Esztergom és Vidéke, 1892

1892-09-11 / 74.szám

nyező áll rendelkezésünkre, miut az élénkebb nagyvárosoknak. Nekünk nincs téli színházunk. Pedig ez a virágzó szellemi életet élő városok első ismertetőjele. Számláljunk tehát azokkal ártényezőkkel, melyek rendelkezésünkre állanak. Első sorban is itt a dal- ós zenekedvelő egyesület. A derék szövetség hetenkiut esaládias jellegű összejöveteleket rendezhetne, a hol az egész társadalomnak alkalma volna megint Összeismerkedni és összeszokni. A kaszinóban két ketenkint felolvasásokat ós előadásokat kellene rendezni, a hová számos uj tagjelölt is föllátogatna s ez nem válnék az egyesület kárára sem. Az iparosok- ós kereskedő-ifjak havonkint egyszer olyan társas estélyeket rögtönözhetnének, melyek az egész nagy közönséget érdekelnek. Szóval az egyesületek révén várjuk és reméljük társadalmi életünk ujjáteremtésót, a tartalmasabb saison megkezdését. Ha miuden egyesület megtenné a magáét, Esztergom a legélénkebb társadalmi viszonyokkal rendelkező város lehetne Magyarországon. Kolerás I evél. (Második és utolsó.) A kolera bajok közül —hála istennek —- eddig a legártaüanabbik, az u. n. kolera-drukk ütött ki országszerte. Ez nem komoly, hanem kellemetlen baj •s könuyeu gyógyítható néhány tréfás szóvaL A kolera nosztrász már komolyabb kiadású. Ez a baj igeu hasonlít a kolerinhez, a mennyiben hányással, görcscsel és hasmenéssel párosul. Csakhogy ennek a bajnak nem a kolera-méreg, ttanem erősebb meghűlés az oka. Megkaphatják mértéktelen életmódtól, éretlen gyümölcstől, gyarló táplálószerektől és rossz viztől. Az egész kolera-nosztrasz tehát nem egyébb, mint hevesebb lefolyású gyomorés bólhurut, mely azonban czólszerü ápolás és gyors orvosi segítség mellett ritkán végződik halálosan. A kolera-nosztrasz kitörésekor rögtön ágyba feküdjünk, szigorú étrendhez ragaszkodjunk. A kolera-nosztrasz leginkább nyár végén és ősz elején, tehát a mostani saisonban fordul elő, de sohase olyau tömegesen és végzetesen, mint az ázsiai kolera. Kolera idején a rendőrorvosi intézkedések éberek, a hatóságok erélyesek az orvosok szorgalmasak s az emberek nyugodtak legyenek. Mintaszerű tisztaság uralkodjék ruházkodásunkban, lakásunkon, házunkban, utezáinkon és városunkban. KuIáinkat gondosan vizsgálják, nyilt klöákáinkat folytonosan desinficziálják. Jó levegő, jó viz, jó életmód, jó kedély ezek a kolera ellenségei. Bízzunk a jobbrafordult időjárásban is, de mindenekfölött az istenben ós önmagunkban. Doktorandus. 11 [KEK. — A herczegprimás pásztorlevele. A herczegprimás a következő pásztorlevelet bocsátotta ki fővárosban: «Szeretelt testvérek ! Több oldalról értesülök, hogy a legközelebbi napokban felmerült, egyházunkat mélyen sértő események miatt igen fel vagytok háborodva. Elismerem és átérzem, szeretett testvéreim, hogy nehéz időket élünk. De éppen válságos viszonyok között szükséges az, hogy a nyáj az ő pásztorára nézzen, szavára figyeljen. Ezért szólok testvéri szeretettei hozzátok. Van-e okunk félteni egyházunkat? Nincs. Nem hangzanak-e felénk az Ur e szavai : Tu es Petrus, et super hanc petram aedifieabo ecclaesiam meain et portae iuferi non praevalebunt adversus eam. (Te vagy Péter, azaz kőszál, és erre a kőszálra építem az én anyaszentegyházamat és a pokol kapui sem veszuek erőt rajta.) A rendithetlen sziklán épült egyházunkat kétezer év óta szakadatlanul ostromolják a z anyagi ós szellemi erő m i n d e n u e m ü fegyverével és ma is szilárdan, diadalmasan áll, állani fog a világ végezetéig. Ha az Ur egyházát az eddigelé leghatalmasabbnak ismert római államra bizza, ugyan mi lett volna egyházából ? Régen elenyészett volna a világbirodalommal. Szent egyházunkat nem kül-, nem anyagi erő, nem emberek, nem mi, gyarló szolgái, nem államok tartják fenn, hanem maga az Isten. Ez a mi hitünk ! Ez a mi erőnk ! Deus est fortitudó* mea, quem timebo ? Én te-| hát egyház a m a t ne m f é 1t e m. De félte m n e m z e t em e t, melynek mint egyházamnak, örök fennmaradásra isteni igéret nem adatott. Neki Isten csak e földet adá, melyen élnie vagy halnia kell s ha meghalt itt, meghalt, e világnak örökie. S ha mi oly érdes hangon szólunk, mint hozzánk, illetve ellenünk szóltak ; ha oly erősen támadunk, amint bennünket megtámadtak e napokban, az amúgy is ingerült kedélyeket annyira felizgatjuk, hogy hazánkat csakugyan könnyen veszélybe dönthetjük. Éppen ezért az izgatottság jelen napjaiban meg kell kétszerezni éberségünket, fokozni mórsókleiünket, az okosság fegyverével vértezni mellünket és az erős seggel edzeüilelkünket. A z e r ő s s ég, e sarkalatos kereszt ény erény, nem csak tjettbeu, hanem türelemben is uyilnul. Emlékezzetek megaz Úrról, aki elfogatásakor védelmére fegyvert rántó tanítványához igy szólott: «T e d d hüvelyébe kardodat.» Agebatur jam non de agendo et aggrediendo, sed de sustinendo et patiendo. — Ugyanis nem valamely cselekedetről, vagy támadásról volt szó, hanem tü~ résről és szenvedésről. Azért kérlek benneteket : őrizzétek meg az erősség, az önmeggyőzés szellemet, hogy e harczias napokban is pax Christi exultet in cordibus vestris. Legyetek meggyőződve, hogy állásomnál fogva, ott, ahol nemcsak jogom de kötelességem is egyházunk és hazánk érdekében szólni, hallgatni nem fogok. Várjuk be tehát, Istenbe vetett bizalmunkra, ügyünk igazságára támaszkodva, nyugodtan a dolgok további fejlődésót. Erősödjetek meg Krisztus kegyelme által a béke malasztjában s uem hallgatva felbuzdult érzéseitekre, jogos felháborodástokra, — nyugalmatokat el ne veszítsétek. A szeplőtlen Szűz Anyának, hazánk védő asszonyának segítsége, oltalma legyen velünk e nehéz, időben. Budapest, 1892. szeptember 8-án. Kolos s. k. érsek.* — A herczegprimás a fővárosban rendkívül fontos tanácskozásokat folytat C s á k y Albin gróf kul luszminiszterrel, mely tanácskozások a szombatra iervezeit visszautazást néhány nappal kitolták. A primás minden valósziuüség szerinthót főn vagy kedden érkezik vissza szókvárosába. — A primacziális javak bérbeadásának kérdése — miut értesülünk — még nincsen olyan előhaladott stádiumban, mint a hogy azt uémely lapok annak idejében hangoztatták. 6 felsége, a k i r ál y még nem a d t a in e g a tervezett bérletekhez beleegyezését s még maguk a birtoktestek sincsenek véglegesen kiszemelve, melyek esetleg bérbeadaudók lennének. — A budapesti vikariátus fel ál Utásában és szervezésében gyors kezekkel intézkedik a herczegprimás. Cselka Nándor pozsonyi kanonok, ki a vikárius! jelöltséget eHogadva, a fővárosban tanácskozott a prímással, melyek végleges eredményre vezettek. Cseikáü esztergomi kanonokká és felszentelt püspökké fogják kinevezni. E czólból a pápa ós a király jóváhagyását a leggyorsabban fogják kieszközölni, ugy, hogy az