Esztergom és Vidéke, 1892

1892-06-19 / 50.szám

nsak megjelennek s sápadt minorita atyák és a sötét tekintetű, hóhér. Levehetetlen ott nem fázni, lehetetlen ott nem sini. A mint hal lem, a kiáll itást Budapesten állaudósitani fogják. Csáky miniszter Thaly interpellatiojára azt felelte, hogy a gyűjteményt a museum számára átveszi. Együtt inaraá miu4en, temploma lesz a nemzetnek, a hová ereklyét csókolni zarándokol a hazaszeretet GÁRDONYI GÉZA. Esztergom iparosaihoz. Az járhatósági biztos, Főldváry István dr., iparosegédekből és önálló mesterekből mintegy 50-et értekezletre iivatt egybe, hogy veltk és általuk •a törvénykővetelte ipartestületi betegsegitő .pénztár végleges m:igalalkulásájiak előmunkálatait befejezze. Nem kevés meglepődós érte a hiztost, midőn látta, hogy a pénztár eszméje a jelenvolt egyesek részéről kedvezőtlen fogadtatás által báltérbe szorul. Mindazonáltal az értekezlet v

tübbsége, főleg az érdekelt ipaiosifjraság, tömör phalauxként állt a pénztár eszméje mellett. A miut értesülünk, ezt követte egy nagyobbszaMsu összejövetel, a hol az önállók, a Jripróbált bajnokok üldözőbe vették a törvény rendelkezéseit. Igazán érthetetlen, majdnem imdok aiélküli azon ágaskodás, mely gynémelyik Iparost elragadva, olyanunk tünteti föl, mint ki vagy nem bir alkotmányos érzékkel a törvény intézkedései iránt, — melynek hódolni feltétlenül kell ; vagy pedig rosz indulatú malitiábél íhátráltatja egy oly intézmény létesülé.<8ét, a mely részben az ő javait is szolgálj a, midőn segédjeinek betegsége esetén kórházi illeték terhe alul fel van *oldva. Akár -tetszik az önálló iparos nrak*i#k, jakit nem, betegsegiiő pénztárnak «okvetietien meg kell alakulnia. Hajnalló iparosok befolyása alá helyezett ipartestületi pénztár nem izük, hát tetejükbe hozzák a kerületi pénztárt, — a hol más elemek vezetik a kormányrudat, mások határozzák meg a végrehajtás utján ^8zerzeudő jávi'ulékot. Miután ezen járulék megállapítása idegen fényezők hatáskőrébe leszen utalva, —.ellehetnek készülve aa akadékoskodó iparos urak arra, -hogy megkérdezte Lésük nélkül nagyobb torhukkel feguak találkozni s ennek viselését némán kénytelenek eltűrni a nélkül, hogy annak megváltozására be folyhat nának. Ellenben akkor, ha az ipartestületi pénztárt közös akarattal meghonosítják, maguk intézkednek a járulékok megállapításában, az érdekeit ifjúsági tagokból vegyesen elfimnrzik a pénztárt s a hozzájárulás hányadát idők folytán csökkenhetik is, a mint a fttnálló viszonyok magukkal hozzák. Ezek után a legjobb lelkiismeretiéi ajánlhatjuk, hogy a kicsinyes érdekek, melyek az ügy megoldásának késleltetését czélozzák a mai napon t;irtandó ipartestületi renkivüíi közgvü sen szűnjenek meg, — mert ha a ca> könössóg még tovább is tart, ugy az Esztergom kir, városi iparossegédek be lesznek olvasztva szintén e hóban megalakulandó kerületi pénztárba, a honnét késő bánat után kilábolni már nem igen lehet. Most van ideje, hogy az ipartestületi tagok az Onmüködós munkáját maguknak biztosítsák ós ne helyezzék magukat oly gyámsági viszonyokba, mely nélkülük fog a kerületi pénztárnál intézkedni, — hanem egy szívvel, egy lélekkel éljenek a kerületbe adott joggal ós sürgessen létesítsék az | ipartestületi pénztárt. Ne ámítsák magukat azzal, hogy a jelenlegi állapot tovább is elodázható, — mert julius elsejével a városban feuálló betegsegeitő egyesületek jogosultsága csak is miniszteri különleges jóváhagyás mellett tartható fenn az is csak addig mig a^kötelezc pénztár azok életének határt nem szab ; már pedig a miniszter inkább ragaszkodik a (örvény betűihez, miut egy egyesület fö n állása hoz. aratott. A kritikusok el ragad Utassal írtak róla, dicsérvén költői intelligeucziáját, művészi felfogását, mesteri előadását, csodálatos változatosságu orgánumát. Megfordult azután Magyarországon is, szintén nagy sikereket aratva s végre befordult hozzánk, a kis Esztergomba, hol eddig bukott vidéki színházdirektorok s minden társulattól ki| kopott rozzant színészek reeitátorkoduak. Az esztergomi közönség már sokszor felült ezeknek a «hazai reeifato roknak* s éppen azért bizonyos tartózkodással nézett Biagoseh debutje elé. Hanem a kik ott voltuk minap az arénában, azok elragadtatással hallgatták Biagoseh szinlársulatának előadását. Egy ember ült a színpadon, de heten-nyolczan beszéltek. Más hangok, más érzelmek követték egymást. Más arezjátók, más felfogás, más előadás. Biagoseh drámai előadása egészen drámai. Élet, változatosság, mozgalom. Nem színtelen felolvasás, unalmas előadás. Lyrai előadása érzelmes, ősziute ós igaz egész a megköunyeztetésig. Humoros előadása vidám, pezsgő ós kaezagtató. Előadó művészetének regisztere rendkívüli. Nem tudjuk, hogy Shakspere Julius Caesarjának nagy fórumjeleuetében, Heine Kevlári búcsújában vagy Mephisto és tanulóban találja-e el inkább az alaphangot. Cak annyit tudunk, hogy Biagoseh fölülmúlja Strakoscht s igy a legnagyobb előadómester. Néhány nap múlva megint ellátogat Esztergomba. Vájjon tudomásul veszi-e ekkor művelt közönségüuk a rendkívüli tehetségű vendégművészt ? Előadó művész Esztergomban. Esztergom, juu. 18. Nem régiben egy igen rokonszenves fiatal német iró (oppant be Esztergomba, melynek hírneve mindenesetre nagyobb, mint közönsége. Biagoseh Györgynek hívták. A szülei valószínűleg magyar származásúak lehettek, mert az elporoszosodott néven még most is vau valami honi zamat s mert maga a név viselője csodálalos rokonszenvet érez Magyarország iránt. Biagoseh bejárta már a német városokat s szebbnél-szebb diadalokat Irodalmi levél. (Petőfi Sándor ös>ze8 müveinek első teljes kiadásai Petőfi összes költeményei első végleges teljes kiadásának 10—17. füzetét küldte meg az Athénaeum könyvkiadóhivatala s ezen füzetekről is elmondhatjuk, a mit az előzőkről mondottunk, hogy a nyomdai kiállitás, papír, betű alak bőkezű ós szereuesés megválasztása ezen kiadást minden könyvbarátra nézve megszerzésre méltóvá teszi. Ugyanezen füzetes kiadásból — mint értesülünk — már az első kötet is forgalomba került és ezzel azou kellemes meglepetését nyújtja az Athenaeum az olvasó közöuséguek, hogy nemcsak Polőfi költeményeit, hanem prózai munkáit és levelezéseit is kiadni igéri mely vállalkozással az irodalmi körök teljes elismerését és háláját érdemli ki magának. A kiadóhivatal ezen teljeskiadásáról következőleg nyilatkozik az első kötet boriié kán : «Petőfi Sándor összes müvei» címlapjával ezen köteten találkozik első* izbeu a magyar közönség. Ezen régóta hiába várt összkiadást az «Alheuaenm» r. társulat azon kötelességek tudatában, melyek reá, miut Petőfi költeményeinek tulajdonosára a nagy közönséggel és az irodalommal szemben hárullak, ime — nem csakéiy anyagi áldozatok árán — lehetségessé tette. Nagy költőink mindegyikének müvei összegyűjtettek és kiadattak már • eljeseu ; csak épen Petőfi összes muukálnak egy kiadásba való összeolvasztása maradt eddig puszta kívánság. A « Vegyes Művök* 1863-ban megjelent kiadása ugyanis magában véve sem mondható teljesnek, minthogy a censura befolyása alatt készült és ennek következtében igen sok érdekes részlet ós adalék elmaradt belőle. Most ezen «Vegyes Művek* kiadásáuak jogát megszerezvén, az Athenaeum gondoskodni fog azoknak, valamint az elszórva megjelent munkáknak, és az irodalmi becsű leveleknek ioljes kritikai kiadásáról az eredeti kéziratok és kiadások nyomán, ugy hogy az «Összes Költemónyek« ezen kiadása után a «Vegyes Művek ós levelek* is megjelennek három nagy 8 rótü kötetben, őzzel tehát Petőfi összes művei végre napvilágot fognak látni. A «Vegyes Müvek ós levelek* kiadása még ezeu ősz folyamán megiudul s éppúgy mint az «Összes Költemények*, füzetekben, valamint egyes kötetekben külön is kapható lesz. JilliEK. — A herezegprimás első miséje az esztergomi íöszékesegy házban Űrnapján volt. Vaszary Kolos ugyanazzal a diszfogatfal jelent meg, melyet a koronázás jubileumán használt. A bazilika zsúfolásig megtelt, mindönki közvetlen közelből látni akarta a prímást, a kit a nép még nem ismert. A bazilika főkapuja előtt fogadta a főpapság. Az ünnepi miséu Majer István püspök, Blünielhuber, Rajner ós Roszivai kagrottáb&n .alussza át az örökkévalóságot. Csekély volt az a nyugdij, melyet anyja kapott, a szükségletek számosak és az élet nehéz; azt hitte, ngy .fordit egyeta sors kerekén, ha nevelőn övé képezteti ki magát. Ah! mennyi kellemetlenséggel, bajjal van , ez az állás összekötve, de élnikell ső tűrt... .Csekély volt a nyugdíj, melyet anyja "Tkapott, a szükségletek számosak és az élet nehéz ; azt hitte, ngy fordít egyet a sors kerekén, ha nevelőnővé képezteti ki magát. Ah ! mennyi kellemetlenséggel, bajjal van ez az állás összekötve, de élni kellsötürt-. . . A mi keserűség valaha érte, az most Kiind sorra felujai benne, a mint a lelke az emlék zagyva tömkelegébe téved. Mert az .emlékezet is kegyetlenkedik vele, máskor elvezette öt derült verőfényes mezőkre, hiszen számára is nyílt ott egy-két szerény virág, most csupa sötét képeket mutogat neki. A kusza gondolatok fonalán ismét eljut a jelenig. íTem! . , 0 nem -marad ! A fiú után megy, ha élete árán is ! Csak ez aClarisse ne sírna . . . Mivel nyugtassa meg ? Könyörög neki ellágyult, beczéző hangon : — Édes kis galambom, kedves Clarisse, ugy-e nem fog sírni, még a Jenőkét elhozom ? Lássa a Jenőké nagyon megázik, ha kun hagyjuk, ha nem megyek érte. Aztán mindjárt itt leszek, ugy-e jó lesz, még visszajövök ? — Jaj, csak az istenke ne haragudnék olyan nagyon, csak otthon volnánk — zokogja a kiesi. — De látja az istenke a rossz gyerekekre haragszik, maga pedig jó. No ugy-e nem fog sirni ? A Jenőké kedvéért végre nagyuehezen; beleegyezik az apróság, menjen a kisaszszony, de sokáig ne maradjon ám el. őrjöngve rohan a leány ki az omló záporba, visszamegy oda, a hol az imént voltak, félrehajtja az ágakat, betekint a bokrok mögé, ám a fiúnak nyoma sincsen. Hasztalan szólítja a kétségbeesés hangján, hívó szavára csak az ég zengése válaszol. Eljut a patak partjára is, de jaj, az megdagadva hömpölyög tova, már az átjárót is fenyegeti .a piszkos áradat. Kétségbeesett gondolatok támadnak néha válságos pillanatokban. A förgeteg még telj-es erejével dühöng, a víztömegek még egyíre szakadnak alá s a bon ne csak megáll az örvénylő patak szélén, nézi a forgók keveredését, a hullámok sebes rohanását, a tajték bizar játékát. Mintha titkos erő tartaná őt ott lekötve. Ebben a pillanatban hozta el a szélroham, vagy talán valami kegyes szellem a Clarisse síró hangját. A leány visszatántorodik; feltámad benne a kötelesség érzete : -Clarisset meg kell védenie. •Csurom viz, mikor visszatér. Már nem bírja tovább tartóztatni magát, az energia, az önuralom végkép elhagyá ; megtörten rogy a kis Clarisse mellé. Clarisse ámulva felejti szemeit a bonneon, megfeledkezik a maga bajáról, a mint látja, hogy zokog az keservesen. Még eztj nem tapasztalta, miért sir ? Kis szive el- j lágyul, ugy szeretné megvigasztalni a kisasszonyt. — Na sirjon édes jó kisasszony kérem hiszen a kisasszonyra se haragszik az isItenke. Törölje meg a szemeit, a szép szemeit, nézze, itt a kendőm . . . Mégis sir. Akkor én is sirni fogok. De a bon ne bizony nem szűnt meg sirni. Mit bánta, hogy a ruhája csapa viz, hogy tagjait átjárja a léghuzam, csak azt tudta, hogy ő végtelenül szerencsétlen. Hogyan tisztázza magát, végre ő is hibás, jobban kellett volna vigyáznia a fiúra. Ekkor az estélödő félhomályon, a vihar zúgásán keresztül emberi hangok törtekát. Jönne valaki ? A neszre felrezzen, hátha a fiu! ? Merész föltételezés, de a meggyőzött lélekben gyorsan kel a remény. Hasztalan reménykedés ! Nagyot villan s ez elég, hogy felismerje a családfőt, a ki néhány emberrel közeledik. A villanást földrengető csattanás követi és a bonne aléltan hanyatlik a filagória porondjára . . . A mi ezután történt, az is borzasztó. Először olyau érzet vett rajta erőt, mintha a világűrbe, a puszta semmiségbe jutott volna ; ott keringett a hideg rokonszenvetlen planéták között. Aztán kezdett esni uttatlan régiókban keresztül megállapodás nélkül. Majd borzalmas víziói támadtak. Látta atyját ön szemeivel kegyetlen barcz tüzében. A véres tér közepén már egész domb emelkedett iszonyúan megcsonkított tetemekből, a halom tetején áll az ember, egyik kezében véres kard, a másikban tépett zászló. A hulla darabokból nehéz »fojtó gőz száll fel, mely a magasban sötét felhővé verődik. Ebből az ijesztő páragomolyagból hirtelen tüzes golyó villan ki, lecsap a küzködő hősre s a következő pillanatban az egész térség élővel, életfcetlennel egyetemben. Ismét más álomkép. A robbanás helyén tenger támad, óriási hullámhegyek közelednek elnyelései fenyegetve mindent.; fodros hátukon törékeny jármű vergődik, eltűnik, majd előkerül, Cáodaszörnyek merőinek fel e buborékot hányó tengerből, belek apaszkodnak a kötelékbe, kerekekbe s búzzák le a mélyre a hajót. Ezalatt kétségbeesetten vbislíodik a személyzet a szörnyekkel és a háborgó oczeánnal. Egyszer ugy látszik, hogy az emberek küzdelmét siker koronázza, a hajó közel van már a parthoz, de ím, mikor csak egy ugrás már a távolság, a habzó, tajtékzó vizek kétfelé válnak s a hajó eltűnik miudenestŐl a hullámtorokban. Irtózva akarja kiuyujtaui karjait, de azok meg vannak dermedve. Keblét is ugy nyomja valami, mintha az egész oczeán reá szakadt volna. Ah . . . igen ott van ő is a tenger fenekén, az a roppant víztömeg nehezedik rá, azért nem mozdulhat. Ni, hogy meresztik rá a százkaru polypok tüzes szemüket ! Borzadály futott végig testén, megrázkódott és fölébredt. Szobájában volt, az ágyon feküdt. A kelő nap besütött a nyitott ablakon és épen homlokon csókolta Őt. Az ágyat Clarisse, Jenő és az orvos vették körül. - , Széttekintett s keblét hosszú, nehéz sóhaj hagyta el ! — Istenem, mi rossz álmaim voltak ! A mire Jenőké kérő hangon azt mondta : — Ugy-e nem haragszik édes kisaszszony, hogy tegnap elszöktem maguktól ? SZABÓ LÁSZLÓ.