Esztergom és Vidéke, 1892

1892-05-26 / 43.szám

lenne az árvaház felállítandó. TerméNzelös léhát, hogy e vidék a gyakrabbi •összejövetelek és sikeresb működés szempontjából nagyobb számmal is legyen képviselve. A gelenlegi bizottság respektálandó jogának tartom azt, hogy a püspökökhöz leendő felterjesztésükben egyes olyan •ügybuzgó tagokat, akik eddigelé it buzgólkodtak a nemes .ügyben, a mag.-i részéről kijelölhessen, illetőleg azok kiueveztetósót kérhesse. A tisztviselők megválasztását pedig *esak akkor tartjuk megojtendőnek, ha ^az egyesület működésének központja e-tőbb végleg eldől akár Bpest, akár 'Esztergom javáia, nagyon .természetesen 4z illető székhelyen lakó tauféráakfoól. ^Színházi s z e m 1 e. (21. Nagyon szép asszony.) ifiíbküü és Dmu i-égi, hauom azért -juiég •mindig érdekes vígjátéka sz^mbaWmi Havas Aranka jutalmára céhig szép házat csinált. A lársulat jó tohotsógü és komoly '"törekvésű drámai szendéje uetn vilasztotla meg ugyan szerencsésen a szerepét, mert kaczér fiatal asszonyokat nem játszik olyan ügyesen, uiint uein Jkaezór hajadonokat, hanem azért mindent elidí vetett, hogy a közönséget teljesen kielégítse. A czímszerepben csakugyan nagyon szép asszonynak tetszett, 4e 4 iui<epel telese fő alkotó részeit, .a •kirczórságot <Ó3 a tetszelgóst Jíilolejte&te ábrázolásáböL 'Csak szép és «zende Tolt, a mi sokszor nem ina.gyaráztn meg a vígjáték folyását. Volnék azonban -egy-es jelenetei, melyek nagy Jiatást kelletlek. A közönség csokrokkal kedveskedett neki s rokonszenvét folytonos tapsokban közölte kedveltjével. A vígjáték legtalálóbban jellemző alakja volt M e z e y, a térfirnbakban járó vénasszony ban., a leánya szépségéi ő] és bálványozásától egészen megbomlott apában. Mozey finom ízlésű színész. Szinte sajnáljuk,. hogy nem nálunk v*lle ki jutalomjátékát.. F e n y ó r y a bankárban tetszett, S z i k 1 a y a pipugya Ernestben keltett nagy derültséget, László Cler- i cybcn szaporította jó szerepeit és A u- i d o r f f y a vasúti igazgatóból csinált elég jóizü torképet. I (22. Színházi képtelenség.) Vasárnap délután a bohózatok bohózata viharos kaczajokat támasztott t é-jaz arénában, hol meglehetős számú bil leszállított áru, de fölemelt kedvű kön-lzouség mulatott. (23. Postás Klári.) I Bérezik Árpád népszinművében való sárnap este Csillag Amália k-| aratta a legzajosabb tapsokat. A kedÍU vos jáléktí, üde hangú, rokonszenves is inókáju fiatal asszonyt esak most kezdi J» méllatui a közönség érdeme szerint. > Más városokban rohamosabban hódit. JA mi közönségünk tartózkodásának léig! győzósére azonban legalább is három iaj hét szükséges. Éppen elegendő idő jaj egy egész saison befejezésére. "] (24 A becsület.) 11

1 € s e r n y Berta jutalomjátókául M hétfőn Sudermann híres színmüve ke"*|rttlt színre sjíép közönség előtt. Ez az j előadás felcdjieteí len marad, mert ez [volt a iegösszevágóbb s igy a legsikeIjtiiliebí^ Maga a darab is rendkívüli, i- A modern problémákat a francziák szelajlemeseu oldják meg. Snderrnannban I germán nserflrel .<s némi darabbosságy gal bonyolódik le a darab, mely telve Í- van pompás jellemekkel s nagy esz- tnókkel. 11 C s o r ii y Berta Almában lépett aj föl. Elemében volt, habár felfogása -Inem is sikerült egészen, mert a rottlhadt erkölcsű leányból eszelős hajadont i mutatott be, a kit inkább hysteriája, -j mint szerencsétlen nevelése sodor az ör-I vénybe. De leves felfogása inkább a l|rendező hibája. A ki mai napság Susldermannal foglalkozik, annak sokat kell -I tudnia, hogy jellemei mélységét megértse. -1 Jó rendező, jó interpretáló. De ehhez ;| nemcsak színpadi, hanem aesthetikai f| ismeretek is kellenek. Elég az hozzá, -1 hogy Cserny Berta néhány jelenetben i mégis eltalálta szerepét s akkor azuI tán szépen érvényesítette tehetségét. í|A jutalmazottat különben három csokorral s folytonos tetszéssel fogadta a I közönség. I László Róbertben mutatta be elöIször egész jellemző erejét és nem minden napi intelligencziáját. Leszámítva I modoros mozdulatait, természetes heve ] I elragadta a közönséget s a mi az idén j nagyon ritkán esett meg, a ház nyilt I sziueu tapsolta meg az előkelő tehet- 1 Iségü derék fiatal színészt. ] Kitűnően sikerült M e z e y alakítása az elzüllött erkölcsű hirdetésragasztóban. I F e n y é r i a grófban tűnt ki érMelmes felforgásával s előkelő játékával, i h A többi résztevőt is kisebb-nagyobb mértékben elismerés illeti. (25. Herczegasszony.) Offenbach praehistorikus operetteje nem volt ugyan egészen méltó H. Csillag Amál asszony jutalom játókára,de ugy látszik inkább ezért, mint a kopott darabért telt házat üdvözöltünk. A kedvelt primadonnát pompás csokrokkal s egy dobozban felnyújtott ajándékkal fogadta a közönség. Csillag Amál ragyogó jókedvvel és üde csengésű hanggal játszott és énekelt. A szépen telt ház folytonosan tapsolta. Pedig a fogyatékos zenekíséret meglehetősen akadályozta az előadás sikerét. Makó a herczegben mutatta meg, hogyan kell még a legbolondabb operetté szabadalmai közt is a mérséklet és a jóizlés aprópénzével bánni. Jóizü alakítása általános elismeréssel találkozott. Pourma Henriettea grófnét . énekelte csinosan. J unsz a grorot ) adta érczes baritonnal. Pogány . Janka Fortuuato kapitányban mutatkozott be rendkívül előnyösen. A - kórusok összevágtak. Hanem a zenekar t nem egyszer ugy csinálta a dolgát, . mintha a régóta boldogult Offenbach , malicziózus rekviemjéül macskazenével iparkodott volna kedveskedni. A n ö k r ö I a nőknek. A barátságban szivünket elajándékozzuk, — a szerelemben elrabolják. * Kern zongorázni ép oly ritka, mint szeretetreméltó tehetség. * Legjobban használjuk szellemességünket, ha társalgás közben elhitetjük partnerünkkei, nogy szellemesebb, mint mi. * Mulatatás : mindig meghallgatni,' néha beszélni. * Sok dolog érdemes az elmondásra, kevés az ismételtetésre. * Sok férfiúnak az az egyetlen érdeme, hogy nőül vette a feleségét. * Az élet szenzácziós regénny, melynek nem lehet előrelátni a befejezését. A hiúság az ostobák pánczélja. A fej a sziv villámhárítója legyen. A divat királynő, kinek minisztere az ízlés. HÍREK. —A hgprimás imokaöcscsének balesete. Pápáról jelentik : Vaszary Béla honvéd-huszár főhadnagy, a herczegprimás uuokaöcscse séta lovaglást tett, mi közben lovastul együtt hanyatt vágódott, ugy, hogy a ló egészen reá esett. A ló fel akarván kölni, lábaival kapálódzni kezdett, az alatta levő tisztet arezon rúgta, két sebet ejtvén azon ; az egyik rúgás alsó ajkát egészen keresztül hasította. A katonaorvos a sebet bevarrta. A műtét után Vaszary már. gyalog birt hazamenni. —Í A koronázás jubileumára Esztergomban lelkes előkészületek vaunak napirenden. A vármegye Mailáth György főispán vezetése alatt hódolati küldöttség által mutatja be üdvözlő feliratát, melyet Kruplanicz Kálmán alispán fogalmazott. Esztergom városa ünnepi kivilágítása Szilágyi Lajos fővárosi mérnök tervei szerint rendkívül fényes lesz. A szegény tanulók közt dijakat fognak kiosztani. A király vonata elé az egész város közönsége kivonul; a dalegyesület a katonazenekarral himnuszokat ád elé s fehér ruhás leányok virágokat hintenek és csokrokat nyújtanak át. — A koronázás jubileumát a főgymuasiumban június nyolczadikán fényes iskolai ünnepséggel fogják megülni. A városi iskolákban is élénk előkészületeket tesznek a jubileum mennél emlékezetesebb megünneplésére. — A közlekedés érdekében Esztergom városa uj szabályrendeletet adott ki, mely a belügyminiszter jóváhagyása után június elején lép életbe. Az uj szabályrendelet a következő: 1. Kihágást követ el az, ki az utczákon vagy a város bármely terén különféle árukat, hordókat, tűzi vagy épületfákat és halmazt képező alakot a közlekedést akadályzólag le$ak vagy lerakat és azol-l. * » * i .t r • ,t r Kai a renaon natosag meguuesere, a tárgyak mennyiségéhez képest 1 — 24 óráig terjedhető dő alatt el nem távolítja vagy távolittatja. 2. Ki az utczai járdán bárminemű jármüvet huz vagy huzat, azon lovagol, kik a közlekedést gátlólag a járdán nagyobb tömegekben járnak avagy az utczák sarkain uiegállatiak. 3. Ki az indokolt esetben lerakni engedett tárgyak feltüntetésén* [figyelmeztető jelt, éjjel, pedig vilá* gitó lámpát fel nem állíttat, vagy a ki ezen figyelmeztető jelet ledönti, elviszi i • |^ gezhessem tanulmányaimat és baljóslatú születésem daczára is derék ember váljék belőlem. Végre szerencsésen Budapestre kerültem &% egyetemre. Uj emberek, uj viszonyok közé. Eleinte nagyon gyakran kénytelen voltam tfisszabérni régi foglalkozásomhoz : a koplaláshoz, a miben már rendkívüli gyakorlatom volt. Néhány hét múlva azonban egy fiskálishoz kerültem, a kinek csakis újpesti származása részint bizonytalan tartózkodás ú, részint személyes szabadságuktól megfosztott kliensei voltak. Valamennyi betörő, zsebmetsző, pénzhamisító és egyéb nem egészen tisztességes foglalkozású kliensének csak kilátásokba helyezett honoráriumokért dolgozott, hanem egy másik fiskális neve alatt, mert az ö diplomáját el találták venni tőle. Ez az elzüllött ember kapva-kapott rajtam s az ö becstelen ügyei adtak ideig-óráig nekem is kenyeret, mig princzipálisoiu maga is kliensei közé nem került. Ekkor az egyetemen pályakérdést tűztek ki; ötven forintért meg kellett volna oldani ezt a nagy kérdést: -— Micsoda orvosszere lehetne korunk legnagyobb betegségének, az öngyilkosságnak ? Foglalkozni kezdtem az öngyilkosság kérdésével s hónapos szobácskámban egy szál gyertya mellett nem egyszer igen világos öa/méím támadtak. Napokon keresztül nem ettem egyebet kenyérnél és sajtnál s ittam reá vezetéki vizet. Hangulatom tanát egészen alkalmas volt a nagy kérdés megoldására. Szorgalmasan forgattam a legnagyobb filozófusokat s a könyvtárakban már megdöbbentek a tisztviselők, mikor megjelentem. A verőfényes szép tavaszi napokat dohos salabak terek társaságában, többnyire hajléktalanságuk miatt búvárkodó szegény fiatat emberek közt töltöttem s annyira beleéltem magamat abba a fenséges nagy j gondolatba, hogy ha pályamiivem sikerül, iró lesz belőlem, hogy egymásután eladogattam uraságoktót levetett téli ruháiinat. Végre megoldottam a nagy kérdést. Kezdtem a Noé bárkáján, mert alapos akartam lenni. Valamennyi ó-kori, középi kori és újkori szenzácziósabh öngyilkosság történetét előadtam s fürkésztem az okokat. De még mindig nem bukkantam valami önálló elméletre. Már pedig e nélkül nem akartam pályázni. Április tizenötödikén járt le a pályázat és tizenharmadikán még mindig nem volt saját külön nézetem az öngyilkosság orvosszeréről. Ekkor eszembe jutott születésem. «Évezredek óta nem tépett ki az orkán annyi hatalmas tölgyet gyökerestől, nem csapott le a gyújtó villám többször, nem rendült meg a világ rémítőbb mennydörgésektől, nem károgott annyi varjú ós nem sivított bele az utolsó ítéletnek látszó rémes éjszakába annyi vészmadár, mint mikor én születtem*. A szerencsétlenségek hónapján, áprilisban, a legvészesebb dátum alatt, tizenharmadikán, a Jegvészjóslóbb napon, pénteken és a legkisértetiesebb órában, pont tizenegykor éjfél előtt születtem tiztnharmadiknak. Szegény apám belebolondult valami í : repülőgép problémájába és meghalt az élőhalottak palotájában, Budán. Tizenkét testvérem elzüllött, én pedig keresztülvergődtem az életen mindenféle szenvedések, nélkülözések, megaláztatások és reménytelenségek között, de sohase gondoltam öngyilkosságra . Megáldott a jó Isten humorral. Könyeimen keresztül is mosolyogni tudtam s mikor legerősebbek voltak a megpróbáltatások, akkor csókolt homlokon mindig a humor mosolygó géniusza. Ilyenkor mindig jutányosán fogtam föl a világot. Minden fogyatékos, minden gyarló, semmi sem kétségbeejtő, ha humorral nézed. JCJS maga az öngyilkosság a humor szemüvegén át a legszertelenebb ostobaság, Nem tart sokáig úgysem az élet komédiája, ne higyjük, hogy a mi fájdalmunk a legnagyobb, de azt se, hogy csak egy orvosság van reá. Van százezer is, csak keressük meg. A humor szivünkben mosolyog s ha nem szállásoljuk ki onnan, sohase eshetünk kétségbe és sohase lehetünk öngyilkosok. Elméletem tehát ez volt: bánatra szórakozás, fájdalomra vidámság, kétségbeesésre humor a legjobb orvosság. Beadtam a pályaművet s nagy lelkifurdalások közt vártam az Ítéletet. A bírálók megdicsérték, de másnak adták ki a koszorút. A ki április tizenharmadikán, pénteken született s kinek az apja valami repülőgépbe bolondult bele, annak az elmélete aggályos. Tehát megint éreztem, hogy tizenharmadiknak születtem. Csak már ne kevertem volna bele abba a szerencsétlen munkába a születésem titkát s a repülőgép eszméjét. Odaveszett ugyan minden illúzióm, hanem azért meg akartam mutatni a világnak, hogy elméletem eredeti és megvigasztalódtam humoromban. A humor azonban olyan, mint a krumplileves. Nem hal meg ugyan töle az ember éhen, de meg sem hízik töle, ha a többi tál étel rendesen elmarad. A mint igy áthumorizálom az életet, a házmesterek finom fehér kisasszonya tudakozódni kezd utánam. Azt hallotta ugyanis az atyjától, hogy a második udvar harmadik emeletén kell laknom 64 alatt, de még sohase látott hat hónapon keresztül. Ennél fényesebb erkolesi bizonyítványt már csakugyan nem állíthattak ki rólam. A házmester kisasszony a konzervatóriumba járt s énekesnőnek készült. Eleinte csak franczia órákat adtam neki. — Néhány óra múlva azonban észrevettem, hogy remek tanítványom egy egészen uj tantárgygyal ismertet meg meg engem. Szerelmes lettem. A kis szininövendók nsm tanult ugyan meg tökéletesen francziául, de én kitanultam minden tudományomból s egy szép napon beadtam neki írásban, hogy nem élhetek nélküle. A születésem napján, április tizenharmadikán történt. Nem kellettem többé a kis csillagnak. Keresett magának másik nyelvmestert, a ki nem született április tizenharmadikán s aki sokkal illetékesebb franczia leczkék tanítására. (Vége köv.)