érseki helynökség még ebben az évben megkezdhesse működését. A vikárius mellett egyelőre uem I esz kü lön kápt alam. A helynökség részére egészen külön ház lévén szükséges, mivel ilyent Pesten igeu bajos találni, valósziuü, hogy a vikáriátust, legalább egyelőre, Budavárában fogják elhelyezd. — Benczések kiképezése. Fehér Ipoly főapát azzal kezdte működését, hogy mindama fiatarl benczés tanárokat, a kik tanulmányaikat be nem fejezték Budapestre helyezte át egyetemi hallgatókul. A főapát a napokban járt a fővárosban, hogy a tanuló professzorok intézetét szervezze. Az iutézetnek egyelőre tiz tagja van, melyek között Esztergomból Kutczmauu Fülöp és Móréi Kálmáu foglalnak helyet. A hallgatókat, a mint oklevelet szereztek, mások fogják felváltani s ilyenformán miuden benczés okleveles tanár lesz. — Gróf Mailáth György főispán holnap este székhelyére érkezik, hogy részt vegyen a kedden megejtendő közigazgatási bizottsági ülésen. Ugy lehet, hogy a főispán ez itt időzóse alatt a városi kapitányi állás betöltése is megoldást nyer. fogta el, ha rágondolt léha életmódjára. De a csömör futólagos volt s a javulás nem állandó. Az a vér ismét csak belesodorta öt az élvezetek csábító, kábitó örvényébe. Eh ! végre is katona ő s nem barát. Ugyan ki látott már askétát huszármondurban ? De még talán mértékül az örvényből, ha nincs ott a kis Marietta, az a veszedelmesen igéző kis démon. Hiszen mások is kiszabadultak onnan, igaz, nem minden, anyagi s erkölcsi veszteség nélkül, de még sem merültek el. Csakhogy Marietta az ő

; Loreley-je volt. A svadron rajongott érte, | o imádta. Az is csupa vér, csupa temperamentum, mint ő.Ugy összeillettek ők ketten Thalia papnője azonban praktikusan fogta fel a szerelmet, tudott számítani, a mihez ö nem értett. Vakká tette őt a szenvedély s nem vette észre, mily finom rafinériával tudja a kiesi értékesíteni mosolyát, kegyeit a más számlájára. Csoda-e, ha egyszer arra a kényelmetlen tudatra ébredt, hogy a pénzforrásai mind elapadtak. Ez a tudat nemcsak kényelmetlen, de lesújtó is volt. Egy gavallér, a ki uri passziói között arra ébred, hogy a tárczája üres s nincsen mód, melylyel azt ismét megtöltse } Mikor a sors ki akarja öt szakítani a pohaTak csengése, hölgyek dévaj kaczaja s pajkos operettek, melódiái közül skérlelhetlenüloda vezetniaz élet sivár, prózai mezejére. Aztán mintha Marietta is hidegülne irányában. Nem, ezt nem tűrheti, nevetség tárgya nem lehet. Pénzt kellett teremtenie minden áron. Csakhogy az nem megy olyan könnyen, különösen annak, a ki tisztes módon akar hozzá jutni. Atyja legutóbbi levelében egyelőre mindent megtagadott. Semmi kétség, igaza van neki, túlságosan igénybe vette az öreget már eddig is. A hitelezők ? — ah ezzel a zsugori néppel nem lehet ilyenkor beszélni, mikor a legégetőbb, nem adnak már se szép szóra, se váltóra. Mily szerencsés a Jenő, annak a váltóit készpénz gyanánt fogadják mindenütt. Pedig mi különbség van köztük ? Semmi. Azaz csak az, hogy egyikök Baloghot, mig a másik Pattayt firkant a hitvány nyomtatott lapra. Ez a gondolat, megszállotta a lelkét s nem tudott tőle szabadulni. Miért nem Írhatná ő oda Pattayt ? Néhány vonás az egész s hamar készen van vele. Megpróbálta. Sikerült; legalább ő azt hitte. Hanem a mint az aláírást nézte, a mint fejéből lassan lecsappant a forró vér, belátta, hogy mégis csak bolondság az, ha ő másnak a nevét írogatja a magáé helyett. Széttépte az űrlapot. De már elért addig a határig, melyen innen a becsület végződik, túlnan pedig a lejtő kezdődik. Este a színházba ment. Marietta ragyogóbb, tünemény szerű bb volt, mint valaha. Sohasem volt a megjelenése ilyen csábító, a kaczaja ilyen észbontó. De már elmaradt a kitüntető mosoly, a megszokott, üdvözlő mozdulat, melyre olyan büszke volt ; sőt mintha tüntetőleg Pattayval kaczérkodnék. A féltés ördöge kiűzte a színházból. Pénzt kell teremtenie ; Marietta nem lehet a másé, csak az övé, egyedül csak az övé. GyötrőI dött, kínlódott még ott egyideig, mindenféle sophismával csitítgatta lázadozó lelkiismeretét. Hiszen erről nem fog senki tudni, idővel majd csak pénzhez jut s viszszaváltja a hamis váltót; nem lesz belőle kára senkinek, neki pedig meghozza a diadalt, az örömöket, a mámort. Egyidöre valóban igazoltaknak látszottak okoskodásai. Sehol semmi felhő, semmi fenyegető jel. Esténkint Marietta selymes fürtéi közül egy U

J diadém kezdett versenyre kelni szemeinek villanásával. Rege szállt a diadémről, varázs kelt a szép szemekből s a forró a pezsgő vér ismét a régi hévvel forrott. Feledé a ballépést. De ha ö nem gondolt rá, törődött vele más . . . Ma ebéd után az inas utána ment a kávéházba, menne haza, SzeghŐ hadnagy várakozik rá, sürgős mondanivalója van. Olyan szokatlannnak tünt fel előtte ez az üzenet. Miért nem jön ide Sze^hő, ha valamit akar ? Visszatért lakásába. De mi ez ? Szegheő arczán valami érthetetlen rejtély, valami metsző hidegség ül ; csak immelámmal fogadja el a feléje uyujtott kezet, mintha nem is szívesen tenné. — Szervusz, minek köszönhetem a szerencsét ? kezdé inkább megszokásból. Erre Szeghö is megszólalt. Fagyosan, kimérten beszélt s minden szaván megérzett, hogy szeretné, ha már tul volna rajta. Óvatosan kereste a kifejezéseket, mig végre kihámozta jövetelének czélját. Jelentés érkezett a parancsnoksághoz váltóhamisítás miatt, huszonnégy órája van még, tegyen, a mit jónak lát; reparálja a becsületét, ha lehet. Mig a másik beszélt, Balogh hadnagyhomlokát kiverte az izzadság s bár igyekezett zavarát palástolni, még sem sikerült az neki. Izgatott volt s a hangja remegett, mikor némi szünet után válaszolt: — Pista, mi eddig jó barátok voltunk, légy irányomban őszinte most is. Mondd, mit tennél a helyemben ? Szeghö büszkén felegyenesedett: — Én mint katona, szólt az önérzet hangján, osak egyetlen módot tudnék választani. — És az ? kérdé Balogh mohón. — Erre magadnak kell rájönnöd. — Köszönöm, értelek ! Egy néma kézszorítás s elváltak. Ezért járta oly különös módon Balogh szobája padlóját. S amint ott járt arezán a félelmes sápadtsággal, tagjain az ideges remegéssel, egyszerre a kemény katona, kinek villanó tekintetétől megremegett a század, az erőteljes fiu, kinek csengő vezényszava túlharsogta a szólzugását, tehetetlenül, megtörten omlott a kerevetre; szemeibői kicsordult a könyü s ajkait kínos, elhaló sóhaj hagyta el. Egy eljátszott élet keserűsége, panasza volt az . . . Mint a vulkánból, ha egyszer már nagyon meggyült benne az eruptív anyag, ugy tört ki belőle az elnémított fájdalom. Nem birta azt azután visszatartani még sokáig. Végre mégis csak felülkerekedett benne az önérzet ; eszébe jutott, hogy é férfi, katon a, a kinek nem szabad kétségbeesni. Felkelt, tollat vett és irt. Jó ideig tar-