Esztergom és Vidéke, 1892

1892-07-31 / 62.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE T Városi és megyei érdekeink közlönye.* IIIon ^^. or .„ * MEGJiíLENIK HETENKINT KÉTSZER: OJ J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól íoo szóig 75 kr, 100. , — J PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, tÓ1 *** 1 * gg 1 ™ft 2 * 95 k '' ELŐFIZETÉSI AB: hová « Jap szellemi részel iUetfi közlemények küldendők. ' Et-óf<7. (Wre - - fi frt — !-r ,, . _ •—" MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legju'ányosab­Fél «vn - :i frt — i>r K 1 A U 0 - H I V A f A L : ban közöli étnek. Negyedévre - - 1 frt «0 kr SZÉOTIKNYI-TÉU 332, • • Egy SZám ára 7 kr. I hová a lap hna'álos ós m\i'gab hiH«lései, a nyiUWrtie száiit közié- NYIL1IER sora 20 kr. # • — $ 111. iiyek, elölj'/.Víe'W pérr/.ek es reklamálások intézenrlők Q 1 : 1>' Helyiérdekű vasutak. Budapest, jul. 30. A magyar forgalmi politikára és fc'ftz­-gazdaságra fontos vállalat, alakult, meg az imént a pesti magyar kereskedelmi bank kezdeményezése folytán : a ma­gyar helyiérdekű vasutak részvény­társasága. A vállalat, czélja 4 y 2 %-os egységes kötvények kibocsátása által a helyi­érdekű vasutak érdekeinek elő­mozdítása. A Láuczy Leó elnöklete alatt tartott alakuló közgyűlésen be lett mutálva a 4 millió forintnyi alaptőkének jegyzése és bejelentetett az erre megtörtént 150%-os befizetés. Az alapszabályok megállapítása és elfogadása után az igazgatóság egy­hangú választás utján következőleg ala­kult meg: Elnök : Lánczy Leó. Tagok : Gajáry Ödön, G-erbardt Gusztáv. Pnlszkv Ágost. Hahn G. lovag, Ugroti Gábor, Erianger Lajos báró, Weiss Fülöp, Péter Gyula. A felügyelő bizottságba választattak rendes tagoknak : Szokoly Gyula, Püs­pöki Emil, Fellner Henrik, — és pót­tagnak Kóny Manó. Az igazgatóság a legközelebbi na­pokban megalakul s különféle terveket, melyek uj helyiérdekű vasutak építését -czélozzák, fog tárgyalás alá venni, ezen­felül dönteni fog egy 3.000,000 frtnyi 4V a %-08, az intézet állal kibocsá­tandó kötvények átvételére tett aján­lat felett. Ha megfontoljuk, hogy, .mily nehéz­ségekkel járt sok helyiérdekű vasútnál a czimletek elhelyezése és hogy ép ez oknál fogva is hány, forgalmi szem­pontból pedig fontos vicziuális vasút kiépítése maradt el végkép, vagy késik máig : felesleges külön hangsúlyoznunk, hogy e vállalat prosperálása egész vi­dékek gazdasági fel lendülésót, jelenti, a mire nézve biztosíték az igazgatóság és a felügyelő bizottság fenti névsora. Életpályák. A magyar szülők gondjai egygyel sza­porodtak. Most az iskolaév végén min­dig uj kérdés előtt állanak, kiknek gyer­mekeik jövőjéről kell gondoskodniok. Melyik pályán lehet legkönyebben bol­dogulni ? ez a kérdések kérdése. Min­den szülő ugy szeretné ellátni gyer­mekéi, hogy soha az élet szenvedéseit, nélkülözéseit meg ne ismerje, hogy ur legyen belőle a ki könnyen élhet és költhet kedve szerint és a ki a mun­kát csak másoknál lássa, ő pedig szí­nek ura után éljen, mint magasrangu állami tisztviselő vagy főpap. Hogy más, pályán is lehet boldogulni azt tudja ugyan, de már nem tartja boldogság­nak. A fődolog semmi munka vagy legalább is nagyon kevés munka és nagy fizetés és nagy rang. Ez a szülők álma és mindent elkövetnek, csakhogy ez álom valósuljon. De fájdalom magasrangu hivatal mindössze csak 12000 van Magyaror­szágon, a főpapok száma is megvan szabva és igy a két millió tamilénak csak elenyésző csekély hányada lehet nagy ur. A gyermekek tömege nem szánni hat protekezióra. a nélkül pedig színek (urát nem lehet kapni Magyar­országon. Mi legyen tehát annyi százezer fiú­ból, a ki tudományos pályára készül ? Az ügyvédi, orvosi és mérnöki pálya már nem olyan kecsegtető többé, mint azelőtt, a mikor kevesebb tehetséggel is nagy vagyont, biztosított a diploma. Ma már a diplomás embernek is fel kell vennie a harezot a verseny nyel, mely legyűri a középszerűségeket. A tizen kii enczedik század végén a protek­czió hiányát csak két dologgal lehet helyettesíteni : munkával és tehetség­gel. E kettő együttvéve annyit ér mint a prolekezió egymaga és aki nem akar a protekcziótól háttérbe szoríttatni, an­nak ernyedetlen szorgalommal kell dolgoznia és minden tehetségét latba vetnie a létfentartás küzdelmében. , Szünideje van a tanuló ifjúságnak. Felszabadulva az iskola zárt helyisé­geiből, a mezőkön és réteken szabadon tölthetik idejüket és'. edzhetik testüket, hogy annál jobban bírja a szellemi munkát, a szünidők elmultával, majd ha újra átlépi az iskola küszöbét. Csak a szülőknek nincs szünidejük, ők most még többet gondolkodnak, mert most kell elhatározniok, hógy gyerme­keik számára melyik életpályát válasz­szák. Az elhatározás nehéz. Akármerre tekintenek, mindenhol tiílnépesedés. Az ügyvédi kar panaszkodik és módot ke­res hanyatló anyagi helyzetének javí­tására. Az orvosok is keseregnek. Ne­kik meg az fáj, hogy sok a beteg, de kevés a jövedelem, műszaki diplomák tulajdonosai duzzognak, mert szolgála­taik nem részesülnek igazságos elisme­résben. Mindenki tud egy verset, sírni hivatása bajairól ós alig találunk va­lakit, a ki választott pályájával meg volna elégedve. Hol rejlik ennek oka? e kérdésre csak kevesen tudnak válaszolni. Pedig nem is kell hozzá boszorkányság, hogy megfejthessük. A baj kútforrása főleg abban rejlik, hogy Magyarország la­kossága többnyire idegenkedik az ipar és kereskedelmi pályáktól. Urakat akarunk nevelni gyermekeinkből és nem mun­kásokat. Mert sajnos, még mindig az a fölfogás dívik, hogy a ki dolgozik, az ur nem lehet. A kereskedőnek, az iparosnak pedig dolgozni kell, ha bol­dogulni akar, a munkától pedig min­denki húzódik ós ezért nincs komoly számbavehető kereskedelmünk sem na­gyobb szabású iparunk. Ha ezekkel az előítéletekkel végre le tudnánk számolni, ha gyermekeink jövőjét a munkára, és nem az úrhat­uámság alapjára fektetnők, ha az élet­pálya választásnál nem lebegne sze­münk előtt az a néhány fényes állás, a mi csak protekczióval érhető, hanem az egyéni tehetség becse : akkor köny­nyen megtalálhatná minden szülő a gyermekének megfelelő életpályát és az életpályatévesztett emberek száma nem növekednék olyan ijesztő módon e hazában. iz.,EsÉrpiri?iiÉ"iirsíiii. SOHSOM, ~~ Ha küzdésein, szenvedésem S az a láng, mely lelkesít, Megnyerhették a magasabb Hatalmaknak kegyeit ; Hogy vigyenek diadalra S üdvözültté tegyenek : Csak hagyják meg hiven, tisztán Nekem a te szivedet. De ha vágyam nagyratörve Büszkeségem és daezom Rám idézte bősz haragjuk S nincsen bennük irgalom : Hogy erőmet elhamvasszák S kárhozatba döntsenek, Csak szakítsák el szivemtől Mindörökre szivedet. KORÓDA PÁL. A mi pajzsiak a megys ÉjájMlJit; Irta : Dr. MTJKI. Két hétig meg voltam bőszülve. Hogy miért ? Tetszik tudni, én az első bikityii hadat viselt agg harezosok egyletének má­sodelnöke és altábornagya vagyok. Nagyon szép uniformisunk van. Én komponáltam, mikor az egyletet megalakítottuk. Éjszaká­kat virasztottunk a mübelyemben a legé­nyemmel. Mert én uriszabó is vagyok ; minden «uraktól levetett férfirahát* én csi­nálok. Gondolkoztunk. Főztük az unifor­mis tervet s nyolcz nap alatt tökéletesen készen állott az első minta, mely szerint az első bikityii hadat viselt aggharezosok egylete öltözködjék. Remekeltem az eszmémmel. A közgyű­lés el volt ragadtatva, jegyzőkönyvi köszö­netet és elismerést szavaztak az egylet fel­virágoztatása körül kifejtett ügy buzgósá­gomért s nyomban megválasztottak másod­alelnökké és altábornagygyá. Ha a rendes katonai fölülvizsgálatnái nem dobtak volna ki kétszer, mint teljesen alkalmatlant, ugy táborszernagygyá is megválasztottak volna ; de volt egy másik ellenjelöltem is a kit csak egyszer dobtak ki a szuprevizitácziónál s igy ő lett a táborszernagy. Ezt a legé­nyem súgta meg, a ki benn volt a gyűlésen, mig én — személyemről lévén a szó — szerényen a kulcslyuknál hallgatóztam. Nem bánom azt a táborszernagyságot, lukább vagyok altábornagy, mint hogy be­húztak volna póttartalékosnak. Elég az hozzá, hogy az uniformis pom­pásan sikerült. Nem hiába mondja a jegy­zőkönyvi kivonat, hogy, «az egylet felvi­rágoztatása körül kifejtett . . . stb.» mert az az uniformis — mondhatom — virágos volt. Elmondom, milyen a mi egyenruhánk, melyet én komponáltam. A tetején kezdem. Tekintettel arra, hogy mi az alapszabá­lyok szerint. 48-ban mind nemzetőrök vol­tunk, a fejünkön Kossuth kalapot viselünk, melyet nemzeti szalag övez körül. A ka­lap bélése szintén nemzeti szinü arra való tekintetből, hogy ha a szél le találja fújni a kalapot a fejünkről. A kalap elején toll­forgó mely Magyarország czimeréből áll. Ebből árvalány baj, esetleg sastoll, avagy előbbkelő rangunknál akár struez-, akár pávatoll nyúlik ki. Ezt a széleskörű szabadságot azért ad­tuk, hogy a ki milyen tollat talál odahaza a felesége kalapjában, olyant használhas­son. Azonban a kinek tollat szereznie nem sikerül, az nem vehet részt az ünnepélyes meneteknél, s ha két hónap leforgása alatt sem képes előteremteni a szabály szerint előirt tollat, az az egyletből kizáratik. A főrubadarai) az atilla, mely cserebo­gár-barna posztóból készült. Ezt a szint azért választottam, nehogy a tubák, eset­leg a bagóié foltja meglássák rajta. Az atilla, legelmésebben megszerkesztett szabásmü s erre patentet is fogok kérni. Ez tudniillik kettős ruhadarab. Kivül attila, belül bluz. Ez czélszerüségi szem­pontból készült igy. Ha például valamely ünnepélyes kivonulásnál hirtelen eső ke­letkezik, ugy a szép atillának vége lenne. Hanem ettől megóvandó a parancsnokló ve­zérkari főnök egyszerűen ezt vezényli : — Vigyázz ! Atillát vesd le ! Atillát be-, blúzt ki-for-dits ! Blúzt föl ! Ez a precziz, rövid kommandó megmenti az atillát, melyet mi befelé fordítunk s a kifelé fordított bluzos felével húzunk is­mét föl, a' minek komiszabb is a posztója, mint az atillának és állja a vizet. Ezért az eszméért olyan dörgő éljent kaptam, mikor az egyenruha tervét előad­tam a közgyűlésen, hogy egyes öregebb agg harezosok azt állítják, hogy ugy még az ő hatvanfontos ágvujok sem szólt, mikor az­zal Konstantinápolyt ostromolták. Vállra kaptak s körülhordoztak a teremben, mi­közben majdnem beütöttem a fejemet a mestergerendába, s azért előrehajoltam : de ekkor meg, hogy le ne essem, hirtelen belekapaszkodtam a pénztárnok — vezér­őrnagy ur hajába — abban a pillanatban pedig ugy karikáztam le a padlóra, hogy majdnem elfelejtettem, hogy alakuló gyű­lésen vagyunk's mindjárt kigázoltam volna a vezérőrnagy ur potrobából a szuszt. De meggondoltam a dolgot ! az első ülésen még sem illik máris verekedni ; hagyjuk azt a többi ülésekre. Aztán, mikor föltá­pászkodtam, csak akkor vettem észre, hogy nem is hibás a vezérőrnagy ur, mert, a parókájába kapaszkodtam, mely nem lévén szervi összefüggésben a fejével, nem is tart­hatott vissza esésemben. Katonadolog ! Elég hogy már az atilla szabása is nagy riadalt okozott ; hát még a földiszitése ' Közlegények számára nem is csináltam tervezetet, mert azok nálunk nincsenek : alapszabály szerint minden egy­leti tag a törzstiszti rangnál kezdi meg működését és először legalább is -őrnagyi rangot visel. Ehhez képest a kabát gallérja a szokásos törzstiszti aranygallér nemzeti színű alaphajtókán s a galléron ezüst osilr lagok. A zsinórzat vége- nem a lejárt y»­tézkőtés, hanem vatami elmésebb a Gari­baldi mellképéuék közvonásstit sujtásozlam ki minden gomb- ós hátzsinór végére. A tábornoki ranggal vállrojtok járnak^ melyek (mivel égy színigazgató garderoh-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom