Esztergom és Vidéke, 1892

1892-06-16 / 49.szám

főfolyása, hogy gátlolag és za?ftr5-] iag avatkozzék a parlamentáris életbe. — Talentumokban sokkal gazdagabb az úgynevezett nemzeti párt, csakhogy esupa tisztjelöltekből áli, a kik még az abstrukezió vészes szélső hallat valŐ fegyvertestvériség árán is iparkodnak elnyerni a kardbojtot A többség közülük elsavanyodott s elkeseredett, áe tó sem tagadja, hogy vezérük, gróf Apponyi, joggal rokonszenves és sok körben népszerű. Mindezek ellen Mzd gróf íSzapáry 3i íMigy szabadelvű párt •ÍJón -a reformokért, aaelyekot a kettős ellenzék,: •csak azért támad, hogy megbuktassa a 'kabinetet. Gróf Szapáry előkelő termé-; j

szet, ki piszkot s aljasságot nem tür. 'Több izbeu miniszter magatartása anindig koiTükt volt s ha a pártban,. kán nincsenek is oly meleg -barátai,' mi-ut volUik Tiszának, viselkedése a látszólagos hidegség daczára az elvtársak iránt mindig a legszeretetremél4óbb, tapiutatos. Boszóduiodora mindig tárgyilagos, nem keresi, söt ierüli a frázist, de beszéd közben felmelegszik « akkor mindig megtalálja a kellő ki-, íeyezóst. Erős talentum és azt a .meggyőződést kelti, hogy tudja, mit -akar s vau -szivósága, nézetét keresztül vinni. .Meghallgatja -az ellenmon-dást, nehézség nélkül elfegad módosítást az ellenzék részéről. A polémiádban ölőkellő nyugalommal megy át a védelemből a támadásba, Bármily élesen .támadják is, különösen a nemzeti párt, jnindig megvédi magát, mert a szabadelvű párt teljes bizalmával ajándékozza mag ós szívesen alárendeli magát vezéríeégéuek. Ily köxülmónyek közt nem .kétkedünk, hogy képes lesz minden iobstrukczió és minden személyes iáma4ás daczára kikötőbe vezetni az állam Jhnjóját s valósítani a reformokat, melyek -urunk és királyunk dicsőséges uralkodása s a legközelebbi éveinek feladaiai 1 eszű ok. Tündérek estéje. (A főgyjnn. ifjúság majálisa. Valamennyi esztergomi vigalom köpött legbájosabb a deákok tavaszí mulatsága. <Csak az a hibája van, hogy egyszer esik meg egy esztendőben, mint a tavasz. Hanem azután ritkítja is a párját. "Remek: tavaszi világ verődik össze. Az áfjnság varázsa sugárzik felónk minden mosolyhói, minden mozdulatból, sőt még a sikerületlen bókokból is, A főgymnázmmi ifjúság Esziergom egész tavaszát kicsalogatta a Kovácspatak ítépszerü hepehupáira, a hol az asztalok tótágast illának s a hol meredek lej-tőkön nem egy jobb sorsra méltó mama laviuázik alá. De térjünk az est történ elére. Tündérek estéjének kereszteltük a tegnapi majálist. Lobogókkal, lampionokkal s pompás élő gnirlandeokkal vo'lt díszítve az ut egész a táuczesarnekig. Itt járta a tavasz. A katonazenekar pilseni és lévai fajtái szolgáltattak a talpalávalót. Minitaur gavallérok és jövendőbeli báli királynők jelentek meg először a sokat jelentő porondon. A négyeseket száz pár tánezelta s ha lehetséges volt talán adunk egy kis meg közelítő névsort a Kovácspataki tüu derekről, kiket hétköznapi megszólítással következőképen hivuak.: Áldory Vilma és Zelraa, Benes Berta, Bedros Józsefné, Brenner nővérek, Buzárovitsné, Paula ós Margit, Ciementis Gizella, Dosztál Olga, Felsenburg Gynláné és Bianca, Feichtinger EruŐuó és Blanka, Fiedler Ferenczné, Földvári Istvánué, Frey Ferenczné és Bortácska, Geigernó és nővérek, Helcz Antalué és Ilonka, Herczmánszky nővérek* Horváth