Esztergom és Vidéke, 1892

1892-07-21 / 59.szám

Nőin mintha táii épen Balatonfüreden Írói-tetté megtalálni az árkán umot az egyházpolitikai téren keletkezett egye­netlenség teljes kiegyenlítéséhez: a világ minden gyógyerejü vize sem képes ha­tékony gyógyszert szolgáltatni oly gyu­Jadás ellen, a moly az állam belső szervezetét szálfca meg. Itt egyes-egye­dül csak a türelem mérsékelt és min­dent gyógyító idő segíthet. E pillanatban szó sem lehet vala­mely akczióról : — hisz holnaptól megkezdi az országgyűlés a nagy sza­badságot és csak szeptemberben jön megint össze. Ma még az egyházpolitikai kérdésre vonatkozó valamely munkálat is aligha érkezhetett be, mely tán a végleges megszerkesztés előtt a herczegprimás­sal közöltetett volna a mínisztcziumnak még nem volt érkezése a paragraphu­sokban bemutatni a vallásügyi ésigazság­ügyi miuisziszterek rövid czélzásait. , Nem lehet másról szó és bátran állithatni: Balaton-Füreden nem volt másról szó, mint a pillauatnyi modus yivendi-ről, az ut- és módról, hogy a katholikus egyház főpásztora s az ál­tala vezetett püspöki kar mint közölje a lelkészkedő papsággal azokat az uta­sításokat, melyeket a szt. Atya az elkeresztelési ügyben adott s mily módon kelljen a papságnak eljárnia, hogy az W gyakorlatban meg ne sértse a dogma Által vont határozatokat s lehetőség szerint mégis elkerülje az összeütkö­zést, az államhatalom reudeleteivel; továbbá természetesen az ut- és mó­dokról is, hogy az államhatalom kö­zegei előforduló vitás esetekben mint óvják meg a létező törvényt. Röviden: fegyverszünetről volt szó. Elvi ós lelkiismereti dologban való engedés ki van zárva: az egyház nem várhatja az államtól ós ennek funkczió­náriusaitól, hogy az érvényben álló tör­vényt ós a teljes kompeteneziával ki­bocsátott kormányrendeletet ignorálják és ép ily kevéssé várhatja az állam a magyar katholikus egyháztól és papjai­tól dogmatikus parancsok megtaga­dását. Be különös türelmet és mérsékletet lehet gyakorolni s jognak is. Ehhez a magyar állam ós magyar katholikus ogynáz a legjobb akaratot s a legbe­csületesebb bókeszeretet nyújtják egy­másuak. Fegyverszünet pedig, főleg oly ellenfelek közt, kik őszintén becsülik •egymást, kiket nem a saját akaratuk, hanem csak olyan külsÖ és véletlen körülményeknek a lánczolata, tnelyéket sein előrelátni, sem valamikép meg­gátolni nem lehetett, tett ellenfelekké, — okvetlen békéhez vezet. Ily érteiembeu joggal nevezhető a bájos magyar tenger mellett fekvő szép gyógyhely békehelynek: a fegyverszti uetből, melyet ott kötöttek, a béke aranytermése fog kikelni. HÍREK. — Papok segítsége. Vaszary Ko­los herczegprimás ötezer forintot adott át az esztergomi főegyházmegyei hiva­tal számára, hogy az összeget az általa kezelt alapítvány szelleme szerint sze­gényebb javadalmazásu főmegyei miséző] papok között oszszák ki. A szép segit­séget már a napokban ki lógják utal­ványozni. — Berzeviczy államtitkár a het czegpnmásnál. Berzeviczy Albert vallás és közoktatásügyi államtitkár vasárnap Balaton-Füredeu volt, mely alkalommal hosszabb látogatáson fogadta őt Vaszary Kolos herczegprimás. Az államtitkár még az esti hajóval visszautazott. A herczeg­primást Klamarik János miu. tanácsos is meglátogatta. — A főispán Wekerlénél. Mailáih György gróf főispán Wekerle minisz­ter egyenes óhajára küldöttség nél­kül, személyeson nyújtotta át az eszter­gomiak memorandumát a kis Duna ki­kotratása ügyében. Az ideiglenes ke­reskedelemügyi miniszter nagy előzó kenységgel fogadta főispánunkat s ér­deklődéssel fogott az ügy tanul­mányozásához. — Uj fötanfelügyelö Vaszary Kolos herczegprimás az esztergomi egyház­megye nemrég megüresedett főtan fel ügyelői állásra Komlóssy Ferencz dr., muzslai plébánost pápai káplánt nevezte ki. Az uj főtanfelügyelő a ki egy­szersmind a katholikus tanítók orszá­gos egyesületének elnöke, már eddig is sokat tett a népnevelés torén ós most remélik, hogy az egész népoktatási ujjá fogja szervezni ós különösen hogy a kisdedóvást reformálja. — Az esztergomi telefon ügyében augusztus másodikán nevezetes fordu­lat áll be. Ekkor kezdik meg ugyanis a munkálatokat s igy remélhető, hogy még az idén telefonnal intézhetjük sür­gősebb végeznivalónkat. — Hol van a Zenei Kör ? Áz esz­tergomi Zenei Kör már évek óta mély álomba merült, ha ugyan ki nem mnlt. Telemre hívását többször megkisér­lettük, de hiába. Valóban itt volna az ideje, ha az egyesülelet az alapszabá­lyok intézkedései szerint vagy föltá­masztanák vagy eltemetnék. — Egységes időszámítás. Vasu­taink, hajóink, propellereiuk, posta- és távíró hivatalnokaink már régóta zó­naidő szerint dolgoznak, de a polgári időjárás még mindig visszamaradt jó negyedórával. Ennek a visszásságnak is meg vannak számlálva a napjai. Au­gusztus elsején a közigazgatás minden ágánál életbe lép az egységes időszá­mítás. Ez azért fontos, mert a vasút­nál, táviróhivatalokbau, sok állami ha­tóságnál és az ország fő- ós székváro­sában már úgyis az egységes időszámí­tást léptették életbe. Most Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, mint bel­ügyminiszter, az egységes idő életbe­léptetése végett körrendeletet intézett a vármegyéhez, a mely igy szól : Tekin­tettel arra, hogy ugy a köz- mint a magánéletre kiszámít hallau hordorővel és megbecsülhetlen előnynyel jár az idő­számítás egységes volta s tekintettel arra, hogy a középeurópai egységes időszámítás az ország összes közforgalmi intézeteinél, a vasúti, posta- ós távirda­szolgálatban, nemkülönben az állami hatóságok nagy részénél és Budapest fő- és székvárosban már kötelezőieg életbe is van léptetve : előáll annak szüksége, hogy az egységes időszámítás a közigazgatás minden ágában is ér­vényre emeltessék. E czélból a hiva­talos eljárásban az időszámításnak az egész országbau egyenlősítése érdeké­ben ezennel felhívom a vármegye kö­zönségét, hogy haladéktalanul tegye meg az intézkedéseket a végből, hogy a területén működő összes vármegyei és községi hatóságok, valamint az ezek­nek alárendelt valamennyi hatóság, hi­vatal és intézet folyó évi július hó 31-éről augusztus hó 1-óre virradóiag a közép­európai egységes időszámításra térjenek. Egyúttal saját miheztartása és köztu­domásra hozatal végeit értesítem a vár­megye közönségét, hogy a végből, mi­szerint az egységes közópetirópai idő­ről minden hivatal naponkint pontos és megbízható tájékozást szerezhessen, a kereskedelemügyi miniszter ur intéz­kedett, hogy a hazai összes vasúti állo­mások, valamint a posta- és távirda hivatalok naponkint a középeurópai idő szerinti déli 12 órakor a budapesti me­teorológia intézettől a m. kir. vasúti ós hajózási főfelügyelőség utján pon­tos jelzést kapjanak. Egyébiránt az idő­nek a vasúti, illetőleg posta- és távirda­állomásokon kivül külön berendezések (jelző-vezetókek) által leendő közvetíté­séről, a kereskedelemügyi miniszter ur engedélyóuek előzetes kieszközlése mel­lett, az érdekeltek az engedély meg­adása alkalmával meghatározott módon ós saját költségükön gondoskodhatnak. — Föllebbezés. A kereskedelmi társulat több tagja a Sz^chenyi-tór sza­bályozására vonatkozó tervezetet, me­lyet az utóbbi városi közgyűlés is ma­gáévá telt, megt'öllebbezte. —- Érdekes iparczikk előállításával foglalkoznak jelenleg a budapesti «Ma­gyar parkétgyár* munkásai. Nieder­manu János buda-utezai házábau bur­kolják a padlókat az úgynevezett ame­rikai tölgyfapadlóval, mely mint ere­deti gyártmány, a külföldi — különö­sen a bécsi — ipartermékek kiszorí­tására vau hivatva. Fölhívjuk az ér­deklődők figyelmét megtekintésére, hol a gyári munkavezető szükséges felvi­lágosítással szívesen szolgál. — Földrajzi fényképek. Ekkerfc Antal esztergomi születésű budapesti tanár érdekes megbízásban jár most a a felvidéken. A fővárosi tanácstól ka­pott megbízást arra, hogy Felső­Magyarország legnevezetesebb pontjai­ról fototografiákat készítsen, melyekből rendszeres gyűjteményt állítanak össze a földrajzi oktatás kiegószitésóre. Ezek a laterna magicával vászonra vehető képek fogják kisérni a földrajz tanítást a fővárosi iskolákban, ugy, hogy ha a tanár valamiről beszél a földrajzi előadáson, azt mindjárt be is mutathatja képben tanítványainak. Ek­kert ur, ki most éppen Árva-Váraljon van, főleg olyan képeket készít, me­lyek a földrajzi alapfogalomnak meg­magyarázására alkalmasak, vagy a melyek történeti nevezetességű helye­ket mutatnak be. A válalkozás olyan kézzel megfoghatóan praktikus, hogy sikere előre is biztosítottnak látszik. A főváros kiküldöttjének azonbau nagyon megnehezíti feladatát egy körülmény, melyre ezennel felhívjuk a budapesti pónzügyigazgatóság figyelmét. Külde­ményét, melyben fotográfiai érzékeny lemezek voltak, a pénzügyőrség fel­bontotta. Már pedig; ha avatatlan kéz­— Természetesen. Csodálkozik, ugy-e, laogj akkor mit olvasom annyit ? Át aka­<rom dolgozni. Badarság az egész. Mauap már nem ugy gondolkozom, mint a mikor irtam. Csak egy fejezetet tartok meg, a mi kitűnő. Ez a Szerelem metafizikája. Olvasta ? — Ha őszintén szabad szólanom, nem. — Kár. Fel fogom önnek olvasni. Megrázkódtam egész testemben. — Kérem uram, ne olvasson nekem szerelemről. — És miért ? Miért ? . . . Haboztam egy pillanatig. Bizalmas legyek-e ehhez az emberhez? Hátha visszaél bizalmammal ? Aznap nem beszéltünk többet, csak kö­zönyös dolgokról. Két nap mnlva az ellentállás ösztöne rá­vitt, hogy igy szóljak hozzá : — Tartozom önnek mester a válaszszal. hogy miért nem óhajtom munkájának fel­olvasását a szerelemről. Hallgasson meg. Szerettem egy Jauyt, Reuéeuek hivták ; agy gazdag hangszergyárosnak volt egyet­len gyermeke. Mikor bevallottam ueki sze­relmemet, igy szólt: «Kedves Lecoeur ur ! Én ugyan szimpatiálok önnel, mint tető­től-talpig becsületes jó fiúval, de lássa, a neje azért nem óhajtok lenni.* És itt hi­degen megmagyarázta, hogy rokonszenv­nél többre nem számithatok. Felesleges a hosszú magyarázatot utána mondanom, elég, hogy ez volt a beszéd pointja. Ma­radjunk hát jó barátok. Maradjunk hát jó barátok . , . Elmúlt szerelemből sohasem lesz barátság. Még ha kitt#vafcett, kigúnyolt volna, jobban esik, de hidegen kitejtette, hogy nem szeret, csak mint egy leánypajtást szeretni szokás. Hiszen tudom én, hogy olyan jó bolond vagyok, mindent megteszek a lányoknak. Kottát másolok, szalagot vásárlók, elkísé­rem őket a divatárusnőhöz és tanácsot adok abban a fontos kérdésben, hogy mit hordanak most inkább a kalapon, tollat-e vagy csipkét ? Részese vagyok apró titka­iknak, a sok ide-oda pletykának. Mért nem voltam inkább faragatlan mint, a kit e miatt Renée férfiasnak mon'dott, vagy go­romba mint Y. a kiről az az* átalánosan elterjedt vélemény, hogy őszinte és ki­mondja, a mi szivén fekszik. Még most is meghátráltam alázatos módon a kosárral zsebemben, a helyett, hogy igy szóltam volna: «Renée kiassszony ! Én önt eloltba­tatlan szenvedéllyel szeretem, ön azt mondja, nem szeret, csak mint barátját, mint leánypajtást szeretni szokás. Ez nem lehet igaz. Mért látott hát eddig szívesen ? Mért tett szemrehányást, ha pár napig nem jöttem el ? Mért játszta mindig feltűnően az én érzeményeimet ? Barátságból mind­ezt ? S ha csakugyan nem szeretne is, ak­kor . , . akkor várni fogok a mig meg­szeret, mig kiküzdöm az ön szerel­mét ...» íme, mester, ez szivem története, szól­tam Schopenhauerhoz. Most már tudja, hogy mórt irtózom a szerelem puszta ki­mondásától is. Nagyon szenvedek, mert azt a lányt még most is imádom s ha rá­gondolok, ugy érzem, meg kell őrülnöm a fájdalomtól . . , Ez az elbeszélés nagyon fölizgatott ; kü­lönben is sápadt arezom olyan lehetett, mint egy Cramer-féle szonáta. Schopen­hauer részvétteljesen nézett rám. — Szegény fiatal ember, ön valóban szánalomra méltó. De hát nincs mód, hogy ki birja vivni Renée szerelmét ? Szomorúan intettem : — Nincs. — De van, kiáltott ö és súlyos öklével nagyot ütött az asztalra. — Üljön le ide mellém, figyeljen rám. Elhelyezkedett székén, szivarra gyújtott és mély hangon beszélni kezdett : — Ha meghallgatta volna fölolvasáso­mat a szerelem metafizikájáról, talán ma­gától rájön a gyógyító módra. Mert én most az Ön orvosa leszek, ön lelki beteg, bol­dogtalan szerelmes és gyógyításra szorul. Talán nekem sikerülni fog. Arra előre is figyelmeztetem, hogy ha a kura jól üt ki, ezért nekem még köszönettel sem tartozik. Csupán a vonzódás késztet erre, a mit ön iránt érzek. Az egyetlen e helyen, a ki meg tud érteni, a többiek mind tökfilkók. A szerelem, ifjú barátom, metafizikám szerint két egyéniségnek kölcsönös egymás­hoz való illőségéből származik. Nem aka­rok önre pirítani, ezért mellőzöm tanom­nak naturalisztikus részleteit. Elég lesz ki­indulási pontomat röviden érintenem : A természet nem az individuum, hanem a faj fönntartására törekszik. Két különböző nemű egyénbe azért önt ellentétes villa­mosságot, hogy vonzódásuk és egyesülésük eredményeképp a fajfenntartás magasabb czéljainak szolgáljanak. Férfi és nő azt hiszi, hogy a szerelem önmagáért van ; nem igaz, csalódnak, vonzódásuk által nem önmaguk­nak, hanem a fajnak jólétét mozdítják elő. A természet fejedelmi akarata, mint mon­dám, a faj fen tartás, még pedig a lehető legtökéletesebb alakban. Hogy ez előálljon, szükséges, hogy férfi, és nő egymáshoz ül­jék, vagyis egyiknek hibái a másiknak tö­kéletességei által kijavíttassanak. Ezért von­zódnak pl. kis nők a magas férfiakhoz, a kinek meg nagy lába van, az okvetetlenül megkívánja, hogy választottja e tekintet­ben kifogástalan legyen. Ezért minden bizonyos férfinak kell, hogy egy nő a leg­tökéletesebben megfeleljen. — De nem untatom önt e száraz elméletekkel ? — Korántsem. Csak folytassa kérem. — Tanom értelmében meg tudom ma­gyarázni, miért nem jöhetett létre szere­lem ön és Kenée között. Vagy volt valami külső akadálya egybekelésüknek? — Semmi. Én független ember vagyok, vagyonom tisztességes megélhetést bizto­sit, Renée is szabadon rendelkezhetik aka­ratával. A kérdésnek anyagi oldala rend­ben van. De talán a szülők ellenzése vagy más eféle ? — Semmi, semmi. (Folyt, köv.) — Kerti mulatság. A kath. ipa­ros ifjak önképző ós betegsegitő egye­sülete vasárnap (jul. 24-én) saját he­lyiségében a katonazenekar játéka mel­lett díjas lekózéssel és tánczczal egybe­kötött kerti mulatságot rendez. Belépti­díj személyenként 25 kr., a dijtekézés (őt értékes nyeremónynyel) délután két órakor kezdődik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom