Esztergom és Vidéke, 1892

1892-11-13 / 92.szám

emelkedőbb mozzanatáról a következők­ben számolunk be. Legétőször is hivatkozik azon momen­tumra, hogy a primás ö herczegsége kinevez tetőse alkalmából az egyesület részéről üdvözöltetvén, arra alapokban ismerteiéit örvendetes válasz érkezett. Továbbá a kezdeményező lépések megtétettek az iránt, hogy ő herezeg­sége ezen egyesület fővéduökségére megnyeressék, melyre nézve biztató ki­látásai vannak az egyesületnek, csupán a székhelyén való állandó tartózkodás körülményeitől vannak még függővé téve. Ép ily kedvező színben yázolja ő herczegségének intentióit a tanügy fel­virágoztatása érdekében; jóllehet a tanügy fokozatos és egészséges fejlesz­tésére irányuló eddigi főpásztori intéz­kedések az anyagi áldozatok kímélése nélkül arra vallanak, hogy a tanügy mindenoldalú felkarolása Ő herczegsége szivevágyával összeforrott ós biztos ga­rantiát nyújtanak a jövőre is, hogy a megkezdett ösvényen haladva, népneve­lésügyünk a legjobb kezekbe került. Ezen főpásztori intézkedések közül fel­említi elnök, miként a gyorsabb átte­kintést feltételező s a tanügyi admi­nisztratiót egyházi uton akként oldotta meg sikeresen, hogy a fő tan fel ügyelői functiot 2 részre osztotta. Ugyanis a tanítóképzők és felsőbb népnevelési in­tézetek fölötti felügyelet gyakorlását Roszival István kanonokra ruházta ; az óvóképzők és népiskolák felügyeletével pedig a mai közgyűlésben megjelent Komióssy Ferenez pápai káplánt és muzslai plébánost bizta meg. Tekintve azt, hogy Komlóssyban ép oly tetterős, mint a népnevelés igaz és Őszinte fak­torát találta fel a herczegprimás, azért, is melegen gratulál az egylet nevében, hogy a főpásztori választás ily férfiúra esett; a ki országos képviselői minő­ségben, úgyis mint tanügyi iró, élénken megmutatta, hogy nemcsak a tanügyért, hanem a tanitók javáért is bir lelkesedni. Példa erre az általa megindított mozgalom is, mely az országos kath. tanítók gyűlésének megtartásában nyilvánult. Ezzel kapcso­latban jelenti elnök, hogy a boldog emlékezetű Simor János által letett alap­ból 6071 frt 12 kr lőn az egyház­megyei szegénysorsu tanitók kőzött ki­osztva,. Ebből 43 leszámításával 2023 frt, 34 knqczár tisztán az esztergom­megyei tanitók segélyezésére fordíttatott. Kiemeli továbbá, az esztergommegyei törvóuyhatóg áldozatkészségét, mely 7 db. aranynyal és 54 frttal jutal­mazta a megyebeli idegenajku iskolák serény és szorgalmas tanítóit. Ugyan­akkor örömmel constatálja, miként Piszke és Knral községek iskoláiból ki lett zárva az idegen nyelv s ezentúl azok ban csak magyarul tanítanak. Közgyü lés a megyei hatóságnak elismerő kö szönetett szavaz. Végül hivatkozik elnök az országos tanitók segélyalapja álla­potára, nemkülönben a vele kapcsolatos árvaház alapjára. Mint a segélyek osztásában az Öívös­alapot fölülmúló hasznos intézményt ta­nitók általi felkarolását melegen ajánlja és számokban kimutatja szükséges vol­tát és czél szerűségét. Az alap 71,132 fríból áll, melynek kamataiból 1891. év végén 41 ösztöndíj lŐu kijárni! atva, összesen 114 folyamodó volt s ösztön­dijak és egyébb segélyekben 2656 frt. kiosztatott. Segélyezés iránti kérvények benyújtására nézve 2 helyet jelöl meg az elnök. Ugyanis vagy az alapgyüjiő­bizottság elnökéhez, vagy pedig az illetékes egyházi hatóság területéhez beosztott esperességi kerület espereséhez kell a folyamodványt beterjeszteni. Árvaházi-alap szegényes körülmények között mozog, mert eddigelé csak 8245 frt 42 krra emelkedett. Azonban a fő­pásztori előrelátó gondoskodás a jelzett összeghez külön 10,000 frtot csatolt, — a mi a közgyűlés lelkes óljeueivel találkozott. Ennek végeztével az elnök kiterjesz­kedett a kisdedóvási törvény szükség­szerűségére és a kisdednevelés áldásos­ságát hangsúlyozván, annak hazafias mivoltát is méltatta, egyúttal kiemelve ő herczegségének e téren a kisdedovó fe'állitásával tanúsított bölcs eljárását. Megemlékezett még a tanítói nyugdíj törvény revisiójáról, az után áttért az országos kath. tanitó-gyülés megtartása tárgyában teendő intézkedésekre. Mmi mellőzhetlen feltételt, a gyűlés megtar­tását, ajánlván, csupán a kivitel módo zata iránt nincsenek még positiv meg­állapodások. Hátráltató akadály volt a múltban a primási szék betöltetlen volta, ennek megtörténtével az egyházpoliti­kai elfoglaltság a főpásztor részéről, továbbá akadály volt az is, hogy né­melyek a képviselő közgyűlést, mig má­jsok az összes kath. tanítóság egy behí­vását javasolták. Előadó eluök véle­ménye abban összpontosul, hogy az ügy eldöntése 'Őpászkrunk elhatározása alá bocsáttassák. Az előterjesztett elnöki je­lenlések a közgyűlés által tudomásul let­tek véve. Ezután szólott Komióssy Ferencz, ki az elnöki enunfiatiot köszö­nettel veszi s a neki imputált érdeme­ket elnökre visszahárítja azzal, hogy miut érseki titkár, mint a tanügyek ál­landó referense fontos szolgálatokat tel­jesített a magyar tanügy érdekében. Az iskolaügy ellátásában, hogy a jóra hajló czél eléressék, ajánlja, hogy tanítói ál­lását soha se kicsinyelje, hanem min­den taniló teljes önérzettel azon legyen, hogy állásának fontosságátóla társada­1 lom minden rétege át legyen hatva, vagyis a tanító általánosságban véve te­kintélynek Örvendhessen. Ezen munkál­kodni kell a lelkésznek és a tanítónak egyaránt. Ebből kifolyólag szűnjék meg a lelkészek és tanítók közötti ellentét, — a taniló jóakaró barátjának tekintse a lelkészt, megfordítva pedig odaadó munkatársának vegye a lelkész a taní­tót. S ha ez meglesz, ugy itt-ott szu­nyadó népnevelésünk számottevő módon nyer erősbitést. Hangoztatva továbbá azon főpásztori tervezetet, mely szerint az egyházmegye tanítói 12 tanitó-egy­letbe fognak csoportosíttatni, megtart­ván a 46 esperességi kerület eddigi formáját is, csakhogy a 12 csoportra osztott működés egyöntetűségét sokkal sikeresebben lehet foganatosítani, mintha a széttagoltság rendszere továbbra is föutarlatnék. Az egy-egy csoporthoz tartozó tan­erők tagsági illetéke évi 1 frtot tenne, miből felerész az országos kath. tanítói segélyalap javára számoltatnék el. Kijelenti végül, hogy az alapszabály­tervezet nyomtatásban szél. fog osztat ni a létező tanító-egyletek között. Előizle­litőül tudatja azt is, hogy a leányvári, budapesti, bajóihi és párkányi esperes­ségi kerület tanítói egy egyesületbe fog­nak olvasztatni. A megéljenezett előadó ezután távo­zik a közgyűlésből. Hübscht Sándor a régi tanító-egye­sületek missiójáról megemlékezvén, azok czéljait eredeti hivatását vázólja és kéri az elnökséget, ha az ő felszólalá­sát a létesítendő egyesület működési körébe foglalnák. Ezután felolvastattak a választmányi ós a mult őszi gyűlés jegyzőkönyvei, melyek hitelesítés alapjául kifogástala­nul helyben hagyatnak. Következett a pénztári elő erjesztés. Bevétel és egyleti vagyon állása : 417 frt 14 kr, évi kiadás 53 frt 49 kr, maradvány : 363 frt 65 kr, nyugta hát­ralék 194 frt, az összvagyon mérlege : 557 frt, 65 kr. Több évi nyugtahál ralékosok törlé­sére nézve KI inda pénztárnok ajánla­tot tesz, mely elfogadva, a választmány gondjaira bizatik. Ez után íír. Walter Gyulának cFöld­rajzi oktatás gyakorlati Tnegvilágifcá­sáróH szóló értekezése következett. A felolvasási anyag 3 irányban emléke­zett meg e hasznos tantárgyakról. Ki lett domborítva a tananyag megválasz­tása, a tanmenet megállapítása és ki­fejtés módozatai. Általános megelégedettséget szült a nagy gonddal ós ritka szakértelemmel Összeállított felolvasás, melyet a köz­gyűlés hálás éljennel viszonzott. Ez után a közgyűlés tudomására ada­tott, hogy kegyelmes főpásztornuk 10 drb aranyat tűzött ki 2 oly esztergom­megyei tanító számára, kiknek egyiko 5 aranyat nyer a magyarnyelvi taní­tásban elért sikeréért, másika szintén 5 aranyat, ha a h ittauemlézés és ok­tatás terén erre érdemeinek ítéltetik. Végül az állóirás fontosságáról Oberfc Ágoston tanító értekezik. Az értekezés a közgyűlés osztatlan figyelmével talál­kozott és hálásau fogadtatott. A 3 óráig tartó közgyűlés napirendje ezzel ki levén mentve s Csernoch elnök nyájas kívánságaival fuszerzett üdvöz­lése után véget ért. Egy jelenvolt. HIREK. — Az uj miniszterelnök. Szapáry Gyula gróf lemondását ő Felsége el­fogadván, Wekerle Sándor dr. pénz­ügyminisztert bízta meg a kabinet ala­kításával, ki ezen magas meghagyást elfogadta. Magyarország miniszter­elnöke tehát Wekerle Sándor, a kit lelkes örömmel üdvözöl az egész or­szág. A fővárosi lapok — kormány­pártiak ugy mint ellenzékiek — biza­lomteljes reményekkel tekintenek az uj miniszterelnök szereplése elé, a ki­ben egyszersmind az e 1 s Ő p o l g á r t származású miniszterei n ö­köt ünnepeljük. A uj miniszterelnök már hozzálátott a minisztérium meg­alakításához s érintkezésbe lépett az irányadó politikai tényezőkkel. Termé­szetesen a kombinácziók egész raja hullámzik idestova, a melyeket repro­dukálni, fölöslegesnek tartjuk. Az egyes tárczákbetoltése iránt Wekerle — mint hírlik—már ma-holnap megteszi előtér, jesztéseit se szerint lapunk jövő számá-_ ban már közzétehetjük az uj minisz tórium teljes "névsorát. - - A herczegprimás a király­nál. A válságos napokban a király első tanácsadóját, az ország prímását is magához szólította, hogy ineghal­gassa a függő kérdésekre vonatkozó ál­láspontját. A primás bécsi útjáról a kö­vetkezőket irja a M. H. kiküldött tu­dósítója ;•• Vaszary Kolos herczegprimás már e hó 9-ón délben érkezett meg Bécsbe és délután 4 órakor ment a nuncziaturába, ahol hosszabb ideig ér­tekezett Galimberti pápai nunczinssal. A herczegprimás biztosította a nnncziusfc afelől, hogy ő a polgári házasságot el­lenezni fogja ós nem kell attól tartanig hogy az Magyarországon életbe lépjen. Tizedikén délután a többieket megelő­zőleg fogadta ő felsége a herczegpri­mást. Onnan Vaszary egyenesesen szál­lására hajtatott, ahol kevéssel ezután fogadta a nunczius látogatását. Egészen sápadtan jelentette ki a nuncziusnak, hogy a p o l g ár i házasság meg­van, és ő kénytelen volt Ő f e la égének erre nézve be­szobában is mozgás keletkezett. Júlia ma­gához tért, lesimította a gyűrődéseket Hi­báján, megigazította baját. Mikor az ab­hikmélyedéstiől kilépett, nyugodt, szenvte­len volt az arcza megint. A megközelíthe­tetlen csalánköntöst újra magára öltötte. A tánczosa már mindenfelé kereste, tar­tózkodó hidegséggel támaszkodott a karjára, Csejte sötéten, némán nézett utána. Júíia még egyszer visszafordult. Pajkos, mosolygó hangon mondotta : — Tehát holnap barátom ! IV. A vén, lehámlott vakolatú kapuczinus templomban alig volt tiz ájtatoskodó. Két halványképü, lesütött szemű klerikus meg néhány szunyókáló, ránczos képű anyóka. Valamennyien fölnéztek vaskos, öregbetüs imakönyvükről, mikor a legszebb özvegy fekete selyemruhája végig, suhogott a kiko­pott márványlapokon. A sekrestyés lelken­dezve szaladt a szép asszony czimeres ima­szókét felnyitni és roppantul szorgoskodva igazította térde alá a piros bársony ván­kost. Fekete mise volt a főoltárnál. Jur­koviehné arczát kezébe temetve mélyen be­lemerült az ájtatoskodásba. Két fogatlan birató néne meglökte egymást. Még mindég az uráért bánkódik. Már dél felé járt az idő, mikor a tem­plomból távozott. H;itavány volt, szeme fe­kete karikás. A terjedelmes Viktóriában tü­relmetlenül toporzékoltak a régóta ácsorgó orosz trapperek'. — Hazamehetnek, mondotta az inasnak — gyalog megyek. Kiösé kérőbb kérdezte : — Kinek adta át a levelemet tegnap este, Ferencz ? A borotvált arczu öreg szolga változat­lan, kifejezéstelen arczczal felelte ; — A százsdos ur maga vette át tőlem. Jurkoviehné intett a fejével, és megin­dult a város felé. Lassan, elmélázva ment, mintha semmi czélja sem volna sétájának. De mikor a Csejte-ház felé közeledett, egé­szen meglassította lépéseit. A ház előtt négy-öt urasági fogat vára­kozott. Egyik jött a másik ment. A nyi­tott kapu abttfc nagy tömeg ember verődött össze, összedugott fejjel, fontoskodó arcz­czal, élénk gesztusokkal beszélgettek. A kis udvaron hatalmas, komor, fekete kocsi sötétlett. Az Entreprise szerkocsija. Jurkoviehné odanézett és bólintott egyet a fejével, azután befordult a lépcsőházba. Az inas ünnepélyes, tragikus arczczal nyi­tott ajtót előtte. A fogadószobák mind tele voltak a család ismerőseivel. Valamennyi hitetlen, csodál kozó arezot vágott, egy-két ideges asszony sóhajtozott és a kezét tördelte ; nem hallatszott egyetlen bangos szó sem. A fiat#l Özvegy a nag v tükör mellett, a sarokba taszított zsöllyén feküdt elnyúlt testtel. Egyik kezével görcsösen kapaszko­dott a tükör lábába,*a másikkal zsebkendő­jét szorította az arczához. Bizonyára nem tudta, mi történik körülötte. Mikor egy­egy uj látogató elmondta a szokásos részt­vevő szavakat, csak a kezével intett : — Hagyjanak ! . Jurkoviehné nyugodt, méltóságos lépé­sekben ment eléje és föléje hajolva, hom­lokon csókolta. Jelentős, ünnepélyes han­gon mondotta. . — Én tudom, mit vesztettél, Liza ! Azután újra visszahúzódott. Körülötte mindenki az érthetetlen öngyilkossági ese­tett tárgyalta. — Éjjel álmában tette ! — mondották. A revolver mindég a feje fölött függött. — Dehogy ! Pillanatnyi elmezavarban. ErŐs migrainekben gzokott szenvedni. A szép asszony nem vegyült a fec?egésbe. Sem jobbra, sem balra nem tekintve, sen­kit észre nem véve, újra távozott. A lép­csőkön épen a ravatal faalkatrészeit czi­pelték fel a napszámosok. Egy ügyetlen beléje ütődött. Ingerült, bosszús tekintet­tel mérte végig. A lépcsőház tele volt a felhordott viasz­gyertyák és krizantin-koszoruk nehéz sza­gával. Elővette kis battiszt zsebkendőjét és arczához szorította. Selyemszoknyáját kissé fölemelve, de'csak annyira, hogy bokái födetlenül ne marad­janak, nyugodt, szenvtelen, komoly arcz­czal haladt lefelé a lépcsőkön, mint Gon­zaga Júlia, mikor a kedvese vérétől pá­rolgó tőrt beletörülte fehér leplébe. V. Azután hazament és összeroskadt* — A korcsmák szájpa. 1893. január 1-től a korcsmák száma a városokban ugy van megszabva, hogy 500 lakosra csak egy korcsma eshetik. A törvény életbeléptetése a pénzügyigazgatóságok hatáskörébe tartozik A mostani korcsmárosok november 3Ö-ig folyamodhatnak itafmérésí jogért a pénzügyi igazgatósághoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom