Esztergom és Vidéke, 1892

1892-06-09 / 47.szám

mm A HIBÁIT i m u** ^^J, **** T Oszoljon el az égnek fellege, Ragyogjon szét a fényes lángsugár, Öltsön magára díszt a völgy, a sík, S a sziklabércz, mely rendületlen' áll! . . . Örömdait zengjen minden kis dalos, A melyet sOríf, lombos árny takar! . . . . . . 8 legyen ma ünnep, fényes, büszke, nagy, A milyet régen látott a magyar! Szeműnk tekintsen a magas felé, J hol István kettffs keresztje áll, — Ajkunk pedig örömtől reszketőn, fennen kiáltsa: „Éljen a királyi" PEREMI KKLlKN. Aranyos p i a k i s d. Budapesf, jun. 8. Izzó parázsba kellene mártanunk a tollat, ha lángoló belükkel írni tudnánk, hogy iné lián rajzolhassuk a deriis na­pot, melynek huszonötödik évforduló­ját szívben lélekben egyesülten ünnepli Ferenez József apostoli király s az ő magyar nemzete. Az 1867. esztendő június havának 8-ika szép Budapest fővárosban olyan jelenelet nyújtóit, minőt az emberiség története csak keveset jegyzett fel, ós a szövetség, mely ama napon király és nemzet közt megpecsételtetett, mindent teljesített, a mit megígért. Huszonöt óv telt el ama boldog orömunpok óta ; az élet, az örök tör­vények szerint kímélet nélkül működő sors uem egy csalódást ós gondot ho­zott az Istenben és az alkotmányban egyesülteknek és keserű bánattól és szív­fájdalomtól sem kímélte meg őket, — hisz' árnyék nélkül nem is képzelhető az emberi élet világossága : de az össz­hang király ós nemzet közt egy perezre sem zavartatott meg s hiven álltak mind a ketten egymás oldalán a baj­ban, támogatva egymást, a kölcsönös szeretetben ós tiszteletben lelve erőt, mig a fájdalom leküzdetett s megint, megjött a megérdemelt boldogság. A szellemes Falk Miksa a koroná­zás jelentőségéről irt s joggal hitessé vált tanulmányában a koronázást az egyházi esketéssel állította párhuzamba, a mely ráadja az isteni áldást a pol­gári szerződésre. Az inaugurális diploma a jogi há­zassági szerződós ; a koronázás auuak lelki szaukcziója. E szerint a jubileumi ünnepét a koronázásnak ezüst-lakoda­lomhoz lehet hasonlítani. A tiszteletre méltó jegyesek mily méltóan ünneplik a magasztos ünuepet s a boldogságnak és megelégedettség­nek mily arany koszorúja övezi hom­lokukat ! Mily gazdag, áldott gyümöl­csöket termett a 25 esztendővel eze­lőtt kötött s megpecsételt szöAotsóg 1 Ferenez József császár és király e huszonöt év alatt nemcsak a legrokon­szenvesebb, az egész művelt emberiség által a legnagyobbra becsült s legtekin­télyesebb uralkodóvá leit, hanem elő­és mintaképe is az alkotmányos feje­delemnek. Mindig ós mindenben, a mi a közügyeket illeti, a nemzet akaratát engedte működni, a mint az a parla­ment törvényes többsége által jutott kifejezésre ; saját akaratát, személyes beavatkozását csak akkor ós ott érvé­nyesítette, a mikor és a hol arról volt szó, hogy könnyeket keli felszárítani, szükséget enyhíteni, vigaszt ós segélyt nyújtani a szerencsétlenség és nyomor­lá.lógatta helyeken. És koronás királyának dicső uralko­dása alatt mint felvirágzott Magyaror­szág. Mily előkelő állást foglal el ma Európa leggazdagabb és legműveltebb népei közt. Mint emelkedett az ország jóléte s kultúrája e 25 év alatt, a világ piacz mily hitelt s mily megtisz­telő bizalmat nyújt szt. István koronája birodalmának. Semmi áldozat sem volt túinagy a nemzetnek, melyet a monarchia tekin­télye és biztossága megkívánt és hála istennek, megbírja ez áldozatokat. Ha­daink, rásütniük, iskoláink hatalma­sak és jó szervezetüek, kereskedelem és ipar folytonos növekvésben van, a, hitelügy fejlődik, viszonyaink kifelé tiszteleten és rokonszenven alapulnak, a közigazgatás és igazságszolgáltatás kiépítése a legmodernebb alapon bizto­sítva van a közel jövőre. És benu az országban egyetértés ós béke uralko­dik az egyes törzsek közt, melyek együttesen képezik a politikai magyar nemzetet, — az csak az imóut bizo­nyult be a legvilágosabban, mikor né­hány hamis próféta egy kis csapat ro­mán parasztod Bécsbe csalt, hogy őket kijátszszák Magyarország elleu és me rénylétükkel a legsiralmasabb, sőt leg­nevetségesebb módon felsültek. A ma gyar állam magyar akar lenni ; de