Esztergom és Vidéke, 1892

1892-05-01 / 36.szám

Palkories Károly mindig Esztergomé volt, mindig Esztergomé maradt. Neve «, történeté. Emléke a dicsőségé. Élete <i mienk volt és áldásaiért hódolattal hajlunk meg a fényesen leáldozó nap előtt, A nőkről a nőknek. (Emléksorok.) Napjainkban sokkkai nagyobb carriéret 'lehet csinálni kitűnő modorral, mint kitűnő tehetséggel, * A paradicsom üres lett volna Éva nél­kül és Éva nem lett volna nő, ha kivan-' csisága kielégítése ntán el nem tudott; volna lenni a paradicsom nélkül. * Minden változik. Csak a nők rejtélyes természete marad örökkön Örökké ugyanaz. Pedig éppen a nők a legváltozékonyabbak. * A Davalagiri a világ legmagasabb hegye. De sokkal meredekebb a boldogság utja. Az Amazon a világ legnagyobb folyója. Sokkal örvényesebb azonban a boldogság réve. A Zahara a világ legnagyobb sivatagja. Hanem azért sokkal nagyobb sivatag az elvesztett paradicsom. És a szerelem földrajza még titokzato­sabb a legtávolabb eső csillagok földrajzá­nál is. * Minden férfiút háromféleképen tanulmá­nyozzon a nö, ha ki akarja ismerni. Mert minden férfiú először is olyan, a milyen­nek látszani akar; — azután olyan, — -a milyennek éppen látszik — és végre olyan, a milyen valóban. Legtöbb nő szeme a tetszetős megjelenésről itél. A sziv már tovább megy és többet kutat a látszatnál. Az odanyújtott kéz után fog azon Van csak tninden nö a férfiú igazi jellemével meg­ismerkedni. Az unatkozást a férjek találták ki oda­haza, hanem csak — a feleség számára. GASTON. 1IIKEK. — tierczegprimásunk egy-két nap éta inkallácziókiit vesz rekedtsége ellen. Gyengélkedése miatt ma nem pontifi­kálhat 8,rövid időre elhalasztotta buda­pesti útját. — A primás Üdvözlete Vaszary . Kolos herczegprimás Febór Ipoly pan­nonhalmi főapátot a következő sür­gönynyel üdvözölte : Mai üunepélyes be­vonulása alkalmából Isteu áldását ké­rem a kiváló utódra, magasztos, de nehéz hivatása sikeres betöltésére. Üdvözlőm móltóságodat, üdvözlöm a rendet; a goudviselés máshová szólított, de megeiigedte, hogy nemcsak a rendet, melynek éveken át atyja voltam, hanem uj vezérét is jó indulatom és szerete­tem egész melegében részesíthessem. Fehér Ipoly a távirat felolvasása utón a fŐmonostor diszes vendégei előtt szép szavakkal adott kifejezést fényes neúi elődje íránii hódoló tisztetének. — A fószékesegyház ünnepe. Ma üli meg székesegyházunk szt. Adalbert ünnepét, melyen az összes kanonokok jelen lesznek. — Boltizár József nagyszombati püspök, ki a főszékesegyházi ünnepre érkezett városunkba, tegnap tisztelelgeit a herczegprimásnál. — A főapát a főrendiházban. Fe hér Ipoly pannonhalmi főapátnak a fő­rendiházba szóló legfelsőbb királyi meg­hívó levele megérkezett őfelsége saját­kezű aláírásával ós Szapáry Gyula gr'>f miniszterelnök ellenjegyzésével. A ki­rályi meghivó levél szövege a követ­kező : Mi, első Ferencz József, Isten kegyelméből Ausztriai császár, Cseh­ország királya stb. és Magyarország apostoli királya. Tisztelendő ós ájtalos, Kedvelt hívünk ! Uralkodó kötelmeink­hez tartozván az ország törvényeinek hü és pontos végrehajtása fölött őr­ködni*: Mintán az 1848. évi IV". Icz. 1-ső §-a az országgyűlést éveukint a fővárosba egybehivatni rendeli s miu­tán az országgyűlés minisztertanácsunk előterjesztése folytán Budapest főváro­sába összehiva van, ezt ozennel a vég­ből tudatjuk veled, hogy miut a fő­rendiháznak az 1885. évi VII. törvény­czikk érceimében tagja, ugy ezen, va­lamint a törvények értelmében jövőben összehívandó országgyűléseken a most, idézett törvény rendelkezéseinek íneg­felelöleg megjelenni tartozzál. — Hozzád egyébiránt császári és királyi­kegyelmünkkel kegyesen hajlandók mara­dunk. Kelt Buda-Pest fővárosában, ezer­nyolczszázkileuczveukettedik évi Böjt­más hava 28. napján. Ferencz Józseí sk. Gróf Szapáry Gyula sk. — Bevonulás. Fehér Ipoly pannon­halmi főapát csütörtökön tartotta be­vonulását székhelyére, Pannonhalmára. Délelőtt fél 11 órakor érkezett meg a bécsi gyorsvonattal Győrbe, ahol a pályaudvaron Győr város küldöttsége, Laszberg gr. főispánnal, a Szent-Be­nedek-rend győri székházának tagjai, Erdélyi Sándor kirá'yi táblai elnök, a : győri székes káptalan részéről Tóth | István kanonok, a város minden nota­bilitása ós nagyszámú közönség várta. A benczések nevében Francsics gym­uasiumi igazgató üdvözölte, mire a fő­apát megköszönve rendtársaiuak figyel­mét, biztosította őket atyai jóindulatá­ról. Győr város részéről Zechmeisler polgármester, mint a hazafias szerete­tet és a tudományosságot terjesztő Be­nedek-rend fejét üdvözölte a főapátot, mire az meghatva monlo't köszsnetet. a város figyelmeért, miközben hangsú­lyozta, hogy őt Győr városához nem­csak gyermekkori emlékei, hanem az a szívélyes fogadtatás és támogatás is fűzi, melyben 18 óv előtt a közönség, mint a természetvizsgálók nagygyűlésének titkárát rószesiteite. A bemutatások ntán a város küldöttsége hosszú kocsisor­ban a város határáig, Kis-Megyerig ki­sérte a főpapot, akit itt Győrmegye küldöttsége bandériummal fogadott ós a megye nevében Lippay Géza helyet­tes alispán üdvözölt. Útját Pannonhal­mára fotytatva, a közbeeső községek lobogó-diszszel ós nagy lelkesültséggel fogadták az uj főapátot, kit S zent mar­ton ban a község küldöttsége, Pannon­halmán pedig a rendtagok nevében Halbik Cziprián üdvözölt. A beiktatás napját későb állapítják meg. — A hurczolkodó apátkanonok. A Magyar Hirlap pénteki száma közli lapunk egyik rövid jelentését s azt a következőkoramentárral egészíti ki: Az «Esztergom és Vidéke* a küvetkezokező­ket közli : Csernoeh János dr. apát­kanonok, a főegyházmegyei iroda igaz­gatója, lakását a primási palotából a a vízivárosi zárdatomplom átellenében fehvő főkápfalani házba teszi át.» A mi értesülésünk szerint ez a költözködés azt jelenti, hogy Csernoch János már legközelebb megszűnik főegyházmegyei irodaigazgató is lenni. Csernoch ugyanis Símor János betegsége idejében nem tudta kielégíteni működésével a kor­mányt s Vaszary Kolos herczegprimás bizalmával se találkozott, főleg azért nem, mert az apátkanonok nem valami buzgósággal fáradozott az egyházmegyei hitközségek magyarosításán.» A Magyar Hirlap szerkesztőségében fogant ezen kommentárra a következő észrevételeket teszszük : Csernoch János dr., a főegy­házmegyei kauezellária igazgatója csak­ugyan lakást változtat, mint akárhány előde, a ki azoban a prímás oldal ka­nonokja s a főszékesegyházi irodaigaz­gatója maradt. A hurczolkodáshoz fűzőit kammentárra csak annyit, hogy Símor alig volt beteg, hiszen halálát is alig ©lőzte meg néhány napig tartó betegség s igy Csernoch apái kanonok nem sokáig tel­jesíthette a betegeskedő főpap megha­gyásait. Előkelő főpapi körökbon sem­mit sem tudnak arról, hogy a mostani herczegprimás Csernoch működésével elégedetlen volna. — A koronázás jubiláris ünnepén Esztergom vármegye hódolati fölirattal és külön küldöttséggel fog rósztvenni. A pénteken megtartott megyei közgyű­léseit Kruplanicz Kálmán kir. tan. alispán indítványára határozta ezt egy­hangú Mkesedéssel a vármegye közön­sége. A hódolati küldöttség tagjai lesz­nek Mailáth György gróf főispán elnök­lete alatt: Majer István püspök, Vil­lányi Szaniszió főgymu. igazgató, Frey Ferencz, Kobek Istváu és Reviczky Ká­roly országgyűlési képviselők, Krupla­nicz Kálmán alispán, Audrássy János főjegyző, Reviczky Győző és Szabó Mi­hály főszolgabirák, Helcz Antal dr. pol­gármester, Mészáros Károly primási ügyész, Boroukay Lajos és Audrássy Gyula földbirtokosok. — Megyei közgyűlés, Pénteken Kruplanicz Kálmán kir. tan. alispán elnöklete alatt tavaszi közgyűlést tar­tottak a megyeházán. Mailáth György gróf főispán a családja körében hirte­len bekövetkezett betegség miatt ma­radt távol székhelyétől. A közgyűlés eleitői végig folytonos élénkséggel folyt le. Nagy ffgyelemmel kisérték a uem egészen nyilvános tárgyalásra váló sze­mélyes ügyeket s főkép Paikovics Ká­roly lemondásának oka keltett élénk vitát. Paikovics Károly neve kimaradt ja herezegprimást üdvözlő megyei bi­zottság sorából s ezt sokan póliiikai je­lentőségűnek kvalifikálták. Hogy mi­lyen tiszteletteljes álláspontot foglalunk el mi Paikovics Károlylyal szemben, azt mai lapuik is bizonyítja s mégis uyiltau be merjük vallani, hogy az ő neve lezajlott politikai súrlódások visz­szaidézésére nem alkalrius. Sokkal Cse­kélyebb esemény akármelyik követvá­lasztás, • mint Paikovics életének leg­igénytelenebb mozzanata. Az ő neve nem hiáuyozhatik sehonnan, a hol a megye megjelen. De ha már tévedésből kimaradt volna valahonnan, azt egyha­mar követ választási konzekvencziákkal összekapcsolni, épen vele szemben, nem ildomos. A megye közönsége egyhan­gúlag kijelentette, hogy Paikovics Ká­roly lemondását nem fogadhatja el s megkéri őt, hogy elhatározását vissza­vonja. Egy vízivárosi közhasznú, de különben elég szatirikus faépületkébői szintén nagy kórdóst csináltak. A vízi­városiakat dicséret illeti a haladásért, de ez azért nem zárja ki azt, hogy a derék vízivárosiak előbb a tulajdonos­tól s a törvényes lutortól is engedélyt kérjenek, mikor valami ujat alkotnak. A folyó ügyeket egyébként három jegyző referálta s majd mindegyik belefáradt olyan impozáns aktapíramisokkal kellett leszámolui. A közgyűlés országos ér­dekű mozzanatáról külön újdonságban emlékeztünk meg. — Tűzoltó tanfolyam a tanítóképző­intézetben. Dicséretreméltó min. ren­deletet adott ki Csáky Albin gr., vallás és közokt. min. melyszerint tanitó­képzőbeli növendékek a tűzoltásban el­méletileg ós gyakorlatilag kiképezendők lesznek. A méltán dicséretre érdemes rendelet valamennyi állami elemi iskolai tanítóképző igazgató-tanárához szól és igy hangzik : Az országos tűzoltó szö­vetség ismételten azzal a kéréssel for­dult hozzám, hogy a tanítóképzői nö­vendékeknek a tűzoltásban elméletileg és gyakorlatilag való kiképezteiése által lehetővé tegyem, miszerint a községek a tűzoltóság szervezésére alkalmas egyé­nedet nyerjenek. Figyelemmel a kérdés mületbe ejts bennünket. Mi a czélod ? Mit akarsz elérni ? Imre tántorogni kezdett. A földet\inogni érzé lábai alatt. A diszes faragványú bú­torok őrültül forogtak körülötte. "\ — Semmi, semmit bátyám! — volt Imre válasza. •Károly ránézett öcscsére. Látta, mint halványodik el arcza, miként villognak szemei! Hozzátette: — Nem mondom, hogy el foglak fe­ledni. Segíteni foglak, mint testvérhez il­lik. S ha majd a felizgatott kedélyed le­csillapul, majd magamhoz veszlek és nálam gazdálkodhatok De most menj, kérlek. Imre felemelte fejét, de hallgatott. Bátyja pedig folytatta: — Menj a közeli városba, végy fel ma­gadnak lakást és várd be nyugodtan az érkezendő küldeményeimet. A szerecsétlen ifjú termete kiegyenese­dett, megnyúlt. Arcza a büszkeségtől ra­gyogott, midőn igy felelt ; — Köszönöm, bátyám. De nekem sem most, sem a jövőben nem kell a segélyed ! Ezzel megfordult, és délezeg léptekkel ki­ment, erősen becsapva maga után az ajtót, míg a külső szobában levőket figyelemre se méltatta. A hűvös szél arezába csapódott. Eszmélni kedett. Eszébe jutott a bátyjával folytatott beszélgetés és önkénytelenül összeszorította ökleit Oh ! miért nem lehetett e perezben Sámson erejének birtokában, hogy ököl­csapásaival magára dönthette volna az egész épületet! A szél mintha gúnydalt süvöltött volna füleibe, mintha a patak habjai is azt lo­csognák : «Gyáva . . . gyáva . . .» Mintha fúriák üldözték volna ; magán­kívül rohant előre a borzasztó éjben . . . Haja kúszáltan, szétbomoltan lengett a szél­ben, és szemeiben az őrület iszonyatos fénye lobogott. Egy alacsony kerítéssel bevont magányos helyhez ért. Ajtaja zárva volt. Hírtelen be­lökte és belépett. Ide, a holtak csendes birodalmába, a temetőbe tévedt, amelyet ezelőtt nappal is borzongva került ... Belebotlott egy sirhalomba és rábukott. Midőn felkelt, zavartan nézett maga körül. Szaggatott felhöleplek borították el a hold aranyszínű tányérját. Csak pillanatra ra gyogott teljes fényében és ekkor a sír­kövekről visszaverődő sugarak világos fényt terjesztettek és láttatni engedték a külön­féle emlékköveket, melyekre aranybetükkel voltak bevésve az elhunytak nevei. Kecskeméthy egy gyűrődött papirost húzott ki zsebéből. Leült egy omladozó sírhalomra és térdeire fektette. Aztán resz­kető, idomtalan betűkkel ezt irta reá: «Egész vagyonom egy pisztoly. Ebből megélni nem lehet. A meghalásra meg éppen e I é g.» összehajtotta és bedugta a kabátja zse­bébe. Ránézett az előtte álló diszes, különféle alakokkal telirajzolt keresztre, Nézte hosz­szasan, merev tekintettel s mialatt a fél­homályban kibetűzte a feliratot, egy bor­zadályt keltő kiáltást hallatott: «Atyám! . . .» Ez volt utolsó szava. Azután halántékához illesztette a kezé­ben levő csillogó kis pisztolyt és erősen megnyomta annak ravaszát ... A követ­kező pillanatban erős dördölés és egy éles, haldokló ifjú jajkiáltása szelte át a leget... ... Az orkán pedig mérgesen, bőszülten dühöngött tovább, erősen rázva a fák ágait, mintha közel volna már a végitélet napja. — Tiltakozás. Hazafi Veray János megjelent ujonan kiélesitett fokosával szerkesztőségünkben s finomított megro­vásbau kijelentette, hogy legújabb ellen­ségeit, a kik ingyenéléssel vádolják Őt nemcsak megrovási kalandokkal, hanem jótékonyczélu alapitváuyokkal fogja meg­czáfolni. — Városligetünket ma fogják meg­nyitni s zeneszó mellett a sétáló és ki­ránduló közönségnek átadni. — Közgyűlés. A sz. Péter és Pál aposolokrói czimzett esztergomi temet­kező egyesület évi rendes közgyűlését május hó 8-áu délelőtt 10 órakor tartja az Esztergom sz. kir. városi városház nagytermében, melyre a tagokat tiszte­lettel meghívja az elnökség. — Estély. Walter Gyula dr. elnök tiszteletére a kereskedelmi ifjúság egye­sülete tegnap sikerült bankettet ren­dezett a Magyar Király venéglőben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom