Esztergom és Vidéke, 1892

1892-05-08 / 38.szám

ESZTERGOM, XIV. ÉVFOLYAM.

38. SZÁM. VASÁRNAP, 1892. MÁJUS 8.

•-------------------------------------------------------------------------------------------í

MEGJELENIK ÍIETENKINT KÉTSZER:

* V árosi és megyei érdekeink közlönye.-------------------------------------------------------------------------------------------«

HI

RDETÉSEK :

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

SZERKESZTŐSÉG:

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT,

tói 200-ig 1 fit 50 kr, 200-tól 300-ig % frt 95 kr.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Bélyegdij 30 kr.

Egén/, évre............................•.................................6 fit — kr

KIADÓ-HIVATAL:

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjntányosabFél évre.......................................................................3 írt — kr

ba

u közolte'thek.

Negyei! évre..................................................................1 fit 50 kr

F{jy szám ára 7 kr.

o-----------------------------------*-------------------------------------------------------SZ

EOHENYI-TER 332.

_________

ho

vá a lap hivatalos és magánbirdetései, a nyiltt^rhe szánt kiízlo- ^ menyek, előfizetési pénzek és reklamálások intézendő!;. g

NYÍLTTÉR sora 20 kr.

\---------------------------------------------------------------------------------------------«

Esztergomi színészet.

Esztergom, ni Aj. 7.

Makó Lajos szegedi színtársulatának bemutató előadásai után meggyőződtünk arról, liogy közönségünk még mindig nem tud külöribséget tenni színtársulat és színtársulat között 8 míg a legselejtesebb szervezelüeket zsúfolt, házakkal, babérokkal és aranyakkal tüntette ki, addig a legfigyelemreméltóbb erőkből összeállított társulatokat közönyösen mellőzi.

Mi lehet ennek az oka ? Nem a közönség intelligencziájának hiánya, hanem a komédiás és a színész különböző hódító eszközei.

A komédiások házról-házra jártak és sikerült műkönnyek között rimánkod- ták el hány városban buktak, hány állomáson van holmijok elzálogosítva, hány éhező kisded keserves jajveszék- lése gyötri a nem színpadi apák és anyák lelkiösmeretét, hány uj darab előadó jogát kellene utánvétel mellett kiváltani a postán, milyen haszonleső a direktor, milyen intrikán a rendező, milyen irigy a primadonna, milyen bitang préda a szegény tagok keservesen szerzett magán ruhatára, könyvtára, kincstára satöbbi.

És a jószivü közönség csakugyan megindult. Telt házakkal iparkodott megmenteni az egymást szidó és folytonos éhlialállal küzdő komédiásokat. Az inség-előadások után pedig jó időre helyreállítva mentek tovább martiroin- kodni.

A közönségfogdosás ezt a módját

Az„£szt6rg;oin és Vidéke^tarczája.

NSPDAhOK.

I.

Kopár a táj, szomorú a róna,

Oda van a lomb, a virág róla . . .

Eszembe jut bubánatos mása:

Fájó szivem csöndes hervadása.

. . . Nem bánom én virág hervadását, Levélnek az ágtól elválását :

Csak azt bánom, csak az fáj, az éget, Hogy valaha szerettelek téged !

II.

Beborult az ég felettem,

Messze szállt a régi kedvem;

Dalos madár lett belőle,

Oda kinn a zöld erdőbe’.

Hogyha egyszer ez a bánat Elszállhat, — ha szárnya támad : Dalos madár lesz belőle Oda kinn — a temetőbe’.

PERÉNYI KÁLMÁN.

önérzetes társulat nem gyakorolhatja.! Makó lársulata tisztességes színészekből áll, van köztük több konzervató- rista, néhány kitűnő tehetség, sok jó törekvésű színész. Hatni nem óhajtanak egyébbel, mint előadásaik sikerével. Makó pompás színpadi díszleteket festetett egyenesen az esztergomi színház; számára, előadja a legbecsesebb ujdon Ságokat, bemutatja legintelligensebb tagjait, dúsgazdag ruhatárral és sok áldozatba került külső eszközzel emeli az előadások sikerét és az esztergomi közönség még mindig nem akar megismerkedni a társulattal.

Ha Makóék néhány nap múlva kénytelenek lesznek eltávozni tőlünk, akkor Esztergom mondjon le nagyon bosszú időre az elsőrangú nagyvárosi színtársulatok látogatásáról s elégedjék meg mezővárosi komédiásokkal, kávéházi saengerekke! és falusi bűvészekkel, a kik műpártolásunk és Ízlésünk dicsőségére nem egyszer fürdenek nálunk tejben, vajbau és pezsgőben.

Tisztviselők választása.

Esztergom, máj. 7.

Esztergom városa közgyűlése holnap választja meg esedékes tisztviselőit. Alig tudtunk helyesebb kifejezést találni reájok. Régóta helyettesek, már csakugyan esedékesek, mint a lejárt váltók. Rendezni kell valahára ügyöket.

A tisztviselők két lábából állítanak jelölteket. Vannak városházi emberek, a kik tényleges szolgálatot teljesítenek és vaunak külső emberek, a kik he akarnak jutni a városhoz. Jogosult as[piráczió mindegyik, csak a törvény szeriül i kellékek ne szenvedjenek sérelmeket.

A városi képviselők hangulatét igen nehéz kiszámítani. Hiszen ha valaho', úgy Esztergomban, legtöbb meglepetés esik épen a választások alkalmával.

Egyet azonban biztosra merünk venni. Azt ugyanis, hogy a város szolgálatában levő régibb tisztviselők elé nem fognak kívülről beállítani úri embereket, mert akkor sérelem esik a méltányosságán s az előléptetés jutalmazó rendszerén.

Másrészről reméljük, hogy a problémai ikus egyéniségeket lehetőleg távol lógjuk tartani a városházától, mely elvégre is nem lehet tönkrement kereskedők, bukott iparosok és elzüliött vállalkozók Lienedékháza.

Esztergom városának gyakorlott és intelligens tisztviselőkre vau szüksége. A tisziviselő kenyere pedig nem kegyelem kenyér. Gyáinoliísuk a részvétet érdemlő problematikus egyéniségeket más irányban, olyan pályán, melyen nem egy egész várost kell megszolgáltok.

Legyünk első sorban is a város legkomolyabb érdekeinek valódi képviselői és csak azután gpakoroljuuk privát nagylelkűséget.

Esztergom oszlopai.

6. Feichtinger Sándor dr.

Született elnöke a szabadelvtipártnak, jó szelleme minden kulturális mozgalomnak, oszlopa az iskola-ügynek, generálisa a város közegészség-ügyeinek

és gyógyító orvosa nem egy társadalmi betegségnek.

Orvosa volt Esztergomnak egy hosszú emberöllŐn keresztül s a kuruzslók táborában mindig kimagaslott buzgalmával, készültségével és jólelküségével. Gyógyított pedig nemcsak betegeket, hanem városi betegségeket, melyeknek gyógyszertára még nagyon szegényes berendezésű.

Feicbtiuger Sándor dr. érdemei által elérte mindazt, a mit egy kiváló polgár Magyarországon elérhet. Szorgalmával és tudományával előkelő anyagi pozicziót teremtet magának. Szeretetó- vel és gondosságával nagy műveltségű dinasztiát alkotott a közéletnek. Hazafi- ságával és lojalitásával királyi tanácsosságot és magyar nemességet szerzett. Szakismeretével gyarapította a tudományos akadémia szellemi kincstárát és az iskolák herbáriumát. Emberismeretével és szervező képességével majd

minden polgári mozgalom élére kerül

és szónokol fiatal lelkesedéssel, üdvözöl és buzdít, gyújt és elragad.

Hófehér haja tavaszi szellemet takar. Anakronizmus az egész ember, mert

soha el nem maradt sem a tudomány haladásától, sem a felfogások-és hangulatok változásától. Mindig alkalmazkodni ludott a korhoz, épen azért nem avult el sohasem és nem volt kénytelen az ugyuevezeit megérdemelt nyugalom ba- bérain a lejárt nagyságok obsitján töprengeni.

Aktív képességű férfiú marad utolsó perczéig, erős oszlop, mely nem részletekben omlik össze, hanem egyszerre dől ki.

rendezni, szeszélyre a gazdasági élet számításait fektetni lehetetlen.»

A legfőbb ideje tehát, hogy közgazdasági politikánk jelenlegi irányától eltérjen és közgazdasági életünkben ismét az egyéni szabadság érvényesüljön. Mert habár közgazdaságunk jelenlegi állapota éppen nem rósz és fejlődésére, melynek — tagadhatlan — egyik tényezője az állami támogatás volt, büszkén tekinthetünk, elérkeztünk azon ponthoz, hogy korlátozzuk az egyéni fejlődés érdekében az állami beavatkozást és szabad folyást engedjünk a magán tevékenységnek közgazdaságunk további fejlődésében ; mert most már azon* ponton vagyunk, a mikor az állam további beavatkozása közgazdaságunk fejlődésére csak hátrányos lehet. A közgazdasági törvények egész sorozatára van tehát szükségünk, hogy az állatni befolyás, mely nálunk úgyszólván mindenhatóvá vált, lassau-lassan vissza- tereltessék és közgazdasági politikánk a szabad nemzethez legjobban illő liberáliz- mus zászlaja alá kerüljön.

Kellemesen hat azon uj, üde hang, mely e czikk minden egyes sorából füleinkhez jut. A szókimondás merészsége, mely ellentétben az állam mindenhatóságával szemben a közélet minden terén divó rueghu- nyászkodással, bátran kiáltja <ne tovább az eddigi irányban.»

De nemcsak ezen czikket, hanem minden egyest a szabad, önálló gondolkodás jellemez, a vélemények szabad nyilvánítása minden párttekintet nélkül.

A «Politikai Szemlé»-nek, mely a «hatalmi aspirácziók által vezérelt pofii ikai pártküzdeimektől menten, a jog- és állam(Politikai Szemle. Havi folyóirat. Szerkeszti Dár- day S. Kiadja az Athenaeum. Egész évre öt forint.)

A politikai tudományokkal foglalkozó havi folyóirat nélkül irodalmunk mindeddig szűkölködött. Régen érzett hiányt pótol és nagyon hálás munkát végez tehát az Athenaeum irodalmi és nyomdai r. társaság mikor ilynemű havi folyóirat kiadására szánta magát. E «Politikai Szemle» czimü folyóirat szerkesztését, Dárdai Sándor vállalta el, ki már évek hosszú során át nagy eredménnyel működik a publiczisztika és páriámén tárizmus terén és neve kellő biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a «Politikai Szemle» fontos feladatának minden tekintetben meg fog felelni. Az első szám, mely a napokban hagyta el a sajtót, rendkívül érdekes aktuális és magvas tartalmánál fogva méltán vonja magára figyelmünket. Több kiváló czikke közül (mint pl. «Az illetékességügyi bíróságról tekintettel a hatalmak megosztására» Tibád Antaltól «Sajtótörvényünk revíziójáról» Dárdai Sándortól, <A Valutareform» Fekete Iguácztól, Szakirodalom, Külföldi Krónika stb. atb.) itt csak a «közgazdasági politikánk irányáról» czimü nagyjelentőségű czikkel akarunk röviden foglalkozni.

Matlekovics Sándor, e czikk Írója, ki a liberális közgazdasági politika buzgó elö- harczosa, rövid visszapillantást vetvén azon átalakulásokra, melyeken a közgazdaság elmélete az utolsó évtizedeken átment, kiemeli, hogy a mi közgazdasági politikánk jellegére a nyugati államok szocziálpolitikai viszonyaihoz hasonlók irányadókul nem szolgálhatnak, majd áttér közgazdasági politikánk fejlődési fázisainak taglalására.

Közgazdasági politikánkat a kiegyezés idejétől kezdve a legtisztább liberálizmus jellemzi, melynél a szabadság minden tekintetben a legfőbb és általános követelmény, mely a kormány- és törvényhozásnak a közgazdaságba való beavatkozását egyáltalán el nem ismeri. Ezen liberális irány volt közgazdasági politikánkban az irányadó egészen 1876-ig, a mikor «az állam mindenhatóságának bálványozása» kezd lábra kapni. Az állami beavatkozás először is az ipar terén jelentkezett, majd mezőgazdaságunk és közlekedésügyünk és végre a közgazdaság minden terén érvényre ju- j tott. Matlekovics az államnak a közgazdaságra kiterjeszkedő tevékenységét — épen hazánkban — már csak azért sem tartja helytelennek, mert nemzetünk jelleme a | közgazdasági ügyekben is a tétlenség és a

1 megszokottság tulajdonaival van áthatva ; de az állam ebbeli tevékenysége csak a kezdeményezésre és útbaigazításra terjedhet ki, azután itt van a magán vállalkozás ideje, a magán tevékenység hatásköre ; mert ha az állam ezen túl megy, közgazdaságilag hátrányos állapotot teremt. Az iparnak kedvezményekben való részesítése, az államvasutak rendszere stb. épen nem mondható, különösen hazánkban, helytelen közgazda- sági politikai iránynak, de az állami beavatkozásnak érvényesülése oly mértékben, mint az mi nálunk történik, csak az állami mindenhatóságra ez pedig önkényre, az önkény ismét szeszélyre vezet ; már pedig «szeszélyre a gazdasági rendszert épiteui, szeszély szerint a gazdasági viszonyokat