Esztergom és Vidéke, 1892

1892-11-03 / 89.szám

ESZTERGOM, XIV. ÉVFOLYAM. 89. S ZAM CSÜTÖRTÖK, 1892. NOVEMBER 3. LAZILIIUUM es VlvAAt Sh r . 9 Városi és megyei érdekeink közlönye.* u ,bnr T rori/ * MEGJELENIK IIETENKINT KÉTSZER: °' _ f HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVA J, A í J ( ?n S H V Í Í > FÍÍ? S ?^^^f ó U?? Q5 10 °­— fff-tncza 75. szánt, a „FüriT szállodával szemben. to1 m ^ 1 {vt B° é ]SJn'sS kf lg 8 1 9 ° *' ELŐFIZETÉSI AR: hová ti J«p ^.flleiui reszá* iHetft kö/Iemé.ojfk küldendők. t . Egér/ évre 6 frt — fcr- i _ - *", MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjiUányosab­Fel évre --- 3 frt — kr. K I A D D-H I V A T A L : bau közöltetnek. Negyed éne - - - - 1 frt 50 kr. HZÉUHKNYI-TÉIi. 332, , -T* E{jy SZám ára 7 kr. hová a lap lihaia'os és m^gáii iiinWésfli, a iiyilttérU színt kössíe- NYÍLT JER sora 20 kr. 41 .—~- , ——_ my int'iiyek, előfi'/.ettm pénzek és reklamálások iu»ézen<líik <| —• —— • •—, t) •m • •- i \ A Kolos-estély története. Esztergom, nov. 2. (L.) A herezegprimns névnapját em­lékezetes ünneppel ülte meg Esztergom városának művelt közönsége. A nevezetes estének fénypontja és nagyjelentőségű eredménye az Eszter­gomi Történelmi Társulat eszméjének kibontakozása. Az ország legkitűnőbb archeológusa olyan élénken és lelkesen vázolta Esz­tergom műemlékeinek, kincseinek és leleteinek jelentőségét, hogy mindenkit tökéletesen meggyőzött az archeológiai és lörténelmi kiutalásokra alakuló egye­sület szükségéről, nélkülözhetlenségéröl. - Míír most vegyük fö! a megalakítás -küzdelmeit. A zászló a herczegprimás nevével vau diszitve. Csoportosulni fognak alatta Esztergom összes kultur­férfiai. Ez a történelmi és archeológiai tár­sulat hivatva lesz Esztergomnak még töhh nimbuszt bMíö'siUiH, a város fé­nyes mulíjának megírását elősegíteni s H műveit világ figyelmét felénk irá­nyítani. A századokon át «Urbs Regia,» a fejedelmi város, az ország első főpap­jának székvárosa nem maradhat to­vábbá azon a kulturális niveaun, a melylyel beérték eddig társadalmunk faktorai. Hz esztergomi múzeum olyan orszá­gos hiru intézetté válik majdan, mely zarándok-helye lesz mindazoknak, a kik az ország legnevezetesebb műkincseivel meg akarnak ösmerkedni. A Történelmi társulat legelső és leg­fontosabb hivatása leend megszerkesz* teni Esztergom nevezetes történetét anyaga egész teljességében. A Kolos-estély története örök neve­zetességű halárköze leszen városunk; szellemi életének, mert ehhez a dátum­hoz fog fűződni tudományos és kultu­rális fejlődésünk egy nj kora. Üdvözöljük az eszmét, mely immáron megteremtése hajnalához érkezett, ós üdvözöljük azokat A munkás-szelleme­ket, a kik testet adnak az eszmének s eképen a város történetéhen a maguk számára is kiérdemelt helyet biztosí­tanak. Az estély. Referensi hűséggel miudenekelőfct arról kell megemlékeznünk, hogy vá­rosunk intelligens közönsége impo­záns megjelenéssel járult hozzá az est sikeréhez. A «Fürdő» vendéglő nagy termének széksorait teljesen okkupálta a közönség, melynek sorai között "*ötfc' láttuk előkelőségünk szine-javát. A legelső vendég István bácsi volt, (maga Hampel is csak igy emlé­kezett meg a főpapról) a ki a herczeg­primás képviseletében vett részt az ün­nepségen. A főkáptalan tagjai közül ott voltak továbbá Sujánszky Antal praelatus, dr. Csernoch apátkinonok, dr. Boszi vál István főt aii felügyelő, Czibulka Nándor ós Széchenyi kanono­kok. A benczések székházának tagjai testületileg vettek részi, élükön Vil­lányi Szaniszló igazgatóval. Városunk szépei rózsás zománczczal ékítették a tudományos hátterű mozgalmat s a ta­nuló ifjúság legmelegebb érdeklődésé­nek adott kifejezést. Az estély hivata­los program inját dr. Walter Gyula megnyitó beszéde vezette be, mely a következőleg hangzott: «Mélyen tisztelt közönség! Viharos századok kíméletlen dúlásai csak­nem nyomtalanul temették a feletlés sötét ölébe városunk azon dicső múltjának em­lékeit, mely- azt egykor a haza egyházi és állami életének központjává avatta; mű­veltségének az egész országot bevilágító Phárosakónt ünnepelte ; iparának, kereske­delmének egyik főhelyéül tekintette. A nemes szellemet, a magasztosult érzés és gondolkodásmódot azonban, mely messze vidéket uraló várunk mohlepte szikláit haj­dan körüllengette, kiölnie, tétlenségre kár­hoztatnia nem sikerült a viszonyok azon mostoha alakulásának, mely az egykori di­csőség vakító ragyogásának csak bús ár­nyait ; az irigységet kelthető fényes szerep és ünnepelt nagyság tiindérlakának csak omlatag maradványait és mintegy szégyen­kezve a föld mélyéhe rejtőzött néhány tö­redékét származtatta át a késő unokákra. Amily kétségtelen, bogy dicső eleink hŐsileg ontott vére áztatta a talajt, melyet lábaink naponkint érintenek, a mily bizo­nyos, hogy a lángoló hazaszeretet és ön­feláldozó bátorság ritka tettei Övezik her­vadhatlan borostyán gyanánt a százados harezok fáradalmait pihenő sziklavárunk tisztes ormait: épp oly elvitázhatlan, hogy napjaink küzdelmeiben is a müveit lélek öntudatos törekvésének és a teremtő akarat SZÍVÓS kitartásának fegyvereivel áll e város a haza azon hű fiai között, kik a korszel­lemét megértve, a tudomány és művészet lelkes ápolásában, az ipar- és kereskedelem versenyképes fejlesztésében keresik és ta­lálják a létjog biztositékát a kedvező anyagi helyzet zálogát, a tekintély és elismerés feltételeit. Csak szikra kell, hogy a keblek szenté­lyeiben gondosan ápolt Vesta-tűz magasán lobogó lángokra gyulladjon ; csak alkalom szükséges, bogy a fönkelt gondolkodás és nemes érzület folyton zöldellő lombjain a tettek és áldozatok gyümölcsei teremjenek. E tudat képezte alapját azon elhatáro­zásnak is, hogy a szerencsés véletlen által közelebb felszínre jutott egyik nevezetes emlékünk megörökítése; továbbá a város­ban és annak környékén lappangó becses régiségek felkuttatása érdekében a mai es­tély rendezésérc nézve kísérlet tétessék. Meg volt a rendezőség erősen győződve arról, hogy a városunkban hasonló alkal­makból már gyakran tapasztalt erkölcsi és anyagi támogatás biztos kilátásokat nyújt azon sikerre nézve, mely a jelen fényes gyülekezet, a m. t. közönség ezen impozáns* T tömörülése által nerü csak oly mértékben mondható megvalósultnak, hogy. az a leg­későbbi nemzedékeknek', is hathatós buzdí­tásul szolgálhat, hanem egyik legszebb névnapi ajándékát is képezi a mai napon védszentjéfc ünneplő bibodtís herczegprimás, ő föméltóságának, ki A jelzett törekvést magas helyeslésével kitüntetni és ezáltal vá­rosunk jelene és jövője iránt táplált nagy­lelkű érdeklődésről ujabb bizonyitékot szol­gáltatni kegyeskedett. Lelkesült örömmel engedek azért is a rendezőség azon kitüntető megbízásának, hogy a m. t. közönség előtt eszméjének ily melegkeblü felkarolásáért a legforróbb köszönetet tolmácsoljam és tisztelettel nyújt­sam át az őszinte hála zálogát mindazon m. t. hölgyeknek és uraknak, kik szerény tervének sikeres megvalósításához szíves közreműködésük által fáradságot' nem is­merő készséggel hozzájárulni méltóztattak. Különös köszönetet van szerencsém azon­ban nyilvánítani dr. H a m p e 1 J ő z s e f egyetemi tanár ur ő nagysága, a hazai ré­gészet ünnepelt müvelője előtt, hogy a ren­?&k B&ttyáa hagyatéka és palotájának iiitéaete. (V^ge.) Vak Bottyán élte hanyatló szakában (1707.) másodszor is nősült s elvette a fiatal gr. Forgách Juliannát, gróf Bercsényi Miklós unokahugát.Bottyán halálával ugyan­csak Bercsényi, a fejedelem helytartója, lett az özvegy gyámja. Minthogy Bottyán összes ingó és ingatlan javait özvegye vette át, Bercsényi Bottyán köbölkuti tiszttar­tóját (a régi Mikolics Borbély Ferenczet) hízta meg jószágai kormányzásával és a hagyaték rendezésével. Elrendelte Bottyán küntlevÖ sok adóssági követelésének min­den módon való behajtását és pedig az országos kincstár javára, oly módon mé­gis, hogy az özvegy a kincstártól majdan vissza fogja kapni a behajtott összegeket. Ezen eljárásnak azonban Horváth István, kurucz Őrnagy, a maga és rokonai nevé­ben az egri káptalan előtt ellentmondott s fentartotta örökségi igényeiket. • Ezen rokonság Bottyán első nejének, Lakatos Judithnak a német-szölgyéni szár­mazású nemes Jósa Pállal kötött első há­zasságából származott; de voltak azonfelül Bottyánnak más rendbeli örökösei is. Igy Grassalkovics János, (a később herczeggé lett Antalnak atyja), ki királyi beleegye­zéssel (1700 óta) elismert fogadott örököse volt Czagányi Mihálylyal (Nyitramegyéböl) együtt (legatariusai). Ezeken kivül szintén elismert örökösödési érdektársai : Sellyei, máskép Nagy György, Horváth István, Molnár János és Tóth István — Bottyán nőtestvérének ivadékai. Horváth István, kit — mint árvafiut, — Bottyán nevelt fel, utóbb Bottyán ezredében mint őrnagy, egy Sellyei Gergely pedig, mint kuruez­ezredes szerepel. Bottyán Grassalkovicsnak már évekkel előbb Bátorkeszin és Kis-TJjfalun 25—30 jobbágyból álló birtokrészt adományozott szolgálatai fejében — még pedig kir. be­leegyezéssel. Grassalkovics már a XVII. században iródiákja volt kurucztábornok ko­rában pedig főpóstamestere. Lakatos Judith első férje, nemes Jósa Pál halálával Bottyánnal lépett házasságra. Bottyánt az örökösködési perben eszközölt tanuvallások és Lakatos Judith végrende­lete szerint ekkor még szegény ember s 2—3 paripáján kivül semmije sem volt. Az özvegynek azonban volt gulyája, mé­nese, gőbölye és sok jármos ökrön kivül még 9000 írtja is. Lakatos Judithnak első házasságából három leánya származott, t. i. Jósa Judith, kit Szabó Mátyás vett nőül ; Jósa Erzsébet, Tuuzman Balázs felesége ; 1706-ban már nem voltak az élők sorai­ban : végül Jósa Kata, ki első izben Hor­váth Mátyással, ennek halálával pedig Tol­nai Istvánnal lépett házasságra. Szabó Mátyás és Jósa Judith (szül. 1669.) fia Szabó Mózes, tehát Bottyán mos­toha unokája volt; utóbb huszár alezredes Bottyán, majd Eszterházy Antal ezredében s a majthényi táborból (Szathmár) tért ! vissza Bélára, melyet Bottyán még életé­ben adott át e kedvelt unokájának. Jósa Erzsébet egyetlen fia, István 1706-ban még élt; de nem szerepel az örökösök kö­zött, tehát elhalt. Horváth Mátyás, Jósa Kata férje, 1696-ban esztergomi alkapitány, később kurucz ezredes és a nyitrai vár al­parancsnoka lett. Mikor 1708. aug. 26-án Nyitra feladatott, Horváth Mátyás hűségre tért, de nemsokára elhalt.özvegye 1713-ban már mint férjezett Toluay Istvánná szere­pel. Szabó Mózes és Horváth István val­lomása (1710) szerint Bottyán Lakatos Ju­diththal körülbelül 35 éren át élt házas­ságban (tehát 1671 körül kelhettek egybe) ; Judit 1706-ban halt meg esztergomi kas­télyában. Bottyán ez első házassága folya­mában (1696—1702-ig) vagy 22.000 frtórt a Pálfiakiól zálogképen megszerezte Bátor­keszi, Köbölkút, Kis-Ujfaíu, Nagy-Bény (esztergommegyei) falvakat, továbbá Kis­Gyarmat falut, Leánd és Csata pusztákat (Bars- és Hontmegyében). Gyiva, Nyár­egyház (Pestmegye), Szántó és Fel-Gyö nevű csongrádi puszták nagyobb része már 1701-ben részint örökáron, részint zálog­jogon szintén Bottyán birtokában voltak. Minthogy e közös szerzemény is tényleg gr. Forgách Julianna kezére jutott s félő, hogy el fogja pazarolni a vagyont, Hor­váth István és Szabó Mózes (unokák) 1710-ben arra kérik a fejedelmet, hogy örökségük ügyében az özvegygyei kiegyez­kedhessenek. A gr. Serényi-féle újvári fel­házra, Madár- és Szt. Péterre — mint ké­sőbbi szerzeményekre nem táplálnak jog­igényt. Csak a közös szerzeményekre, me­lyekhez tartoznak még : a ménes, gulya és egyéb marhafélék. Ezek felét szintén közös szerzeménynek tekintik, valamint a regáíe-jog készpénzben meglevő (500 frt) jövedelmét. A drágaságok-, készpénz- és künn levő adósságokra az unokák szintén nem tartanak igényt. Az ideiglenes egyezség a felek közt 17L0-ben meg is történt; de utóbb mégis perre került a dolog. Az 1712. május 12-én kelt perirat felsorolja a«on ingó és ingat­lan javakat, melyek felére a Jósa-utódok mint örökösök igényt, tartottak. Jósa Kata (65 éves) vallomása szerint Bottyán Esz­tergomban maradt neje révén titokban «annyiféle fegyveres szerszám hozatott ki Esztergomból, minekutána (Bottyán) a kuruczokhoz szökött, hogy egy nyolcz vagy kilencz csÖbrös hordó megteljesedett véle.» E szerint Bottyánnak volt egy I. Lipót királytól kapott és saját .képére'vert 300 arany sulyu nagy hadiérme és nyakláncza, melyet Bottyán mindig a nyakán viselt. Hagyatékához tartozik továbbá 3 gyémán­tos aranygyűrű; nagyobb s kisebb aranyo­zott esüstkupák, ezüstkanalak, 2 ezüst óra, aranyozott ezüstbaltája, «Bottyán fejszéje,* melylyel a csatákban vezényelni szokott ; aranyos, ezüstös, és skófinmmat kivarott díszes lószerszámai, ezüstös, gyöngyök- és drágakövekkel kirakott fegyverei s egy ta­tártegez ; 20,000 frt értékű arany- és ezüst­pénze ; továbbá 196 darabból álló gulyája (1760 frt értékben), 130 közönséges lova (3324 frt értékben). Ehhez tartozik azon­felül a fekvő birtokok fele része, s az esz­tergomi kastély 3000 frt értékben. Egyéb érték 2000. E Bottyán-Örökséget illetőleg gr. Forgách Julianna viszontköveteléée -a I Jósa-örökösökkel szemben 9746 frt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom