Esztergom és Vidéke, 1892
1892-06-02 / 45.szám
Ipartestületi pénztár Esztergom, jun. 1. (Gy) Az Esztergom kir. városi iparosítják egyesülete, mely 1879 óta dicséretes működésével vonta magára az esztergomi közönség figyelmét, különösen azzal szerzett kiváló érdemet, hogy tagjait bolegség esetén a szükségesekkel ellátta, s az elhunytaknak tisztességes eltakarítást biztosított. Mintán a kebelbéli ifjúság szellemi képzésere az értelmi tőkének gyanipitása és az alapszabályok által előirt kötelezettségnek tekintetett, azért az egyesületi elöljáróság minden alkalmas, módot megragadott, hogy a szellemi élet teréu se legyen vádolható tétlenséggel. Ez okból, mindig és minden időben felkéretnek egyes férfiak, tanerők és tollforgató egyének, továbbá zenei kapaczitások, hogy úgy tanulságos ismeretközlés által, valamint a zene hódításával vonzóvá tegyék az egyesületi életet azon ifjúságnak, melynek csak e helyütt nyílott bővebb alkatom ismeretei gazdagítására ós a művészi izlés befogadására. Sok volna elősorolni azon kiváló és ügybuzgó férfiak szániát, kik az iparosifjakért fáradoztak, mindazonáltal akkor, midőn ezen egyesület élettevékenysége a törvényszerű átalakulás folytán bizonyos időre megbénul, — nem lesz talán érdektelen, ha azokból a hála és elismerés kifolyásaként egy-kettőt megnevezünk. E kiváló férfiak so rában vezérként tekinthetjük Majer István püspök ő méltóságát, továbbá Fehér Gyula, plébánost, Körösi László Belloviis Ferenez tanár urakat stbieket. Sok volna leírni azon jól tevők számát, kik könyvadománynyal vagy más egyóbb szellemi és anyagi szolgáltatással az egyesület hálájára tettek érdemeket. Bizonyos tekintetben fájdalmasan esik ezen derék egyesületet a mult emlékei közé sorozni, mert 12 éves múltja alatt Dóezy Ferenez közhasznú buzgólkodása mellet kevés egyesület virágzott fel anynyira Esztergomban, mint ez és a hasznosság elvének talán egy sem hozott annyi áldozatot mint ez, mely különböző' czimen közel 20,000 fríot fordított tagjai segélyezésére erkölcsi és szellemi építésére. A bumanismus törvényeinek hódoló ezen egyesület napjai meg vannak már számlálva, mert 1891. évi XIV. t. cz. alapján betegsegitő pénztárrá átalakulni van hivatva, mely nem sokára, «Az Esztergom kir. városi ipartestületi betegsegélyző pénztár* czim alatt megkezdi működését. Sajnos, hogy a betegsegitő pénztár fogalma a boldogult Baross miniszter egyenes akarata folytán az önképzés eszméjével össze nem forrhat, hanem az önművelődést más uton keli az ifjúságnak keresnie. Ha a városi iparosifjuság az önképzés eszméjének tovább hódolni kivan, e czélból külön közművelődési, önképző körré összetömörül vén, — külön kiadások árán kell e kívánságukat érvényesíteniük. Addig is, mig e dolgok a maiíuk rendjén végbe-ménnek, — mondjunk Isten hozxádot a derék egyesületnek, mely oly sok jó, szép és nemesnek volt szülőanyja, egyúttal kívánjunk friss erőt az uj pénztárnak is, moly sok nagy feladattal, indul jövendő útjára. — Vajjoíi siker reményében-e ? Arra majd egy év leforgása után válaszolhatunk. A becsület. Budapest, jun. 1. (agy.) A legérzékenyebb, a mi csak létezik ; a legdrágább kincse az embernek ós szere telt hazánkban, széles Magyarországon a legolcsóbb. Sokan azt gondolják, hogy miért a legolcsóbb ? talán nem sokat törődünk vele ? Dehogy nem ! A világ összes nemzetei közt talán a magyar a legkényesebb, legfeltékenyebb a becsületére. Azért a legolcsóbb, mert büntetőtörvényünk ide vonatkozó része oly hézagos, oly silány, hogy azt szóval leírni nem lehet. Világítsuk meg néhány konkrét példával. X. urat a főpiaezon J. ur nyilvánosan meggyalázza, például azt mondja neki, hogy «ön aljas gazeuiber», vagy arczul üti, A. ur megvan gyalázva becsületében, eme féltett kincsében megsértve. Ha ezt magán száradni engedi, akkor J. urnák igazat aduáuak. De nem, ezt nem tűri. A törvény oltalmához folyamodik, hiszen a törvény az, mely oltalmat ád a bántalmazottnak, elégléteit a sértettnek. A törvény az, mely a fennálló társadalmi rend ellen kihágókat, vétőket teljes szigora val sújtja, hogy a bűnt megtorolja és a bűnöst megfenyítse, meglakoltassa ; hogy példát adjon a büntetéssel az ombereknek ós figyelmeztesse őket : kerüljétek a vétket, mert ti is igy találtok járni. A törvény az igazságszolgáltatás ÍIZ, — mely az elbírálás alatti esetekkel, elrettentő példával szolgáljon a népnek. Es az a törvény, melynek czélja a fennebb kimutatott volna, mit csinál a becsület sértési ügyekben? A sértett megjelenik a járásbíróságnál. A járásbiró felszólítja a feleket, hogy béküljenek ki. Azok persze nem békülnek ki. Akkor a járásbiró a törvény értelmében fog eljárni: moghosíza az Ítéletet. Az ítéletben a sértő rabtartási alapra vagy nem tudom minek javára fizetendő 5, esetleg 10—20 írtban elmarasztaltatik. Ezzel a becsület ki van foldozva, meg van reperálva ; a megsértett társadalmi rend ki vau engesztelve. Most már meg van torolva az a kihágás ? kellő szigorral sújtva ? Lakolt a hüuös méltóan ? Nincs ós nem ez a felelet. De nincs elég téve a bűnös intenczióiuak sem. A sértőt, a bűnöst meg nem javítja, a kiknek egy pofon oly élvezet, hogy szívesen fizetnek érte 5—10 forintot. De ezzel elrettentő példát sem nyújt a törvény senkinek. Sot, a kinek sok 5 forintja vau, az szenzácziót kelt, ha tőlük igy szabadítja meg magát. Valóban sajnálkoznunk kell, hogy büntető kódexünk e része silányan rendelkezik és ily lanyhán fogja védelmébe (Tréfás elbeszélés.) Van nekem egy nővérem, aki jelenleg a harminc/ötödik tavasz gyönyörűségeit élvezi és mindig hajadon,, vagyis nyíltan szólva, még eddig nem tudott senkit beugrasztani, hogy öt az oltárhoz vezesse. JMár talán bele is törődött ebbe az állapotba, mert mindig korholódik, ha valami házasságról van szó s szidja szakadatlanul ugy a fiatal embereket, mint a leányokat, hogy olyan bünt el tudnak követni, mint például a házasság. Ez az egyik rossz tulajdonsága száz közül. A másik az, hogy nagyon szeret az ablaknál ülni; akár járnak az utczán, akár nem, ő mindig az ablaknál van és harisnyákat kot. Ha jól tudom, most köti a tizezredik harisnyát az ablaknál, amit jubileummal szándékozik megülni. Történt, hogy lakást változtattunk s a város legnépesebb teréről a legelhagyatottabb közbe kerültünk. Senkinek sem fájt ez annyira, mint az én nővéremnek, örökkön zsörtölődött, hogy száműzve van a világtól, hogy ö nem láthat senkit és semmit és erősködött, hogy ez az elhagyatottság előbb-utóbb sirba fogja vinni. Csakugyan megtörtént volna, mert napnap után sorvadt, gyengélkedett, alig tudott a lábán áilni, csak ugy lézengett egyik szobából a másikba és hiába küldtük, hogy menjen sétálni, nem használt semmit. Ereje mindinkább fogyott, már elhaló hangon mondta, hogy vagy más lakásba menjünk, vagy meghal. Azonban közbe jött egy véletlen. Egyik nagybátyám, nővéremnek névnapja alkalmával vett egy barátot. Nem ám házibarátot ! Tetszik tudni olyan barátot, amelyik fából van készítve és a fejetetején húrral . fel van akasztva egy szintén fából készült kis házikóra. Ennek a kis házikónak az eleje háromszegletü, egyik szögletére az van irva, hogy : «borult», a másikra: «derült», a harmadikra pedig: «változó.» Azt hiszem, már mindenki eltalálta, hogy ez' időjós és pedig fölséges időjós, mert Falb sem tud ugy jósolni, mint ez a bizonyos barát. Nővérem kiakasztotta az ablakközbe s egyebek híján a jósban gyönyörködött. De volt ennek kérem nagy hatása. Eleintén csak az iskolás gyerekek vették észre és arra jártukban egész csapatosan szemlélték a barátot, majd később a bakák is szívesen felkeresték. Nagyon természetes, hogy oda, hol egy kis csoport képződik, mindenki elmegy kíváncsiságból. Persze valami különöset senki sem látott, csak az egykedvű harátot, amelyik vagy borura, vagy derűre fordult. A bakák után rendes látogatói lettek a majális rendezők; ezek nem csoportosan, hanem egyenkint vonultak el az ablak előtt. A majális rendezők után jöttek a korcsmárosok. Ezek már igen fontos képet vágtak, mikor a barát borura állt s nagyokat káromkodtak, azután eltávoztak. Jöttek ám még mások is! A déli órákban szép hajadonok, szépen öltözött, szemérmes leánykák, akik azonban az utcza túlsó oldaláról pislantottak egyet a kópé barátra. A leánykák után csörtettek a gigerlik. Ezek monoklival nézték a barátot s ha derűre állt, kezüket dörzsölve berregték, hogy : ma végre sikerül a légyott. Hanem mindezek között legtöbbször szemlélte a barátot egy öreg ur, aki azonban még elég erősnek látszott. Ez az öreg ur napjában háromszor vonult el a barát előtt, reggel, délben és este. Kimért pedanteriával közeledett az ablakhoz, megtörülte szemüvegét, aztán vagy ötven másodperczig szemlélte a barátot. Olyan mohón szemlélte, mintha el akarná nyelni. Mikor kinézte magát eleget, akkor, fejcsóválva eltávozott. Szó ami szó, az eddig elhagyott köz megélénkült. Ezelőtt csak néhány hivatalos személy járt erre és íme! most az egész város ide tódult, ide helyezte át a publikum sétaterét, itt lehetett találkozni azzal, akivel akart az ember. Mi természetesebb, mint hogy az én sorvadásnak induló nővérem, — egyszerre magához tért, uj erőt nyert, teljesen egészséges lett, sőt nem mondok rosszat, de még fiatalodni is kezdett és már nem beszélt anynyit a házasságok ellen. Lám, lám, mit tesz egy időjósló barát! Ki hitte volna?! Hát azt ki hitte volna, ami ezután történt ? ! Az öreg ur már nem háromszor, hanem hatszor, sőt később kilenczszer is meglátogatta a barátot. Megállt előtte és egész monológokat mondott el. Ez feltűnt nővéremnek. Hát az volt ám a valami, mikor az öreg ur, széket hozatott az ablak elé és ott ült egész napon át nézve a barátot. És ugy örült neki, mikor a barát derűre rendült húrján! Akkor mindig rágyújtott egy szivarra. Habár mindenkinek feltűnt, hogy az öreg ur örökké a barát elé ült, de senkisem tudta az okát. Szegényt még ki is nevették, a járó-kelők, a nővérem pedig haragudott rá, hogy más ablaknál kell neki kinéznie. De nem sokáig tartott ez az állapot. Az öreg úr egy napon igen türelmetlenül ült székén. Idegesen majd a barátot, majd óráját nézte. Egyszerre csak borura fordul a barát s néhány pillanat múlva villámlik dörög, esik. Az öreg úr kétségbeesetten ugrott fel s egyenesen berohant hozzánk. Nem volt más otthon, mint a nővérem, aki most is az ablaknál ült és gyönyörködött, amint az emberek rohantak az eső elől. Az öreg ur minden bemutatás nélkül azt kérdezte nővéremtől, mennyiért adja el azt a barátot ? — Uram ! az nem eladó, felelte. Már hogy is képzelné valaki azt eladhatónak ! hiszen ha a barátot elviszik, akkor ismét kitisztul az utcza, senki sem fog itt járni, a nővérem ismét sorvadásba esnék. Uram l az nem eladó ! ismételte. — Kincset adok érte. — A félvilágért sem ! — No, hát kisasszony, ha kincsért nem akarja adni, hát akkor legyen a feleségem. Nőmmé teszem, de csak úgy, ha a barátot is hozza magávat. Én szerelmes vagyok abba az időjósba. Okvetlenül meg kell szereznem. Hozattam már egy tuczatot a kereskedésből, de egyik sem mutatta oly pontosan az idö változást, mint ez. KisaszESZTKROOM, XI V._RV FOLYAM. 45. SZÁvf. CSÍJTÖRTÖK, 1892. JÚNIUS 2. •~T^^>«, m mKkm*«... * Ur0HÍ ™ ""gy ei ^ek eink közlönye.* HIRDETÉSEK: " VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN s 2 E R KES2TÖSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK I ásótól jon «ZÓÍK 75 t<r, 100_ ' PFALZ-1UZ, FÖLDSZINT, tói iíOO-ig 1 frt 50 kr, 200-tól :300-ig 2 frt 95 kr. EIiŐ KI /jJ<Tirí*U Ali ' hovti a liip szniicmii részét illulfí közlemények kiildemlfllr. Bélyegdij oO kr. lOgész évre fi frt — kr KIADÓ-HIVATAL* MA<"íAN HIHDKTÉSEK megállapodás szerint JegjuttíiiyoBubl'V! évn> . . . 3 Irt — kr . , " ban közöltetnek. N^yn.1 éne 1 frt BO kr SZi?<'1115NYI-TKB 332. % \ Fyy arám áru 7 kr. Iiov.-V a !np !iÍT«*íi!oa és magíiáiliinIntései, a u.y,ilt-tjfrl>6 s'/.;ínt kfizlp- NYJL1 Dili sora 20 kr. ^_ . _L_—, ;—11 . © menyek, elölizetési pi'ii/.ek és reklíimáhisok nitézeiiclök. ^ : . . ^
