Esztergom és Vidéke, 1892

1892-06-29 / 53.szám

KSZTEUiiOM, XIV. ÉVFOLYAM. 53. SZÁM. SZEKDA, 1892. JÚNIUS 29. ESZTERGOM és VIDÉKE * • Városi me^ypp erdekeink közlönye.* _,_n_-r____ riíEN.TKLENIK l'E'ENKÍNT KÉTSZER: °* J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK I szótól 100 w kr, 100_____ ?ní, n;r,Ilt tó1 *00-ig 1 frt 50 kr, 900-tól 30ü-ig 2 frt 95 kr. _» PFAI//i-HAZ, FÖLDSZINT, 6 Bélveedii 30 kr ELŐFIZETÉSI A-R: hová a lap ölelni részét ii|-t« kö*lwmé«yek kiild^nflSk. # , J 5 J E-ész évre 6 frt — 'r „ , _ -—' ""' _ MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosabFél «Vre' H frt — ir K 1 A D 0 - H I V A T A L : ban közöltetnek. Négy d «vre 1 frt óO kr. hZKüHWNf^'ÉB *32, ( T í Egy szám ára 7 kr. hová a l«p „*»*l*Aos _»gáu hir«l«iés«i, ft nyílt térbe színt, köz le- NTILT1ER sora 20 kr. © ______ . Q menyek, elílfi/.etim pénzek es leklamá'ások ititézeiiil<">l{. £ ; # A vidék pénze. Budapest, jun. 28. A hazai közgazdaság elég sokáig szenvedett abban a rákfenében, hogy az a sok "millió, mely vidéki takarékpénztáraink jelzálogkölcsöneiben lekötve van, oly holt tőkét képez, mely a forgalomtól vagy egészen el van vonva, vagy csak igen korlátolt mértékben jut forgalomba. Életkérdése volt tehát gazdaságunknak, ezeket a lekötött tőkéket felszabadítani s termékenyítő erejüket nemzetünk gazdasági fejlődésének szolgálatába állítani. A nehéz kérdést megoldotta egy rendkívül szerencsés konczepezió által a magyar ipar- és kereskedelmi bank. A vidéki intézeteketa saját vezetése alatt a magyar takarékpénztárak központi jelzálog bankjává szervezte, mely 2 millió forint tőke felett rendelkezik s melynek az a hivatása, hogy átvegye a vidéki intézetek jelzálog követeléseit 8 azok alapján saját egységes zálogleveleket bocsásson ki, melyek kamatoznak és sorsolás utján fizettetnek vissza. * Az intézet egyeseknek nem ad jelzálogkölcsönt, de nynjt kommunális kölcsönöket a ezek alapján kibocsát községi kötvényeket. Az egész ország megelégedéssel fogja üdvözölni az nj alkotást, mely hivatva van, hogy előkelő és hasznos tényezője legyen gazdasági életünknek. E bizalom annyival alaposabb, minthogy az ország minden fontosabb vidéki intézete belépett az uj szervezetbe. A részvénytőke aláírói közt a magyar ipar- és kereskedelmi bankon kivül a következő intézeteket találjuk : Arad-csanádi gazdasági takarékpénztár, mint részv. társaság, bajai takarékpénztár, beszíerczebányai * takarékpénztár, a békés megyei takarékpénztár-egyesület czeglédi takarékpénztár-egyesület, hevesmegyei takarékpénztár (Eger), érsekújvári taka ré k pénz tár, hód mező-v ásá rlielyi takarékpénztár, sopronmegyei első takarék pénziár, somogymegyei takarékpénztár, kasai takarékpénztár, kecskeméti takarékpénztár, kolozsvári takarókpénztár, nagykanizsai takarékpénztár, nagyváradi takarékpénztár, orosházi takarékpénztár, páp;ii takarékpénztár, selmeczi takarékpénztár, szeged-csongrádi takarékpénztár, soproni takarékpénztár, tiszavidéki hitelintézet és takarékpénztár (Szolnok), székesfehérvári takarékpénztár, váczi takarékpénztár, veszprémi takarókpénztár, esztergomi takarékpénztár, homáromi I-ső takarékpénztár, miskolczi takarék-egylet. A megalakult társaság igazgatósága a közvetkező tagokból áll : Tisza István elnök, Pósch Gyula, Heiurieh Sándor (Arad), Szutrély Lipót (Baja), Flittner Károly (Beszterczebánya), Ladits György (B. Gryula), Schillingéi- Rudolf (Czegléd), Imre Miklós (Eger), Hoffer Ferenez (Érsekújvár), Fari Antal (H.-M.-Vásárhely), Sugár Sándor (Sopron), ifj. Csorba Ede, (Kaposvár), Szakmáry Károly (Kassa), dr. Szeles József (Kecskemét), dr. Groisz Gusztáv (Kolozsvár), Ébenspanger Lipót (Nagykanizsa) Húzol la Gyula (Nagyvárad), Déghy Gyula (Orosháza), Hamaner Béla (Pápa), Heincz Hugó (Selmecz), Vasa Károly (Szeged), Lengyel Antal (Szolnok), dr. Freysinger Lajos (Vácz), dr. Schwarez Miklós (Sopron), Diabala György (Sz.-fehórvár), Csépi Dani (Komárom), Ruttner Sándor (Veszprém), líeusz József (Esztergom), Radványi Iván Miskolcz). A felügyelő bizottság tagjai lettek : Bokrosa Elek orsz. képviselő, Csányi

s József (Vácz), Roványi Géza (Nagyvárad), Kalteneeker Márton (Sz.-Fehérvár), dr. Proszvimmer Sándor (Sopron), Révész Adolf (Budapest), Szabó Imre a veszprémi takarékpénztár jogtanácsosa. Nyomban a megalakulást után tartott igazságügyi ülésen a társaság alelnökeivó megválasztottak : Flittner Károly ós dr. Groisz Gusztáv. Fővárosi levél. (Res do in estié ae.) A képviselő urak, mint tudjuk, rettentő behatóan foglalkoznak az ország ügyeivel. A képviselő urak borzasztóan agyouzaklatott emberek, a mandátum birtoka — mindenki tudja — erőik legteljesebb kimerítésére kényszeríti őket. Bizony, a képviselő urak ágya nincs rózsákra vetve s a korlátolt választói elme egyáltalán nem képes felfogni, választások idején miért törik ugy magukat mandátum nyeréséért. De azt igenis értjük, hogy miután elfoglalták hálátlan hivatalukat, iparkodnak oly kényelmesen berendezkedni, a mint csak lehet. Én Istenem, ki lesz oly kegyetlen, hogy ezt zokon vegye tőlük ? A gondoskodás, melyet a honatyák a saját becses jólétükre fordítanak, hogy terhes hivatásuk által totaliter fel ne emésztessenek, szülte Hortováuyí ós Madarász indítványát. A képviselői napidijak ne legyenek lefoglalhatok s ezenkívül általányösszeg alakjában lényegesen emeltessenek. A lefoglalhatlanság ötletét a ház egyszerűen elvetette. És joggal. A képviselők anyagilag legyenek a lehető legtuggetlenebbek ; a lefoglalt napidijak pedig természetesen nem valami különös gyámolitói az anyagi függetlenségnek. De van egy egyszerű eszköz a napidijak lefoglalásának elkerülésére. Nem kell adósságot csinálni. Ez egyszerűbb és tisztességesebb módja az anyagi függetlenség megóvásának. De semmiesetre sem járja, — uj privilégiumot, magánjogi menteimet teremteni a képviselők számára. Az illetmények általányban leendő megállapítását illetőleg könnyen helyezkedhetünk arra az álláspontra, melyet ez ügyben a miniszterelnök elfoglalt. Az országnak mindegy, vájjon napidíj ós lakáspénz, vagy egységes általány alakjában szolgálatják-e ki az illetményeket. Fő az, hogy emelés ne legyen. A parlamenti tagságnak tulajdonkép nobile officiumnak kellene lenni, mint Angliaa^EsÉrpii^léksIrala. (Mutató egy nj kötetből) Kit hőn szerettem, kinek szive lángján Éltem világa fcingra gyulladott, Hol megtörik a fájdulom siralma, Ott lenn a sírban, régen nyugszik ott, A sir fölött az ákácz lombja rezdül, Miként ha szánná árva életem ; . . . Mily árva volnék és mily elhagyatva, Ha nem volnál óh költészet velem ! Dusán virult az ifjúságnak fája, Virága annyi édes érzemény ; A barátság és szerelem sugara Ragyogva játszik minden levelén. Az ifjúságnak tündérszép kertéből, Sivár pusztába tévedt életem ; . . . Mily árva vol-ék és mily elhagyatva, Ha nem volnál óh költészet velem ! A csillagokkal társalgott reményem Merész röptében fenn a föld felett; Sok még jövendő század éjjelébe, Képzelmem napja hirsugárt vetett. Keményem szárnya régen összehajtva, Kicsiny pásztortűz lett a képzelem; . . . Mily árva volnék és mily elhagyatva, Ha nem volnál óh költészet velem ! -Tyájas pásztortűz életemnek éjén, Mely kis körömre vet csak sugarat ; A gazdagfényü tündökletes múltból, Egyetlen kincsük ez az egy maradt. Ennél melegszem, ehhez gyűjtöm össze, Kik meghalIgatják méla énekem ; S hogy nem vagyok még árva, elhagyatva, Vigasztalódva ennél érezem ! ERŐDI DÁNIEL. A EQIILfMGZOSIÖ. Ide s tova egy óv mult el azóta, Hanem nem feleltem el máig sem azt a csodálatos alakot, a ki Rácz Eliza néven mint kötéltánczosnő bűvölte el az akkori ifjúság szivét, Ragyogó szépség, gyönyörű alak volt, mely a mint ott a kötélen lengett, fenn a magasban, oly kecsesen mozgott, mintha valósággal szárnyakon libegne. Budapesten roppant sikereket aratott. Körutnt akart tenni az ország nagyobb városaiban. Az első város, melyet útba ejtett Vácz volt. Nyúlánk, fenséges alakja karcsún emelkedett, arczéle tiszta szabású, mintha egy antik márványszoborba lehelt volna éltet a természet. A legszebb, a legbübájosabb a szemének tüze volt rajta. Beszédes nagy, nyilt tekintetű szemek, sötét, mely, kékes zománczczal *, ama titokzatos sötétkék szinjátszott méJyökön, mely az azúrkék égen [is a távol vihart sejteti. Én akkor még csak belebámulni tudtam az ily szemekbe. Azokról a veszélyekről, viharokról még mit sem sejtve, óraszámra csak azt a kék mélységet csodáltam volna, és majd hogy nem irigyeltem azt a kis szőke hut, azt a kis Jenőkét, Eliza kis fiát, a ki mindig Eliza körül lebzselt. Olykor-olykor felkapta azt a szöszi kis gyerreket, magához ölelte, összecsókolta és — láttam, láttam — sirt. Hogy miért sirt, nem tudtam. Talányszerü jelenség volt előttem ez a kotéltáuczos-madonna azzal a szőke kis fiúval. Még talányszerübbnek tűnt fel előttem minden, mikor aztán Elizát a városon kivül a térségen magasan a kötélen tánczolva láttam. Rud nélkül lepett a kötélre, előbb lassan siklott előre, majd gyors lépésekkel szaladt a középre, aztán hirtelen hanyatt vissza. Minő biztosság ! Minő képzelhetetlen mozgás ! Nem, nem azok a könnyek, melyeket arczán aláperegni láttam, nem lehettek a halálfélelem könyei. Később veloszipéden nyargalt végig a kötélen, veloszipéden, a mikor még azon is csodálkoztunk, hogy ki nem töri a nyakát valaki a sik földön is egy szál ilyen pergő keréken. Es ime ez itt nyugodtan, csendesen, biztossan, könnyed elegáns mozdulatokkal uralja rajta a szedi tő magasságot. Ezek még mind csak akrobata mutatványok voltak. Most művésznő lett, tánczolni kezdett azon a kötélen, balett volt az, művészi, kifogástalan balett. Egy Taglioni torony magasságban, kifeszített kötélen. Plasztikus mozdulatokkal lengett, hajlongott, könnyeden leereszkedett, majd ismét fölpattant, lábujjhegyre állt, forgott, jurnettet járt s egyszerre csak megállott. Az ember rá se gondolt, hogy egy tapodtatnyi hiba, egy kis billenés — és a tánezosnő a halálé. óriási taps zúdult fel, mely az egész térséget elöntötte. Mikor azután Eliza a kötélről leszállott, férjének és a kis Jenőkének kellett őt lent várniok s a mint földet ért, egy ugrással Jenőkét ragadta magához s csókolta forrón, bensőséggel, majdnem zokogva, mint ha évek óta nem látta volna. Az első fellépés pompásan sikerölt. Másnap az egész város látni akarta. Éjjel egész pirkallatig dőlt az eső, délelőtt azonban szétfoszlottak a felhők és a júniusi nap sugarai felszárították a térséget. Eliza megcsókolta gyermekét ós felment a kötélre. A zene zajos indulóval kezdte, a kötél-. tánczo8nő fenséges alakja a függöny mögül ismét előlépett, mosolyogva hajtogatta fejét, körülnézett minden oldalról s mind-, két lábával a kötélre állott. Ekkor hirtelen összezugott a zenekar melódiája, hirtelen, szakadozottan elné-, multak a hangszerek s egy ezer ajkból ki-_ törő jajkiáltással olvadt össze. Eliza első lépésónéi a kötél elszakadt ö hanyatt bukott le a szédifcő magasból. Az egyik végén elszabadult kötél előbfy felcsavarodott, aztán lecsapott a nézők közé, mint egy óriási ostor s mint a haragos sors sújtott az emberekre, a kik itt nézni tódultak Össze, hogy mint játszik az ő kedvükért egy másik ember az életével. Mikor Elizát a földről felemelték, fülén, I száján vérzett. Még lélegzett, de az már