Mariska, Ivanovits Bóláné, Krnplanicz Aranka és Flóra, Leitgéb Jánosué, Mezey nővérek, Mihalik Irén, MüUer G-yuláné, Nagy Mariska, Niedermann Ágnes, Perónyi Margit és Irmácska, Perényi Arpádné, Perényi Irma, Pfalz Gizus, Pisuth Mariska és Paula, Pokomándy Irén. Rencz Valéria, Reviczky Gáborué, Reviczky Arpadin, Szálkai nővérek, Szarkásy nővérek, Szabó Ilka és Olga, Szeeskayné és Vilma, Szlávy Mariska, Sztojánovits Olga, Szvoboda nővérek, Takács Mariska, Tillmann Jolán, Vancsó Gyuláne, Wargha Irón, Zwilliugernó, Aranka satöbbi másfólperczig. Voltak fölülmulhatatlan manna-pogácsák és egész a felhőkig érő rakéták. A rakéták elárulták a felhőknek a tüudérvilág látványossságait s erre már a felső hatalmak is kíváncsiak lettek és lekívánkoztak. Volt is negyedóráig tartó remek kis felhőszakadás, mely azonban annál inkább összetartotta a közönséget. A színes lampionokkal díszített nyári llnezterembeu szakadatlanul tartott a t/tncz, mert még a 4aj ka mesékből tud juk, hegy az erdei tündérek nem szoktak kifáradni. A siker első koszorúja Szabó Szilveszter tanáré, ki egész feláldozással vezette a derék rendezők táborkarát Sehleífer konyhája és szolgálata egészen fővárosivolt, azzal a különbséggel azonban, hogy a háziorvosoktól nem kapott százalékot A katonazenekar katonásan viselkedett s még most is fújnák a szomjas pilseniek s a fekete feuegyerekek, ha az irigy virradat a remek tündórestét rögtön el uem oszlatta volna. HÍREK. — Első primási mise. Vaszary Kolos herczegprimás ma fogja első primási miséjót mondani a főszékesegyházban. — A főpapság üdvözletét Major István püspök tolmácsolta tegnap közvetlen a városi tisztelgők előtt a herczegprmásnál. t

— Esztergom a prímásnál. Tegnap délben Helcz Antal dr. polgármester egy igen szép eszméje szeriut tizennégy tagból álló küldöttség' vonult a herczegprimás palotájába. A városi küldöttség tagjai voltak Helcz Antal dr. polgármester vezetése alatt: Feichtinger Sándor városi főorvos, Földváry István dr. főügyész, Niedermann József főjegyző, Kollár Károly jegyző, Bellovits Ferenez, Breuner József, Fehér Gyula, Frey Ferenez országgyűlési képviselő, Kaan János, Körösi László dr., Marosi József, Rudolf Mihály városi képviselők és Perónyi Árpád a dalegyesüíet titkára. A herczegprimás a város küldöttségét rendkívül szívesen fogadta s a miut Helcz Antal dr. üdvözlő szónoklata elmondásába akart fogni, hogy Észtergora örömének a herczegprimás kitüntetése s remek szónoklata fölött kifejezést adjon, a primás megragadta kezét s nyájas szavakkal elvette tőle a szót. A szónoklat elmaradt, de annál inkább meggyőződhetett a primás székvárosa őszinte hódolatáról. A primás minden kül&öttsógi taggal kezet fogott s eerele közben kijelentette, hogy egyházi ós hazafiúi kötelességének teljesítéséért nem várta a kálálkodást. Kifejezte azután -örömét a polgármester előtt, hogy ismét székvárosába érkezhetett s üdvözletét küldte a polgárságnak, mire a küldöttség lelkes éljenzések között eltávozott. — A herczegprimás röviá id$ múlva ismét visszautazik a fővárosba azután hosszabb tartózkodásra Balatonfüredre teszi át lakását. — A herczegprimás elmaradása a főrendek jubiláris üdvözlésénél sok megbeszélés tárgyát képezte. Pedig tisztán véletleu volt, melyért maga a Felség boszaukodott legjobban s az illető, ki a zavart okozta, az udvarmesteri hivatal által erősen megdorgáltatok A herczegprimás elmaradását okozó véletlen podíg abból állott, hogy mint, a herczegprimás elvégezte aTe*Deumot és elmondta monumentális nagy beszédét, melyről ma is a legnagyobb lelkesedós hangjával emlékezik meg mindenki, átöltözködés végett haza hajtatott. Dea főrendeknek kitűzött időre egész pontosan meg nem jelenhetett. 0 Felségénél jelentették is, hogy a herczegprimás még nem érkezett meg, mire s király elrendelte, hogy okvetlenül meg kell várni az ország herczegpnmását s a maga részéről őis szívesen vár. Elmúlt azonban fójóra is de a herczegprimás nem jött s igy meg kellett tartani a főrendek üdvözlését a primás nélkül. Később azonban kitudódott, hogy a herczegpriináselógköráu megjelent a királyi várlakbau, de elfeledték az ajtónállókat órertesiteni ő Felsége azou rendeletéről, hogy a király bevárja a herczegprimást. A kitűzött órán tul kissé később érkezett herczegprimás kocsiját a király rendeletéről mit sem tudók nem eresztették be, mire a herczegprimás hazakocsizott. Egy felyebbvaló udvari tiszt azonnal észrevette ugyan, hogy a kocsi a herczeg prím ásó s értesülvén a király rendeletéről, lélekszakadva hajtatott a herczegprimás után, de Vaszary Kolos herczegprimás kijelentette, hogy most már semmi esetben sem megy újra vissza. — Igy maradt el véletlenül a herczegprimás a királyi fogadtatásról , Lopva érkezett meg egy kis mellékutcába. A ház kapuja alatt még egyszer kiegyenesedett, fölemelte a fejét ós bekopogtatott. Egy vén cseléd nyitotta ki az ajtót. — Mit csinál a kisasszony ? — Elutazott. — Kivel ? •— A mamájával. — Hova ? — 3Sfem mondták. Hanem van itt egy tevéi :a hadnagy ur számára. Letenyei bement a szobába, a hol minden szekrény, minden fiók üres volt, mintha esak kirabolták volna. Leroskadt az egyik karosszékbe és elolvasta a levelet. Szörnyű sorok lehettek benne. Az anya irta. A vén cseléd nyöszörögve telepedett le egy székre s ugy szánakozott a szép fiatal emberen, mint a siralomház alakjain szokás. Háromszor is elolvasta az első sort: «Ilyen gyalázatos gazember nem érdemli meg szerencsétlen leányom egyetlen könycseppjét sem . . .« — «Gyalázatos gazember !» Ez a két szó volt hát a sírfelirata. Ez a két szó az egész életrajza. Sokáig tehetetlenül nézett a lámpásra. Nem bírt eligazodni kinos gondolatain, nem bírta végső elhatározás érlelni utolsó töprengéseit. Erőt vett rajta a «gyalázatos gazember 1* a ki csak egyszer jelenhet meg akárhol — legutoljára. Lelkiismerete égetni kezdte minden psöpp vérét, egyenruhája vádolni és üldözni kezdte minden emlékét. £supa iszapot látott maga körül. Beszenyezett emlékeket, beiszapolt virágokat, megbecstelenitett arczképeket, átkozódó gyűlöletet. A szerelem galambháza undok férgek tanyája. A szeretetet verőfénye helyett kárho/.atos átok fogadja. A vén cseléd megértette a szerencsétlen ember szörnyű vergődésének fájdalmát és sírva fakadt. Bántotta Letenyeit ez a meg nem érdemelt részvét. Fölkelt és parancsoló hangon mondta: — Ne rimánkodjék Kató néni. Nem szokás egy «gy alázatos gazembert* megsiratni. Mondja meg, ha hazajönnek, hogy itt jártam legutoljára. Adja oda azután a kisasszonynak ezt a virágot. És megfelezte a rózsákat. Megcsókolta mind a kettőt, letette az asztalra és eltávozott. Késő este volt már, mikor hazaért. Tíztizenkét órája maradt móg mindössze. Megdöbbent, mikor a tükörbe nézett. A «gyalázatos gazembert* látta maga előtt, a kinek még csak egy kötelessége maradt: megmenteni az egyenruha szeplőtelenségét. Ruhakérdéssé változott életkérdése. Megundorodott önmagától. Szennyesnek látta a kezét, nem bírt, nem mert már senkinek irni. Bucsuzatlanul kell elbúcsúznia a világtól. Huszonnégy éves volt mindössze. Könynyelmüvé tették a kaczér asszonyok, költekezővé a léha czimborák és becstelenné a kölcsönkérő jó barátok, a kik most mind idehaza maradnak, tovább kaczérkodnak iovább kölcsönöznek. De neki el kell mennie, hogy ne legyeu útjában senkinek, hogy ne vádolhassanak senki mást, csak egy «gyalázatos gazembert*, a ki az ő egyenruhájában jár. Odament az Íróasztalához, kivett egy mosolygó arczkópet a rámájából, sokáig elnézte, de már nem merte megcsókolni. A mosolygó leány képét begombolta a kabátja alá. Azután még egyszer katonának érezte magát ós fütyörészve cserélte ki revolvere töltényeit egész ujakkal. És olyan biztos léptekkel hagyta el a szobáját, mint azelőtt, mikor még nem volt «gyaiázatos gazember*. Rá tudott még parancsolni magára némi keménységet és ez megvisztalta, mikor utoljára lépett ki lakása küszöbén. Az utczasarkon megállítja Valaki. — Hová mész Jancsi ? Letenyei föl merte emelni a fejét. Ki lehet az, a ki még igy is szólhat hozzá ? Legbizalmasabb bajtársa volt, hanem polgári ruhában. Hiszen az egyenruha nagyon kényes, könnyen ráragad a mocsok és azt azután nem lehet mással kitisztítani, mint vérrel. A bizalmas barát nem volt ebben az órában katona. Még kezet is nyújthatott neki. — Hogy hová megyek ? Hiszen tudhatod — felelte Letenyei nyugodtan. Katona akart lenni az utolsó perczekben. Nem álruha volt rajta. — Még segíthetnék rajtad. Itt van az a nyomorult háromszáz forint add vissza a korcsmárosnak. — És azután ? — A korcsmárosnak tartozol kétszáz forinttal, száz forintért pedig elvállalja a hamis vádat. — Nem kell. Elég volt az az egy marék sár is, a mi bepiszkított. Minek azt egy másik marék sár szeméttel tetőzni? — Látod, János, mindenki sajnál és én sajnállak legjobban. Fogadd el azt a pénzt. Mindenemet értékesítettem, csakhogy megmentselek. — Nem kell. — Gondolj Ilonkádra. 1

— Hiába minden. «Gyalázatoa gazember* vagyok előtte, nekem nem szabad életben maradnom. Add oda azt a kétszáz forintot a kocsmárosnak s ha valamikor találkozol Ilonkával, mondd meg neki, hogy két szó miatt kellett meghalnom. Azután ott hagyta a pajtást az utczasarkon és határozott léptekkel elsietett. Hiába volt minden mentő szándék. A ^gyalázatos gazember* leszámolt mindenkivel. Es leginkább azokkal, a kik tönkretették. Már csak egy gondolat foglalkoztatta. Néhány óra múlva, a mint megvirrad, keresni fogja a kiküldött őrjárat. Ne találják meg addig, mig meg nem menti az egyenruha becsületét, akkor azután már megtalálhatják. Kiment a város legvégére, a sétatérre, a bol először találkozott Ilonkáékkal és ott találták meg másnap reggel virággal kabátjában, egy keresztüllőtt arozkóppel és egy elvérzett szívvel. Az egyenruhára ömlött piros vér lemosta a szennyet. A temetésen valamennyi bajtárs ékes ünneplőben jelenhetett meg. A katonai zenekar gyászindulóval lisérte ki. Virág nem borította a koporsóját. De az utolsó két rózsa, a megfelezett két rózsa