tör­vényei s intézményei liberálisak, min­den nemzetiség és vallás szabadon fej­lődhetik, kultúráját előmozdíthatja, csak a közjog.képez határt, melyet a nem­zetiség nem léphet át. Ez a határ pedig tágas. Magyaror­szágon senki sem pauaszkodhatik el­nyomás miatt, nem is panaszkodik seuki, a kinek igénye vau rá, hogy komolyan vétessék. Tehát folt nélküli szerencse­nap süt le a boldog Magyarországra ehez az aranyos püukösdhöz — - és szt. István birodalmának minden részéből jönnek a szerencsekiváuatok a király és a nemzet ezüst menyegzőjőre. Él­tesse Isten e nagy királyt s e nemes nemzetet! A reáliskola 1 a a § f t. A koronázás jubileumának ünnepsé­geit a városi iskolák közül a reális­kola kezdte meg pünkösdvasárnap reg­gel ünnepi misével. A király városi plébánia templombau ez alkalommal előkelő vendégek is megjelentek, köz­tük Grivicsics Dániel ezredparancsnok, Görcz ezredes és sokan a tisztikarból. Ünnepi istentisztelet után a tanári kar a tanulóifjúsággal a város tanács termében gyülekezett össze. Olt voltak a város képviseletében Földváry fő­ügyész, a tisztikar részéről Grivicsics ezredes és nagy kísérete, Wargha Be­nedek kir. tan., Farkas nyűg. törv. elnök, sok képviselő ós tisztviselő. A reáliskola ifjúsági énekkara nyitotta meg az ünnepet a Szózattal. Az ünnepi beszédet Feichtiuger Sán­dor kir. tan. reáliskolai igazgató olvasta föl, emelkedett ielkesedéssel vésve az ifjúság szivébe a jubileum nagy jelen­Lőségét. Lelkes óljenzések közt hangzott el a beszéd. Ekkor az ifjúság újra hazafias dalt énekelt, mire minden tanuló kü­lön jubiláris irodalmi emléket kapott. A város képviseletében Földváry Ist­ván dr. főügyész intézett néhány buz­dító szót az ifjúsághoz, mire az ün­nepség közönsége emelkedett hangulat­ban szótoszlott. A fögymaasiaai iaaepe. A fógymnasiumban pünködvasáruap délelőtt tizenegykor ülték meg a nemzeti ünnepet. Minthogy azonban az emeleti diszterem nem alkalmas a közönség befogadására, mert nagy szerkezeti hi­bái vannak, épen azért a földszinti rajzteremben folyt le az ünnepség, melynek egészen intézeti jellegű volt, a mennyiben a nagy közönséget uem hívhatták meg. De a nagy termet igy is betöltötte az ifjúság s a tanári kar. A főgymua­sium énekkara nyitotta meg a jubilá­ris ünnepet a hymnuszszal. Ekkor Villányi Szauiszló főgytiina­sinmi igazgató mondott el olyan be­szédet, melyet csak történetíró mond­hat, a ki tökéletesen uralkodik tárgyán s eszméit eredetiséggel csoportosa ja. Nem voltak a lelkes ós hazafias szó­zatban közhelyek ós ürességek. Erőtel­jes, tartalmas, előkelő beszéd volt az, mely az elmét és a szivet egyaránt foglalkoztatta. Megmondta az ifjúság­nak, hogy a legszebb hazafias erény a király kultusza s ezt az alapeszmét a meggyőződós férfias erejével és hevé­vel színezte ki. A mint az emlékezetes szónoklat el­hangzott, a pályaművek publikálására került a sor. Három pályakérdést tűz­tek ki. Az elsőt az irók és művészek alapítványából széptani méltatásra. Öt pályamű érkezett be s a kitűzött ara­nyat Stolárik J. VIII. o. növ. pap nyerte el. Urbányi Gyula dicséretesen megoldott dolgozatáért jufalomkönyvei s Valkovics László, nővendókpap szin­tén dicséretet nyert. A második pályamű az esztergomi kaszinó által kitűzött thómára hat mun­kával versenyzett. Hunyady János jel­lemzése volt a kérdés. Mig az előbbi tételnél Mérey Kálmán tanár olvasta föl a bíráló bizottság jelentését, addig a kaszinó öt aranyas pályázatáról Ré­csey Viktor tanár adta elő a bírálatot. A győztes Baross János VII. osztályi tanuló lett. A kaszinó azonban a má­sodik legjobb müvet is elismerésben részesítette s a királyünnepség emlé­kére Juriga Nándor VII. o. növ. pap pályamüvét két aranynyal jutalmazta. A harmadik pályaműről Csikasz ta­nár olvasta föl a bíráló bizottság je­lentését. Világtörténeti thómáról volt szó: a középkor jellemzéséről. A két aranyas pályázatra két mü érkezett be s a dijat Péchy Gusztáv VII. o. növ. pap nyerte el. Az ifjúság a győzteseket lelkesen megéljenezte. Földváry István a ka­szinó nevében üdvözölte a derék ifjakat. A Michalovics Ödön-féle magyar ki­rály -hymuusz volt az ifjúsági ének- és zenekar legpompásahban sikerült elő­adása. Olyan szabatosan ment ez a ve­gyes énekkaru előadás, hogy nemcsak a közreműködő zenetauároknak, de az ifjúságnak is dicsőségére vált. Vörösmarty remek hymnuszáfc, mely az összes királydicsőitő ódák között még mindig a legjobb mü egész köl­tészetünkben, Tillmaun Béla VII. o. t. szavalta el szorgalmasan. A Huuyady-iuduló zenekisére ! es kar­éneke viharos éljenzésre ragadta az if­júságot s ilyen lelkes hangulat kedve­zett Pokomándy Béla VII. o. t. nagy figyelemre méltó szavalatának. A jó szavaló Komócsy József Deák Ferenez emlékezete cz. költeményét adta elő nagy hatással. Végül a szózatot énekelte el a fő­gymnasiumi énekkar, mire az ifjúság éljeuzések között szétoszlott. Esst&rgoai a király iliit, Hétfőn délután két órakor Mailáth György főispán, Helc Antal polgár­mester, Kobek'István és Frey Ferenez országgyülésésí képviselők a főváros nyugati perronján várták a királyt az ország legfényesebb társaságában. Ide­haza a város rendezői Földváry fő­ügyész ós Kollár Károly aljegyző a [nagy tömeget kivezették az eszter­gom-uánai pályaházhoz a király vonatához. A propeller társulat az alkalommal nem szedett vámot. Nemzeti lobogók alatt vonult ki több ezer ember. A fogymuázium miiidun osztályát kül­döttségek képviselték. A tanítóképző­intézet testületben vonult ki. Walter Gyula dr. igazgató -vezetése alatt. A reáliskola szintén zászlósán jelent meg. Tűzoltók, legény egy estietek s egyéb testületek lobogók alatt vonultak ki. Habár a király vonata Bécstől Buda­pestig csak Pozsonyban és Érsekújvárt állapodott meg néhány perezre, az egy óra nyolcz perezkor Eszfergom-Nána elé ér­kezett vonat mégis meglassult s a khíüy a szépen díszített pályaház előtt össze­gyűlt lelkes éljenző közönséget mosoly­lyal és katonás köszöntéssel üdvözölte a kocsi ablakából. A vár fokáról tizenöt mozsárlövós je­lentette, hogy a király Esztergom vár­megye területén van. Az egész város lobogódiszt öltött s ünnépies hangulatban élt mindeuki e nagy nap emlékének. Vasaary Kolos herezegprlmáí. Herczegprimásuuk négyes magyar fo­gattal érkezett a király vonatához s a püspöki kar élén üdvözölte az üuuepelt fejedelmet. Szemtanúi voltunk azon ki­tüntetéseknek, melyekben Vaszary Ko­lost nemcsak a király, a kormány tag­jai, de a magyar főurak részesítették a perrouon, hová csak miniszterelnöki eugedélylyel lehetett bejutni. Vaszary Kolos néhány szóval üdvö­zölte a királyt a magyar klérus nevé­ben, mire a koronás fejedelem sugárzó arczezal uyujotta kezét s melegen kö­szönte meg a főpapsáp hódolatát. A herczegprimás kíséretében volt Szé­chenyi gróf jáki apát, a ki előkelő megjelenésével általános érdeklődést keltett. A mint a király bevonult, Vaszary Kolos herczegprimás diszfogata rögtön követte a fejedelmi kocsit. Lobogós ing­ujjú magyar kocsis ült a primási fogat bakján. A négy szép fekete ló ezüstös szerszámán a primás ezüst czimerpajzsai ragyogtak. A prímás czimerén magyar felirat: Béke, Isten, Haza tündökölt. Az első pár lovat két daliás magyar csatlós vezette, világos kék magyar huszárruhában, ezüst rojtos, magas szárú csizmákban. A kristály üvegajtón keresztül be lehetett látni a fehér at­laszszal kárpitozott hintó belsejébe. A hátulsó bakon két piros magyar nad­rágos huszár feszitett arauypaszomáu­tos atillában, vállukon búzavirágszínű ezüst zsinóros mente, oldalukon széles magyar kard. taisolyájukon a primás nagy czimeróvel. A huszárok fejét ha­muszínű kucsma díszítette, melynek ezüst czimerpaizsán nagy kócsagtoll lengett. A herczegprimást a több százezer főre terjedő néptömeg mindenütt tisz­teletteljesen megéljenezte, a mit az egyházfejedelem nyájas köszöutésekkel viszonzott. A legszebb dissfogat. Nagy feltűnést keltett a király fo­gadására a nyugati pályaudvarban összesereglett főnemesek és országos kitűnőségek között az uj pannonhalmi főapát megjelenése. Fehér Ipoly főapátnak legszebb disz­fogata volt. Részletekben ós általános­ságban csakugyan festői összeállítás. Két bájos apród vezette a négyes első párját. Az apródok feszes bakancs­nadrágban, szőke parókában, az oldalt m

Next

/
Oldalképek
Tartalom