagy egy kérést apjához a párbaj dolgában, de minthogy az nem volt hajlandó kielégíteni tüstént kíváncsiságát, nem zaklatta többet. Boldogan kente a vajat a zsemlyére és ugy látszik, az étvágya is megjött. Ettől ugyan agyonvághatják, lőhetik az egész vármegyét, azon az egyen kivül. A délelőttet az alispán a hivatalban töltötte s csöndes flegmával várta a jelentkező ideált. Néha órájára nézett. No, most érkezett meg a vonat. Azonnal itt lesz. Nemsokára esakugyan félénk kopogtatás hangzott az ajtón s belépett alázatosan hajlongva, hóna alatt egy nyaláb aktával, kopott kabátban — a napidíjas írnok. ... A szegény napidíjas ugyan törhette a fejét azon, miért nevezték ki oly rohamosan (a miért eddig hiába pályázott) — valahova messze a tótok közé egy járásbírósághoz valóságos írnoknak.