Esztergom és Vidéke, 1892

1892-04-28 / 35.szám

szakozúnsz^Urak alakjában kinyo'natva van. Némi fogalmat ad e czimszótárak jelentőségéről nemcsak a lexikon végle­ges kidolgozásán, de Ónálló becsükre né*ve is az a körülmény, hogy a leg­több tudományágban most kellett meg­küldeni a helyes nomeuklatura megál­iapi'ásával, tübb ismeretágban, pedig megteremtésével. Igy például a tengeré­szet «zimszótárát Fereuczi Béla sor­ba jó Iwtdu agy, egyetértve Shnonyi Zsig­motiddal most teremtette meg a magyar nyelv és irodalom számára. Azonban más, sokkal kultiváltabb tudomány körükben is égető szükséggé vált a helyes czimszavak megállapítása, s lexikális megmagyarázása. Ennek fontosságát látta be báró Eöt­vös Loránd, midőn ezt ir?a:«A lexi­kon ügyesről gondolkozván, mind jobban •és jobban meggyőzödlem az ügy fon­J^ossagáró'i s leíkesedóssesel vállalko •zom arra, kogy annak lólesülé­sét a mathematikai és fizikai társaság ínunkaeiejével némileg éu is előmozdít­sam.* A ki ismeri ujabb tudományo;* irodalmunkat, az nem lesz kénytelen «kinai szótárat használni, midőn a munka­társak következő névsorát olvassa: Állatorvostan : Hutyra, Állattan : Entz, Daday, Horváth, Vangel. Anthro­pológia : Török. Arabuyelv és irodalom «tb, : Goldzieher. Ásványtan : Szabó, Szterényi, Bányászat: Pech, Bölcsészet . Pauer, Alexander, Klasszika-filológia : Vári, Éremtan Réthy, Esztétika : Silber stein.^Földrajz : Lóczy, Jankó, Gyorsírás s örmény nyelv : Gopcsa, Hadtudomány : Pauer, Heradlika : Csorna, Horvátor­szág: Bojnicie, Iparés kereskedelem, szabadkőművesség ; Gelléri, Játékok : Káluoki,Jog-és államtudományok : Heil. Imling, Timon, Jlakovszky, Neményi, Schwarcz, Lányi, Kern, Fayer, Taruai, Makay, Fleischmauu, Rajner Kmety, Neumann, Jelűnek Sellyei, Kertészei és szőlőmivelés; Molnár. Könyvészet: Petiik, Magyar irodalom : Beöthy, Né­gyessy, Magyar nyelvészet; Simonyi, Magyar történet: Billagi, Marczaii, 3íárki és Sebestyén, Maihematika, fizika és asztronómia : Eötvös, Heiler, Czfgler stb. Mérték és pénzisme : Rol­ler. Mezőgazdászát és állattenyésztés : Balázs, Cselkő, Cscrnáü, Heusch, Mezey, Kosntány. Modern nyelvek: Palóczy. Művészet- (festészet, szobrászat): Pas teiuer, Mitológia: Katona, Vári, Petz. jjémet nyelv ós irodalom: Heinricb. Nemzetgazdaság és pénzügytan : Földes, Kaulz, Hegedűs, Gaal, Euyody, Mariska, Rátli, stb. Nevelés és oktatástan : Vo­ródy, Alexander, Mauritz és Pauer. Növénytan : Borbás. Nyomdászai: Pusz­tai. Orosz nyelv és irodalom : Szabó. Orvostudomány, fiziológia, anatómia és gyógyszerisme: Bókay, Klug, Partik, Réczey, Sehwiiumer, Mihálovics, T!tan­hoffer, Árkövy, Fodor, Jendrassik, C^-i­podi, Dieuer, Irsay, Franka, Korányi, Friedrich, Salgó, Saffer, Kossá, Szou­tágh, Kreduska. Őslénytan Pulszky. Pedagógiai életrajzok: Kiss, Per/sa nyelv, Irodalom stb. : Kógl. Posta- ós távirdaügy : Jancsó, Régiségtan : Ku­zsinszky. Román nyelv, irodalom stb.: Alexi. Sport; Szokolay. Színészet: Vál ; . Technika ós technológia: Gouda, Illés, Timon, Ellető, Czukélius, Szánt hő, Do­biecky, Kenessy, B.itthyány, Bobula. Palóczi, Förster, .lalsoviezky, Sziüs, Lázár, Bodola, Rejtő. Tengerészet: Ferencz. Theologia es egyháztörténet: Kiss, Ko\ács, Kohn. Tót nyelv és iro­dalom : S'bszih;, Török nyelv ós iro­dalom stb. : Kunos. Tőzsde, kereskede­lem könyvvitel stb.: Székely. Város­rendezés városi és magán háztartás, tor­nászat : Kun. V'gyUn : Thau és Wink­ler. Világ;önénél: Sebestyén. Zene : <d. Ábrányi, Boliczaz és Káidy. Egyes rontosabb czikk»k meg ; rására vállalkoztak továbbá : Körösi. Rákosi, Szily, Szinnyei, Vámbéry, támogatásu­kat megígérték : Csemegi, Manojlovics, Nagy, Plósz, Wlassics stb. A herezegprimás szakácsa. (Iga/, anekdota a B. H.-búl.) Mikor Vaszary Kolos herezegprimás egy téli este mindenek hire tudta nél­kül, zajtalanul beköltözött esztergomi rezidencziájába és élőkét te egy kis hi­deg sültből álló vacsoráját, az udvar­mester kellő tiszteletiéi előterjesztést telt neki, hogy a konyhán lenn vár az uj franczia szakács, a ki remeklésre ós csodák elkövetésére kész. Szent Benedek tnngyar fiainak sok szép és jó tulajdonsága között vau a jámbor asztali örömek szeretete is. S hogy e kedvtellést mennyi tudomány­nyal űzik, 'bizonyíthatja mindenki, a ki valaha szerencsés volt a benedikti­nusok közmondásos vendégszeretetét él­vezni. De az is köziudomásu, hogy az ő soha nem szertelenül bőséges, mind­azáltal pompás konyhájuk megmaradt szeplőtlen ősi magyarnak, sőt uyakas, kemény szitiyának. Másnap délelőtt az udvarmester meg­jelent Vatel Hyppolite konyhakoriuáuyzó űr előtt, a ki, mint minden franczia szakács, ős uuokaöcscse a nagy Vatel­Uek, a grand Condó tragikus végétért mailre d' hoiel-jének, és régente Walir­inaun Mór urnái hivatalo'skodott. Az udvarmester előadta a fontos férfiúnak az ebéd programmját, melyet közvetle­nül felsőbb helyen adtak neki utnsi­ásul : i — Először is húsleves gombával. ; Mousieur Vatel önérzetesen dörzsölte kövér kezét : — Helyes ; potage Cardinal Máza­kra, Chaieati Yquembeu főtt szarvas­gombával. — Dehogy azzal : ő herczegsége azt nem szereti ; csak közönséges husi eves legyen egy kis száritott kuesmagom­bával. A kucsmagomba ós a közönséges le­ves hallalára mousieur Vatel sértődöi­ieu tépett hátra, de mérsékelte magát és hallgatott. — Aztán marhahús. A művész széles ábrázatát engesz­telődő mosolygás világította meg. — Bravissimo ! Boeuf á la Cardi­nal Richelieu vagy á la Colonel Fran­cois Fenyvessy ... — Nem, nem, édes ur ; rendes főtt marhahús tormával vagy ezókIával. A czékla szóra az ősi Vatel-vér fei­f orron. — Udvarmester ur, ön feledi, ki­vel beszel ! Családunk kétszáznegyven­eves történetét soha seni szennyezte be czékla I # —• Már ón arról nem tehetek, ked­ves mousieur. A harmadik fogás sa­vanyu káposzta dagadóval. Vatel urat a «dagadó* ugy érte, mint a villám. Sápadtan tantorodéit meg ; de rögtön magához tért és fehér kö­ténye mellől kirántotta a nagy tráucsé­rozó-kést. — Látja ezt a fegyvert ? kiáltott kevély haraggal. Osuagybátyám szivébe mártotta, mikor XIV. Lajos a grand Condénél ebédelt s a tengeri halak non érkeztek meg kellő időben. Va­gyok neki oly méltó utódja, hogy in­kább én is igy cselekedjem, semmint dagadót — érti uram ? dagadót 1 —; főzzek. Ezennel benyújtom lemondá­somat ! A lemondás elfogadtatott. A prímás konyháját most magyar lénsasszony ve­zérli s mint mondják, hetedhét országra szóló malaczpecseuyét tálalt föl azon á diszebéden, a melyet a pápai nuucztus tiszteletére rendeztek. S a mousiguore, a krónika szerint, oly jóízűen ropog­tatta a szép piros porcéilus pinguist, mint soha semmi britlat-sav.iriui eledelt. hírek. — Kiadóhivatalunk a Pozzi-házból a szomszédos Schmied-házba köl­tözködött. — A herezegprimás, hogy országos fontosságú ügyeit iiáboritlauul intéz­hesse, esztergomi tartózkodása alatt hétfőn és csütörtökön fog kihallga­tást adni. — Magyar kardinálisok. A leg­közelebbi Louzisztóriumot Rómában má­jus 24-ro i űzi ék ki, mely alkalommal, mint a B. C. értesül, valószínűleg nem­csak Vaszary herezegprimás, hanem még két más magyar püspök is meg­fogja kapui a kardinál isi méltóságot. A kardinális kalapot a király (?) a herezegprimás fejére, miután a herezeg­primás közjogi állast is foglal el, min­denesetre Budán fogja feltenni. — Knauz Nándor püspök egész­sége helyreállítására Marieubadba uta­zott. — Csernoch János dr. apátkano­nok, a f 'egyházmegyei iroda igazgatója lakását a primási palotából a vízivá­rosi zárd.itomplom átellenóbeu fekvő főkáptalaiti házba teszi át. — Maiiáth György gróf főispán, a holnap tartandó megyei közgyűlés veze­tésére székvárosába érkezett. — Tisztelgések. Magos Sándor kir. járásbiré vezetése alatt a járásbíróság összes tagjai tisztelegtek a herczegpn­másnál, ki mindnyájukat szokott ke* gy ősségével fogadta. — A párkányi esperesség tizen­nyolcz tagb5t álló plébánosait Jezsó kerületi esper s vezette tisztelgésre a herezegprimás sziue elé. — Rapcsák Imre dr. a primási uradalmak orvosa a primási palota át­ellenében fekvő u. n. kis rezidencziá­ból a Kollár Antal-féle Széchenyi-téri ház első emeletére helyezte át lakását. — Walter Gyuia dr. tiszteletére a kereskedelmi ifjúság egyesülete szom­batou este az egyesületi helyiségben társasvacsorát rendez. — Boncz Ferencz nyugalomba vo­nulása. A hivatalos lap jelenti, hogy a király Boncz Ferencz miniszteri ta­nácsosi czimmel és jelleggel felruhá­zott közalapítványi ügy igazgatónak, sa­ját kérelmére történt nyngalmaztatása alkalmából, a közalapítványok körül kifejtett rendkívüli munkássága elisme­réséül, a Lipót-rend lovagkeresztjét dijmeutesen adományozna. — Rédly Berta úrhölgy meleg han­gon irt köszönő levelet intézett a ke­reskedelmi egyesülethez, illetve annak elnökéhez, Walter Gyula drhoz. — A városi tisztviselő jelöltek minden súrlódás kikerülése végett álla­podtak meg abban, hogy nem állítanak egymás ellen jelölteket. A szolgálati harmóniára ezen igen üdvös megálla­podásról még bővebben fogunk szólni. — Városi tisztviselők választása. Az alispán egyéb hivatalos elfoglalt­sága miatt a városi helyettes tisztvi­selők rendszeresítését, illetve megvá­lasztását május ötödikéről kilenczedi­kóre tűzte ki. — Átíratás. Simor Teréz urnö bu­dai első kerületi fortuna-utezai 8-ik számú házát, mely harminczezer forin­tot ér, a Holényi-testvórekre irattá át. — Egy apáczafőnöknö halála. Belusi Baross Mathild a magyar vörös^ mr -j~ — adott darabokat s ezek közül mindössze Beaumarchais és Marivaux három-négy müve az, mi még ma is színpadra hozható. Mi nem bitjük többé megemészteni Cakó csinált pathosát, dagályos frázisait, termé­szetellenes hangját. Manapság prózában és társadalmi színműben már nem szoktunk ennyire dobálózni örökkévalóság, halál, kárhozat, pokol ós sírokén tanyázó elát­kozott szellemekkel. Hallgassuk meg pél­dául Táray Béla bombasztjait a harmadik felvonásban : Táray. Végre, mégis honn vagyok. Hargitai. Barátom ! (felé megy.) Táray (észre sem véve.) Ha az életnek minden éjszakái ilyen hosszak, mi az örök­kévalóság ?! m . Margitai. Én vagyok, barátod. Táray. Oly szép volt keblem, minden érzelme egy bang volt az üdv harmóniá­jából, lelkem idegein a szenvedély angyal­szellemének ujjait véltem játszani és igy eUipratni, elveszteni! Ne ölj meg gondo­lat, hiszen a kárhozatnak is van még bol­dogság reménye! A végrendelet mágnás körökben játszik. Peísze a szegény színházi kórista e társa­ság beszéde módját nem igen ismerhette. É világ előtte fényes sálon, a melyben nehéz kotburnusaival ügyetlenül csetlik­bótlik. Antóniát, a bájos kis grófleányt Cakó ilyenformán szólaltatja meg: en­gedelmeskedem. (Zokogva.) Azonban, ha váb-szía'ói'engedsz szerelmem megtagadása és a halál közt, az utolsót vulasztandom. Mai nap adás-vételi szerződésekben és a képviselőházban beszélnek csak ugy, mint Cakó grófjai é» giófkisasszonyai. Az első felvonás ügyetlen párbeszédei, mik abban keresik a finomságot, hogy senki sem mondja azt, a mit akar, — meg éppen felemlíteni valók. Forró kása kerülgetés. Félig kimondott szavak és mondatok. Jó­formán több a zárójelbe rakott utasítás a színésznek, mint a mekkora a szerepe. A hosszú, 5—6 soros fél re beszélések is gya­koriak. össze lehet számolni a helyeket, a hói dagály nélkül való szép és magvas gondo­latokkal találkozunk. Igy mikor Táray ós Biole élettörténetüket mondják e). De az elavult nyelv jóformán tönkreteszi ezek határát is. Mint valami szép asszony bá­jait egy ízléstelen krinolin. Cakó sötét kedélyében a humornak nyoma sincs. Szellemeskedni és élczelni szána­lomraméltóar; esetlenül tud. Ezért Kereszti, a szobrász alakja, kit könnyelmö, vidám, de mélyen érző bohémének akarna rajzolni, éppen nem sikerült. Mi az egész drámát lehetetlennek, elhi­bázott.nak tartjuk, de nem vitathatjuk el egy érdemét, hogy tetszett a maga idejé­ben. S ez mindenesetre nagy szó. A dráma végén a hős megőrül, Alpáriné és Riole meghal és a negj venes érek pnb* lik urna hétszer egymásután kihívja a szer­zőt. Mi már nem vagyunk annyira meg­hatva és nem hiszünk a szininü komoly­ságában. Még vidéki igazgatóknak sem mernénk tanácsolni, hogy a Végrendeletet színpadra hozzák. Mert hát a mai publi­kum nem ugy itél, mint valami irodalmi professzor, mikor egy közel Ötven éves darabot végignéz. A fin de siécle szinház­járó közönsége oppernguckert basznál és nem «irodalomtörténeti szemüveget.* Szegény költő! Pedig ő ugyancsak ko­molyan tervezte drámáját. A mint hogy életében soha tréfálni nem szokott. Csak 1847. deczember 14-én mondott egy gyönge élezet Endrődynek a Pesti Hírlap szerkesz­tőségében, mikor levette a falról Csengén Antal pisztolyát. Endrödy figyehnezteté, hogy vigyázzon, mert a pisztoly meg van töltve. — Ah, ne mondja, — szólt Cakó — talán fél, hogy véletlenül meglövöm ma­gam ? Én, a ki tizenőt lépésről eltalálok vele egy ezüst húszast! De azért egyikük sem nevetett a sa­tyrán. Fél perez múlva felhasznált egy óvatlan pillanatot és ugyanazon pisztolylyal szá­jába lőtt. Esti 7 óra tájon halt meg a Róku8-kórházban iszonyú szenvedések után. — Színtársulatunk. Makó Lajos színigazgató társulati, mint lapunknak sürgönyzik, már május harmadikán, kedden megkezdi az előadásokat Mada­rászszal. 8zerdán és csütörtökön Ther­midor megy. Pénteken a Fenelányok kerülnek szinre. Szombaton Jonalhán és vasárnap Ne hagyd magad Schle­8inger fogja járni. Makó diszletmestere már megérkezett s bereudezf az uj diszletes színpadot. A szinijeleutések pedig már széthordattak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom