Esztergom és Vidéke, 1892

1892-06-12 / 48.szám

iMott, "légy "boldog felséges királyunk] 3iz Isten oltalmában, hü néped szere­rét etében, — Szeresd e nemzetet ezu­tán is nemes szived érzelmeivel, ugy, anint e nemzet szeret téged. Ha ko­anoly viszonyok nehézzé teszik a kero­nát, ha váltaidat súlyos gondok nyom­ják, ha az ajtód előtt álló őr nem tud •a szenvedésektől megvédeni: enyhítse fájdalmaidat az a tudat, hogy hü alatt­valóid veled együtt viseljük azokat. Mert valamint a te örömed a mi bol­dogságunk, ugy a te szomorúságod a mi bánatunk, a te szenvedésed a nii keservünk. Hódolatuuk, szere tettük fd­vözlete száll felséges asszonyunk, meg­koronázott királynénk felé is. Legyen áldott azért a uagy szeretetért, a mely­lyel a nemzetet és a trónt egymáshoz közel hozui és a kibékülést női gyön­.gódségévei, anyagi jóságával előmoz­dilaui segített! Áldás legyen a királyi gyermeken; áldás az egész uralkodó •családon. Te pedig én nemzetem, ínaladj rendeltetésed sutján előre. — 2íe hagyd el az Istent, hogy ő sem hagyjon el-téged, ő nélküle, a kitől függ szellemi ós anyagi jólétünk, földi és örök (életünk, a ki nevének hatalma :által tartja fenn -a népeket, nem­csak előre nem haladhatunk, de \mw\ is ólhetiünk. Éti nemzetem! — A ke­reszténység bajnoka, véd bástyája vol­tál a múltban, őrizd meg, vallásos -őseid vérével szivedbe írott nemzeti 2iagyomanyaidat, jellemedet, erkölcsei­det, a melyeknek életet adó ereje a ha­zában .ezer évig feutartotfc, míg más, náladnál nagyobb nemzetek elenyésztek. Szeplőtelen Szűz Anyánk ! Égi királyné ! JSuilékezzél meg, hogy első szent ki­rályunk ez országot ótalmadba ajáalotta,j e nemzetet reád hízta ; kérünk eszkö •zöld ki hathatós pártfogásod által, hogy az Atya, Fiu és Szentlélek áldása le-J gyen mindenkor hőn szeretett királyun­kon, édes hazánkon. Amen.» A prímásnak nagy szónoki lendület­tel elmondott beszéde a hallgatóságban snély benyomást keltett, többen köny nyeztek a mély hazafias érzelmű beszéd hallatára. Ezzel a szertartás véget ért és a király a főoltár előtt mélyen megha­jolva követte a papságot, a mely a kapu felé vonult lilitEK. — A primás zsoltára, A herczeg­primás remek szónoklatát, melyet ma lapunk élén van szerencsénk bemutatni, kéziratban emlékül kérte el ő Felsége a király, ki hosszabb kihallgatáson fo­gadta ünnepelt egybázfejedolniüiikel. — Herczegprimásunk a nála testü­letben tisztelgő Erdélyi Magyar Közmű­velődési egyesületnek ezer forintot adomá­nyozott s további pártfogását megígérte. — A Sajtó a prímásról. Vaszary Kolos rendkívüli hatású egyházi szó­noklatáról a B. H. ezt írja : «E bátor ós gyengéd, egyszerű s mégis hatalmas szavak nagy hatást tettek a fényes gyülekezetre. Istenitisztelet után min­denki a primás beszédét emlegette s általános volt a vélemény, hogy ily keresetlen melegséggel, nyilt és hatá­rozott hangon még nem szólt senki a királyhoz.» A P. H. pedig a kövdt­kezőkóp méltafja : «Magyar főpap ta­lán soha sem tolmácsolta még magyar király előtt oly forró hazaszeretettel, oly emelkedett államférfiúi szellemmel ós oly megható őszinteséggel a nemzet érzelmeit, mint ma Vaszary Kolos her­czegprimás. Ez a beszéd, melyet ma, Esztergom bíboros főpapja a í'Őhereze­gek és főherczegnők, az állami és ud­vari méltóságok, a diplomaeziai kai­tagjai, a magyar országgyűlés mindkét házának küldöttségei sat. előtt mondott el, fönséges ima ós mély tartalmú po­litikai szónoklat egyaránt Igy csak olyan főpap tud beszélni, a kinek minden érzelme összeforrt a nemzet érzelmeivel. A ki vér a mi vérünkből, mert lelke mélyében át van hatva azon rendithetlen meggyőződéstől, hogy a király trónjának legszilárdabb oszlopa a nemzet alkotmányos jogainak tiszte­letben tartása. A ki nem feledi el az Ur fölszentelt házában sem, hogy mi­vel tartozik mint hazafi nemzetének. Üdvözöljük Magyarország herezegprimá­sát a mai ünnepély nagy jelentőségé­hez nemcsak méltó, de azt hatalmasan fokozó bőszedéért.» — Vaszary her­czegprimás ünnepi beszédjéről különös helyen is meg kell emlékeznünk. A budavári Tedenmról leérkezők első szava az volt, a mint szétoszlottak a társaságban: «Igy még sohasem be­szélt magyar herczegprimás.» Az egy­kori benedekrendi szerzutes és humá­nus lelkű igaz magyar pap mély ér­zelmei csendültek ma meg a primás beszédjében. A jelenlevők közül sokan sirtak, mások pedig elhalványultak a visszafojtott lelkesedés lélektani nyomá­sától. A fiatalabb férfiak szemei su­gárzottak s az idősebbek szemei pis­logtak, maga a főpap is mintha át­szellemült volna. JSyuláuk alakja még magasabbnak tünt föl s hangja elve szít ette tompaságát. Mikor a templom hajójához fordulva ezeket a szavakat mondotta: — To pedig, nemzetem, ha­ladj rendeltetésed utján előre; — az ország legelőkelőbb közönsége szinte megrázkódott a szavakból kiáradó ha zafias hangulat villamos hatásától, A főpap hangja órczes, biztató, bátor és önérzetes volt s e pilíanatbau, ha a hely szentsége nem gátolja, sokan lábai elé borultak volna. — Maga a király is lelkesedett arczczal és felderült szív­vel hagyta el a templomot. — Emel­kedett örvendetes hangulatát mindenki észrevette. — A beszéd hatását talán legjobban jellemzi az, hogy a legke mónyebb kálamistáktól \d olyan nyilat kozatokat halottunk ma a milyeneket helv. ref. honfitársaik csak a lelkese dós legnagyobb önfeledtségében monda nak egy hath. főpásztortól, — Sajnos, a beteges prímást e beszéd annyira kimerítette, hogy a Te Denm után a király elé már nem mehetett. Gyön­géi kedósét enyhítse és vigasztalja az a tudat, hogy ma nagy ós e ml ékezetes cselekedetet müveit s miliiók szivét hó­dította meg. — Bécsi koszorú. A « Wiener Tag­blatt» ezt irja Vaszary K. herczegpri­más híres szózatáról: Ez a beszéd több, miut szónoki mestermü. A nem­zeti szellem rendkívüli nyilatkozata és előkelő költői alkotás az. A mult idők harczainak, a szabadságért és alkotmá­nyért vívott nemzeti harczoknak emlé­kezete férfias akkordokban rezg ebben az oltár előtt tartott beszédben ós cso­dálatosan harmonikus átmenetben ün­nepli aztán a jog diadalát, mely a ki­rály diadala lett. A magyar egyházfe­jedtílem nem rejti el nemzete szabad­ságharczaiijak emlékeit az udvari ér­zület alá, nem szógyenli a trón előtt őket, sőt inkább rájuk mutat, miut az érvényes jog forrásaira. Egy közönsé­ges gondolkozású parvenue szégyelheti származását ós eltitkolhatja, mikor si­került az előkelő körökbe fölvergődnie. Elvtelen politikusok, a kik utjokat a hatalomhoz a szabadság szolgálatában keresték, megtehetik, hogy mikor czélt érnek, korábbi tetteiket csuszó-mászó lojalitással iparkodnak elfödni ós óva­kodnak múltjukról beszólni. Magyaror­szág prímása azonban nem igy te*z. A szabadságért és jogért valö harczofr, melyek a mai magyar állam eredetét képezik, beszédében illő helyet ós illő rangot nyertek. Igy olyan pap beszél, aki hazafi ; olyan egyház fejedé lein, aki a néppel érez és gondolkozik; olyan főméltóság, aki megveti azt, hogy ud* varoiiczczá legyen ; olyan bölcs, aki a multat és jelent ésszerűen kapcsolja össze; olyan jámbor, a kinek szivén tulhabzik a türelem és szelídség . . » igy beszól egy férfin ! — Ünnepi beszéd. Walter Gryula dr. a tanítóképző koronázás ünnepén a következő beszédet moudotta Tekint tanári kar, kedves növondékek ! Bár­mily jelentőség-gazdagok és tartalom­dúsak legyenek is az «öröin és lelke­sedés*, a «bensőség ós meghatottság* azon szavai, a melyekkel a sziv leg­mélyebb érzelmeit, a kebel legritkább hullámzásait ecsetelni szoktuk : mind­azáltal gyöngéknek ós erőteleneknek tűnnek fel ama túlboldog lelkiállapot méltó tolmácsolására, mely ma Ő Fel­ségeik rajongó szeretettel környezett, áldott szívű Királyunk es Királynénk dicső meglíorouáztatása huszonötödik év­fordulójának fenséges alkalmából min­den igaz houfiu valóját uralja. Alig van szentebb frigy, melyre nem egye­sek, hanem egész országok és népek léphetnek, mint az, melyet ősi törvé­nyeink szerint Felséges Uralkodónk és hű nemzetünk között a koronázás dicső fénye létesít; a vallás keuetteljes, áhí­tatot keltő szertartása megszentel és a sórthetlen törvény megiugathatlan ala­pokra helyez. Nincs nemzetünk szabad­ságának, jólétének ós boldogságának kimerithetteuebb forrása sem, mint azon­királyi szó, mely a koronázás fenséges ünnepén ejtve, mindazon jogok, elő­nyök ós kivál.ságok biztosítékát nyújtja, i; melyeket a hű kegyelettel tisztelt ötök li.iz'üik szent alkotmányában fél­tékenyen ^ őrizett nemzeti örökség gyanánt származtattak át utódaikra. Ha azonban szent volt mindig a frigy, melyet nemzetünk Feléges királyaival köthetni szerencsés volt; ha kiapad­hatlan bőségben csörgedeztette tiiiudig e fenséges követség nemzeti fenállásunk lételemeit, akkor azon magasztos te*iy, melynek ma áhítatos kebellel tilju\k meg huszonötödik óvfordulatát annál kétsógtolenebbül képezi egyikét a leg- X szentebbeknek, a legáldásosabbaknak, minél megdönthetlenebb azon igazság, hogy jelenleg dicsőén kormányzó felsé­kint kötél másfélmillió m.-mázsa szenet adnak 8 a főváros közelében annál fénye­sebb jövő előtt állanak, mert a salgótar­jáni bányák szene fogyatékán van. Legújabban rendkívül terjedelmes bá­nyavidékekre találtak, melyek az eddigi te­lepekkel összeköttetésben lővén, Esztergom megye kőszén bányáit az ország legneveze­tesebb bányái közé fogják sorolni. Szenet találtak ugyanis Esztergom város határá­ban, Dorogh községben (jóval távolabb a munkálatban levő bányateleptől), Unyon, Kirván., Csoluokon, Dághou, Sárisápon, Nagy Sápon, Bajnán, Lábatlanon, sőt még & Dunán íül is. Párkányban. ­Esztergom megye nagy része tehát kő­szénbányává fog válni, a mi az ország gyáripaiát és forgalmát lesz hivatva szol­gálni és emelni Döntős. A legközelebbi hajóállomás Esztergom­tól a jobb parton Dömös, ritka szép vidékü, közép népességű kis magyar falu, mely Esz­tergomtól kocsi nton is megközelíthető. Dömös Esztergom megye legkiesebb fek­vésű helysége. Már az első Árpád-királyok is méltatták regényes tájait s nyaralókat és vadászkastélyokat építettek a viszhan­gos hegyek között Dömös népe erőteljes, egészséges és szí­vós. Minthogy irtványos földjeiből nem te­lik elegendöképen, elszegődik a Duna szol­gálatába, mely mint a partvídéki nép jó­ságos édes anyja, hiven gondoskodik sze­gényebb gyermekeiről. Az egyiknek halat ád, a másiknak madarat, a harmadiknak ^dáilau fut, a negyediknek arany fövény­szemeket, az ötödiknek utat jelöl a hajó­zásra, a hatodiknak kavicsát és homokját kin álja. A szegé ny r parti lakos pedig oda­hagyja tűzhelyét, fiatal feleségét, piros po­rontyait s a Duna szolgálatába szegődik. Éjjel-nappal, hónapokon keresztül, mindig csak második édes anyja, a jó Don a viseli gondját Szemébe mosolyog az ezüstös viz, mikor ébred, hallja a hullámok zsongását, mikor szunyád. Látja táplálóját szelid fen­ségében, mikor a csillagok fürdenek benne, vagy a tiszta kék ég száll 1© hozzá ; de látja haragos szenvedélyében is, mikor hullám hullámra tornyosodik, mikor a partok re­megni kezdenek, a mint végig korbácsolja azokat szertelen indulatában. Es a Duna csendes nyári éjszakákon látja az ö foga­dott fiait, a mint barátságos lángok köré telepedve, kifáradt leíküket-testüket szép mesékkel üdítik fel és hallja azokat a szép, mélabús dalokat, melyek neki és róla szó­lanak s melyeket a dunavidéki nép már évszázadok óta énekel. Igy élnek a természet fiai, a Duna sze­gény legényei, míg annyit nem keresnek, a mennyi télire elég. Mikor a dömösi be­csületes dunabetyár hazakemi, akkor a Du­nából is kihűl a tápláló szeretet s a hosszu télen át azután odahaza megpihen boldog családi körében. De alig csókolja meg az első tavaszi napsugár a Dunát, a parti la­kosok megint csak ugy érzik, hogy leg­boldogabbak ök édes anyjuk, a Duna keblén. Az odahaza hagyott családnak nem sok megművelni való földje van. A meredek szőlők ugyan több fáradságot adnak, mint bort, de terem a kertekhen s a szomszéd falvakban annyi gyümölcs, a mivel kofal­kodni lehet összebeszól több asszony ós leereszkedik jól megrakott csónakával a Dunán Pestre, a honnan nemcsak ruhára­valóval, de kenyérrel is térnek haza, mert a gabonatermés nem ád elég kenyeret a j közel másfélezernyi élelmes magyar népnek. A dömösi nép edzett, munkás, kitartó, gzálastermetű, rövid szavú, határozott be­szédű ; foglalkozása szerint nyers, de nem rossz erkölcsű, vallásos és tiszta életű. A kinek a község négyezer kat. hold haszna­vehető földjéből tizenkét holdja van, az már a jómódú gazdákhoz tartozik. Dömösnek igen érdekes a története. Itt lakott a viszhangos és fenséges kilátású hegyek között I. Béla király, kit az ármá­nyos halál nyári kastélyában keresett föl. Vagy a trón vagy a királyi lak romjai te­mették maguk alá a királyt Annyi bizo­nyos, hogy Dömösön halt meg váratlanul és titokzatosan 1063-ban. Béla és elődjei királyi kastélyának helyét többen az Ár­pád-vára, vagy népiesen Pád-vára tetejére teszik, a hol most is igen sok faragott alapkövet lehet találni. A javát már rég lehömpölygették a dömösiek présházaik és pinczéik építéséhez. A nevezetes dömösi prépostságot Álmos építette, a kit Könyves Kálmán gonosz szellemei ártatlan fiával egyetemben Dö­mösön megvakítottak. Az Árpádházi her­cseg életét a dömösi templom mentette meg, melyet még sem átallották a felbé­relt orgyilkosok egy ártatlan gyermek vé­rével megszentségteleníteni. A világtalan II. Béla azután menedékét, Dömöst sok há­lával halmozta el. A dömösi prépostság régi románstilü templomát I. Lipót alatt a törökök dúlták össze. Dömös legszebb pontjai közé tartozik a Pilis hegycsoportban a hétszáz méter ma­gas Dobogókő, mely nemcsak Budapest környékének legszebb panorámája, hanem az ország egyik legkiválóbb kilátása. A hegy ormától észak felé függőleges sziklafal esik alá s innen a szédítő meredekről a Duna kanyargásait messzire látjuk. Aki a kényei? mesén megjárható hegy tetejéről kedvező időben körültekint, az Magyarországból a következő részleteket látja : ÉNy. felé cso­portosainak a galgóczi hegyek, ezektől ke­lat felé a nyitrai Zobor-hegy, odább a Ptácsuik s ezekeu a hegyeken innen az egész kis magyar alföld. É. felé a Prépost­hegy csúcsa fölött a börzsönyi hegy éa Hideghegy közt emelkedő nyereg fölött látható a selmeczbányai Szitnya. ÉEK. felé Diósjenő mögött tűnik szemünk elé a zó­lyomi Pojana. JLK. felé a Karancs, továbbá a bujáki és szandai hegyek. KÉK. felé a Mátra áll előttünk, távolabb a Bükk. Éa ezeken a hegyeken innen látszik a nagy magyar alföld óriási rósze. A Dobogókő panorámája feledhetetlen szépségű. A Dobogókő alatt terül el az 569 m. magas Nagy keserűs kopasz, omlatag hom­lokával. A Duuához közel álló 175 m. ma­gas Kiskeserüs hegy gyomrában éretlen kö­szénrétegekre bukkantak. Szentlélek. Szentlélek vagy Huta még köze­lebb esik Esztergomhoz Dömösnél, mely­nél azonban sokkal elhagyatottabb. Hatal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom