Esztergom és Vidéke, 1892

1892-04-21 / 33.szám

A főthéma a kaszárnya-ügy s a hétWMQZM forintos kölcsön. Mind a keltő wigy théma -olyan kis városnak, mini Esztergom s épen >izért mind a kettőt részitílüsen és nlaposan föl kellett dolgozni, mielőtt elvégezték volna. A napirend előtt Dóczy Ferencz jav len tette a koronázás .jubileumának megünneplését. A közgyűlés Helcz Antal dr, tartalmas és emelkedett szeJ•leiuü indítványát, fogadta el, mely szerint Esztergom városa is szívvel, lélekkel fog részt venni a korszakos esemény .jubileumában. Az ünnepség előkészítésére bizottságot alakit s a kidolgozott tervet be fogják terjeszteni a közgyűlés «Ié. A képviselő testület egyhangú lelkesedéssel vette ezt tudomásul. Felolvasták azután a pénzügyminiszter leiratát, mely arról értesiti a kü fönséget, hogy a kataszteri fölmérő felügyelőség még -egy évig Esztergomban marad. A közgyűlés a miniszter kegyét külöu köszönő felirattal fogja meghálálni. A városi közutak tárgyában az alispán végzésére uti bizottság ajakul, melynek tagjai a polgármester elnölete alatt Bruifty János, Dóczy Fereucz és Horváth Mihály. EzeK utáu következett a kaszányakérdés eldöntése. El kell ismernünk, hogy a közgyűlés vezetése, a szónokok irányítása s a gyors és törvényes szavazó akczió kifogástalan volt. A polgármester kijelölte azokat az elvi szempontokat, melyek abizoitságot 41 pályázók ajánlásánál vezérelték. Ezek -a szempontok teljesen a város érdekeii vették figyelembe. Grünwaldókat nemcsak a iegnagyobbjutányosság(387.500), hanem megbízhatóságuk és illetékességük is ajánlja ós pedig első sorban. Bobula János fővárosi építő (400.000) •országos nevű válalkozó, de ajánlata •drágább. Jiraszek (389.000) nem sokkal drágább Grünwaldók ajánlatánál, de a helybeli czég mégis több bizalmai érdemel. Negyedik helyen ajánlották Gferer-Pfalcz-Muskovits firmáját (400.400), mely a kiválasztottak közt a legdrágább. A többi vállalkozó sokkal magasabb költségvetést terjesztett be, hogysem a város érdekébeu külöu ajánlatra számithatna. Érdekes vita indult meg a szavazásra nézve. Voltak, a kik névszerinti, nyilvános szavazást kívántak s voltak isméi, akik titkos szavazást sürgettek. Nyíli szavazás mellett szólalt föl Helcz polgármester, Földváry főügyész, Maifcyasovszky Kálmán. Titkos szavazást Magos Sándor és Frey Ferencz sürgettek. Végre is a közgyűlés az elnök kijelentésére a nyilvános szavazás mellett, döntött. Az abszolút többség ki volt azonban kötve. A kérdés a legjutányosabb vállalkozásnak adott előnyt, A kik a G-rüuwald Testvérek ajánlatát, fogadiák el azok igen-nei szavaztak. ígen-nel szavazlak ötvenen, nem-mel tizenheten, nem szavazott egyáltalán tiz képviselő, lávol volt tizenkilenc;;. Maga az elnök sem gyakorolta szavazati jogát. A város közgyűlése tehát abszolút többséggel a kaszárnya építést a Griiuwald Testvéreknek szavazta meg s őzzel az egyik főkér&ést megoldották. A pénzkérdés kevesebb izgalmat keltett. A közgyűlés elfogadta az esztergomi Takarékpóiizlár hétszázezer forintos készpénz kölcsönét ötven esztendős amortizálásra Öt ós fél százalókra. A fölnem, vett kölcsöntőke, mindaddig mig az intézetnél marad, a város javára négy ós fél százalékot gyümölcsöz. Mind a két nagy kérdés a helyiérdekek teljes figyelembevétele mellett a város javára nyert elintézés. És ebben mindannyiau tökéletesen megnyugodhat uuk. Voltak még ölfaiételek is napirenden. A süge-, a bika-, a sertés-ügyek már le kerülhetnének valahára a közgyűlés programmjáról. Ott van a gazdasági bizottság, intézze el az az ilyen ügyeket, inert a közgyűlés komolyabb fórum s a képviselő testület méltósága nem sokat nyer az ilyen csitri s gyakran drasztikus gazdasági ügyek nyilvános tárgyalásával. Katonai büntető törvény, Budapest, ápr. 20. Hazánk közvéleményében kellemetlen, sőt kinos benyomást fog kelteni a bír, hogy a katonai büntetőigazság szolgáltatás időszerű reformja körüli fáradozások meghiúsulással fenyegetnek. Hogy a katonai büníotőtörvéuykezés, amint az ma fennáll, épeuségeseu borzasztó aitachrouiziuus, azt felesleges bizonyítani. Az eljárás zárt ajtók mögött folyik ; arra a túlnyomó, sőt tán egyedül mérvadó befolyást az atiditor gyakorol, aki vizsgálóbíró, tárgyaló bíró, közvádló, védő ós jegyzőkönyvvezető egy személyben, E hatáskörök összehalmozása, melyeknek mindenike maga egy embert kövelel rendezett és humánus törvénykezés mellett, egy kézben, a régi időkből átvett olyan monstruosilás, mely a j katonai bíráskodást erkölcsileg alacsonyabb színvonalra nyomja le a középkori inquisiiionái. A katonai törvénykezés reformja tehát nemcsak a ezé 1 szerűség, hanem az erkölcsi szükségesség kövei kozménye is ; és Szilágyi Dezső igazságüg} i íniniszierünk az egész nemzet hálás tetszésére lette magát, érdemessé, midőn megragadta a kezdeményezést a katonai bünteiőtörvénykezés korszerű átalakítására. Bizalomkeltő volt az a körülmény, hogy gróf Schőuborn osztrák igazságügy uiitiiszter is a reform mellett volt s támogatta magyar kollégájának ide vonatkozó javaslatait. A döntés azonban a közös hadügyminiszternél és a két honvédmiuisztervolt s van. E tényezők azt hiszik, hogy nem fogadhatják el a javasolt reformot Az eljárás nyilvánossága ellen vannak s olyan polgári védők akalmazása sem találkozik helyeslésükkel, a kik tartalékos tisztek. A katonai törvénykezés mostani rendszere egy darab középkor a modern államban. Ennek a darab középkornak le kell romboltatnia, miután azoktól az állampolgároktól, kik ő Felsége zászlója alatt szolgátnak, nem szabad azt várni, hogy lemondjanak alkotmányos jogaikról, melyek számukra biztosítva vaunak. Minden állampolgárnak alapjoga, hogy tárt ajtók mellett Ítéljenek felette s hogy védőt adjanak neki. Ezt a jogát senki sem vesztheti el csak azért, mert ideiglenesen katona. Bizunk benne, hogy az imént megszakított tárgyalások nem ejtettek el végleg. Igazságügyi miniszterünk erélyébe s fényes dielektikájába helyezett bizalmunkban ragaszkodunk a reményhez, hogy sikerülni fog neki a katonai részről érvényesülő ellenállást legyőzni s a reformot, ha nem is abban a terjedelemben, melyben ő óhajtaná, keresztül vinni. Először is rést kel) ölni a fennálló katonai büuie'őjog auachrou/sinusán. HÍREK. — Herczegprimásunk, mint lapunknak jelentik, már elhagyta Rómát s legközelebb Bécsbe érkezik, honnan egyenesen Budapestre fog utazni. — A hgprimás római útjáról a Bud. Hírlap ímgy szómba ion a következő sürgönyt kapta: Vaszary Kolos herczegpritnást, a ki a húsvéti ünnepekre ide utazott, a pápa nagycsütörtökön, házi kápolnájában mise alatt megáldoztatta, s közvetlen utána másfél óráig magán kihallgatáson fogadta, Ugyancsak még nagycsütörtökön több kardinálist fogadott és látogatott meg a herezegprimás. Nagypénteken a kougregácziók titkárait fogadta, a kik hoszszabb ideig voltak nála ; mig este Kampóik kardinális államtitkárral értekezett körülbelül ötnegyed óráig. A tárgyalásokról és azok eredményeiről ez idő szerint semmit sem lehet tudni. Húsvét vasárnapján tiz órakor ismét magánkihallgatáson fogadja a pápa a herezegprimás t, a kit a Rómában időző főrangú urak és hölgyek közül már eddig is többen megtisztel lek látogatásukkal. — A pozsonyiak a prímásnál. Vaszary Kolos lierczegprimásuál legköze ebb a pozsonyi róm. kath. autonóm .hii község küldöttsége is fog tisztelegni, hogy a hitközség nevében üdvözölje a herczegprimást s egyúttal kifejezze a hitközség hódolatát, A küldöttség közvetlenül a húsvéti ünnepek után akart tisztelegni, mivel azonban időközben a herezegprimás Rómába ulazoit, csak onnan való visszaérkezése után fog a küldölség Esztergomba utazni. A kü.dötsóget Drnxler Gusztáv kir. tanácsos hitközségi elnök vezeti.Választott tagjai a küldöttségnek Brdly Tivadar hu községi jegyző, Kumhk Tódor, Neiszidler Károly, gróf Pálffy István,, dr. Ruprecht Márton hitközségi képviselők. Ezeken kivül a hitközségi közgyűlés felhívására a hitközségi képviselők és tagok közül már eddig is csatlakoznak a küldötsséghez : Banké Antal, Fülöp Ferencz, Halviesek Vincze plébános, Koreze János, Kútsora István, Liebleituer János, Moitkó Rezső, Okoliciányi György, Sehnitzíer G\örgy,. Taícsilí István, Weiss Lipót. Hasonlóképen a hitközség küldöttségéhez csatlakoznak a templomi zene-egyesület, a kaih. polgári ápoló-intézet és egyéb kash. egyesületek és intézetek küldöttségei is. — A herezegprimás köszönete. Vaszary Kolost hercegprímássá történt kinevezietése alkalmából Gömör vármegye közönsége is üdvözölte egy iratban, melyre a bíboros főpap a következő köszönő levélben válaszolt: Nagyságos alispán ur! Gömör-Kishoutvármegye mélyen tisztelt közönsége a szeretet hangján üdvözölte herczegprimássá történt kiueveztetésemet. A szeretet szavaivail köszönöm azt éu is. Jól esik éreznem ez isteni láng világosságát az áhalani annyira tisztelt Gömör- ós Kishontmegye nemes közönségének lelkében, mert semmi érdek és semmi gondolat sem képes a nemzeti egység ós összetartás tudatát annyira megerősíteni ós terjeszteni, mint a haza fiai között élő szeretet. Őrizzék, kérem, és fejlaszszék e nagy érzelmet ezután is a vallás és haza iránt, mert hazánk csak igy lehet virágzó, népünk csak ugy lehet boldog, ha szeretni tudja vallását és hazáját. Budapest, 1892. áprilÍÜ 5. Vaszary Kolos herezegprimás, esztergomi érsek.» — Fehér Ipoly pannonhalmi főapát az ünnepek elmultával bevonul Pannonhalmára s felszentelése azonnal megtörténik, a mint a herczegprimáa római útjából visszatér. Az uj pannonhalmi főapát nyolcz éven át előkelő" myes lányát, a ki viszonozza érzelmeit. Csakhogy Alpáriné mit sem akar tudni szerelmükről, még kevésbé arról, hogy a kitartó urvarlás esetleg házassággal végződjék. Nagyon természetesen, mert ez az ember minduntalan eszébe juttatja ifjúkori botlását és szörnyű bűneit. tBorzadály futja el tagjaimat ha látnom kell, — úgymond — és mégis gyakran kell látnom, hogy félelmem csillapuljon. Jellemző szavak, Táray iránt való viselkedésére. A szegény kis Antónia nem igen tudja eltitkolni anyja.-előtt szive titkát és zokogva jelenti ki az első jelenet végén, hogy inkább a halált választja, mintsem Béláról lemondjon. A grófné tehát cselhez folyamodik. A városban ugyanis kelleténél többet suttognak Táray és a szép tánezosnő Kiölő viszonyáról, a minek azonban a gróf vallomása szerint semmi alapja sincs. Alpáriné magához hivatja Biole Nináfc és elhiteti vele, hogy habár Béla leányának udvarol, mégis Riolet szereti, s mivel Antóniára ez a helyzet kellemetlen, véget akar vetni annak, hogy a gróf házához járjon. E végből estélyi; fog rendezni, itt Riole és Táray találkoznak, viszonyuk a társaság előtt nyilvánvalóvá lesz, és ennek láttára Antónia ki fog ábrándulni. íme az első felvonás regényes cselekvénye. Inkább előjáték, a minek legnagyobb része a grófné és Táray Béla semmitmondó, affektált párbeszédéből áll. A második felvonásban történik az első leleplezés. Mert jó eleve tisztába kell jönnünk azzal, hogy csinálta Cakó drámáját. Felhalmozott a múltban egy jó adag ke-! serü emléket, a miből a színpadon gyöngéd kezek kisebb-nagyobb dózisokban beadogatnak Taray Bélának. A regény hós mindannyiszor reagál a méregadagokra, mígnem beáll a legnagyobb reactio : megőrül. Hanem ez csak az utolsó felvonás hi [ res zongora-jelenetében történik. Egyelőre Riole regényes származását és anyja halálának okát tudja meg nevelőjétől. Az estély alatti monológban Alpáriné a I szerző alapos megokolása nélkül elejti ter' vének fonalat. Tudja, hogy ma van Béla születésnapja, a mikor a fia az atya fatális végrendeletének tartalmával megismerkedett. Ö ha e végrendeletben az öreg ! grof felfödözte volna fiának a gyermekcserét! Milyen arezczai fogadhatná akkor Bélát vejének ! Csakhogy Taray még nem olvasta el a végrendetet. Alpáriné erről értesül és — azon melegében megkéri Bela | kezét lánya számára. A néző pedig csoI dalkozik és a grófné helyes ítélő tehet! ségében kételkedni kezd. Mi czélja az esItélyuek? Vájjon Taiay Béla megszűnt a ' grófuét bűneire emlékeztetni ? Minderre ; nem kapunk feleletet. Az ünnepélyes gyűrüvaltás a vendégek előtt megtörténik, és a fiatul par úszhatnék a boldogságban, ha a szerző ezt nem sugatoá Tárainak Autóniával : «Ne higyjeu ön. Ez ármány, borzasztó ármány Ön ellen, bár nem értem, de alapos okom van hinni, meg vagyok győződve róla, önt halóba kerítik.* Első pillanatra világos, hogy ez csak deus ex inachino. Beadott méregdózis, a mi alkalmas a történet bonyolítására és uj meglepetést kierőszakolui. A tizennegyedik jelenetben Táray elő áll Alpáriuénab Riole történetével, és szemére hányja anyjával elkövetett boszuját. Érdemes meghallgatni Cakó ólomlábu stíljének szempontjából is, hogyan felel Alpáriné e súlyos vádakra «Grófné (egész testében remegve, irtózattal nézi Tárayt.) Gróf, a teremtő mo>olygó arczán, midőn az első ártatlan embert létre hozá, már vétkeinek büntetése irva volt ; gróf az Ön mosolygó tekintete egy vonal a teremtő akkori arczábol, gúnyirata a kárhozottak bocsánatkérelmének. (Zokogva.) Huszonöt év alatt töredelmesen hittem azlstent,de nem a boszu istenét, gróf és hitem előtt, most lett eioször irtóztató. Ajkam huszonöt évi keserv alatt nem fáradt el a bocsánat kérésben, és ma elalél. Többet mondanék gróf. de szavamnak minden tagjára egy sir tátong, mely nagyobb, mint az ön és gyermekem boldogsága lehet, melyet bizonynyal elnyeiend. Oh gróf, ha tudná ön, mennyit vétkeztem ön ellen, nem erőszakolná felnyitni e szemfödólt, mely alatt ön élet üdve rejtőzik örök fagyban. Es ha hiszi, hogy az örüléshez már közel vagyok, hagyja el a keserves kinpályat, melyen ön oly borzasztó nyugalommal ha_ led, anélkül, hogy tudná mit cselekszik 1 > (Folytatása következik.) — ESŐS húsvét volt az idei. A városi fel támadási körmenet elázott s a legtöbb húsvéti vendég mérsékelten fűtött szobákból gyönyörködött a milliókat érő folytonos finom permekében.