Esztergom és Vidéke, 1892

1892-08-18 / 67.szám

hallgattak, megindult lélekkel hagyták el a szentegyházat. — Vaszary Mihály temetése. A horezegrpimás rokonának temetésén, jól lehet helyben a szomorú esetről hivata­losan senki sem kapott értesítőt, impo­záns teljességében jelent meg városunk egész közönsége, hogy kifejezze a rész­vétet, melyet a gyászeset fölött, érez. A halottat a palotából kisérték örök uyugaloinra,melybeu aDuna-felöli lépcső­házban volt fölállítva a diszes ravatal. A gyászszertartást Csernoch János ka­nonok végezte nagy segédlettel. A her­czegprimás ki fájdalmának több izben hangos zokogásban adott kifejezést, a gyász istentisztelet alatt a zárt folyo­són tartózkodott. A palotából ez volt az első temetés. Tudvalevőleg a bol­dogult Simor prímásnak ravatalát a vízivárosi templomban állították föl. — A herczegprimás gyásza. A herczegprimás vendég rokonáu<tk utolsó óráiról a következő értesülést nyertük: Vaszary Mihály kaposvári áll. fŐgymu. tanár aug. 5-én jött fel Esztergomba, rokonának, Vaszary Kolos herczegpri­másnak látogatására. Jó kedélyét, melyet az egész Somogy ismert, már kezdte elhagyni s mintha előre érezte volna, hogy napjai meg vannak számlálva, gyermekeitől és nejétől nagyon nehe­zen vált el távozásakor. 6-án kikocsi­zott János festőművész fia társaságában, hogy megtekintse a várost s a palo­tába való megérkezése után sétát lett. Vasárnap lefeküdt s többé nem is kelt fel. Fia, János, táviratilag hivta a be­teg ágyához nejét, ekkor már a beteg alig tudta mozgatni végtagjait s el­vesztette beszélő képességét. Mikor ne­jét; meglátta, sirni kezdett. Látszott rajta, hogy mondani valója van. írni akart, de nem volt képes, kezéből ki* hullolt az irón s e percztől fogva moz­dulatlanul feküdt. Táviratilag Eszter­gomba hívott gyermekei egyenkint ér­keztek meg. Ekkor már erős híz gyö­törte, mely 30 — 40 fok között váíla­kozott. Ekkor már a nagy család hiány nélkül Esztergomban volt. A prímás is eljött. Mikor a beteg szobájába lé­pett, meglátszott arczvonásain a nagy lelki fájdalom, de leküzdötte. A beteg ekkor is nagy lázban volt. Neje föléje hajolt : «Itt vau a jó Kolos* — mire fölnyitotta szemeit. Nyitott könyv volt ez a tekiutet, melyben nagyon sok volt megírva. Ki. ismerte, olvasui tudott belőle. A pri más is olvasott. 12-én éjfél felé kezdett a beteg a halállal küzdeni s 13-án reggel 5 órakor el­végezte küzdelmét, szemeit lefogták. — Szenvedésének vége lett s a ber­ezeg legszeretettebb rokona, kivel deák­élotct, fiatalkora idejét együtt töltötte — nincs többé ! — A nyolezvan éves István bácsi. E hó 15-én ülte meg Major István püspök, a főkáptalan nagyprépostja ál­dásdus éleiének nyolezvanadik évfordu­lóját. A legjóságosabb szívű főpapot, ki az egész ország uak «bácsi»-ja, mi­nek nevezze váljon Esztergom őt, ki tízedok óta hinti szót közöttünk feukölt lelkének nemes, szeretetteljes jóságának sugarait s kiért nincsen esztergomi ember aki ne rajongaua szívből. A kiváló fő­papot tömegesen látogatták meg tiszte­lői s a gratulálok között első volt maga a herczegprimás, a ki keblére szorítva csókolta meg a meghatott püspököt, ki ezúttal is csak «hálát tudott adni az Istennek, hogy eme nagy kort elérve nem volt soha egy pillanatra sem oka megbánnia, hogy ugy élt, mint a hogy.» — A párkányi takarékpénztárnái megürült könyvvezetői állására Riedl Gusztávot választották meg, kiben az in­tézet használható és ügy buzgó hivatal­nokot nyer. Az ezáltal megüresedett pónztárnoki állásra a propeller-társaság Heszterényi János nyug. primacziális pénztáruokot választotta be. — Dalárok Ünnepe. Huszonöt éve annak, hogy az ország daloskörei egy kötelékbe léptek s megalkották az or­szágos dalszövetséget. A jubileumi ün­nepségek most folynak Budapesten s az üléseken városunkat Bellovits Fe­rencz karnagy képviseli. A versenye­ken városunk dalárai nem vesznek részt, pedig hajdan nem egy dicsősé­get szereztek Esztergom zenevilágának s igy a városnak is «Rógi dicsőségünk hol késel az éjjeli homályban ?» — A bazilika ajtaja. Több oldat­ról intéztek hozzánk kérdést az iránt mi lehet oka annak, hogy a nagy ün­nepségek alkalmával a bazilika főbe­járata zárva van. Magunk se tudjuk, de azért mint tapasztaltuk a szükecske oldal-bejáraton is minden baj nélkül közlekedtek ki-be az ezrekre menő hivek. — Czégváltozás. A Grüuwald La­jos-féle posztóüzletet, tulajdonosa a na­pokban a Popper és Leier ezennel adta át üzletét, mig a.régi íu>ajdonos; Grüuwald testvérek párkányi ü/Jetébt lépett- be társnak. — Országos ügyvéd gyűlésre hí vb egybe az ország huszonhét kamarája! a győri ügyvédi kamara, melyhez Esz­tergom is hozzá, tartozik. A gyűlések 14-én vették kezdetüket, melyeken 17 kamara van képviselve. Városunkból — elég helytelenül — nem vállalkozott senki, hogy az országos kongresszusban megjelenjék. A mint látszik ügyvédeink ebben a nyári forróságban is annyira igénybe vanak véve, hogy éponséggel nem érdeklődhetnek ilyen országos moz­galmak iránt. — Az omnibusz-kérdés régóta ké­pezi per-patvar tárgyát a versengő vál­lalkozók között. Végre eljutott megol­dásához, a meuuyiben a tanács leg­utóbbi ülésében a Schwarz Aibert és társa czég javára döntött, egyedül azt jogosítván föl az esztergom-vasuti köz­lekedésre. A konczesszionált omnibusz köteles ezután a hajnali fél négy órai vonatokhoz is kivétel nélkül megjelenni. — Modern élelmesség. A bazilika bucsunapján csak ugy hemzsegett a föl­járatokon a minden-féle vásáros-nép. Eddig csak a hagyományos mézeskalá­csosok csinálták meg a maguk üzleteiket, ezúttal már gyümölcs árusok, laczi­konyhások s jeges-vizet kínáló gyerme­kek is jelentkeztek, a kik természete­sen a fáradt tikadt hivők között a leg­nagyobb kelendőségben részesültek. A hadgyakorlatok. Mint jeleztük volt az érkező 65-ik dandár vasárnap a déli órákban érkezett városunkba. A bevonulás a legrokonszenvesebb fogad­tatás mellett folyt le s a város apraja­uagyja kivoult a kerektemplom vidé­kére, hogy az érkező vendég-katonákat mihamarabb megtekintse. Kivált a daliás lovasság keltett nagyobb érdeklődést és szouzácziót, lévén meglehetősen szokat­lanok kii rönkben a lovas hadfiak. A bevonulást a szokott ima fejezte be, moly ntán megtörtént a tisztség és le­génység elszállásolása. Kedden folyt le az első nagy-gyakorlat a párkányi ol­dalon, melyet a csapatok az óriási hő­ség daczára minden ttvábbi baj nélkül cselekedtek végig, nem számítva egy­egy rögtönzött utközötli «kidölést», a mi katouáéknál hétköznap is megesik. Tegnap az esztergomi határokban ropo­gott a tüzelés s az érdekes manővere­ket a városból is többen megszemlélték. —- Megbicskázott bucsús. ügy tör­tént biz az, hogy a javarészben fölső vidéki tótokból álló bucsusaink egy cso­portja hagyományaiknak megfelelőleg többet találván bevenni a pálinkából,miut a mennyit az ájtatosság kívánna meg, összekoczódotfc, miközben egyik társu­kat hatalmasan eldöugettók, sőt egy­két bicsakszurásbau is részesítették. A megszurkáit bucsust hordágyon szállí­tották be a helybeli közkórházba. — Előleges színházi értesítés. Tisztelettel értesítem Esztergom sz. kir. város ós vidéke n. é. műpártoló közön­ségét, miszerint jól szervezett, 35 tag­ból álló, operetté-, dráma- és népszin­műtársulatommal előadásaim sorozatát a nyári színkörben f. hó 20-áu «A ka­tonás kisasszony* czimű legújabb ope­rettel megkezdem. Társulatom névsora ós szerep kőre. Nők : Veszprómyné Ágh Ilona, drámai hősnő, társalgási. Mátrai Margit, operetté- és népszínmű-énekesnő. Ifj. Priello Cornelia, opcrette-koloratur énekesnő. Guthi Sarolta, operetté- ós népsziumű énekesnő. Bérezi Erzsi, drá­mai és vígjátéki szende. Veber Ferike, naiva társalgási. Daróezinó Erzsébet, drámai anya, társalgási. György iné Berta, komikáné, parasztanya. Báeskaiué Emília, Tisztaiué Mari, Kállai Julcsa, Nagy Róza, Németh Gizella, kardalos­íjnők és segédszinésznők. — Férfiak: ilVeszprómy Jenő, drámai hős, jellem í | (igazgató). Borsody Vilmos, bonvivaui (titkár). Érczkövi Károly, operetté- és i népsziumű bariton. Kiss Nándor, ope­rette- és népszínmű énekes. Tisztái • Miksa, operetté buffó komikus. Németh ; János, operetté tenorista.. Lévai Gyula, ' drámai apa, jellem színész. Dóri Béla, lyrai szerelmes, bonvivant. Lendvay , Nándor, operetté buffó komikus, Bács­kay György, Vadász Lajos, Fülöpi Gá­; bor, Gondos Lajos, Nagy Zoltán, kar­, dalosok és segédszinószek.^ Műsorom a bel- ós külföld miuden válfaját, az iro­dalom legújabb termékeit foglalja ma­gában, melyek közül csak néháuyat • említek meg: Első ós második előadás «Katonás kisasszony*, «Niniss», «Ma­darász», «TJIánusok», «Gasparone», «Kertósz leány», « Párisi élet* operet­tek. «VaIesi nász*, «Egy katona tör­, tóuele*, «Eudre ós Johanna*, «Fedorá» színművek. «A bolondok háza*, «Diur­nista*, «Czigáuy komtes* énekes bohó­zatok. «Az ideges nők», «Járvány*, «Csók» vígjátékok. «Fityfirity», «Árva­ieányhaj*, Éjjel az erdőn* énekes nép­színművek. — Bérletet kizárólag 12 előadásra nyitok tetszés szerinti fize­téssel, melyuek eszközlésével Borsody Vilmos társulatom titkára van meg­bízva. Egy bérlet ára 12 előadásra; páholy 30 frt, körszék 10 frt, Il-od rendű körszók 8 frt. Fen utóbbi kimu­tatás tanúsága szerint társulatom tag­jai a vidéki színészet kiválóbbjaiból vau szervezve. Eiőadásamiat ernyedetlen szorgalom, szakavatot rendezés fogja él­vezetessé tenni. Teljes ^erőmmel arra törekszem, hogy a n. ó. műpártoló kö­zönség rokonszenvére, nagyrabecsült támogatására méltó legyek. Kiváló tisz­tisztelettel Veszprémi Jenő, a nyitrai állandó színház igazgatója. Kiadta : Borsodi Vilmos, titkár. — Színi engedély. Makó Lajos szín­igazgató ki a tavaszszal már bemutat­kozott, a jövő szezonra is engedélyt kért. A tauács egyik legújabb végzé­sével a jövő évi április és május hó­napokra Makónak kiadta a szinieu­gedélyt. — Katonazene. Háziezredünk zene­karával versenyt.-gyönyörködtetik a kö­zönséget a veudógezredek zenekarai is. Egyelőre a 12-ik ezred bandája váltja föl a mieinket s a térzenék sürü egy­másutánban követik egymást. A «Fürdő» kertjében, a Duuaparti kioszkban, a i Magyar Király szállóban s a muzsikát kedvelő lakosságnak ugyancsak bőveu kijut a része a hangos élvezetből. — Benne vagyunk Már mint a ká­nikula kellő közepében. Olyan afrikai hőség pusztít, hogy az ember az egész napon át egy óriási izzasztó-kenienczó­ben képzeli magát. A legárnyókosabb árny ókban huszonhat fokot mutat a hő­mérő, a mi ellen csak egy mentség van, a Duna. Fürdőzik is, a ki csak szerit teheti s az uszodában — melyet az idén föltűnő módon nem pártol a közönség — most már versengés tár­gyát képezik a kabinok. — Helyreigazítás. Az Esztergom ós Vidéke legutóbbi számában «t a ka r ók­pénztári k i r ánd u 1 á s» cz. alatti, közleményre van szerencsóin kijelenteni, hogy a takarékpénztár tisztviselői sem. önmagok sem másokkal szövetkezve ki­rándulást ós bankettet nem rendeztek;, e közlemény íróját talán azoji t körül-" mony vezette tévútra, hogy a takarék­pénztár hivatalnokait és ezekkel több másokat kiket a takarékpénztár «b e n­f e n t e s e i» elnevezéssel volt szives je­lezni a Kovács-patakuálSoóky Gábor sze­miuáriumi aligazgató ur vendégszerető asztalánál láthatta. Reusz József taka­rékpénztári igazgató. fogadnunk, hogy a minoritáknak Eszter­gomban már 1238. előtt volt saját sz. Lász­lóról czimzett habár kisszerű és csekély alapítvány nyal bírt kolostoruk, melyet ké­sőbb sz. kereszt czimmel állították helyre, miután Thuróczy Hungária czimü munká­jában (125. I.) igy nyilatkozik : IV. Bola, Magyarország másodaiapitója, vissza tér­vén száműzetéséből, a királyi városban tem­plomot épített segítőjének a hold. szűz Má­riának, melyhez minoritákat csatolt. Ezek ugyancsak Esztergomban az érseki város sz. László egyháza mellet laktak. Helyreállíttatván és tágitfcatván, a törö­kök kiűzetése után e klastrom, a Mária tartományba bekebelezett e szerzetesek gróf Széchenyi érsek uj jótékonysága következ­tében 1685-ben hajdani a sz. keresztről czimzett templommai Összekapcsolt rend­házukban telepedtek le, hol a polgárok sze­retettel fogadták és tartották el őket. A magánosok által tett sz, mise-alapit­ványok közül a következő hagyományok említendők : Schuknecbt György Miksa tá­bornok-őrmester 1728-ban tett 5000 frtnyi; Haismaii Bertalan sütőmester 1746-ban hagyományozott 50 frtnyi ; Schoda Endre és neje Anna, s fia Lénárd 1760-ban tett 10ÓÓ frtnyi; Valter Justina, Végh János Özvegye 177l-ben tettt 200 frtnyi; végre Kigler János 1785-ben tett 1000 frtnyi alapítványa. (Acta Cam. Conv. Strig. az 1. számtól. 7. számig.) 1786-bau 82. Jakab hava 22-én e kolos­tor eltörlése kimondatván, a szerzetesek vagyona a vallás alapra maradt, és 1783-ik egyezkedés értelmében a kolostorhoz tar­tozott szántófőid, pincze és kert, 478 írt és 30 kr. becslési összeg lefizetése után, a győri igazgatóság által a vallásalapból az ér­sekség birtokához csatoltatott, és 1821. évi Mindszent hava 22-én kelt átadás-átvételi okmány nyomán az akkortájt katonai in­tézetül hasznait kolostor néhai Eudnay Sándor érseknek s prímásnak a nagyszom­bati vörös papnövelde cserében vett háza fe­jében (ér) kézbesítette. (II. o. 21. és 22. sz.) Ezen épületek később oly rendeltetést nyertek, hogy a kolostoi épület az újból lé­tesített áldozár-jelölt és primási levéltár, a templom a primási könyvtár, sekrestye végre a káptalani levéltár befogadtatására alakíttatott át ; a primási könyv- s levéltár, valamint a káptalani könyv- és levéltár is a néhai Kopácsy József esztergomi érsek és prímás által épületben szállitatott. Végre az nj fömegyei papnövelde a várban a fő­egyház éjszaki oldalán elkészülvén, néhai Scítovszky János biboinok, esztergomi ér­sek és primás, a kolostort a templommal együtt nagy költséggel megujjittatván és czélszerüen átalakítván s fölszerelvén, azt 1864-ben ünnepélyességgel, a leánykák ne­velése végett beiktatott, a szatmári anya­házból nyert szeretett nénikéknek adta át; a kolostor szomszédságában létezett katona­épület pedig készpénzben megvásároltatván és szétbontatván, kolostorkertté alakitatta, a kertnek sz. Ignácz templom irányában levő szegletén végre a Szeplőtlen Szűz ékes szobrát állitatta föl a viziváros nem csekély díszére. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom